InforMánia
A BÉKÉS MEGYEI NAP és a Viharsarok Online informatikai melléklete
1999.12. 15.
Megjelenik kéthetente - szerkeszti Korbely György
Virtuális változat

Mobilabb csata: nem ez a harc lesz a végsô A Vodafone pokolian jó és igényes tévés hirdetései olyan mennyiségben zúdulnak ránk, hogy mindenki fejébe beleverik: megszületett az ország negyedik mobiltelefon-szolgáltatója. A rossznak éppen most sem nevezhetô magyar rádiótelefon-piacon árcsökkenésre lehet számítani. Annak próbálunk utána járni: mennyire megalapozottak ezek a várakozások. Amikor Prímatel néven idén nyáron a Vodafone - Airtouch alkotta konzorcium 48 milliárd forintos koncessziós ajánlatával elnyerte az 1800 megahertzes mobiltelefonos pályázatot, akkor az egekig feltornázott összeg hallatán a szakértôk igyekezték gyorsan lehűteni az ármérséklésre áhítozók kedélyét. Azzal érveltek, hogy a fokozódó és még többszereplôsebbé váló verseny valóban ármérséklô tényezô, de nem gyôzték hangsúlyozni: konceszsziós díjként olyan magas összeget még soha nem fizettek Magyarországon, mint a késôbb Vodafone-ra keresztelt Prímatel. Csak összehasonlításként tehetjük hozzá, hogy a szomszédos Szlovákiában az 1800-as frekvenciáért forintra átszámolva csupán 6 milliárdot kasszírozott az ottani költségvetés, s minthogy az ország lélekszáma fele a magyarnak, az eltérés nagyon jelentôs. A Vodafone minél hamarabb és minél több elôfizetôt szeretne maga mögött tudni, amit számszerűsített is. Az év végére 20 ezer, míg jövô december 31-éig 200 ezer vodafone-os ügyfélre számít a világ e pillanatban legnagyobb, összesen 32 millió elôfizetôvel rendelkezô mobilcége. A célkitűzés ambiciózus, még akkor is, ha a 200 ezer elôfizetô messze elmaradna a Westel 900 jelenlegi 750 és a Pannon GSM 600 ezer elôfizetôje mögött. (Igaz, erre a szintre a két GSM-szolgáltató 6 év alatt jutott el. A teljes képhez tartozik, hogy mindketten az elsô két évben küszködtek a hálózatépítés problémáival, az országos lefedettség hiányával, és a kezdeti 60-80 ezer forintos készülékárakkal.) A magas koncessziós díj értelemszerűen visszahat a Vodafone tarifacsomagjaira és percdíjaira, amit pontosan jelez a már nyilvánosságra került tarifacsomag és percdíj-táblázatuk. Ebbôl egyértelműen kiderült, hogy az árverseny egyelôre várat magára. A Vodafone e pillanatban csak elôfizetési díjaival tűnik vonzónak a vetélytársakhoz képest, percdíjai vegyesen - hol alatta, hol fölötte - állnak a Westel 900 és a Pannon GSM díjainak. A Vodafone-nak egyszerre sokkal könnyebb és sokkal nehezebb a dolga a hazai piacon, mint volt a két GSM-szolgáltatónak. Könnyebb, mert a szolgáltatáshoz olyan fontos országos lefedettség már a szolgáltatása november 30-ai kezdetekor biztosított volt. És sokkal nehezebb, mert piacra lépésükkor közel másfél millió mobiltelefon-tulajdonost tartanak számon. Ezt a piacot korántsem olyan egyszerű bôvíteni, mint azt képzelik. Hazánkban 100 lakosra 12-13 mobiltelefon jut, ami nemzetközi összehasonlításban nem rossz, és nem jó eredmény. A "legmobilabb" országokban - Finnországban, Svédországban és Norvégiában - ez a mutató 50-60 közöttire tehetô, de mérföldekkel elôttünk jár Olaszország és Anglia is. Mindez sem nem szégyellni való, sem nem meglepô, hiszen a fizetôképes kereslet ezekben az országokban nagyságrendekkel magasabb, mint nálunk. Ám ugyanez az akadálya a radikális piacbôvülésnek. Magyarországon lassan már mindenki vásárolt magának mobiltelefont, aki akart, és ezt megengedhette magának. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a Vodafone képes lesz terveit valóra váltani, sôt még túl is szárnyalni. Vélhetôen nagyobb részt a két GSM-szolgáltatótól átcsábított ügyfelekkel. A mobiltelefonos csata pedig akkor veszi kezdetét, ha kiderül, hogy az új szolgáltató, az ellenfelek elôfizetôibôl szeretné feltölteni a maga sorait. A Westel 900 és a Pannon GSM, ha egy kicsit lányregényekre emlékeztetô vehemenciával is, de már bemutatta, mit jelent az árháború és az elôfizetôkért folytatott verseny. De ez a csetepaté még nem ment életre-halálra, hiszen mindketten tudták: bôségesen tág ügyfélkör jut mindkettôjüknek Pannóniában és Hunniában. A megszerezhetô ügyfélkör szűkülésével és az újabb éhes oroszlán színre lépésével azonban nagyon realista ízű történet keveredhet ki az eddig a kicsit Pettyes könyvek rámenôsségére emlékeztetô históriából. Nem véletlen, hogy a Vodafone, amely néhány fôvárosi kerület kivételével önálló hálózattal nem rendelkezik, így "albérletezik" a Westel és a Pannon rendszerében, egybôl úgy kínálta szolgáltatásait, hogy a rendszerátlépési díjak fizetését magára vállalta. Az sem véletlen, hogy a Vodafone - mint hírlik - jövôre lokális tarifák bevezetésére készül, ami Németországban, Angliában remekül bevált. Semmi másról, nincs szó, mint arról a felismerésrôl, hogy valamennyi rádiótelefonról indított hívás belföldi távhívásnak felel meg, noha sok esetben a hívás földrajzi értelemben helyi. (Például Békéscsabáról Gyulára.) A szolgáltató pedig hajlandónak mutatkozik a valóban táv- és a helyi hívás közötti költségkülönbségek elismerésére. A negyedik szolgáltató most nem generál nagy versenyt, de hangsúlyozni kell: ez a pillanatnyi állapot. A Vodafone egy év múlva önálló, teljesen országos lefedettséget biztosító hálózattal fog rendelkezni, ami árképzésére is jótékony hatással lesz, még akkor is, ha a kiépítése pokoli összegeket emészt fel. (A Vodafone 137 milliárd dollárért tett ellenségesnek minôsített felvásárlási ajánlatot a Mannesmannra, ami jelzi, hogy a magyarországi beruházások nem vágják majd földhöz az angol-amerikai kommunikációs óriást.) A Westeltôl és a Pannontól egyelôre azért sem vándorol el az ügyfelek egy része, mert kétéves szerzôdésük köti ôket a szolgáltatóhoz, és emellett ez a két cég jó példája az igényes, profi szolgáltatónak, ahonnan nem szokás menekülni. Fordulatokban gazdag történet elôtt állunk, amelynek fejezeteit együtt izgulhatjuk végig. Nem ez a harc lesz a végsô, de az ütközet kiemelkedô jelentôséggel bír, aminek a nagy nyertese az elôfizetô lehet. Különösen, ha tudjuk: egy év múlva a Westel és a Pannon is nyújthat már 1800-as szolgáltatást, és ugyanekkor "lejön" a 900-as frekvenciára a Vodafone. Akkor már nem is lehet olyan könnyen válaszolni arra a kérdésre: hanyas vagy? Bod Péter A kétezredik év felé... Amikor az olvasó kézbeveszi ezt a lapszámot (december 15-én), 16 nap van hátra 2000-ig. Az utolsó órában vagyunk tehát, akár a cégnél, akár a hivatalban, akár otthon. Az inforMánia hasábjain már többször foglalkoztunk az úgynevezett Y2K-problémával, s megtették ezt helyettünk mások is, sőt az utóbbi időben a laikusok is nagy izgalommal várják a numerikus ezredfordulót (merthogy 2000, avagy 2001 az ezredforduló, vitatott tény, amibe természetesen nem kívánunk belemenni). A problémakört szerte a világon komolyan veszik, sőt az idei év tavasza óta a mi hivatalos szerveink is foglalkoznak vele. Sőt: gyönyörűség volt kistelepülések testületi üléseiről tudósítani, amikoris az írógéppel megírt előterjesztés a maga dilettantizmusával taglalta 2000 év problémáját és a hozzáértő faluatyák megszavazták a fejlesztéshez szükséges néhány tíz, száz vagy éppen millió forintot. Magyarán: nagy kasza ez az időszak a komputeres cégek életében, s ennek nyomán sokan úgy vélekednek: az érintett iparág hisztériakeltéséről van szó, ami erősíti a misztikumra hajlamos emberiség világvége-várakozásait. Érdekesség egyébként, hogy a programszervezők, az utazási irodák és a szállodások kétségbeesetten keresik a kuncsaftokat, ugyanis a tehetős rétegek - vállalkozók, menedzserek - inkább otthon maradnak, hogy a himnusz és a koccintás után, 0 óra egy perckor azonnal gépeikhez rohanjanak, vagy felhívják felelős munkatársaikat: na, mi van? A 2000. év dátumváltása az első olyan naptárforduló a szakemberek szerint, amit nem minden számítógép, automata, vezérlő tud majd problémamentesen kezelni. 2000. január 1. napjával igen sok személyi számítógép beépített órája kezd majd helytelen dátumot megadni, ami működési zavarokat vagy némely esetben leállást okozhat, mely adódhat pl. dátumváltási vagy időrendezési hibákból, folyamat indítási vagy leállítási problémákból, illetve téves időmérési eredményekből. A probléma nem korlátozódik a számítógépekre és működtető szoftverre; olyan mindennapos használatú eszközök sem kerülhetik el a hatásait, mint pl. a videó kamerák, közlekedési lámpák vagy komolyabb esetben felvonók, beléptető rendszerek és kritikus esetben orvosi berendezések, illetve minden olyan rendszer és berendezés ahol a beépített digitális óra dátuma és időadata a funkcionális működést befolyásolja. A nagyok tehát világszerte - és kis hazánkban is - időben felismerték a várható következményeket és végrehajtották a szakemberek által javasolt módosításokat. Így remélhetően minimálisra csökkent annak veszélye, hogy nem lesz gáz, áram, telefon, bankszolgáltatás, internet, nem zuhan le repülő, nem fulladnak kudarcba életmentő műtétek, sőt az érintettek nyilatkozatai szerint annak is, hogy egy-két rakéta működésbe lépjen és bekövetkezzék a Végső Világégés. De mi a helyzet odahaza, illetve az egy-két géppel rendelkező kisvállalkozásokkal? Nem lehet tudni, hiszen a kisfelhasználók nem szervezett keretek közt végzik a felkészülést. A szakemberek szerint félő, hogy szervezetlen keretek közt sem történt meg mindez nagyon sok helyen, így különböző kellemetlenségek támadhatnak. Ezek nem járhatnak ugyan világrengető tragikus következményekkel, azonban fennállhat a veszélye, hogy mondjuk elvesznek több esztendő fontos fájljai: mondjuk a könyvelés, a gépjármű-nyilvántartás, a bolti raktárkészlet stb. S ez pedig komoly anyagi következményekkel járhat. Mit tehetnek még az érintettek a rendelkezésre álló szűk két hétben? A Y2K ugyanis nem csak dátumfüggő tevékenységeknél támadhat. Például, ha valaki csak játékra használja PC-jét, akkor is kaphat hibaüzeneteket az új időszámítást értelmezni nem tudó fájljairól. Különböző szöveges dokumentumoknál az elmentett verziók és a végleges változatok megtalálása okozhat gondot. S ha már adatkezelő és más dátumfüggő funkciók is szerepelnek gépünkön, akkor nagyobb problémák is támadhatnak, amelyek akár anyagi és erkölcsi károkkal is járhatnak. Ezért nem árt elvégezni egy gyors hibafelderítést, természetesen adataink megfelelő lementése után. Több tesztprogram létezik, erre a legalkalmasabbnak az Ymark2000 programot, amelyet az internetről lehet letölteni a www.nstl.com címről rövid idő alatt, hiszen mindössze néhány Kbyte-ról van szó. A másik megoldás a kézi teszt, vagyis operációs rendszerünk, gépünk BIOS-a és az alaplap óráját a kritikus időpontra kell állítani. Ha hibát észlelünk bármelyik szinten, azonnal vegyük fel a kapcsolatot az érintett gyártóval, ezek ugyanis felkészültek a millenniumi problémára. Ha ez mégsem sikerül, bízzuk a dolgot szakemberre, akinek fogadjuk el ajánlásait, s ha kell - tetszik, nem tetszik - végezzük el a szükséges fejlesztéseket gépünkön, feltéve, ha jövőre is használni akarjuk azokat. Korbely György Internetsuli 5 - a world wide web Régi adósságot pótol az inforMánia: rovatunk fennállása szűk két esztendejében elsősorban a már internetező felhasználóknak szól, elhanyagoltuk az érdeklődő laikusokat. Főként az ő kedvükért indult az internetsuli, melyben alapfokon megismertetjük a legfontosabb tudnivalókat a számítógépekről, illetve az internetről. A sorozat összállításánál felhasználtuk az [origo] portál Kezdőknek című anyagát. Eddig szó esett hardverekről, a szoftverekről, az internetről általában, két hete pedig az elektronikus levelezés (e-mail) rejtelmeibe avattuk be olvasóinkat. Mai témánk az internet másik legnépszerűbb szolgáltatása, a world wide web. A world wide web egymással összekötött számítógépeken (tehát az interneten) található dokumentumok összessége, mely dokumentumok között linkek teremtik meg a kapcsolatot. Olyan tehát, mint egy világméretű, azonnal lehívható, keresztreferenciákkal ellátott könyvtár. Ha a www-t úgy képzeljük el, mint egy lábjegyzetekkel ellátott szöveget, ahol a lábjegyzetek egyből a hivatkozott forráshoz magához vezetnek, már értjük a lényeget. A gépek között a kábelek teremtik meg a kapcsolatot, a dokumentumok között az ugrópontok, élőkapcsok, közkeletűbb nevükön linkek. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egy dokumentum tetszőleges pontjához (egy szóhoz, egy képhez, a kép egy részéhez) hozzá tudunk rendelni egy, a világ akár egészen másik pontján található másik dokumentumra való átlépést. Ha a linkre kattintunk, az általa jelölt dokumentum kerül képernyőnkre. A böngészőben a link többnyire aláhúzott szövegként jelenik meg, s általában a színe is különbözik a többi szövegétől. Az viszont nemcsak többnyire igaz, hogy ha az egér mutatója egy link fölé kerül, akkor megjelenik a kis kéz, ami jelzi, hogy itt kattinthatunk. Nemcsak szöveg lehet link, de kép is. Hogy tartalmaz-e linket egy kép, úgy tudjuk meg, ha a kép fölé visszük az egér mutatóját: a kurzor egy link felett átváltozik kezecskére. Az a tény, hogy egy link mindig egy dokumentumhoz vezet, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a dokumentum egy másik weboldal - lehet például egy játékprogram fájlja, ami a linkre kattintva letöltődik saját gépünkre vagy mutathat egy programra is, mely a kattintás nyomán elindul. A world wide web előnye, hogy kicsit mindenre hasonlít: kicsit újság, kicsit lexikon, kicsit tévé - de azért leginkább web... Ahogy az újság oldalai, a weboldalak is alapvetően szöveget és képeket tartalmaznak: információt hordoznak mondatokban és fotókban, s ezen információ befogadását teszik kellemessé különféle vizuális (grafikus vagy képi) díszítésekkel, kiemelésekkel - színekkel, ábrákkal. A weboldalak nem mindig hasonlítanak egy újságcikkre, sokkal inkább egy lexikon szócikkeinek felsorolására: így az adatbázisok jelennek meg a weben. A telefonkönyv például a telefontulajdonosok adatainak felsorolása, egy címlista tartalmazhatja az összes hazai gyógyszertár címét és nyitvatartását, vagy egy internetes keresőprogram megadhatja az általunk keresett szavakat tartalmazó weboldalak felsorolását. Ezek tehát adatbázisok, melyek legfőbb jellemzője, hogy nemcsak sorról sorra lehet olvasni tartalmukat, de kereshetünk is bennük - a hagyományos lexikonok lapozgatása helyett azonban itt elég beírnunk a keresett adat legfontosabb jellemzőjét, például a telefontulajdonos nevét, s megkapjuk a hozzá (gyakori név esetén a hozzájuk) tartozó többi adatot - jelen esetben a telefonszámokat. Néha a weboldalak képei megmozdulnak, vagy egy hangszóró rajzára kattintva egy rádióadás szól gépünkből - a www képes a hang és a mozgókép továbbítására is. Ne számítsunk színes-szélesvásznú-hifi minőségre, de azért ma már az összes magyar rádióállomás vagy az egyik tévétársaság híradói "foghatóak" a weben, sőt csak az interneten működő tévéállomás is született már. Fontos tudni, hogy a régebbi böngészőprogramok csak segédszoftverek (ún. pluginek) alkalmazásával képesek ezek továbbítására. Mindez együtt már majdnem a world wide web. Ami megkülönbözteti minden más médiától, az a válasz és a választás képessége: nem vagyunk a passzív befogadó szerepére kárhoztatva. Bármikor eldönthetjük, hogy belehallgatunk egy zenekar legújabb felvételébe, vagy inkább elolvassuk a rá vonatkozó kritikákat, esetleg a zenekar koncertnaptárának adatbázisában keresgélünk inkább - csak ki kell választanunk a megfelelő linket. Sőt, beiratkozhatunk a rajongói klubba egy űrlap kitöltésével, vagy hozzáfűzhetjük becsmérlő vagy dicsérő véleményünket a többiek megjegyzéseihez. Webhelynek vagy website-nak nevezzük az összetartozó weboldalakat: például egy újság weboldalait vagy egy cégről szóló információk összes oldalát. Egy webhelynek saját webcíme van - ezt kell beírnunk böngészőprogramunkba, ha meg akarjuk nézni -, ezt a címet URL-nek (Uniform Resource Locatornak, azaz egységes forrásazonosítónak) nevezik. A webcím éppen olyan dolog, mint egy könyv könyvtári azonosítószáma: segítségével egyértelműen megtudható, a könyv melyik polcon található. A world wide web oldalainak leíró nyelvét, a HTML-t (Hypertext Markup Language) a böngészők értik: a böngésző az a szoftver, ami a felhasználó számára olvasható oldalakká alakítja a HTML-ben "programozott" oldalakat. Két alapvető böngészőt használ a szörfölők nagy része, a Microsoft által fejlesztett Internet Explorert, illetve a Netscape cég Navigator elnevezésű programját. A két szoftver nem sokban különbözik egymástól - vannak, akik az Explorerre esküsznek, mások a Navigatort szeretik jobban, ám a kezelőszervek, beállítások, használat terén nem sok különbség mutatkozik. A weboldalaknak - akárcsak az embereknek - van egy lakcímük: ez a cím jelzi, hogy a weboldal fizikailag hol található, honnan lehet saját képernyőnkre tölteni. A weboldal címét URL-nek (Uniform Resource Locator - általános forráshely-azonosító) nevezik. Egy meghatározott oldalhoz nemcsak úgy juthatunk el, hogy egy weboldal linkje elvezet hozzá, hanem - ha tudjuk az oldal címét - be is írhatjuk böngészőnk erre szolgáló helyén.