InforMánia
A BÉKÉS MEGYEI NAP és a Viharsarok Online informatikai melléklete
2000. 01. 12.
Megjelenik kéthetente - szerkeszti Korbely György
Virtuális változat

Világíts át, kisgazdám Az internetes hírszolgáltatók - azaz virtuális laptársaink - munkatársai egyszerre ünnepelnek és a röhögéstől fetrengenek. Ennek oka Csúcs László, az első médiaháború idején elhíresült rádióalelnök, manapság kisgazda képviselő az újságírók tervezett átvilágítását kiterjesztené az online médiára is, egészen pontosan a befolyásosabb, nagy látogatottságú lapokra, így az Indexre, az iNteRNeTTo-ra, az [origo]-ra és a Magyar Netlapra. Az érintett szerkesztők ünnepelnek, merthogy végre valaki komolyan veszi őket a döntéshozók közül (pedig kisgazdáék többnyire elutasítják érdeklődésüket: nem nyilatkoznak "komolytalan" lapoknak); s dőlnek a röhögéstől, merthogy többnyire 20-25 éves fiatalemberek készítik ezeket a website-okat, így nem világíthatók át, hiszen csak azok esnek a törvény hatálya alá, akik 1972. február 14-e előtt születtek. Több olvasata is van Csúcs úr - talán nem átgondolt - javaslatának. 1. A hatalom technikai eszközökkel nem képes ellenőrzése alá vonni az internetet, megteszi hát sajátos személyzeti elvek szerint. 2. Az internet tényleg felnőtté vált, s egy lapra került a nyomtatott és az elektronikus médiával. 3. A nagy többség szemében a világháló már nem csak hackerekről, pedofil volt polgármesterekről, hanem III/III-as ügynökökről is szól. 4. Csúcs László megint valami nagyot akart mondani, s a következtetések sora hosszan folytatható. A javaslat ráadásul több sebből vérzik, például miért pont ez a négy lap, hol van a Netkapu, az Elender Online, a Stop! és más, nagy látogatottságú lapok. És persze hol vannak a hálón igazán látogatott oldalak, melyeket diszkréten csak xxx-szel jelölnek gazdáik, ahol aztán szabadjára engedheti fantáziáját az egérbe csimpaszkodó felhasználó. Magyarán: az egyre terebélyesedő virtuális szexhonlapokat ki világítja át? Gyanítom, erre akad majd jelentkező igazán. Korbely György Egyesülés, lemondás, betörés Trendek a világban és idehaza Alig ocsúdott fel a világ megkönnyebbülten az Y2K bűvöletéből, máris újabbnál újabb információtechnológiai hírek kerültek címlapra és a vezető hírek közé az új esztendő néhány napja, hete alatt. Ezek közül talán a legfontosabb, mely hosszú távon is befolyásolhatja sorsunkat, az America Online (AOL) internetszolgáltató és a Time Wagner médiakonszern egyesülése. A fúzió több okból is izgalmas: egyrészt egy veszteséges, ám magas részvényárfolyamai miatt rengeteget érő alig néhán esztendős cég vásárolta meg a világ egyik legbefolyásosabb média- és szórakoztatóipari cégét (magyar viszonylatban képzeljük el, hogy az ököritófülpösi PC-bazár felvásárolja az RTL Klubot). Ezzel gyakorlatilag még inkább egybefolyt a tájékoztatás és a szórakoztatás, az újságírók nemzetközi szervezete már meg is fogalmazta aggodalmait: a sajtószabadság és a demokrácia kerülhet veszélybe. A megafúziót újabbak követhetik, érvényesítve a britek által az évezred emberének választott Marx tézisét: a nagy hal befalja a kis halat. Ugyancsak az utóbbi napok informatikai címlapsztorija Bill Gates lemondása a Microsoft vezérigazgatói posztjáról. A világ leggazdagabb embere természetesen nem vonul vissza, sőt továbbra is meghatározója lesz a redmondi szoftveróriásnak az igazgatóság elnökeként, illetve vezető szoftverfejlesztőként. Helyét az egyetemi cimbora, későbbi munkatárs, Steve Ballmer foglalja el a vezérigazgatói székben, míg Gates a hosszú távú stratégia kidolgozására koncentrálhat. Minderre nagy szüksége is van a Microsoftnak, hiszen a piaci sikerek ellenére viharfelhők gyülekeznek egén: az AOL-Warner egyesülés, az USA kormányának állítólagos Microsoft-feldarabolási szándéka, a Windows alternatívájaként megjelent ingyenes Linux operációs rendszer egyre nagyobb sikere mind olyan kihívás, melyre a rendmondiaknak meg kell adniuk a megfelelő választ. Idehaza hackerektől hangos a média: hetek óta sorra törik fel szolgáltatók és intézmények szervereit, az Elender (lásd a január 12-ei inforMániát), az érdi önkormányzat, a BRFK esett vicceskedvű számítástechnikusok áldozatául, s a sor várhatóan tovább folytatódik. Rosszmájú elemzők szerint a trend várható volt: az információtechnológiai iparág eddig a kétezredik év problémájára hivatkozva fejte a felhasználókat, következzék hát az újabb sarc, melynek bűvös kulcsszava: biztonság. Én és a komputer Steinwender József, az első magyar nyelvű online drámaíróverseny ötletgazdája Számítógépet - ha lehet azt a mai fogalmakkal annak nevezni - még kölyökkoromban láttam, amikor apám nemcsak magyarázta, hanem aztán meg is mutatta a lyukkártyával vezérelt szerkentyűket. Akkor emlegetett valami magyart is, rémlett, hogy "Najman". Amitől aztán az a képzetem támadt, hogy mi egy kicsi-nagy ország vagyunk, s hogy a határok is csak közelinek tűnnek, de valójában messze vannak. Jóllehet, nekem sokáig igen közel voltak, lévén esztergomi; s igen messze is, lévén osztrák, s "rossz, polgári származék", ami elég volt ahhoz, hogy tele időben kisurranó, vagy éppen ide se jövő, de távoli rokonokkal, nyugat-déli irányba nem közlekedhettem. Aztán pedig, úgy öt évvel ezelőtt akadtam össze - úgy 170.000-ért! - egy 486/80Mhz, 16 Mb-s géppel. Az akkor "super"-nek számított. A munkámhoz igazán nem kellett, de mindíg érdekelt az új és izgalmasnak ígérkező feladat. S nagy küzdelembe kezdtünk. A hardwerek, programok, meg én. S bár arattak (azok) átmeneti sikereket, végül csak én győztem. Úgyhogy, ma már "leküzdöm" a windowst, az internetet, a hang és mozgókép alkalmazásokat. Egyaránt szerkesztek word, excel, access dokumentumokat, , weblapokat, készítek multimédiás munkákat. Küldöm, szorgoskodjon "Emil", amint ezt a néhány sort is gondjaira bízom. Voltaképpen nem vagyok specialista. A számítógépet egy olyan eszköznek tekintem, amely segíti a kreatív elmét a dolgok új, de mégis emberközeli megmutatásában. A virtális világ maga, nem izgat! Nekem fontos az azt teremtő ember. S őt keresem benne. Ha nem lelem, mindíg tudom hol a kapcsoló a gépen, s huss eltűnt minden. Mert voltaképpen nekem, az az igazán fontos, amit magunkból átadni, adni tudunk, s ami bennünk megmarad, ha már "fekete" a képernyő. Az a virtuális világ érdekel, amely képes arra, hogy sokak számára értékes, valósággá váljék. Magam effélére törekszem. Valami ilyen a netdráma írására buzdító felhívás, amely persze csak egy szelete a világot "leképezni kívánó" sokféle ötletnek. (Erről részletek olvashatók a www.nexus.hu/sj52 honlapon.) Feltételezhető, hogy ehelyt sokkal fenköltebb, a számítástechnikát mindenre írnak mutató gondolatok jelennek meg, s várhatók el. A sajátos zsargonnal fűszerezve, így mintegy "titkos csoport virtuális szeánszába" beavatottként - legalább is - szertartás vezetőként belépve. Felmerült, hogy írjak programokról, webhelyekről amelyek kedvenceim, de lám nem tettem. A programok, webhelyek arra készülnek, hogy használjam őket, s mindazt, amit felkínálnak. S azt gondolom, ki-ki meg is találja azt amelyikkel jól tudnak (ő meg a program) együttműködni (vagy éppen azt használja, amit kap/szerez, csak működjön); a sokat látogatott (tehát jó?) webhelyek pedig, már annyira sajátságosak, hogy oda csak ezért, amoda pedig csak azért "ugrok be". Nekem így személytelenek. - E sorok is csak azért íródnak, mert a weblap gondozójával többet tettünk egymásért, mint maga csak a virtualitás. - Remélem, mindez nem csak kövületnek tűnő malaszt, akadnak néhányan, akik - nem így - hasonlóan gondolkodnak. Internetsuli 7. Adatbázisok, közönségszolgálat, online vásárlás Az adatbázisok lehetnek közérdekűek és lehetnek szakmaiak, mint például egy cégkatalógus, amely csak az adott területen tevékenykedő cégeket, embereket érdekli. Mint az interneten közzétett információk legnagyobb részét, általában az adatbázisokat is ingyenesen használhatjuk. Ugyanakkor ez a forma rendkívül alkalmas arra, hogy speciális információkat gyűjtsön egy helyre, amelyek a felhasználója számára olyannyira fontosak, hogy akár fizetni is hajlandó érte. Ebbe a kategóriába tartoznak például egyes gazdasági információkat tartalmazó adatbázisok. * Az interneten számos cég mutatkozik be, illetve kínálja szolgáltatásait, legyen szó utazási irodákról, tőzsdei tanácsadásról vagy hollywoodi filmstúdiókról. Ezek a cégek nagyon jól tudják, hogy az internet nem passzív óriásplakát, sokkal inkább egy automatikus közönségszolgálat, amely egy jó titkár módjára mindenről tájékoztatja az érdeklődőket. Ezért aztán mi, internezetők a nap huszonnégy órájában a saját számítógépünk előtt ülve, tetszés szerint válogathatunk a közzétett információkból - legyen az árlista, használati utasítás, színes katalógus vagy éppen videobejátszás. A cég számára azért kedvező a webes megjelenés, mert az internet automatikusan, egyszerre akár több ezer embert is tájékoztat, amire egy munkatárs képtelen lenne. Olyan anyagokat is közzé lehet tenni, amelyeket más formában bajos lenne eljuttatni az ügyfelekhez - gondoljunk csak a szálloda ablakából látható körpanorámára. Az ajánlatok változását azonnal frissíteni lehet, ami például akcióknál, last-minute utaknál vagy a valutaárfolyam változásainál rendkívül fontos. Az érdeklődők az oldalakat nézegetve visszajelzést is küldhetnek interaktív kérdőívek kitöltésével vagy elektronikus levél megírásával, ezért a web akár piackutatásra vagy nyereményjátékok lebonyolítására is rendkívül alkalmas. Egy országos hálózattal vagy külföldi partnerekkel rendelkező cégnek nem kell többé minden ügyfele, képviselője, boltja és üzletkötője számára rendszeresen faxolnia vagy kinyomtatnia és elpostáznia a legfrissebb árlistát. Elég egy helyen, egy példányban, az interneten frissíteni az adatokat, és az országban vagy a világon bárhol tartózkodó boltvezetők, üzletkötők, ügyfelek az internetre lépve mindig a legfrissebb listát láthatják. Ha belső információkról van szó, az oldalakat jelszóval védetté lehet tenni, így csak az illetékesek férhetnek hozzá. * Vannak olyan internetes kiadványok is, amelyeknek készítői nem elégszenek meg azzal, hogy a lehető legrészletesebben bemutatják termékeiket vagy szolgáltatásaikat, hanem egyúttal lehetővé teszik ezek megvásárlását, igénybevételét is. Természetesen az interneten keresztül, valamilyen elektronikus fizetési formát alkalmazva. A vásárlók a világ bármely pontjáról kényelmesen, egyszerűen és gyorsan rendelhetnek árut vagy szolgáltatást - anélkül, hogy kimozdulnának a szobájukból. Ugyanez a cégeknek is előnyös: egy eldugott helyen működő, kisméretű vállalkozás is szerezhet magának ügyfeleket, megrendelőket a világ minden tájáról - sőt, a világhálón akár a nagyokkal is versenyre kelhet. A legtöbb esetben a képernyőnkön látható virtuális áruház a valóságban nem más, mint egy apró kereskedőcég hatalmas raktárakkal szövetkezve. Éppen ezért sokkal szélesebb választékot kínál nekünk, mint egy kis bolt. De ha nem így lenne, akkor több cég kínálatát is lehívhatjuk egyszerre a monitorunkra - tehát a választék mindenképpen nagyobb, mint a való életben. A virtuális áruházaknak nem kell költeniük csillogó-villogó bolthálózat kiépítésére, fenntartására, eladók fizetésére, sőt a nagy- és kiskereskedői lánc nyereségét is megspórolhatják: egyszerűen a gyártó és a vevő találkoznak. Ezért elektronikus kereskedelem útján jóval több bevételük keletkezik, mint ha hagyományosan árusítanák ugyanazt a terméket. Így aztán megéri az interneten olcsóbban adni ugyanazt a terméket. Ha az áru vagy a szolgáltatás típusa megengedi, akkor azonnal hozzájuthatunk - ami igen előnyös lehet szálloda- vagy jegyfoglalás esetén, nem is beszélve az értékpapírok vásárlásáról vagy más pénzügyi tranzakcióról. Ez mindig a termék vagy a szolgáltatás fajtájától függ. Általában részletes katalógusból válogathatunk vagy kulcsszavak begépelésével közvetlenül rákereshetünk a vágyott cikkre. Egyes online áruházakban virtuális vásárlókocsink is van, amelybe beledobálhatjuk az árukat, egy számláló pedig folyamatosan mutatja, mekkora összeget készülünk elkölteni. Fizetés előtt felülvizsgálhatjuk kocsink tartalmát, egyes dolgokat tetszés szerint kirakhatunk belőle. Utána már nincs más hátra, mint kiválasztani bankkártyánk típusát és megadni a kártya számát. És máris lezajlott a tranzakció! Semmivel sem rizikósabb, mintha egy igazi boltban fizetnénk kártyával. Sőt, a való világban egy rosszhiszemű kereskedő felírhatja a kártyánk összes adatát, lemásolhatja aláírásunkat, vagy egy eszközzel kinyerheti az adatokat a hátlapon lévő mágnescsíkból is, hogy aztán visszaéljen vele -- ami az interneten gyakorlatilag lehetetlen. Persze a világhálón is oda kell rá figyelni, hogy kinek "adjuk oda" a kártyánkat és kinek nem. Az interneten egyre szaporodnak azok a megoldások, amelyek segítenek a kereskedő azonosításában, megbízhatóságának ellenőrzésében és a hálózaton utazó adataink titkosításában.