A BÉKÉS MEGYEI NAP és a
Viharsarok Online informatikai melléklete
2000. 07. 12.
Megjelenik kéthetente - szerkeszti Korbely György
Virtuális változat
|
Pazarló közszféra
Windows: bölcsőtől a koporsóig?
A költségvetési szigor gyakori témája a híreknek: a szűkülő bevételek a
kiadások lefaragására kényszerítik a hivatalokat, intézményeket, fegyveres
testületeket. Ilyenkor nincs kréta, benzin, ruhapénz, fizetésemelés, és még ki
tudja mi minden, gyakran bizony a működőképességüket is veszélyeztetik az említett
szervezetek. Van azonban egy terület, ahol kegyetlen mértékű pazarlás folyik, ez
pedig az informatika: hihetetlen mértékű összegek vándorolnak el a semmibe
(pontosabban Bill Gates és más guruk bankszámlájára) a hivatali informatikusok
tudatlansága, az alkalmazottak antikreativitása, no és az állami-önkormányzati
trehányság miatt.
Legyen az egészen kicsi vállalkozás, multicég, egyszemélyes kamu civil szervezet vagy
egy megyei hivatal, egy biztos: a számítógépek operációs rendszere a Windows
valamelyik verziója (többnyire a legfrissebb), az irodai szoftver, illetve a
segédprogramok a Microsoft termékei. Mielőtt bárki eldobná az újságot: most nem a
szokásos multi- és Microsoft-ellenes agitáció következik, csupán meg szeretnénk
világítani egy jelenséget, mely éves szinten többmilliárdos pazarlást jelent a
közszférában, azaz gyakorlatilag bennünket, adófizetőket lopnak meg.
A szofver speciális termék, melyre ugyanúgy vonatkoznak a szerzői jogok, mint egy
könyvre, CD-re vagy filmre - azaz használat esetén fizetni kell értük, a szabályok
kijátszása esetén pedig fizetni és bűnhődni. A specialitás ebben az
összefüggésben azt is jelenti, hogy a fizetős szoftverek piacát nem jellemzi a
gazdasági élet más területére jellemző szabad verseny (habár az utóbbi években
tapasztalható egyesülési láz e területeken is számos kérdést vet fel), legalábbis
ami a legelterjedtebbeket, az operációs rendszereket és az irodai szoftvereket illeti.
Hasonló a helyzet az internetes alkalmazások (böngésző, levelezőprogramok) piacán
is, ám ezek ingyenes programok - igaz, integrálva a Windows operációs rendszerekbe. A
helyzet valóságos ördögi kör, kis túlzással a bölcsőtől a koporsóig kísérnek
a Microsoft-termékek: már az iskolai számítástechnika-oktatást is ezek határozzák
meg, majd a munkahelyeken sincs más alternatíva, ezáltal egyenes út vezet oda, hogy a
felhasználók otthoni gépeikre is ezeket telepítik. A háttéripar pedig természetesen
alkalmazkodik: a programozók túlnyomó többsége Windows alá dolgozik a magas
felvevőpiachoz igazodva.
Évekkel ezelőtt azonban világméretű mozgalom indult az OSS, (Open Source Software -
nyílt forráskódú szoftver) népszerűsítésére. Az OSS zászlóshajója egy finn
egyetemista, Linus Thorvalds világméretű karriert befutott szakdolgozata, a Linux
operációs rendszer, melynek szimbóluma egy pingvin: nem véletlenül, ez a rendszer
ugyanis sohasem fagy le. A Linux egyelőre még a profik privilégiuma, de készülnek
már egyre közérthetőbb, laikusok számára is használható változatai, sőt a
multinacionális szoftvercégek is egyre bátrabban nyúlnak valamelyik változatához. A
bonyolultság azonban nem jelenti azt, hogy a vállalati, hivatali rendszergazdáknak
gondot kell hogy jelentsen ezek ismerete, használata (habár cikkünk az előbbieket nem
érinti: ők a maguk bőrére gazdálkodnak, igaz, itt is a fogyasztó fizeti meg a
többletköltségeket). Ugyanez a helyzet a StarOffice irodai szoftvercsomaggal, mely
gyakorlatilag mindent tud, amit drága konkurense, a Microsoft Office, s melyhez elegendő
az alapfokú felhasználó készség. (A Linuxról és a StarOffice-ról lásd az
inforMánia korábbi számait).
Egy közelmúltban készült felmérés szerint a rendszergazdák zöme csak hallomásból
ismeri ezeket a lehetőségeket, a változtatás igénye azonban fel sem merült
többségükben. Ha felmerülne, akkor is falakba ütköznének, hiszen a
munkaállomásokon ülő felhasználók elutasításával találkoznának. Sőt, felsőbb
bátorítás helyett is visszahúzzák az érintetteket: a minap kötött a
miniszterelnöki hivatal nagyarányú, többmilliárdos üzletet a Microsoft
Magyarországgal. Ez azért is furcsa, mert nálunk jóval kedvezőbb költségvetéssel
bíró államok fontolgatják az áttérést OSS-rendszerekre, legutóbb éppen a német
kancellár tett ilyen jellegű kijelentést. Sőt a kínai közigazgatás is fontolgatta,
hogy áttér a Linux egy helyben fejlesztett változatára, csak éppen a redmonti
szoftveróriás illetékesei időben közbeléptek valamilyen ígérettel: ekkora piac
elvesztése további érvágást jelentett volna az amúgy is szétdarabolás előtt
álló, akkor még csak eljárás alá volt cégnek.
A monopólium ellen mégis egyre erőteljesebb offenzíva indult meg világszerte, szokás
szerint csak a mi adónkat felhasználók nem akarnak a még mindig az erős széllel
szembefordulni. Megoldást megint csak a civil kurázsi jelenthet: akár kompromisszumok
árán is, de ki-ki igyekezzen megtalálni az alternatívákat saját komputerén. Nem
kell mindjárt a Linuxszal kezdeni, de számos free program kínálja magát az interneten
és a számítástechnikai lapok CD-mellékletein.
Ha a közszférában pazarolják a pénzünket, legalább a maradékra vigyázzunk mi
magunk.
Korbely György
A zene most akkor kié?
Nem tudni, hogy az öt legnagyobb multit tömörítő Amerikai Lemezkiadók Szövetsége
(RIAA), valamint jónéhány, lemezeit milliós nagyságrendben forgalmazó zenekar
(Metallica, Dr. Dre) ismeri-e Kodály Zoltán világhírű mondását, mely szerint a zene
mindenkié, annyi azonban bizonyos, hogy ők ezt egészen másképp látják. A
zeneműkiadás több évtizedes szokásjoga szerint ugyanis a zene azé, aki megfizeti a
többnyire multinacionális cégek által kiadott korongokat, kazettákat, a profit egy
kisebb része a sztárokat, a tetemes maradék pedig a kiadókat illeti meg. Ám az
utóbbi néhány évben a technológiai fejlődés, no és a világháló térhódítása
révén nem okoz gondot a zenék digitalizálása, illetve azok terjesztése akár
kontinenseken át.
Az interneten már régóta működnek olyan weboldalak, melynek fenntartói lehetővé
teszik különböző zenei alkotások letöltését. Ám a jogi szabályozás anomáliai
miatt ezen site-ok csak rövid életűek lehetnek, gyakran előfordul, hogy maga a
tárhelyszolgáltató szünteti meg őket, vagy éppen a tulajdonos - félve a
lebukástól - mindig újabb helyekre költözteti ezeket. A Napster elnevezésű rendszer
megjelenése azonban forradalmasította ezt a szisztémát: az MP3-fájlok csereberéje
immár nem jár idegtépő szörfözéssel. A Napster rövid időn belül népszerűvé
vált, főként az amerikai egyetemisták körében, s a rendszerhez a világ minden
tájáról egyre többen csatlakoznak.
A kiadói lobbi a döbbent csend után ellentámadásba lendült és bírósági perekkel
fenyegeti nem csak a Napster gazdáit, hanem a felhasználókat is. A zenei csereberét
lehetővé tevő cég először engedni látszott, s letiltott rendszeréről 300 ezer
felhasználót, ám most nekik áll a zászló: sztárügyvédeket szerződtettek, akik
ízekre kívánják szedni a RIAA érveit, sőt kőkemény antitröszpert is beígértek a
lemezkiadóknak.
A Napstert képviselő jogászok kiinduló érve: bármilyen szellemi termék saját
használatra másolható, amennyiben abból anyagi haszna nem származik a
felhasználónak. Ezzel párhuzamosan egy olyan kimutatást lobogtatnak, mely szerint MP3
ide vagy oda, igenis nőtt a CD-eladások száma az utóbbi esztendőkben, ugyanis az
internetezők csak meghallgatásra töltenek le dalokat, ám ha megnyeri tetszésüket,
megrendelik az albumot. Arról nem beszélve, hogy az MP3 lehetőséget ad a kezdőknek
és a nem sztárolt előadóknak is bemutatkozásra.
Végül torta a habra a trösztellenes fenyegetés: a David Boies vezette ügyvédcsapat
állítja, hogy a multik visszaéltek piaci fölényükkel, hogy elfojtsák az alternatív
terjesztési csatornákat. Arra hivatkoznak egyebek közt, hogy egy jogszabály szerint a
szerzői jogok tulajdonosa elveszti lehetőségét jogai érvényesítésére, ha azokat a
jogokat versenyellenes célokra használta fel. A Napster birtokába jutott néhány
belső használatra szánt dokumentum a lemezkiadók háza tájáról, amelyek Boies
értelmezése szerint arra utalnak: a RIAA a "szabad verseny gátlására törekedve
visszaél szerzői jogaival". Így tulajdonképpen elveszti a jogát, hogy szerzői
jogai védelme címén bármit is számonkérjen az alperesen.
A per július végén kezdődik, ám félő, hogy arra nem kapunk megnyugtató választ,
hogy a zene kié? Mert ha a Napster győztesen kerül ki, csak annyi tudunk meg, hogy a
zene az internetezőké is. Az internet pedig - reméljük, csak egyelőre - korántsem
mindenkié. K. Gy.
Amit tudni akarsz az IT-ről, de...
Információtechnológiai minilexikon 8.
IAB (internet Architecture Board) - az internet "törvényhozó csoportja", mely
szabványosítási és egyéb fontos ügyekben dönt
ICQ (ejtsd: I Seek You) - az izraeli Mirabilis által kidolgozott új, de máris
rendkívül népszerű csevegő (chat) szolgáltatás az interneten; használatához
regisztráltatnunk kell magunkat egy szerveren, kapunk egy egyedi azonosítót (UIN), mely
alapján ismerőseink meg tudják nézni, hogy mikor vagyunk éppen online elérhetők,
és ilyenkor egy ICQ-klienssel azonnal kapcsolatba tudnak lépni velünk.
IEEE (Institute of Electrical and Electronic Engineers) - több fontos hálózati
szabványt kidolgozó intézet az USA-ban
IETF (Internet Engineering Task Force) - az internethálózatot üzemeltetők és
fejlesztők önkéntes, laza szövetsége, amely technikai, menedzsment és
szabványosítási kérdésekkel foglalkozik,
és időnként ajánlásokat tesz az IAB-nek.
IIF (Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program) - a nyolcvanas évek második
felében indult, a hazai kutatási/oktatási szférát szolgáló számítógépes
hálózatok és információforrások létrehozását
és továbbfejlesztését koordináló projekt; 1995-től NIIF néven működik tovább.
Image map - weboldalakon használt technika, mellyel képek (pl. térképek) egyes
pontjaihoz vagy részleteihez is lehet hiperlinkeket kapcsolni
IMAP (Interactive Mail Access Protocol) a POP3-hoz hasonló, de annál fejlettebb,
rugalmasabb és biztonságosabb szolgáltatást nyújtó levelezési protokoll, mellyel
PC-s kliensekkel is kezelni tudjuk a távoli szerveren levő postafiókunkat.
IMHO * (In My Humble Opinion) - a számítógépes kommunikációban használt
rövidítés ("szerény véleményem
szerint")
Incoming directory - egyes FTP-archívumoknál megtalálható, bárki által írható
könyvtár, ahová a felküldött fájl-ok kerülnek, mielőtt a szolgáltatás
üzemeltetője ellenőrizné és témájuk szerint a megfelelő directory-ba helyezné
őket.
Index - számítógépes adatbázishoz készített segédállomány, mely valamelyik
adatmező szerint rendezve tartalmazza a rekordokra vonatkozó mutatókat, jelentősen
meggyorsítva így a keresés műveletét
Information broker - (számítógépes) információkereséssel és -közvetítéssel
foglalkozó személy vagy cég.
Information society - egyes szociológusok és politikusok által használt elnevezés a
fejlett információtároló és -továbbító rendszerekkel rendelkező társadalmakra,
ahol a gazdaság fő "nyersanyaga" az információ és az emberek többsége
információs iparágakban dolgozik; az információs társadalom veszélyei között az
elidegenedést és az (információban) szegények és gazdagok közötti szakadék
növekedését, előnyei között pedig a környezetkímélő gazdaságot és a
társadalom demokratikusabb működését szokták említeni.
Information superhighway - a Clinton-kormányzat által bevezetett hasonlat a jövő
nagysebességű hálózatára, amely az egész országot behálózva egyfajta
"információs közműként" mindenkihez eljut; magyarul:
"infosztráda"
Internet - az "internetworking" szó rövidített alakja, mely különböző
(rendszerű) számítógépes hálózatok, IP protokollon alapuló együttműködését
jelent. Más értelemben: helyi, regionális és országos számítógépes hálózatok
laza "metahálózata",
amely az IP protokollt használja a kommunikációra; az ARPANet-ből kifejlődött
internet ma már a világ legnagyobb WAN rendszere, mely több tízezer kisebb hálózatot
köt össze, sok millió felhasználóval.
Internet2 - amerikai egyetemek és kutatóintézetek által kezdeményezett új,
nagysebességű (gigabites nagyságrendű) IP hálózat, mely a jelenlegi internet több
problémáját (lassú vagy változó átviteli kapacitás, véges számú IP címek stb.)
kívánja megoldani és új hálózati alkalmazásokat bevezetni; az internet2 projekt
időközben az átfogóbb NGI terv része lett; azóta más országokban (köztük nálunk
is) megindultak az internet2-típusú fejlesztések.
Internet Explorer - a Microsoft cég (eredetileg) Windows-alapú web böngészője, melyet
folyamatosan továbbfejlesztenek és az újabb Windows változatoknál az operációs
rendszerbe is integráltak általános fájl-kezelő programként; a Netscape nagy
vetélytársa, sok hasonló és néhány egyedi képességgel
Intranet - az internetnél is használt TCP/IP protokollokra és szoftverekre (e-mail,
FTP, web stb.) épülő, nem nyilvános, belső (helyi) hálózatok összefoglaló neve;
egyre több intézmény épít ki saját intranetet, mely többnyire olcsóbb a
hagyományos LAN rendszerekhez képest és a felhasználók az internethez hasonló,
ismerős környezetben dolgozhatnak.
IP - (Internet Protocol) az a protokoll, amely egy internet hálózaton az adatcsomagok
összeállításáért és továbbításáért felelős.
IRC (Internet Relay Chat) - népszerű "csevegő" szolgáltatás az interneten;
szabadon létrehozható virtuális "csatornákon", IRC kliensek segítségével
két vagy több ember tud álnéven élőben (írásban) beszélgetni egymással egy
szerveren keresztül .
ISDN (Integrated Services Digital Network) - digitális kommunikációs szabvány
hagyományos telefonvonalakra; a
hagyományos modemes megoldáshoz képest gyorsabb, 2x64 kbit/s átviteli sebességet
biztosít, és a két csatornán párhuzamosan folyhat telefonhang, fax, kép, vagy
adattovábbítás.
ISO 8859-2 - a 7 bites ASCII szabvány 8 bites kiegészítése, mely a közép-európai
nyelvekben (köztük a magyarban) előforduló ékezetes és egyéb speciális betűket is
tartalmazza; hétköznapi nevén "Latin-2 kódtábla"
ISP (Internet Service Provider) - internetcsatlakozást biztosító cég vagy egyéb
intézmény, mely rendszerint egyéb szolgáltatást is nyújt (pl. oktatás,
segítőszolgálat, e-mail postafiók bérlet, saját honlapok elhelyezésének
lehetősége)
IT (information technology) - információtárolással és -továbbítással kapcsolatos
technológiák (vagy iparágak) összefoglaló neve.
|
|
|