Helyiérték

Út haza

Kanada

Különös föld alatti történések

Egy kis geometria

Kimenő idő

Megállította-e Sárga Mihály az idő kerekit?

Szabovnyik Zsuzsanna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiss Ottó:


Egy kis geometria


Hatalmas, napsütötte ház a Heller mérnök úré. A belvárosi épület udvara talán az egyetlen zöld terület a környéken. A sarki ház valamikor a húszas években készülhetett, akkor, amikor Heller mérnök úr született.
Heller mérnök most hetvennyolc esztendős, igazi úriember. Közel két évtizede, mióta egyetlen lánya Hollandiában él, s mióta Heller mérnök nyugállományba vonult, egyedül van a hatszobás házban.
A mérnök sokáig jó egészségnek örvendett. Igazi úriemberként ismerték az utca és a környék lakói. Felesége több mint ötven esztendeje, huszonhárom évesen hunyt el, azóta Heller mérnök nőre még csak nem is nézett, kivéve persze a lányát, akit egyedül nevelt fel. Heller mérnök urat kifogástalan szürke öltönyében sokszor látták sétálni a környéken, néhány hete azonban nem mozdult ki otthonról.
Május elején hirtelen betegedett meg. Orvoshoz nem ment, hiszen soha életében nem járt ott, a lányát viszont felhívta, s elmondta neki, mi történt.
– Mindkét lábam bedagadt, nagyon nehezen járok - mondta a telefonba.
Heller mérnök lánya három nap múltán ott állt a hatalmas, napsütötte belvárosi épület udvarán. A mérnök a kerti padon ült, előrenyújtott kezét botján pihentetve.
– Hát jó, beleegyezem – mondta.
A lánya még aznap ápolónőt fogadott, hat hónapra előre kifizette, másnap pedig visszautazott Hollandiába.
Egy hét sem telt el, Heller mérnök úr ismét kénytelen volt felhívni a lányát, mert az ápolónő három napja nem járt nála, s amikor telefonon érdeklődött, közölték, hogy a nő meghalt.
Heller mérnök lánya ismét hazautazott Hollandiából, és intézkedett. Kiderítette, hogy a mindössze harminchárom esztendős ápolónő valóban elhunyt. Egy másikat fogadott fel, egy huszonhét éves lányt. Három hónapi bérét ki is fizette, s amikor a kezébe adta a pénzt, azt mondta neki:
– Úgy tervezem, augusztus végén hosszabb időre hazautazom, de akkor, és azután is szükségünk lenne önre. Kérem, nagyon vigyázzon az apámra!
Heller mérnök úr lánya azonban már május végén kénytelen volt hazajönni, igaz, nem hosszabb időre, csak míg új ápolónőt talál. A huszonhét éves lány ugyanis csupán öt napig állhatott Heller mérnök szolgálatában, a hatodik nap reggelén főbérlője holtan találta őt apró albérleti szobájában.
Heller mérnök lánya csak nagyon nehezen talált újabb ápolónőt. A városban senki nem vállalta el apja gondozását, bármennyi pénzt is ígért, ezért a szomszéd városba utazott. Egész nap bolyongott, míg végre eljutott Gizella nővérhez. Amikor Heller mérnök lánya elmondta, miről van szó, a mindössze huszonhárom esztendős törékeny teremtés azt felelte:
– Ha elvállalnám a mérnök úr gondozását, át kellene költöznöm a szomszéd városba.
Heller mérnök lánya felajánlotta, hogy segít Gizella nővérnek albérletet találni, közel apja házához.
Megegyeztek.
Másnap Gizella nővér autóbuszra ült, s elment a megadott címre. Amikor benyitott Heller mérnök úr házának utcai ajtaján, a mérnök és a lánya a kerti padon beszélgettek. Gizella nővér odament és bemutatkozott Heller mérnöknek.
– Nem találkoztunk mi már valahol, kedvesem? – kérdezte a mérnök.
– Nekem is ismerős a mérnök úr, de nem emlékszem, hogy találkoztunk volna - mondta Gizella nővér.
Míg a mérnök lánya bement az épületbe, hogy valami italt és harapnivalót készítsen, Gizella nővér váltott néhány mondatot a mérnökkel. Tisztességesnek és nagyon szimpatikusnak találta az idős férfit.
– Szívesen vállalom a gondozást – mondta Gizella nővér Heller mérnök lányának már bent az épületben. A mérnök lánya körbevezette Gizella nővért a hatalmas épületen, aztán javasolta, hogy induljanak el albérletet keresni, mert ha lehet, ő már másnap vagy harmadnap visszautazna Hollandiába, halaszthatatlan ügyei elszólítják.
A két nő egész nap albérlet után járt, de nem sikerült találniuk, sem a környéken, sem távolabb, ezért Heller mérnök lánya felajánlotta apja házának egyik szobáját.
Gizella nővér a szobát csak átmeneti megoldásként fogadta el, s javasolta, hogy a mérnök urat is kérdezzék meg, mielőtt döntenek.
Heller mérnök jó ötletnek tartotta a felvetést, sőt, az egyetlen ésszerű megoldásnak nevezte.
Gizella nővér másnap áthozta kevés holmiját Heller mérnök úr házába, s elfoglalta a hat szoba egyikét. Amikor Heller mérnök lánya augusztusig, három hónapra előre ki akarta fizetni az ápolásért járó összeget, Gizella nővér tiltakozott:
– Szó sem lehet róla! – mondta.
Gizella nővér Heller mérnök lányának hosszas rábeszélésére aztán mégis hajlandó volt elfogadni egy kisebb összeget, miután megegyeztek, hogy az ápolási díjból levonják a lakbér árát.
A mérnök lánya másnap hajnalban visszautazott Hollandiába. Reggel Gizella nővér segített Heller mérnök úrnak eljutni az illemhelyig, aztán a fürdőszobába kísérte. Később főzeléket csinált, s kiültek az udvarra, ott fogyasztották el az ételt.
A mérnök, míg Gizella az ebédet készítette, a kerti padon ült, a madarakat és a virágokat figyelte. Ebéd után Gizella nővér is kiült Heller mérnök mellé a padra. A mérnök a lányáról beszélt. Gizella nővér Heller mérnök feleségéről is érdeklődött, de a mérnök csak annyit mondott:
– Olyan fiatal volt, mint maga, kedvesem, amikor meghalt.
Sokáig hallgattak. Heller mérnök előrenyújtott kezét botján megtámasztva a virágokat és a madarakat nézte. Gizella nővér egy mély ráncot választott ki a mérnök csuklóján, s azt figyelte. A ránc vonalát Gizella nővér gondolatban tovább folytatta. Egyik fele az időben vitte vissza Gizella nővért, egészen a negyvenes évekig, amikor Heller mérnök úr felesége meghalt. A ránc másik felének folytatását térben húzta meg Gizella nővér, az meg a házba vezette be őt, egészen addig a szobáig, ahol most lakott.
Este Heller mérnök úr a botjára és Gizella nővérre támaszkodva az illemhelyre ment, majd a fürdőszobába, s ott letusolt. Aztán Gizella nővér is letusolt.
A zuhany alatt fedezte fel csuklóján a ráncot. Ugyanolyan volt, mint Heller mérnök úré.
Gizella nővér nagyon megijedt. Többször megnézte, hogy meggyőződjön róla, nem csak odaképzeli-e. De nem. A ránc ott éktelenkedett fiatal csuklóján.
Gizella lába reggelre bedagadt. Majdnem annyira, mint Heller mérnök úré.
Először azt gondolta, azonnal otthagyja az öreget. Aztán eszébe jutott, hogy nincs hova mennie. A régi albérletből már eljött, újat pedig egy nap alatt nem találna. Végül úgy döntött, felhívja Heller mérnök lányát Hollandiában, s visszamondja az egyezséget. Megpróbál albérletet keresni, és néhány nap múlva elköltözik.
Gizella nővér azonban Heller mérnök lányát nem találta otthon, ezért a mérnöktől meg kellett kérdeznie lánya munkahelyének telefonszámát. A mérnök készséges volt, megmutatta a fiókot, ahol egyebek mellett a telefonszámot is őrzi, de azért megkérdezte Gizella nővért:
– Talán csak nincs valami baj, kedvesem?
– Nincsen, Heller bácsi, csak kicsit bedagadt a lábam – mondta Gizella nővér.
Heller mérnök úr lányát a munkahelyén sikerült elérnie. Elmondta neki, hogy nem sokáig marad a házban, s hogy a mérnök úr ápolását is feladja, bármennyire is megszerette őt. A mérnök lánya kérte Gizella nővért, hogy legalább még egy hétig tartson ki, s akkor ő mindenképpen hazautazik, hogy új ápolónő után nézzen.
Gizella nővér beleegyezett, hogy még egy hétig marad, de csak Heller úr miatt, s csak azzal a feltétellel, ha azt az egy hetet ingyen vállalhatja.
Megegyeztek.
Másnapra azonban Gizella nővér lábáról elmúlt a daganat, s a harmadik nap reggelén nem látta a ráncot sem.
Még két napig várt, aztán ismét felhívta Heller mérnök lányát.
– Nem kell, hogy jöjjön, szívesen maradok augusztusig – mondta a telefonba. Aztán hozzátette: – De pénzt nem fogadok el, se most, se később.
– Minden rendben van, kedvesem? – kérdezte Heller mérnök, amikor Gizella letette a kagylót.
A lány akkor vette észre, hogy a férfi ott áll mögötte, és nincs nála a bot.
– Minden rendben van, Heller bácsi – mondta aztán, és megszorította a mérnök kezét.