Történelmi lecke fiúknak (99.05.03.) avagy korai találkozás a cenzúrával

Fiús szülők - különösen tinédzser ifjak apukái és anyukái - a megmondhatói, hogy nagyon nagy a baj: a gyerek nem eszik, nem tanul, még a számítógépes játékokra is kisebb az affinitása. Sőt: gyermekünk néhány héttel ezelőtt még azt sem nagyon tudta, ki a franc a miniszterelnök, nemhogy azt, hogy mi is az a médiahatóság. Most pedig megvetően mormolja maga elé: rohadjon meg az Óertété.
Kedves szülők, a huszonegyedik század küszöbén újabb történelmi lecke előtt állnak fiaink: egész fiatalon megismerkedtek a cenzúra szóval, amely eddig legfeljebb azt jelentette nekik, hogy 1848 március 15-én valami ilyesmi is szerepelt a tizenkét pontban, de hát az régen volt, mostmár biztosan nincs cenzúra, gondolják (honnan tudnának szerencsétlenek a kormányok által becserkészett közszolgálati tévékről, meg a helyi lapok kefelenyomatait szerkesztői ambíciókkal olvasgató polgármesterekről?).
Az ifjakat ért tragédia kiváltó oka a Dragonball Z című sorozat betiltása, pontosabban az erkölcsileg már amúgy is hulla ORTT (lásd frekvenciaosztás, illetve különféle panaszbizottságok kritikán aluli működése) beavatkozása egy kereskedelmi tévé működésébe. A mostanában sok pofont kapott RTL Klub több mint egy esztendeje játssza délutánonként a japán rajzfilmsorozatot, annak is a második szériáját. A rádiós és televízió testület már tavaly úgy találta, hogy az ősi japán manga rajzokon alapuló sorozat agresszivitása révén károsan hat a gyermekek személyiségére, merthogy az erőszakot emeli a történések középpontjába. Akkor az RTL beszerzett egy másik szakvéleményt, mely éppen az ellenkezőjét tartalmazza az ORTT gyermekpszichológusa állításának: a filmsorozat ugyanis valóban brutális képsorokat tartalmaz (melyik híradó nem?), viszont - mekkora közhely! - gondoljunk csak gyermekkorunk meséire. Ezek is feszültségeket gerjesztenek, ám a mesemondó/író minden esetben a jó győzelmével oldja fel a gyermekben feltámadt borzalmat. Nincs ez másként Songu-Ku és társai, valamint ellenségeik harcában sem.
A felszólításból polgári per lett, a sorozat pedig futott tovább. Ám a közelmúltban az ORTT ismét felszólította a csatornát, hogy vegye le műsoráról a Dragonball Z-t, s az RTL Klub most engedett. A Dragonball-rajongók országos méretű önszerveződésbe fogtak. Míg Friderikusz távozása alig néhány napig volt téma, addig e rajzfilmsorozat ügye hetek óta borzolja a kedélyeket. Akadt olyan tinifiú, aki az öngyilkosságba menekült, ám ez szélsőséges reakció volt. A többség a demokrácia szabályai szerint indult be, a világhálót is igénybe véve (lám csak, mire jó a Sulinet!): az iskolákban aláírásgyűjtés indult, a rádiós-tévés testületet pedig telefonon, levélben, illetve e-mailen bombázzák, kérve a döntés megmásítását, a cenzúra eltörlését, mint 151 esztendeje.
A szülő pedig nagy bajban van. Merthogy neki valójában jó állampolgárt kellene adnia a társadalomnak, aki bízik a demokratikus intézményrendszerben. Egyúttal azonban azt is szeretné, ha gyermeke demokrata lenne, azaz nem félne, s beletörődés helyett tudna küzdeni a jogaiért. Mert ha ma egy gyermekpszichológus (a hangsúly az egy szócskán van!) véleményére alapozzák a döntéseket, akkor lehet, hogy holnap egy politikussá lett drámaíró, egy ügyvédből lett vidékfejlesztő és vezérszurkoló, esetleg egy pufajkásból lett volt miniszterelnök vetet le műsorokat. Különben is: a Dragonballnál sokkal ártalmasabb a szülő szerint a hazudós és korrupt politikus, ezekből pedig nincs hiány a képernyőn. Ja, igaz: saját műsoridejüket ők osztják be maguknak. Tehát a gyerek kérdez, a szülő pedig nem tud válaszolni, különösen arra az érvre nem, hogy miért ártalmas kedvenc rajzfilmje, amikor szövetségeseink akcióiba - tőlünk délre - az ő kortársai is belepusztulnak?
No, hol az az aláíróív, édes fiam?
Korbely György

Civil a pályán (99.03.14) Nagyszabású katonai díszszemlével ünnepelték hazánk NATO-csatlakozását egyik laktanyánkban. Ez természetes dolog, hiszen e történelmi esemény igazi jelentőségét éppen a katonaemberek látják át igazán, nem csoda hát, hogy a megtiszteltetésből fakadó büszkeséget ilyenformán nyilvánítják ki.
A szemle egyik látványos eleme volt, amikor részeg civil fiatalokat fékeztek meg derék honvédeink, természetesen sikerrel, olyannyira, hogy a mesterlövészek az egyiket le is terítették. Mindez persze játék, demonstráció, de akkor is: a magyar fegyveres testületek történelmünk során szinte mindig jeleskedtek a - vétkes és vétlen - civilek rendszabályozásában. Ez NATO nélkül is elég jól működött, miért volt hát az egész felhajtás - kérdezheti joggal a polgár.
De reménykedjünk: félreértésről lehet szó, derék vitézeink még nem igazán jól beszélik az amerikai angolt.
K. Gy.

(99.03.14) (Ön)góóóól? A kisgazdák meg nyomulnak. Mit nekik ár- és belvíz, költségvetési hiány és EU-csatlakozás; fejükbe vették, hogy megszállják a stratégiai pontokat. S mivel a hidak és erőművek elfoglalása - mifelénk - már jó ötven éve nem divat, a prostitúciót és a kábítószerpiacot pedig már régóta náluk sokkal tehetségesebb pofák ellenőrzik, maradt a (férfi)nép másik ópiuma: a foci (hisz' kinek ne lenne a szíve csücske valamelyik - jobbára fővárosi - csapat?).
A népszerűség-hajhászás legújabb módja tehát adva van: kaparintsd meg egy patinás - amúgy az anyagi csőd szélén tántorgó - klub elnöki székét, pumpálj közpénz-millókat az egyébként gazdasági társaságként működő csapatok kasszájába, majd várd a hatást. A siker aligha marad el, vagy ha mégis: a felelősség könnyedén átpasszolható. Dicsérendő viszont, hogy igyekeznek követni a Kádár-éra sporttámogatási logikáját, mely szerint a Fradi a földművelési, a Kispest a honvédelmi tárca, az Újpest pedig a belügy fennhatósága alá tartozott.
Az FM feje, Torgyán doktor például ős-fradista, már óvodás korában is csak spenótot evett tükörtojással, s ezt mindaddig el is hiszik neki, míg fel nem tűnik a kispadon a kapus Hingyi vagy a középpályás Torgyán II. A kisgazda elnök ráadásul nyilatkozataiban már többször be is bizonyította: annyira hülye a focihoz, hogy könnyen összekeveri a balszélsőt a szélsőballal, ami nem baj, csak kellemetlen.
A jobb sorsra érdemes Kispest-Honvéd elnöki székét (nomen est omen) maga a honvédelmi miniszter sírta ki magának, gondolom portréja azóta ott függ minden öltöző falán, ezzel is javítva a harci szellemet.
Az UTE sem járt sokkal jobban. A rosszarcú Lányi Zsolt ugyan konyít valamicskét a sporthoz: talán ez az oka, hogy nem Pintér Sándor lett a klub társadalmi elnöke, aki nem kisgazda ugyan, de belügyminiszter.
Vajon ki lesz a következő? Engem, mint Vasas-szurkolót éjszakánként különös visszatérő álom gyötör: kedvenc csapatom kispadja előtt Pokol Béla és Kávássy Sándor melegít, a műsorközlő Csúcs László hazafias jelszavakat skandál. A lelátókról "Isten, Haza, Család" és "Bort, Búzát, Békességet" feliratú transzparensek integetnek, a kezdőkörben pedig Cseh Mária lejt bizarr táncot néhány pompom-girl társaságában. Felébrednék, de nem tudok.
Talán nem is álmodom?
-zsedényi-