Nyári tábor Tótkomlóson (99.07.23.)
A tavalyi sikeren felbuzdulva az idén is megrendezi nyári táborát a tótkomlósi
családsegítő központ, ezzel is levéve a terhet a szülők válláról a vakáció
idejére. A július 26-a és augusztus 6-a között megtartandó rendezvénysorozaton a
vakációzó gyermekekre gazdag program vár a szervezők ígérete szerint: kézműves
foglalkozások, népi játékok felelevenítése, a helyi néprajzi gyűjtemények
(Tanyamúzeum, Szlovák ház, Szlovák Tájház, Szép utcai emlékház) megtekintése,
Szárazér-parti túra, mozilátogatás, lovaglás, kerékpártúra, mezőhegyesi
kirándulás, a zárónapon pedig tábortűz.
A gyermekekkel a felkért hivatásos pedagógusok mellett főiskolások és szülők is
vállalnak felügyeletet. Mint megtudtuk, a rendezvény a támogatók jóvoltából
díjmentes, egyedül az ebédért kell fizetnie annak, aki ezt a szolgáltatást igénybe
veszi.
Hollywoodi vendég Csabán (99.07.20.)
Gabi
idén lesz nyolcvanéves. És most ne tessenek azt hinni, hogy tiszteletlenség őt
Gabinak hívni. Hiszen őt, Róna Gábort az egész világ úgy ismeri: Gabi. Illetve ha
nem is az egész világ, a világnak az a fele, amely felé a közvélemény fordul
mindenképpen. Gabinak ismeri vagy ismerte őt - a teljesség igénye nélkül - Ronald
Reagan, Jack Lemmon, Sammy Davies Jr., Alfred Hitchcok, Eisenhower elnök, Bing Crosby,
Doris Day, Clint Eastwood és Fread Astaire is. Gabi ugyanis személyes kapcsolatban állt
velük, mint az amerikai film- és tévésvilág megannyi ismert sztárjával,
színészekkel, zenészekkel, rendezőkkel. Gabi ugyanis fotográfus volt Amerikában,
Hollywoodban. S nem is akármilyen fotográfus: egy róla megjelent írásban Hollywood
legkedveltebb fotósának nevezik. Pedig mindez nem több, mint egy órán múlott. Gabi,
aki Róna Gáborként Békéscsabán született, 1946-ban hagyta el az országot, majd -
miután néhány évig Németország amerikai zónájában élt - az Egyesült Államokba
utazott.
Úgynevezett hadiférjként, vagyis háborúban szolgált amerikai nő férjeként, ami
lehetővé tette számára egy akkor hatályos törvény szerint, hogy minden egyéb
engedély nélkül letelepedjen Amerikában. Ez a törvény egy órával Gabi gépének
New York-i földetérése után vesztette hatályát...
A szerencsével később sem állt hadilábon. A nyugati parton tette le székhelyét, Los
Angelesbe költözött, s egy Amerikában született unokatestvére segítségével hamar
el tudott helyezkedni a szakmájában: fényképész lett. A munka nem sokban
különbözött az itthonitól, hiszen már Békéscsabán is gyakran fotózta a város
színházában fellépő budapesti művészeket, képei a világháború előtt
rendszeresen jelentek meg fővárosi lapokban. Amerikában, s pláne a nyugati parton,
Hollywood közelében szintén színészportrékat fotózott, előbb egy országos
képeslap fotósának munkatársaként, majd ügynököknek is dolgozott.
A fordulópontot az 1951-es esztendő hozta életében: ekkor vették fel a CBS
televíziós hálózathoz, azaz a tévé születésénél a kezdetektől jelen volt. A
társaságnál egy fotós ugyanis úgy döntött, inkább mozgóképes kamerát vesz a
kezébe, s az ő helyét tölthette be Gabi a társaságnál. Nem is akárhogyan sikerült
ez neki, hiszen elmondhatja magáról: azon kevesek egyike, akik önszántukból jöttek
el a CBS-től, s nem is akármikor: 33 éves munkaviszony után, 1984-ben. Ez a bő három
évtized hihetetlenül termékeny időszak volt életében: százszámra jelentek meg
színészportréi képeslapok címoldalán, az utóbbi időben már nemcsak az Egyesült
Államok-ban, hanem szerte a világban, Japántól Németországig. A visszavonulás után
már nemigen vett masinát a kezébe, bár tervezte, hogy idősebb éveiben
természetfotókat csinál.
Magyarországon most jár utoljára, mondja. Először a hetvenes évek végén jött
haza, majd kilencven után többször járt itthon. Régi, több évtizedes barátság
köti a Gyulán élő Miskolczy Lászlóhoz, őt látogatta meg ezúttal is. A város
megváltozott, feleli kérdésünkre, de nem tudja, előnyére vagy hátrányára-e.
Magyar fotósokat sem ismer, be is vallja: sok minden nem köti ehhez az országhoz, ehhez
a városhoz. Most, hogy betölti a nyolcvanat, el is búcsúzik a szülővárostól, a
jövőben már nem nagyon akar utazgatni. Elnézve életművét, érthető is talán, hogy
inkább pihenni akar. Van mit kipihennie...
Végső zuhanás a Szilikon völgybe - házimozi kánikula idején (99.07.18.)
A júliusi videokínálat
gerincét ebben a hónapban is a fél éve bemutatott mozifilmek jelentik. A választék
több mint pazar: a Ha eljön Joe Black Antony Hopkins-szal és Brad Pitt-tel, a Ronin
Robert De Niro-val és Jean Reno-val, a Közellenség Jim Smith-szel és Gene Hackman-nel
és a Rajtaütés Jean-Claude Van Damme-mal. Természetesen akadnak olyan filmek is a
tékák polcain, amelyek nem arattak túl nagy sikert a mozikban, mégis kellemes nyári
szórakozást ígérnek, továbbá olyanok, amelyeket nem vetítettek a filmszínházak.
A katasztrófa-akciófilmek kedvelőinek ajánljuk a Végső zuhanás című filmet, mely
egy Jumbo Jet fedélzetén játszódik. Az alapsztori nem túl eredeti, ám a hatás
garantált: A repülőgép 319 utassal a fedélzetén emelkedik a magasba, ám néhány
perccel a levegőbe emelkedés után egy kis sportrepülővel ütközik. A Jumbo a
levegoben marad, ám az üzemanyag és a levegő rohamosan fogy. A fedélzeten hamarosan
kitör a pánik. Az utasok mindössze két dolgot tehetnek: megpróbálnak segíteni a
pilótának ? és imádkoznak, hogy túléljék az egészet...
Thrillerként jellemzik a
forgalmazók a Valahol Amerikában című filmet, melynek sztorija dióhéjban: Wit Roy ,
az állásából kidobott cirkuszi bohóc és sztriptíztáncos barátnője, Earlene az
országúton száguld. Úton van egy megfáradt kamionos is, aki nem vágyik másra, csak
egy jó eros feketére. Egy csinos, fiatal nőés húga apjuk temetésére indul, s
útközben felvesznek egy különös stoppost. A közelben pedig egy körözött,
sorozatgyilkos ólálkodik - újabb áldozatokra éhesen...
A Hegylakó rendezője, Russell Mulcahy irányításával készült a Talos, a múmia
című film, melynek története ismerős: évezredekkel ezelott az ókori Egyiptomban
eltemettek az ördögien gonosz herceget, akinek sírját megátkozták. Századokon át
kísértett legendája, de senki nem tudta, hol is nyugszik, mígnem e század közepén
archeológusok felfedezik a sírt. A kutatók sorra eltűnnek, csupán egy napló marad
utánuk. Ötven évvel később az expedíció fejének unokája elhatározza, hogy a
végére jár a szörnyu titoknak. Nagyapja feljegyzései segítségével ő is
megtalálja a sírt, s a leleteket Londonba szállíttatja. A városban titokzatos
gyilkosságsorozat kezdődik...
Diákkörnyezetben játszódik a Gyilkosságból kitűnő című film, mely ugyancsak a
videótékák újdonsága. Chris és Tim csoporttársak az egyetemen és szobatársak a
kollégiumban. Mindketten a Harvardra szeretnének bejutni, de osztályzataik nem túl
fényesek ahhoz, hogy túl sok reményt fuzzenek a továbbtanuláshoz. Van azonban az
egyetemi szabályzatnak egy kevéssé közismert rendelkezése: amennyiben kollégiumi
szobatársad öngyilkosságot követ el, akkor vizsgák nélkül megkapod a jelest minden
tárgyból, hiszen ilyen lelki trauma mellett hogyan is lehetne tanulni. E rendelkezés
mindkettőjük fantáziáját beindítja.
A családi filmek kedvelői bizonyára
elégedetten kölcsönzik ki a Rusty, a mentőkutya című film kazettáját. A
főszereplők beszélő állatok, akik két belevaló gyerekkel élnek együtt egy
állatmenhelyen. A gyerekek kapzsi bácsikájának és nénikéjének azonban pont a
gyerekek kutyakölykeire fáj a foguk, hogy jó pénzért eladják őket. Az elrabolt
kölykök bátyja, Rozsdás nem hagyja annyiban: összetoborozza barátait, hogy megmentse
a porontyokat. Rozsdás népes állatsereglet élén veszi fel a harcot a rablókkal.
Végezetül egy hamisítatlan vígjáték, a Szilikon völgy, mely csalóka címe
ellenére nem az amerikai high-tech ipar agytrösztjében játszódik. A film megtörtént
eseményeket dolgoz fel: egy fiatal plasztikai sebész új módszert talál ki a
mellnagyobbításra - a szilikont. Már csak önkéntesre van szüksége ahhoz, hogy
elvégezze az első kísérleti beavatkozást. Nemsokára nők hosszú sora kígyózik
rendelője előtt, és ezzel új fejezet kezdődik a szépségipar történetében.
Mező Tour - vihar és állóvíz (99.07.14.)
A korábbi gyakorlattal ellentétben már nem a Szertelenül nevet kapta a kilencvenes
évek egyik legrangosabb vidéki fesztiválja, a mezőtúri, helyette az egyik
legigényesebb hazai zenei lap, a Wanted a keresztapja az idei dzsemborinak, mely kettő
helyett immár három napig tartott. Rossznyelvek szerint a buli akár a Mezőtúri
Sárfesztivál is lehetett volna, hiszen az országot sújtó csapadékos idő ezt a
várost sem kerülte el, így a volt laktanya kilencezer nézője inkább hasonlított a
Torgyán-féle vízidisznókra, mint a Semjén Zsolt által kívánatos tisztes, ájtatos
polgárifjakra.
*
Mindezek
ellenére a kisebb-nagyobb kellemetlenségeket leszámítva a színpadokon minden rendben
volt, minden fontos koncertet megtartottak. Az utolsó éjszakán, szombaton veszni
látszott ugyan a buli a vihar miatt, ám öt órás kényszerszünet után mégiscsak
fellépett a zárónap két sztárja, a Kispál és a Borz, illetve a Korai Öröm és
persze a kisszínpad kevésbé ismert, ám sok esetben eredetibb produkciókat
felvonultató zenekarai is tisztességgel végigjátszották az éjszakát. A zenei
programot tekintve első osztályú volt a kínálat: a világhírt ezúttal a Dog Eat Dog
képviselte, az amerikai fiúk - John Connor, Dave Meabore, Sean Kilkenny, Brandon Finley
- alaposan kitettek magukért.
Ugyanezen az estén egy másik külföldi - ráadásul ugyancsak kutyanevű - banda is
fellépett, az osztrák Moondogs, ám az ő rock-közhely produkciójuk igencsak
felejthető volt. A hazai élvonal sajnos évek óta ugyanaz, de erről nem a szervezők
tehetnek, hanem történelmileg alakult úgy, hogy elfáradni látszik a kilencvenes évek
végének muzsikája. A kötelező sztárok szinte mind ott voltak: Kispál és a Borz,
Korai Öröm, Másfél, Heaven Street 7, VHK, Warpigs, Pál Utcai Fiúk, Gangsta Zolee és
a Kartell stb. A kisszínpadon délutánonként tehetségkutató verseny zajlott, este és
éjszaka pedig a korábbi évek győztesei játszottak. Itt valóban sok volt az
ismeretlen név, ám a produkciók többsége déja vu hangulatot árasztott, azaz a
hallott zenei megoldásokat valahol, valakik már megcsinálták, sokkal jobban. Békés
megyét egyébként a Mink, a Kend, a Fexik, a Nothing B. N., az Ektomorf, a Lace és a
Baby Bone képviselte.
Második alkalommal voltak jelen a progresszív tánczene prominensei a mezőtúri bulin a
Freee Magazin és a Tilos Rádió szervezésében, mégpedig a legvonzóbb nevekkel:
Tommyboy, Budai, Palotai, Cadic.
*
Ugyancsak a rossznyelvek szólása lett Mezőtúron, hogy több pub, mint vécé, annak
ellenére, hogy ezúttal jelen volt a Szigetről már jól ismert Toi Toi mobil
egészségügyi rendszer, ám ennek rendszeres takarítását és fertőtlenítését
nehezen oldotta meg a működtető fővárosi cég. Egyébként az öregedés legbiztosabb
jele nem a sátrazással járó kényelmetlenségek rosszul tűrése, és nem is a
hülyék iránti türelem csökkenése, esetleg az új irányzatok iránti intolerancia;
sokkal inkább a ragaszkodás a saját vécéülőkéhez és zuhanyrózsához. Alvás a
Skodában, zuhanyozás hideg vízben, a nagy dolgok pedig a városban elintézve,
lehetőleg egy jobb helyen. Legalább közelebbről megnézzük azt a várost, amelyen
annyiszor átutaztunk, sőt melynek vasútállomásán megannyit várakoztunk, ám
igazából semmit nem tudunk róla. Igaz, elvileg azért megy fesztiválra az ember, hogy
kivonuljon a társadalomból, felejtsen el mindent, Postabankot, Fideszt, APEH-et,
tiltakozó gazdákat, ezért látszólag hiba visszamenekülni. De tökmindegy, merthogy a
külvilág akaratlanul is beszivárgott a Wanted-laktanyába: kiderült, hogy azért
késnek zenekarok, mert megszökött a Viszkis és lezárták a fővárost. Naná, hogy
kitört az üdvrivalgás.
*
Ha már a zenei állóvizet csak a vihar kavarta fel, nézzük, mi a helyzet az ifjúsági
szubkultúrával. Jelentem, semmi. Színeshajú, tarajos punkok alig-alig, továbbra is
divat a copfba kötött hosszú haj, a kör- és kecskeszakáll, a kopasz (vagy sörtés)
frizura (kis számban élénk színekben pompázva), fülbevalóhegyek, testékszerek
orrban, szájban, egyebütt. Szóval nincsenek irányzatok, multikulturális pezsgés van,
divatos - bocsánat: trendy - kifejezéssel.
Ami szembetűnő, hogy a tizen-huszonéves hölgyek látványosan szakítottak anyáik
(nagyanyáik) szexuális forradalmának szimbólumával, pontosabban fordítva: a
hatvanas-hetvenes években eldobott melltartó visszakerült az őt megillető helyre, ám
immár nem diszkrét ruhadarabként, hanem hangsúlyos viseletként, ezzel egy másfajta,
sterilebb szexuális forradalmat hirdetve.
*
A mezőtúri fesztivált harmadik esztendeje szervezi a Sziget Iroda, afféle
főpróbájaként az igazi, nagy Szigetnek. Leszámítva az időjárási viszontagságokat
a főpróba sikerült, a többi augusztusban elválik.
Niro, a szorongó gengszter és Chan, az amnéziás titkosügynök (99.07.05.)
Egy tőle szokatlan jellemet kell megformálnia napjaink egyik
legnépszerűbb színészének, Robert De Nironak: egy pszichiátriai problémákkal
küszködő rosszfiút. Nem is akárkit: Paul Vittit, New York egyik leendő
keresztapáját. Csakhogy Paulnak hirtelen nem várt problémákkal kell Paulnak
szembenéznie: felfedezi magán a pánikbetegség tüneteit, álmatlanság gyötri,
nehezen lélegzik, betegesen félteni kezdi családját, sőt még férfiasságával is
gondok akadnak.
Emberei aggódva figyelik egyre zavarodottabb viselkedését, és mégcsak belegondolni
sem mernek abba, mi lesz a következménye, ha a rivális családok körében kitudódik
főnökük személyiségváltozásának híre. Nincs más megoldás: a város legjobb
pszichológusára hárul a nem mindennapi ügyfél visszazökkentése valós szerepébe.
Hogy sikerül-e, kiderül a júliusi mozikínálat egyik legérdekesebbnek ígérkező
filmjéből, melyet a Csak egy kis pánik címmel vetítenek a mozik.
Az egyre inkább magára
találó európai mozit ezúttal egy francia film képviseli ebben a hónapban a mozik
kínálatában. Luc Besson már számtalan kiváló rendezéssel bizonyította
tehetségét, elég, ha csak a Leon, a profi, az Ötödik elem vagy a Nikita című
klasszikusokra gondolunk. Az új Besson-film címe Taxi, a történet pedig Marseilles
utcáira visz bennünket. Egy különös társaság ered egy német bankrablóbanda
nyomába: Daniel, az őrült taxis, Emilien, a gyáva zsaru, Camille, Emilien anyja,
Lilly, Daniel barátnője, meg egy csomó pizzásfiú, aki gyalog, robogón, de főleg
kocsival száguldozva mind a pofátlan germánok után veti magát.
Hálás thrillertéma az amnézia, különösen, ha egy titkosügynököt hagyta el
emlékezete, nem beszélve arról, hogy emberünk kitűnő harcművész is. A népszerű
Jackie Chan a főszereplője az elveszett zsaru című filmnek, melynek alapsztorija
dióhéjban: egy férfi bolyong a sivatagban, és fogalma sincs, hogy került oda. Egy
bennszülött törzs rátalál, és befogadja, ő jól is érzi magát köztük, de azért
választ szeretne kapni arra, hogy ki ő valójában, s főleg: kik azok, akik a sivatagba
is utánajönnek, hogy megöljék?
A nyári felhőtlen szórakozáshoz elengedhetetlenek az úgynevezett tinifilmek. Ezekből
két figyelemre méltót is kínálnak a forgalmazók: a Tíz dolog, amit útálok benned
című film nem csak annak története miatt érdekes, hanem a mai figurák miatt is.
Biancát hiába hívják randira a környék legmenobb srácai. Nem mintha túlságosan
tartózkodó lenne, de morc apja a fejébe vette, hogy míg nővére, Kat otthon ül,
húgának is tilos a bulizás. Kat azonban kiállhatatlan, goromba, nincs senki, aki ki
merne kezdeni vele, kivéve egy rejtélyes fiatalembert, aki azonban megbízásból teszi
ezt. A siker előre borítékolható, ám eláruljuk: meglepetések is várják a
mozinézőket.
Másik gimifilmünk főszereplője egy 25 éves, kétbalkezes riporterlány, akinek első
nagy feladatként be kell épülnie a helyi gimnáziumba, hogy hitelesen írhasson a
diákok mindennapjairól. Csakhogy a beilleszkedés nehéz, mint ha megismétlődnének az
igazi középiskoláskor megaláztatásai. De aztán minden rendbejön, sőt a régóta
áhított szerelemmel is találkozik hősnőnk...