VIHARSAROK Kultúra

[Címlap] [Aktuális] [Kultúra, szabadidő] [Cyberdoki] [Gazdaság] [Rendőrségi hírek] [Vélemény] [Archívum] [Hírlevél] [Viharsarok a weben] [Kijárat]

VIHARSAROK ONLINE-Kultúra, szabadidő

Patetikus tündérmese vígjáték helyett (99.07.01.)

Jelenet a darabból - Kiss Zoltán felvétele

(Békés Megyei Nap) Shakespeare darabjának, a Szentivánéji álomnak legalább kétféle olvasata lehetséges. Egy, amely a darab vígjátéki elemeire, a mesteremberek színpadi kísérletére és a félreértésekből adódó kalamajkákra koncentrál, s egy, amely egyfajta tündérmesét varázsol elénk. Akik hozzám hasonlóan látták a Bárka Színház tavalyi és a Zsámbéki Szombatok Nyári Színházának idei előadását, testközelből tapasztalhatták a két értelmezés adta különbségeket.
Testközelből, hiszen - és szinte ez volt az egyetlen közös pont - mindkét előadást a nézők közé vitte a rendező. Pontosabban tavaly a nézők költöztek fel a művelődési ház színpadára, idén pedig a színészek jöttek le a játéktérről, és hívták meg a nézőket a vár mögötti lugasba egy közös éjszakázásra. Az éjszakázás itt valóban intim együttlétet jelentett - művészek és a mű, művészek és a közönség között.
Intim, érzéki és érzelmekkel túlfűtött együttlétet, ahol a hangsúly az érzelmi szálon van, a főszerep a szerelemé. A román színjátszás hagyományainak és jellegzetességének megfelelően a zene és a mozgás központi szerepet tölt be, ahol minden mondatot, minden kiejtett szót gazdag - ám olykor nehezen értelmezhető - eszközrendszer kísér, arcjátékok és testbeszédek éppúgy, mint a Doina Levinta által tervezett jelmezek. Álomszerű tündérmese ez, szerelmi őrültek patetikus játékkal eljátszott éjszakája. A színdarabnak Bleont értelmezésében nincs főszereplője - legalábbis a darabból ez derül ki -, a színészek közössége a főszereplő, méghozzá a szerelmesek, Hermia (Botos Éva) és Heléna (Szalay Mariann), a két ifjú hölgy, valamint Lysander (Takácsy Péter) és Demetrius (Schneider Zoltán), a két Hermiába szerelmes udvaronc. És a főszereplők között kellene említeni Pukkot, Oberon manóját (George Calin) is - kár, hogy nem volt az. A darab legnagyobb hiányossága érződött itt, ami talán a vígjátéki elemek háttérbe szorulásával is magyarázható lenne. Nem tudni egyébként, hogy ez csak a tavalyi Shakespeare-interpretáció eredményeként volt ilyen szembeötlő, vagy a rendező készakarva hagyta veszni ezt a szálat, de az tény, hogy a vígjátéki elemek mind mennyiségében, mind a megvalósítás színvonalában a darab áldozatául estek.
Csakhogy Pukk manó nemcsak a vígjátéki, hanem a tündérmesei oldalról közelítve is kulcsfigura lenne, legalábbis az kellett volna, hogy legyen (hiszen minden kavarodás az ő csínytevéséből indul ki). A többiek (Theseus - Fekete Ernő, Oberon - Claudia Bleont, Titania - Simona Matei) elvileg főszerepet játszottak ugyan, gyakorlatilag azonban háttérbe szorultak - a játékkal, a közösséggel szemben. A közjátékban részt vevő mesteremberek (Bán János, Dorel Visan, Nicolae Pogric, Octavian Vlaicu, Radu Panamarenco és Ion Rizea) pedig gyengébb és többé-kevésbé felejthető produkciót nyújtottak úgy, hogy ezúttal a társulat által Gyulán legutóbb előadott Mester és Margaritában dramaturgiai funkcióval rendelkező kétnyelvűség és akcentus sem jól adta ki magát.
Ez a gyengeség persze megint csak viszonylagos. Ismét, és megint csak: gyengeség ahhoz képest, amit ezekből a szerepekből ki lehetett másoknak máskor hozni. Egyébként nem tud nem eszembe jutni: miért kell egy színdarabot egy évvel egy sikeres bemutató után más feldolgozásban műsorra tűzni? Az ember ugyanis olyan elvárásokat támaszthat ezáltal, amelynek más szerzői és rendezői gárda értelemszerűen nem tudhat és persze nem is akar megfelelni. Így ugyanis - lett légyen a maga nemében bármilyen jó is egy előadás, mint ahogyan összességében ez a szentivánéji álom is az volt - a néző valahogy mégis keserű szájízzel megy haza. Ezen talán a szervezőknek kellene elgondolkodniuk - szerencsére a darab erényei kárpótolták a nézőt ezekért a hiányosságokért.
Haász János

Ágyúlövésekkel vették be a várat (99.06.30.)

(Békés Megyei Nap) Tegnap este ünnepélyes keretek között nyílt meg a Gyulai Várszínház XXXVI. évadja. Várhegyi Attila, a NKÖM politikai államtitkára a kulturális kormányzat kiemelt érdeklődését és támogatását ígérte a vár mielőbbi többfunkciós hasznosítása ügyében. Röviden felidézte a Várszínház múltbeli szerepét, utalt a mostani, fesztiváljellegű gyulai nyárra, s kiemelte a határon túliak fellépéseinek jelentőségét. Domokos László, a megyei önkormányzat elnöke Békés megye fesztiválvárosának nevezte Gyulát. Az ünnepélyes zászlófelvonás után Gyula város polgármestere nyitotta meg hivatalosan is a XXXVI. évadot.
- Játszani kell, bármilyen körülmények között - utalt Dancs László arra, hogy a váron kívül játszik a színház. Bizakodik abban, mondta, hogy közeledik az idő, amikor igazán méltó körülmények között fogadhatják a színházszerető közönséget. A polgármester abban a reményben nyitotta meg az évadot, hogy kitűnő előadásokat látnak, élményekkel gazdagodva térnek haza Gyula és a Várszínház vendégei egy remélhetően sikeres évadot követően.
Gedeon József, a Várszínház igazgatója is kifejezte óhaját, hogy mihamarabb a váron belül tarthassák előadásaikat. A várat három ágyúlövéssel vették be jelképesen. Az idei nyitóelőadás, a Szentivánéji álom este fél kilenckor kezdődött.

Vissza a címlapra
Kultúra-archívum

Csabai városvezetők a színpadon (99.07.03.)

Legyen az adomány újra hagyomány (99.07.03.)

Gyulai Várszínház XXXVI. évad, 1999. (99.07.01.)

Patetikus tündérmese vígjáték helyett (99.07.01.)

Ágyúlövésekkel vették be a várat (99.06.30.)