inforMánia


[Címlap] [Aktuális] [Kultúra, szabadidő] [Cyberdoki] [Gazdaság] [Rendőrségi hírek] [Vélemény] [Archívum] [Hírlevél] [Viharsarok a weben] [Kijárat]

InforMánia

A BÉKÉS MEGYEI NAP és a Viharsarok Online informatikai melléklete
1999.03.24.
Megjelenik kéthetente - szerkeszti Korbely György
Virtuális változat

Dr. Internet

Újabb kifejezés a sok közül, amit nem árt megtanulni: telemedicina. Annál is inkább így van, mert már Békés megyét is elérte dr. Internet. Ennek egyik első lépcsőjeként kötött megállapodást egymással az orvosi kamara megyei szervezete az Internet-szolgáltató Prakticomp Kft.-vel és a SZÜV Rt.-vel.
A lényeg: azon túl, hogy mintegy 1100 viharsarki orvos lehetőséget kap a háló adta lehetőségek megismerésére, saját e-mail címet kap, sőt e postafiókokat egy levelezőlistába is bekapcsolják. Magyarul: dr. X-nek szakmai, adminisztrációs, stb. problémája akad, ír egy e-mailt, s a kollégák közül minden bizonnyal akad valaki, aki válaszolni tud. Nem beszélve az adminisztrációt elősegítő lehetőségekre: ha a rendszerbe bekapcsolódik az ÁNTSZ, a tb, illetve a szakrendelők, akkor még a magyar egészségügy bürokráciától döcögő szekere is meglódulhatna valamelyest. Ilyenformán ugyanis doktoraink digitálisan is jelenthetik adataikat a jelenlegi korszerűtlen telefon plusz csigaposta (bocsánat: levélpostai küldemény), esetleg a mára ugyancsak korszerűtlen floppyküldős megoldás helyett.
Ez csak a kezdet, hiszen a lehetőségek tára végtelen, elég csak arra gondolni, hogy az Internet által milyen hasznos orvosi információkhoz juthatnak az érintettek szerte a világból. A digitalizálás anyagilag is megtérülne, hiszen csökkennének például a magas posta-, fénymásolási és utazási költségek.
A fent felvázolt vízió egyelőre a jövő, holott a feltételek szinte mindenhol adottak: a rendelők rendelkeznek számítógéppel (levelezésre a gyengébb masina is megteszi), már csak a modemet kell beszerezni, illetve rá kell szánni egy-két órát (vagy még annyit sem) a program megtanulására.
A mellékhatások (egycsapásra kialakuló gépfüggőség) tekintetében pedig kérdezze meg szolgáltatóját vagy számítógépes ismerősét...
Korbely György

Tomi kálváriája, avagy a Viharsarokban is házkutatást tartottak a szoftvervadász rendőrök

Békés megyei érintettje is van az utóbbi hetek számítógépes házkutatási botrányának egy harmincas évei közepén járó, dél-békési gazdálkodó személyében. Mint ismert, egy pécsi szoftverhamisító egyetemista - F. P. - lebukása után az ottani kapitányság országszerte 91 magánszemélynél rendelt el házkutatást, olyanoknál, akiknek a neve szerepelt a gyanúsított megrendelő-lajstromán. Tomi - az inkognitója megőrzése érdekében használjuk csak a keresztnevét - személye ellentmond annak a képnek, amit a közvélemény egy számítógépes "bűnözőről" kialakíthat, (eláruljuk, nem is az), ennek ellenére mégis megalázó kálvárián esett át, s még ki tudja mi vár rá.
- Körülbelül egy éve vásároltam egy számítógépet, engem is érdekelt ez a világ, de főleg fiaim fejlődése miatt döntöttünk így. Február elsején délután csöngettek be a nyomozók, papírlapokat lobogtattak, miszerint az F.P.-nél tartott házkutatás alkalmával találtak nála több köteg postai utánvételes csekket, többek között az enyémet is - mondja a fiatalember - Ezért alapos a gyanú, mondták, hogy másolt szoftvert tartalmazó CD-t vásároltam F. P.-től. Ezt követően közölték: házkutatást fognak tartani. Teljesen elhűltem, rákérdeztem, hogy van-e bírósági végzésük. Kiderült, hogy nem kell hozzá ilyesmi. Szépen el is kezdték, először a lakást, főleg a szobámat, de azt alaposan, szedegették a CD-t, kisfloppyt, papírokat, húzgálták a fiókokat, majd a melléképületet is áttúrták, ahol a műhely és a tárolóhelyiség van.
Az én számítógépemben szerencsére nem volt winchester, de ott volt a régi kis 486-osunk, ill. javításon két másik kisgép. Be kellett kapcsolnom, megmutatni, hogy mi van rajtuk. Kicsit gondolkodott a két nyomozó, majd úgy döntöttek, szereljem ki a HDD-ket, elviszik. Tehát kiszereltem egy 120 MB, egy 100MB és egy 40MB-os HDD-t. Felírogatták mindennek a nevét, számát, igaz az én példányomon alig látszik valami. Mindenesetre én abban a tudatban voltam, hogy (a papírok szerint) F.P. ellen gyűjtöttek bizonyítékot, és nem értettem, miért vitték el ezeket az adathordozókat. Másnap azután felhívtam a nyomozást vezető pécsi rendőrnőt, Wolfhardt Zsuzsa századost, hogy mi is a helyzet. Kijelentette, szakértő át fogja vizsgálni a begyűjtött lefoglalt holmikat, ha van közte jogtalan szoftver, akkor bíróságra kerül az ügy, és majd a bíró dönt, visszakapom-e a cuccok egy részét, vagy nem.
Tomi hozzáteszi: családja - gyermekei és felesége - betegen feküdtek a lakásban, de ez nem zavarta a nyomozókat, sőt az asszonyt még azzal is megvádolták, hogy időközben elrejtett néhány CD-t. Túl az elszenvedett lerohanáson a leendő jogi következményektől is tart a dél-békési nagyközségben élő család: a pécsi kapitányság által - szakértő bevonásával - folyó nyomozás eltarthat még egy jó ideig, Tomi pedig nem számíthat saját jogi képviseletre, de a pécsi kihallgatásokra való utazgatási költségek is megviselik a családi kasszát. Egyébként fogalma sincs, hogy mit tartalmaznak az elvitt CD-k és winchesterek, a férfi nagyon bízik benne, hogy a főként a gyerekek által használt programocskák demo-k, shareware-ek, illetve az Internetről letöltött anyagok (bár ez utóbbiak megítélése sem egyértelmű).
- Az én számítógépemen jogtiszta Win 98 és Works van - mondja végezetül Tomi. - Szintén jogtiszta CD-s játékai vannak a gyermekeimnek. Ez egyébként átlagon felülinek számít manapság magánszemélyeknél - nem beszélve a cégek és hivatalok jó részéről - most mégis néhány nem tisztázott programocska miatt példát statuálhatnak rajtam. Nincs még bírói gyakorlat, igaz volt már néhány eset, de nem tudjuk mire számíthatunk, és azt sem, hogy mikor. Ez a legrosszabb, a bizonytalanság, kiszolgáltatottság, tehetetlenség...
A házkutatási botrányról további információk érhetők el Tomi lapján , Arzén honlapján, az iNteRNeTTo-n , és az EuroASTRA című független internetes magazin site-ján.

Én és a komputer II.

Rip mesterSorozatunkban a számítógéppel való viszonyáról Rákóczi István Péter békéscsabai informatikatanár, az inforMánia Sulinet-szakértője vall.
- Mikor és hogyan történt a "nagy találkozás" a számítógéppel?
- 1972-ben (másodéven egyetemen) történt, hogy a fizika-kémia laborban egy köztudottan undok, kiszámíthatatlan mérést, az ún. Szyszkowsky-izotermákat csináltuk meg a méropárommal. Mivel körülbelül 3 napos folyamatos számolás várt volna ránk, táblázatokból való kikeresésekkel, mifene, nem vonzott túlságosan. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezt egy gépi programmal fogjuk kiszámolni (kb. 10 sorból állt). Elkészítettük másfél óra alatt, majd beadtuk futtatni - egy nap - , hibás volt és kijavítottuk - ez is egy nap - és újra beadtuk futtatni - újabb nap- akkor így mentek a dolgok. (A Számítógép egy Totem, Áldozati Oltár volt, és megvoltak a Papnői is: operátorok, adatrögzítok, stb.). Visszakaptuk a mérési eredményeket, lemásoltuk és mérési jegyzokönyvként beadtuk. Csodák csodája, elfogadták (ezt azért jegyzem meg, mert ennél a mérésnél ez nem volt divatban), a tankör megpukkadt irigységében. Ráadásul én ez alatt a szép tavaszi 3 nap alatt éltem az életem Veszprémben; szóval egybol szerelmes lettem a számítógépbe. Hogy mekkora könnyebbséget tud okozni az embernek... No, azóta, ahol lehetett, ott használtam. 1980/81-ig jobbára nem tudtam, aztán '81-ben a Téglagyár 2. telepén - a mai Jamina elodjénél - egy számítógépes folyamatirányítási alkalmazás minisztériumi kísérleténél bábáskodtam '84-ig. Ott láttam, hogy még mire lehet használni ezt az egészet, és kóstolót kaptam a társadalmi hatásaiból is (az emberek nem szerették, mert órára-percre-másodpercre kimutatta a dolgokat, a gép szokása szerint: fehéren-feketén). Azután a kórházba mentem programozónak, ahol a betegnyilvántartáson túl az idegélettani felhasználásba is beleláthattam (ZX Spektrummal), különbözo nyilvántartó programokat írtam Commodore 64-re. Majd a KSH Békés megyei igazgatóságán lettem programozó, késobb rendszerprogramozó, ahol a "profi" adatfeldolgozásban - és hálózathasználatban - mélyedhettem el. 1990 óta tanítom ezt az egészet, iskolában és azon kívül is. A Gép tehát együtt változott velem, én megöregedtem, de o kortalan maradt...
- Jelenleg mire használja?
- Manapság - kb. úgy 5 éve, mióta nekem is van a lakásban - mindenre, foként levelezek vele; de itthon leginkább a multimédiával (videók digitalizálása, vágása, készítése, szerkesztése) és képek manipulásásával szoktam szórakozni. Ja, és ezen, szövegszerkesztovel írom a tankönyveimet is.
- Melyek a kedvenc programjai, website-jai?
- Levelezésre a Netscape Communicatort (4.5) használom; kicsit nagy dög, túlzottan rátelepszik a gépem erőforrásaira (Celeron 333/128 MB RAM), de már úgy megszoktam... Az IE-t csak elvétve használom, ha nincs a közelben Netscape. Böngészni épp ezért a Navigator 3.04-gyel szoktam, mert jóval kisebb - viszont már nem minden webszerver támogatja ezt a "régiséget". Kedvenc "kép-piszkáló" programom a Paint Shop Pro (4.14), mert ez már majdnem profi ebben a műfajban(az 5.0 is megvan, az teljesen profi, de négyszer akkora is). A multimédiához az Adobe Photoshop és Premiere programjait használom. (A Soros Alapítvány szívességéből egy pályázatomon nyertem ezeket, tehát jogtiszta példányok!) Kedvenc URL-em a www.szikszi.hu - nagyon szeretem, és kötődök is hozzá; elsősorban innen startolok máshova, mert ezt nagyon jól felépítették. Pont úgy, ahogy nekem megfelel. A saját iskolai oldalunk a http://www.gszi.sulinet.hu-n található. Ezt is szeretem, de ez másról szól: az iskola - amely 10 éves, és NAGYON úgy néz ki, hogy megszüntetés/összevonás elott áll - mutatkozik be rajta.
- Hogyan látja a világot 10-20 év múlva?
- Nagyon gyorsan változik a világ - éppen a számítógépek által -, ezért errol inkább hadd ne beszéljek. Nem szívesen szembesülnék 10/20 év múlva a mai naív nézeteimmel...Ráadásul - a statisztikai adatok alapján - az én korosztályom-beli férfiak átlagos élettartama 67 évnek várható: kíváncsi vagyok, hogy benne leszek-e az átlagban, megérem-e azt az idopontot. Úgyhogy hagyjuk...
- Igazuk van-e azoknak, akik attól tartanak, hogy a számítógépek fölénk kerekednek?
- Igazuk, hogyne. Ha elég realisták vagyunk, bizonyos szempontból már most ránk vannak telepedve, és kelloen függünk is tolük. A nagyközönségnek, az emberek nagy részének ez még nem igazán jutott a tudomására, de akik "közelebb vannak a tűzhöz", azok számára ez egy nyilvánvaló evidencia. A mi korunk, és még inkább a gyermekeink kora abból a szempontból fog szelektálni, hogy ki és mennyire lesz majd képes a gépet használni a saját információigényének kielégítésére. Így fognak majd szétválni az emberek az (elektronikus) "informatikai írástudó", illetve az "informatikai analfabéta" két nagy csoportjára. S ez a folyamat már ma el is kezdődött, és visszafejlődni nem fog.
- A pedagógiában elfoglalta méltó helyét a komputer?
- Nem foglalta el, és ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy maga a "gépezés" magányos műfaj (tehát az egyéni felkészülésben lehet igazán pedagógiailag kiaknázni), a "kollektív" gépes munkára - az iskolában - még nem érett meg a helyzet - gépi oldalról sem (a pedagógiai oldal meg nyilvánvalóan csak ez után következhet). Végezetül hadd jegyezzem meg: tapasztalataim szerint akit a gépismeret elso 50 (igazán nehéz és izzadságos) munkaórája nem riaszt vissza, az akkor már rájön az egész dolog ízére. Pontosan olyan "jajdemegkönnyítiazéletem"-élményben lesz része, mint nekem volt '72-ben. Ugyanolyan kellemes és elemi ereju lesz mindenkinek, amikor már nem tanulja, hanem használja ezt az eszközt...

Kultuszfilm született

Ryan és HanksVilágszerte nagy csinnadratta mellett mutatják be a mozik azt a filmet, amely végre nem a világhálózat mondvacsinált árnyoldalait, illetve a róla köztudatban élő téveszméket mutatja be (lásd A hálózat csapdájában, az Adatlopók című filmeket, vagy a TV3 műsorában látható Buffy című sorozat), hanem kommunikációs áldásait tárja elénk. A szerelem hálójában (You've got mail) című mozi kerete nem más, mint egy rózsaszínbe hajló klasszikus szerelmes történet, melynek alapanyaga - mint Hollywoodban annyi minden - magyar eredetű.
A sztori ugyanis bizonyos Miklós Lászlóé, aki budapesti környezetbe helyezve alkotta meg hőseit évtizedekkel ezelőtt. Ebből készült a The Shop Around the Corner című film, melyet megtekintett Julie Durk producer, majd megszerezte az újraforgatás jogát. A mai környezetbe helyezett mozi főhősei azonban már nem hagyományos leveleket váltanak, hanem e-mailt, továbbá az Internet csevegőcsatornáit használják kommunikációra.
A történet: New York egyik "jó" negyedében egymás mellett kényszerül élni egy hagyományos könyvesbolt, illetve egy monumentális könyváruház. A piaci siker - mondani sem kell - ez utóbbinak kedvez. A két tulajdonos, Kathleen Kelly (Meg Ryan) és Joe Fox (Tom Hanks) természetesen kutya-macska barátságban él egymás mellett. Mindketten párjuk mellett élnek látszólagos boldogságban, ám esténként mindketten komputerhez ülnek, mígnem egy csevegőfórumon összeakadnak. Természetesen álnéven: a hangulatos kis könyvesboltot vezető lány a Shopgirl, míg a Tom Hanks által megszemélyesített könyvdiszkont-tulajdonos a NY 152 nickname-et használja.
Az elektronikus kapcsolat egyre szorosabbá válik, a levélváltások során szenvedélyes vonzalom alakul ki, amely happy end-hez vezet majd természetesen. A komoly filmekhez szokott mozista persze csak legyint, és igaza van, hiszen a kerettörténet valóban súrolja a giccs határát. Csakhogy: emberek százai találták meg a hálón keresztül életük párját Alaszkától Vlagyivosztokig. Igaz, e kapcsolatok tartóssága egyelőre nem mérhető, hiszen alig néhány esztendeje folyik a világméretű, otthonról is könnyedén lebonyolítható kommunikáció. S természetesen az Interneten keresztül kialakult kapcsolatok ott hordozzák a csalódás nem kis esélyét is. Viszont tény, hogy a szemtől szembe elfojtott, szégyellt tulajdonságok a digitális érintkezésben hamarabb előtűnnek (míg más tulajdonságokat el lehet titkolni).
A Szerelem hálójában természetesen túlmutat az internetes szerelem világsztárokkal való bemutatásán, melynek szponzorálásába beszállt a napjaink piacvezető szolgáltatója, az America Online is. Megszületett az információs társadalom kultuszfilmje, mely tudatosítja: az Internet már nem csak egyetemisták játékszere, tudósok öncélú eszköze és elvont rendszergazdák hatalmi szimbóluma, hanem igenis mindennapjaink részévé, használati tárgyává, sőt nem kevesek boldogságának médiumává vált.

A melléklet támogatói: Prakticomp kft. FIPROG kft. Informatikai Magániskola

inforMánia 99.03.10.

99.02.24