Háromszáz forint 2002. május 14. 20:28 Akár kicsinyesnek is tűnhet, de Nemoda Gyula ennyi pénz miatt ballagott oda a nagyáruház ügyfélszolgálatához. Pedig Nemoda Gyula nem volt kicsinyes, gazdagon, akár a megszokott tíz százalékot is meghaladó mértékben adott borravalót kedvenc éttermében egy-egy igazán jól sikerült vacsora után és a taxistól sem sajnált némi plusz juttatást, ha valóban sikerült őt tíz perc alatt eljuttatni a leglehetetlenebb helyekről a vasútállomásra. Nemoda Gyula ezúttal azonban sokkallotta a háromszáz forintot, amely - a sors különös fintora - a megvásárolt áru árának tíz százaléka volt. Mindössze négy ruhadarabot vettek az egyik multi egyik üzletében. Egyáltalán nem ezért indultak, de ahogyan az lenni szokott, Nemodáné meglátott néhány egészen olcsó, leértékelt terméket. "Ennyiért ajándék", vetette magát a sorok közé. Melltartót vettek háromszázért (299-ért), egy melegítőnadrágot 1499-ért, és még néhány apróságot. A pénztárnál, ahogyan a vonalkód-leolvasón áthaladtak az áruk, a 299-es melltartóból 399-es lett, az 1499-es "mackóból" 1699-es. Nemoda a melltartónál még hallgatott, csak nézett Nemodánéra, ám a melegítőnél már, ha kissé félénken is, szóvá tette a dolgot. A pénztárosnő unott tekintettel rájuk nézett - Nemoda persze nem rá haragudott, havi bruttó hatvanezerért ő sem lenne lelkes -, és felajánlotta: vagy sztornózza az egészet, de az legalább tíz perc, vagy fáradjanak Nemodáék az ügyfélszolgálathoz. Utóbbit választották, tekintettel a mögöttük lévő sor esetleges lincshangulatára. Az ügyfélszolgálatnál legalább negyedórát kellett várniuk, mire - egy marcona hölgy szájhúzogatásai mellett - hozzájutottak a háromszáz forinthoz. Nem nagy ügy, háromszáz forint, mondta kínjában Nemoda, s közben haragudott magára, hogy most őt akarták megkárosítani, mi a francért érzi akkor magát ő kényelmetlenül, arról nem is beszélve, hogy ez a háromszáz forint itt most az egész vásárlási érték tíz százaléka. Beleborzongott, amikor eszébe jutott, hányszor vásároltak már itt több tízezer forintért, s egyszer sem hasonlították össze a számlát az árcédulával. A háromszáz forintból fagyit vettek. Arra nem is mert gondolni, mit vehettek volna abból a pénzből, amit korábban hagyhattak ott indokolatlanul a boltban. Ahová, s ebben egészen biztos volt, valószínűleg soha többé nem mennek. Haász János Akit jobban szerettek 2001. november 27. 20:22 Nándit mindig is jobban szerették. Ez a jobban-szeretés nem egy viszonyrendszer része volt. Nándit nem jobban szerették, mint ahogyan ő szeretett, nem jobban szerették, mint amennyire megérdemelte volna, nem jobban szerették, mint azt elvárta volna - őt egyszerűen jobban szerették. Apja és anyja egyaránt ismert és becsült emberek voltak, tisztes polgári (múltú) család leszármazottai. Apja jogász volt abban a kisvárosban, ahol felnőttünk, anyja ugyanott orvos. Jólmenő jogász és jólmenő orvos.  Igaz, hogy anyját, ha a munka úgy hozta két-három napig sem látta, s apja is, ha egy-egy komolyabb per vette kezdetét, napokra eltűnt dohányszagú, félhomályba burkolózott dolgozószobájában. Nekünk viszont minden este együtt kellett tanulnunk szüleinkkel, akik folyton azzal nyúztak minket, hogy mi volt az iskolában. Ilyenkor irigykedve gondoltunk Nándira, aki addig focizott a téren, ameddig akart, mert akkor mehetett haza, amikor kedve tartotta. Leckéjét a suli előtt a téren másolta le rólunk. Mi, akik ugyanakkorák voltunk, mint ő, csokit és Traubit kaptunk ezért, gyengébb osztálytársainkat pedig megfenyegette, hogy megveri őket, s hiába mondják meg, mert az ő apukája ügyvéd és megvédi őt. Nem tudtuk, mi az az ügyvéd, dehát a szóban is benne volt, hogy "véd", úgyhogy hittünk neki. Így aztán senki nem is merte megmondani. Emlékszem, 13-14 évesen, a hetedik és a nyolcadik osztály között nyári szünetben úttörőtáborban voltunk valahol a hegyekben (az utolsó úttürőtáborok egyike lehetett), harminc fiú és lány együtt. Pubertáskorunk, a női nem iránti érdeklődésünk kezdete volt ez. Az iskolánkból csak hárman voltunk a táborban, természetesen köztünk volt Nándi is. Az iskolában azt mondták, hogy az úttörőmunkája ugyan nem a legrendezettebb, de szülei a párt, az állam és a szocializmus érdekében olyan fontos munkát végeznek napról-napra, hogy megérdemli ezt a jutalomtábort a nevükben is (az iskolába kicsit későn érezték meg az új idők új szeleit). Mi akkor még jobban irigykedtünk rá, hogy neki mennyire jó a szülei miatt; hát még akkor, amikor lebuktunk a női zuhanyzó ablakánál.  A táborban ugyanis a faházat úgy rakták össze, hogy terjedelmes hézag maradt, emlékszem, az egész akkori kezem belefért. A házirend szerint reggel és este is kötelező volt tusolni, s bizony ebből nemegyszer hajnal és éjszaka lett. Ilyenkor kinn elég sötét volt ahhoz, hogy mindent láthassunk, ami benn történik, minket viszont ne lássanak a lányok. Ők nem is vettek észre, a táborvezető viszont igen. Mindhármunkat hazazavartak, ketten igazgatói intőt kaptunk és elvették úttörő-kitüntetéseinket, Nándi megúszta, intőt nem kapott, kitüntetései nem voltak. Nekünk azt mondta, hogy neki elintézték a szülei, mert őt "jobban szeretik" annál, semhogy hagyták volna ilyenbe belekeveredni. Nándit ez a szülői szeretet a gimnáziumban is végigkísérte. Amikor egy balhét miatt a fél osztályt kizárták az érettségiről - a hosszú haj mögé rejtett walkman-ek miatt -, ő megúszta. Nem lepett meg senkit a dolog. Egyetemre is felvették, még ha nem is könnyen. Jogásznak tanult, inkább csak tanulgatott, közben élte a gazdag fiatalok egyetemista aranyéletét. Ma sem értem, hogy tudta megcsinálni; merthogy, már nem is emlékszem, hét vagy nyolc évig járt, mire diplomát szerzett. Mi, bár az érettségi ügy miatt egy év késéssel felvételizhettünk, már dolgoztunk, mire lediplomázott. Mondták, hogy a nyelvvizsgával volt baj, mesélték, hogy megvette a nyelvvizsga-papírt, ki tudja, mi igaz ezekből, tény: végül lediplomázott. A szépen ívelő pályának egy tragikus autóbaleset vetett véget. Nándi szülei néhány héttel fiuk szakvizsgáját követően hunytak el. A baleset után Nándi táppénzre ment, majd hónapokig tartó betegállomány után otthagyta munkahelyét. Egyetlen pere volt, azt elvesztette. Újabb néhány hónap múlva egy másik munkahelyre ment, szintén vállalati ügyvédnek, ott két újabb elvesztett pert követett a táppénz, majd a felmondás. De azt hiszem, Nándi nem buta gyerek. Az ügyvédkedéssel felhagyott, mostanában politizál. Új "szülei" vannak, akik szintén jobban szeretik őt. A végén, ha jól viselkedik, talán még a Parlamentbe is eljuttatják. És az már kész siker lesz, ha ott is ki tud húzni nyolc évet Haász János Személyes célú kiadások 2001. november 19. 6:47 Egy nemrég megjelent statisztikai kiadványban olvastam egy érdekes összeállítást arról, hogy mi, magyarok mennyi pénzt költünk egy évben úgynevezett személyes célú kiadásokra. Nos, ez az összeg 2000-ben nagyjából 400 ezer - tehát havi 33 300 - forint volt (több, mint a nettó minimálbér). A legtöbbet ennivalóra költjük, egy év alatt 114 ezer forintot ettünk el a statisztika szerint, miközben művelődésre, üdülésre és szórakozásra 26 ezer forintot fordítottunk. Ez persze országos átlag, a dél-alföldi régió, nem meglepő módon, ennél lényegesen rosszabb mutatókkal rendelkezik. Igaz, "többet ettünk" (121 ezer forintot), mint az országos átlag, de kevesebb pénzünk volt ruházkodásra, lakberendezésre, sokkal kevesebbet költöttünk közlekedésre és lakásépítésre, ingatlanvásárlásra. Arról már nem is beszélve, hogy művelődésre, üdülésre, szórakozásra az országos átlagnál is kevesebbet, 23 ezer forintot költöttünk. Összes személyes kiadásunk az országos átlagnál csaknem harmincezer forinttal kevesebb. És bár Békés megyei adatokat nem találtam sehol, félő: azok csak még elszomorítóbbak lennének. H. J.   Családtervezés 2001. november 17. 8:41 Egy délkelet-törökországi tartományban az évekkel ezelőtt bevezetett családtervezési program ellenére nem állt meg a népességrobbanás. Bár a hatóságok minden megtennének annak érdekében, hogy csökkentsék a születések számát, idén október végéig tízezer újszülött jött a világra. Az érintett családok körében nemrégiben széleskörű felmérést is végeztek, s ebből kiderül: a tartományban elterjedt a híre annak, hogy a  fogamzásgátló tabletta serkentő hatású a növényekre. Ezért aztán sok  asszony virágcserepekbe dugta a pirulákat ahelyett, hogy bevette volna azokat. Az ember meg azt gondolná, hogy inkább a Viagra segítheti elő a növények szárba szökkenését H. J.   Konyhademokrácia 2001. november 14. 17:26 Bár évtizede már, hogy nincs NDK, az egységes Németország korántsem olyan egységes, mint azt tíz éve remélték. A társadalomban nagyon komoly gazdasági, szociológiai, kulturális és számos egyéb törésvonal húzódik az egykori NDK-sok és NSZK-sok között. Sőt, mint az nemrégiben kiderült, még ízlésben sem egyeznek az „ossik” (Ost németül kelet) és a „wessik” (West pedig nyugat). Olvasom, hogy a nyugatiak a könnyű konyha készítményeit kedvelik: sok zöldséget esznek, valamint tésztákat, rizst, sovány húsokat, tengeri „herkentyűket”. A keletiek ezzel szemben a hagyományos német konyhára szavaznak: kedvencük az ecetes mártással leöntött marhasült krumpligombóccal és a fasírt burgonyasalátával. A kelet-nyugati törésvonal nálunk is folyamatosan erősödik, pedig hát mi mindig is egy ország voltunk. Csak nálunk, főleg itt keleten, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy például marhasült legyen a kedvenc ételük. Sokkal inkább tésztákat eszünk és zöldségeket. Na de legalább valamint már ott vagyunk a legfejlettebbek között! H. J. Talentum 2001. november 11. 20:30 A megye egyik kisvárosában júniusban, a tanév végén a város legígéretesebb tehetségévé választottak egy 18 éves hölgyet. A talentum a hivatalos indoklás szerint azzal érdemelte ki az elismerő címet, hogy a város dicsőségének számító gimnáziumban négy éven keresztül kiváló tanulmányi eredményt ért el és részt vett több országos középiskolai tanulmányi versenyen is. A nem hivatalos indoklás - lásd még: pletyka - szerint közrejátszhatott az elismerésben az is, hogy az egyik szülő magas köztisztséget tölt be és politikailag is "jóban van" a kisváros polgármesterével. Nem tudni. Tény viszont: az ifjú talentum sikeres érettségijét mérsékeltebb sikerű felvételi követte. Nem vették meg az első, második és harmadik helyen megjelölt egyetemi szakra, valamint a további két főiskolai jelentkezése sem volt sikeres. Az ifjú talentumot egy ismerősöm a napokban látta a fővárosban. Nem kell megijedni, nem lett hippi, sem koldus, de még csak nem is egy gyorsétteremben dolgozik. Ahogyan ismerősöm mesélte, egy magánegyetemre jár, a szülők állítólag kilobbizták valahogy, hogy a félévenkénti 120 ezer forintos tandíjat egy alapítvány fizesse.  Remélem, jövőre a szülői talentum díjat is kiadják a kisvárosban. H. J.   Búza bombaáron 2001. november 6. 22:39 Újabb búzabomba robbanhat a héten. Hogy ne robbanjon, ahhoz "csak" - ismerve a kormányzat tárgyalási készség, ez nem is olyan kevés - arra van szükség, hogy a búza felvásárlási ára 18 ezer forint legyen. Ami még így is megdöbbentően alacsony - legalábbis én itt, a monitor előtt úgy gondolom. Viszont, és ebben teljesen biztos vagyok, van Békés megyében olyan cég is, amely 34 ezer forintért vásárolt be ugyanebből a gabonafajtából. A vállalat felelős beosztású vezetői úgy érezték az év elején, hogy ez bombaüzlet lesz. Gondolom én, mert arra, hogy ezért valaki, akitől a gabonát vették, ne adj' Isten, hálás lett volna, no arra, már csak nem is gondolok. Nos, ami viszont biztos: nem lett. Hanem lett tonnánként 16-17 ezres mínusz. Márpedig az ominózus cég nagy cég. Nagy cég, sok tonna. Sok mínusz. Néha nem árt elgondolkodni azon, hogy - bár dehogy akarom védeni őket - talán nemcsak a politikusok tehetnek arról, ami itt, ebben a megyében van. Igaz, ez annál rosszabb. Mert a politikusok négyévente kirúghatók. De a felelős (?) vezetők maradnak H. J. Leó, a kínai elítélt 2001. november 1. 22:13 Olvasom, hogy Kínában életfogytig tartó ketrec-büntetésre ítéltek egy oroszlánt, mert súlyosan megsebesített két turistát. Az ügy egy szafariparkban kezdődött, ahol egy fiú a turistabuszból etette a ragadozókat, míg az egyik - a későbbi "elítélt - bele nem mart a karjába. A másik áldozat a fiát menteni akaró édesanya volt, aki könnyebb sérüléseket szenvedett. A közvélemény állítólag felháborodott a hír hallattán, hogy az oroszlánt büntették meg ahelyett, hogy a biztonsági rendszabályokon szigorítottak volna. A döntés, azt hiszem, ezzel együtt majdnem azt írtam, humánus, de inkább állatian jólelkű. Merthogy Kínában ennél kisebb dolgokért - például a korrupcióért - is kivégeznek embereket. Úgyhogy lehet: az oroszlán arra gondolt: az eleséggel a fiú meg akarja vesztegetni őt, hogy ne harapjon, s gyorsan "megvédte" magát. Azt hiszem, ha így volt, nálunk nem kell attól tartani, hogy a közeljövőben bárki is belénk harap H. J.   Metakommunikáció 2001. október 31. 6:59 Romániában egy tanárnő kissé különösen kezelte a tantervet - olvasom a távirati iroda jelentésében. Ugyanis néhány nemzetközileg is félreérthetetlen, obszcén kézjelet tanított nyolcéves tanítványainak. A gyerekek szerint például olyan egyujjas gesztusokat tanultak, melyeket a tanár egyfajta játékként írt le. A dolog akkor derült ki, amikor a szülők megdöbbenten tapasztalták, hogy a lurkók otthon buzgón gyakorolják a tananyagot. Most közölték: addig nem engedik iskolába gyerekeiket, amíg a tanárnőt el nem küldik onnan. Nem értem ezeket a szülőket. Inkább örülnének, hogy a gyerekek végre szorgosan foglalkoznak a tananyaggal. Arról nem is beszélve, hogy a tanárnőnek hála végre nemcsak az iskolának, az életnek is tanulnak a kölykök. H. J.   "Teccett vóna hamarabb..." 2001. október 25. 19:50 Akciót hirdetett egy nemrégiben megnyitott nagyáruház, valahol a megyében. Az akcióban többek között igen kedvező áron lehetett (ma már tudható: volna) gáztűzhelyt (is) vásárolni. Ismerősömnek pont kellett egy ilyen, így utánfutót akasztott a kocsi mögé, aztán hajrá! Nagy nehezen leparkolt (csak személyautó-méretű parkoló volt), majd órányi várakozást követően szerzett egy bevásárlókocsit és bejutott az áruházba. Ahol kiderült, hogy gáztűzhely van, de abban a bevásárlókocsiban nem fér el. Sebaj, szerzett másikat. Igaz, ehhez ki kellett jutni a boltból, s út közben meg kellett küzdenie egy mérsékelten kedves vagyonőrrel is. Végül, újabb bő óra elteltével visszatért - immár a jó kocsival - a gáztűzhelyekhez. Negyedóra alatt került egy eladó, aki tudott neki segíteni: elmondta, hogy ebből a típusból már csak a bemutató-darab van, de az meg nem eladó. Ismerősöm szeretett volna beszélni valamilyen főnökkel, de már senki nem volt benn. "Tetszett volna hamarabb jönni” - mondta egy eladónő. Ismerősöm gondolta, megmagyarázza, de aztán csak sóhajtott. Mint ahogyan akkor is, amikor üres kézzel kifelé jövet ismét megállította ugyanaz a biztonsági őr. Búcsúzóul csak annyit mondott: ez tényleg őrület H. J.   Minimálbértárgyalások tét nélkül 2001. október 23. 20:13 A kormány a munkaadókkal és a munkavállalókkal folytatott tárgyalásai után eldőlt: januártól 50 ezer forint lesz a minimálbér. Persze bruttó, bár önmagában is nevetséges, hogy a minimálbér adóköteles legyen, de ez van. Ezzel együtt a megállapodás ténye örvendetes is lehetne, már csak azért is, mert a kormány ezek szerint tárgyalt a - szépen fogalmazva - szociális partnerekkel. Kár, hogy ezeknek a tárgyalásoknak nem volt tétjük. Mert amikor a munkaadók belementek, hogy jó, legyen ötven, de akkor csökkentsék a közterheket, ez volt a kormányzati válasz: azt nem lehet, mert a kétéves költségvetés nem módosítható. Ami egyrészt persze nem igaz, de ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy ha a kormányt ezt valóban így gondolja, akkor a bértárgyalásoknak sem volt semmi értelme. Mert akkor hiába lett volna (mint ahogy volt is) bármilyen módosító elképzelés a kormány tervezetéhez képest, úgyis azt kellett volna elfogadni (mint ahogyan azt is fogadták el). A tárgyalás tehát csak egy gesztus volt. Pozitív vagy negatív - mindenki maga döntse el. H. J.     Politikai skizó 2001. október 14. 20:48 Tegyük fel, hogy van egy megye, abban két város. Pontosabban egy csomó város (sokak szerint indokolatlanul is sok), de van kettő, amely már régóta rivalizál egymással. Méghozzá az élet minden területén, ahol csak rivalizálni lehet. Az egyik kitüntetetten nagy pénzt hozó területen pedig különösen. És tételezzük fel azt is, hogy az egyik város ezen a területen stratégiai jelentőségű fejlesztésre készül. A városvezetés egyik tagja azonban jelentős szerepet kivívó - figyelem: ettől még nem feltétlenül jelentős! - megyei közszereplő is. Megyei közszereplőként pedig az az érdeke, hogy a másik város hasonló stratégiai jelentőségű beruházását támogassa. Így aztán kénytelen politikai befolyását latba vetni, hogy az egyik város beruházás érdekében végzett munkájának "keresztbe tegyen", miközben a városban - ahol ugyanő vérmes politikai ambíciókat dédelget - igyekszik elhitetni: mindent megtesz a siker érdekében. Még szerencse, hogy mindez csak feltételezés. Különben elég gusztustlan lenne. H. J.   Robbantani büntetlenül - és hülyén 2001. október 11. 21:17 Biztosan azért van a dolog, mert egyre túltelítettebb a reklámpiac, de egyre nagyobb az itt megjelenő emberi hülyeség aránya. A legújabb ékes példája ennek az az óriásplakát, amely valami kaszinót reklámoz. A gigaposzter az ország különböző pontjain süti el - a szeptember 11-i terrortámadás után három héttel, az amerikai ellencsapás napjaiban - a reklámszakemberek bölcsességét, miszerint "Büntetlenül robbanthat". Erre lehet azt mondani: no comment. ha csak az nem: úgy tűnik, büntetlenül lehet érzéketlen, meggondolatlan is. Ha már nem humoros. H. J.   Régiók, négyzetméterek 2001. október 4. 21:20 A lakásárak változása az elmúlt másfél-két évben igencsak rapszodikus volt, arról azonban a négyzetméterárak jól árulkodtak, hogy az adott lakás mennyire fejlett, fejlődő térségben van. Mindezt nem én állítom, a napokban hallottam ingatlannal foglalkozó szakemberektől. Aztán a kezembe került egy táblázat is, amely az ország megyéit rangsorolta a lakásárak szerint rangsorolta. Nem meglepő módon Budapest volt az első helyen, az élbolyban jobbára nyugat-dunántúli megyék szerepeltek. Békés megye, nem meglepő, nem a "mezőny" első, de mégcsak nem is a középső harmadában volt. A családi házak árait tekintve csak Nógrád megyét előzte meg a Viharsarok, a többlakásos társasházi lakások árait tekintve a 14., az összes lakást figyelembe véve pedig Nógrád és Borsod előtt hátulról a harmadik. Mondom, nem meglepő ez, inkább csak elkeserítő. Különösen, ha folyamatában nézzük a dolgot: 1997-hez képest ugyanis csak romlottak pozícióink. A családi házak rangsorában hat helyet, a másik két kategóriában két-két helyet estünk vissza. Mondhatnánk persze, miért pont ebben fejlődtünk volna. Csak sajnos ezt mindenre mondhatnánk H. J.   Örömforrás 2001. szeptember 29. 7:15 Angol cégvezetők szerint a munka nem azért van, hogy örömet szerezzen. Egy felmérés során 840 vezető beosztású személyt kértek meg, hogy rangsoroljan 12 olyan szempontot, amely szerinte a munkakedv és a teljesítmény fokozását szolgálja. A válaszadó hivatali és üzemi vezetők összesítésben csupán a tizenegyedik, vagyis az utolsó előtti helyre rangsorolták a munka örömét. Szakértők szerint ez a fokozódó verseny és az "elgépiesedés" miatt van így. Felmérések szerint Európán kívül - főként Kelet-Ázsiában és Latin-Amerikában - sokkal fontosabb a munkáltatóknak az, hogy alkalmazottaiknak a munka örömet okozzon. Azt, megyénkben csaknem húszezren vannak, akiknek bizonyosan örömet szerezne a munka. És ez a húszezer csak a regisztrált munkanélküliek száma H. J. Felzárkózás helyett, avagy itt állunk befürödve 2001. szeptember 26. 20:33 A Széchenyi-terv turizmusfejlesztési pénzeinek egy részét fürdőfejlesztésekre fordítja a gazdasági tárca. Ez elvileg jó, hiszen a statisztikai adatok szerint a fürdőhelyek hazánk turisztikai húzóágazatai. Különösen mifelénk örülhettünk a hírnek, reméltük, hogy akkor most megkezdődhet Gyula újabb alföldi gyöngyszemmé varázslása vagy Békéscsaba fürdővárossá alakítása. Sajnos a pénzosztás csekély mértékben támasztotta alá reményeinket. Nem elsősorban azért, mert az eddigi 21 nyertes település közül csak három "ellenzéki" vezetésű település jutott pénzhez, hiszen Gyula talán éppen fideszes kapcsolatainak köszönheti, hogy pénzhez jut, ha jut (már kérdés, hogy éppen e körülmény folytán azért nem is olyan nagy öröm a van, éppen csak nagyobb, mint a nincs). A gond a szétosztott pénz aránya. Egyelőre úgy tűnik, Csaba és Gyula együtt nem kap egy milliárdot, miközben Hajdúszoboszló - két pályázattal - összesen több mint 1,3 milliárdhoz jut. Ez ki is józaníthat mindenféle illúzióból, miszerint most majd megkezdjük a felzárkózást. Egy frászt: ez az állami támogatás éppen csak lassítja (ha ugyan lassítja) a leszakadást. Mert ez a hajdúszoboszló 1,3 milliárd (és debreceni csaknem egymilliárd) a két hajdúsági városban össességében több mint hatmilliárd forintnyi beruházást eredményez. Mindeközben megyénkben ez az összeg a kétmilliárdot sem éri el. A minisztériumban érvelhetnek - érvelnek is - azzal, hogy a nagyobb és ismert fürdőhelyeket kívánták támogatni. Ennek azonban némileg ellentmond, hogy például 700 millió forintot kapott Cegléd, noha ott jelenleg nem is üzemel a fürdő, a fürdővárosnak aligha mondható Szentgotthárd 800 millióra, a szinte ismeretlen Hőgyész pedig 200 millióra tett szert (utóbbi kettőnek, akárcsak a hajdúsági városoknak, kormánypárti vezetése van; ez nem olyan fontos, de tény). Ennyit a szakmai koncepcióról és a felzárkózás reményéről A területi kiegyenlítésről pedig annyit: a minisztérium szakbizottságának egyik szakértője úgy fogalmazott, hogy a szakma szerint kívánatos lett volna a keleti országrész felzárkóztatása miatt az ezen a területen lévő fürdőhellyel, gyógyvízzel rendelkező, fejletlen települések támogatása. Hogy ez mennyire nem valósult meg, egyetlen számadat: a 18 győztes pályázó több mint egyharmada Zala és Vas megyéből került ki, miközben az "igazán" keleti megyéket a két Békés és a három Hajdú-Bihar megyei győztes képviselte. Haász János Sikerpropaganda - és ami mögötte van 2001. szeptember 25. 23:57 Ha ismerjük is azt a mondást, miszerint csak annak a statisztikának lehet hinni, amit magunk hamisítottunk (és mondjuk talán kicsit még igazat is adunk neki), akkor is elgondolkodtatók, a népszámlálás nemrégiben nyilvánosságra hozott első adatai. Idézet a KSH Népszámlálás 2001 című kiadványából: "Az előző népszámlálás óta Budapest lakossága csökkent legnagyobb mértékben [a főváros] negatív rekordja után Békés megye következik, ahol az előző népszámláláshoz viszonyítva 3,6 százalékkal, mintegy 15 ezerrel kevesebben élnek". Szóval mintha tíz - na jó, 11 - év alatt kiürült volna Sarkad és Méhkerék együtt, vagy mintha nagyjából felével csökkent volna Orosháza, Gyula, negyedével Békéscsaba lakossága. És persze nemcsak ez a döbbenetes, nemcsak a 3,6 százalékos csökkenés, nemcsak az "elveszett" 15 ezer viharsarki, hanem a körülmények, az okok is. A körülmények közül elsősorban is az, hogy tíz (tizenegy) év alatt 21 ezerrel többen hunytak el, mint ahányan születtek, vagyis minden száz emberből csak kilencvenöt maradt volna, ha nincsenek más tényezők (elsősorban is a megyénkben élő külföldi állampolgárok; az ő megszámlálásuk remek trükk volt, a népesség különben alig érné el a tízmilliót). Ez az arány országosan is kirívóan magas és csak Budapest mutatóinál jobb. A csökkenés okait pedig - sajnos - nagyon egyszerűek. Elsősorban is gazdasági jellegűek: a megye mára az ország egyértelműen legszegényebb vidéke lett. A vidékfejlesztésnek ide csak a szele ért el: az ipari teljesítmény növekedése tíz év alatt a tíz százalékot sem érte el (pedig lett volna honnan fejlődni), miközben az országos átlag évi kilenc százalékos (ami összességében a termelés megduplázódását jelenti, ez a megyei fejlődésnek a tízszerese). A megye változatlanul főképpen a mezőgazdaságból él, az ágazatban foglalkoztatottak aránya bőven meghaladja az országos átlagot. Közben megyénkben a legalacsonyabbak az átlagfizetések (bruttó 71 700, nettó 48 300 forint), de még a kifizetett munkanélküli támogatások és segélyek összege szerint is a sereghajtók között vagyunk. Ha mindezeket figyelembe vesszük, nem csodálkozhatunk a népességcsökkenés ütemén. Legfeljebb akkor, ha mindezt szembeállítjuk a megye meghatározó politikusainak folyamatos, az ötvenes évek stílusát idéző "győzelmi jelentéseivel".  A sikerpropaganda azonban egyre kevesebbeknek beadagolható. És nemcsak a lakosszám-csökkenés miatt Haász János Édes felkészülés az életre 2001. szeptember 23. 19:33 Valami édességet reklámoz egy kisgyerek és egy szellemfigura, egy jópofa, barátságos szellem. Kezdetben a kisfiú ígért valamit a szellemnek, amit aztán nem tartott meg. Nevettünk nagyokat, miközben a kiskölyök teli pofával (már elnézést) tömte magába a finomságot. Jó persze, a mohóság alapvető gyermeki tulajdonság, de azért talán nem kellene reklámozni. Pici gyomorháborgás. Aztán most itt az újabb reklám. Egy tömött buszra kellene felférniük, a zord sofőr ezt nem enged, mert nincs hely. Erre előrukkol a szellemecske egy ilyen finomsággal, meglebegteti a sofőr szeme előtt, mire az nyomban megengedi, hogy felszálljanak. Szóval echte látens korrupció, emlékek balkáni utakról és honi közúti ellenőrzésekről. Igazi finomság, gyerekeknek való. Akárcsak az édesség, ami ráadásul még lájt (light, szóval könnyű) is, nem háborodik fel az ember gyomra. Nem úgy, mint a reklámtól. H. J. Ha felépül végre a házunk... 2001. szeptember 20. 22:07 Bár jól hangzik, az építiparban érdekelt vállalkozások vezetői szerint legalábbis csalóka az a statisztikai adatsor, miszerint fellendülőben van a hazai építőipar. Az, hogy az év első felében jelentősen növekedett az építési engedélyek száma, nem jár együtt azzal, hogy ekkora volumenű építkezési hullám is elindult volna. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az engedélyes építési terveket ma már a legtöbb bank "elvárja" ahhoz, hogy a kezdődő beruházáshoz - esetleg - hitelt folyósítson. Ez persze heteket, hónapokat vehet igénybe, így egyáltalán nem biztos, hogy egy idén kiadott építési engedély idei beruházást jelent. Sőt, az esetek többségében csak évek múlva készülnek el ezek a házak. Ami persze - statisztikai szempontból - direkt jó. Merthogy akkor az aktuális kormány majd ismét elbüszkélkedhet: mekkora is a fellendülés H. J.   Farok art Két harmincas éveiben járó ausztrál úriember néhány éve egy  igen különös műsorszámot "talált ki" (bár szerintük csak nemzeti hagyományukat vitték színre). Komikus mutatványuk lényege: nemi szervükből hajtogatnak különféle alakzatokat. Az interneten megjelent híradás szerint repertoárjukban közel ötven alakzat szerepel, köztük például a "pelikán", az "olimpiai láng", az "Eiffel-torony" és - ami állítólag a nézők kedvence - a "hamburger". A magyarul leginkább péniszhajtogatásnak nevezhető produkciót nem akarják kisajátítani maguknak. Éppen ezért felhívást tettek közé, amelyben olyan közreműködőket keresnek műsorukba, akik saját kunsztokra képesek. Gondolom, bíznak abban, hogy kezdeményezésüket senki nem fogadja majd merev elutasítással. H. J.   Inkognitó 2001. augusztus 31. 19:10 Olvasom, hogy a nászúton lévő norvég hercegi pár bejelentés nélkül, farmernadrágban érkezett (feltehetően vonattal!) egy düsseldorfi szállodába, és miután annak összes lakosztálya foglalt volt, beérték egy kétágyas szobával. Csak az egyik boy ismerte meg őket, ugyanis a személyzet előtt nem fedték fel inkognitójukat, s kérték: egyszerű vendégekként kezeljék őket. Mátyás királyos mesékhez szokott szívünk nagyot dobban, ha ezt hallja. De aztán nyomban eszünkbe jut: azért hercegi rang ide, hercegi rang oda - nálunk még az államtitkároknak is különb élete van. Persze nem tudom, ettől jobb-e nekünk H. J.   Koronás macsók 2001. augusztus 22. 21:33 A kormány százmilliókat költ az ország imázsának majdnem azt írtam, megteremtésére; fogalmazzunk inkább úgy: alakítására, milliárdokat Széchenyi- és Bánk bán-filmre, tízmilliókat a korona hurcolására. Mert, ahogyan ezt egy közíró nagyon találóan megfogalmazta, ez egy macsó kormány, s mint ilyen - ez már saját gondolat - elengedhetetlennek tartja a nemzeti dicsőség folyton folyvást történő felemlegetését. A dolog így augusztus 20-a táján, reménnyé váló emlékezetek vagy mifenék idején már különösen terhes, kezdhetjük azt hinni, mintha egy nagy habossütemény lett volna történelmünk, pedig még csak nem is mintha. Történelemről történelmi (arisztokrata!) családból származó kortárs írónk szavait idézzük inkább: a múlt nem attól a miénk, hogy dicsőséges ; talán erre napjaink koronás polgárainak sem ártana felfigyelni, míg ők nem lesznek azok. H. J Sógorfoci 2001. augusztus 15. 20:17 Az osztrák labdarúgó-bajnokság két "nagy" bécsi csapat, az Austria Wien és a Rapid Wien a hétvégén egymás ellen lépett pályára (ld.: MTK-FTC örökrangadók, igaz, ott normálisnak mondható módon, vagyis eltérő tulajdonosi körrel). A mérkőzést az Austria nyerte 2:1-re, a találkozó után pedig búcsúzott a kispadtól a vesztes együttes edzője. Ez önmagában még nem meglepő. Csakhogy a ugyanezen mérkőzés után szerződést bontottak a hetvenes évek "világverő" holland válogatottjából jól ismert Arie Haannal is. Nevezett személy pedig az (örökrangadót megnyerő) Austria edzője (volt). A történetből semmi nem következik. Hacsak az nem, hogy úgy tűnik: az ötvenes évek után talán ismét hatással van a magyar foci az osztrákra. Kár, hogy nem a játékra, hanem csak a szervezeti (vagy inkább szervezetlenségi) háttérre. H. J. Eurovasút 2001. augusztus 13. 21:01 Az államvasutak fennen hirdeti önmagáról, hogy európai vasutat épít, s jól is teszi bizony, merthogy ilyen itt nemigen van. Vegyük például a megyénkből InterCity minősítéssel - és díjszabással - a főváros felé közlekedő vonatok, amelyeket hivatalosan EuroCitynek kell hívni. Ezek a vonatok ugyanis, finoman fogalmazva, nem minden esetben "eurokomformok". Vagy a kocsikkal vannak problémák (koszos, büdös, leszakadt a kupé ajtaja), s ha mégsem, akkor jön a helyjegy körüli zűr. Merthogy a Békéscsabán eladott helyjegyeket - nem egyszer jártam így - valamely romániai városban is eladják, így egy helyen legalább ketten szeretnénk ülni. Ebből aztán Mezőberényig tartó kavarodás lesz, majd a "vesztes" jobb esetben győztessé avanzsál, s megtelepszik egy üres első osztályú helyen. Ahová, ha elég szerencséje van, később sem érkezik utas, s ahonnan, ha elég határozott, a kalauz sem űzi el. Csak azt nem érti, hogy ez a vonat mitől Euro H. J.   Csatornaglossza 2001. augusztus 8. 18:51 Csatornáznak megyénk egyik jelentős kistérségi szerepet betöltő városában. A munkálatok során többször is előfordult vízhiány, amivel normális körülmények között nem is lenne semmi gond. Bár az egyik utcában egy hét alatt háromszor kellett a vizet nélkülözni, legutóbb éppen vasárnap, a hétvégi nagytakarítások, főzések idején. Az igazi gond az: a vízkimaradásokat nem jelentik be előre. A fővárosban lakik egy ismerősöm, nemrégiben az ő utcájukat is feltúrták. A lakókat előtte egy héttel írásban értesítették, hogy a munkálatok ekkor kezdődnek és eddig tartanak, várhatóan ezeken a napon ebben és ebben az órában kell vízhiányra számítani. Sőt: a főcsapok elzárása előtt egy órával személyesen is "felszóltak" kaputelefonon minden lakásba. Mondhatnánk: így is lehet. Még akkor is, ha - mint megtudtam - ebben a kis városkában nem lehetett ezt megoldani. Merthogy a vízhiányt itt a csatornák elvágása eredményezte. Ami, ha jobban belegondolunk, még szomorúbb H. J. Mindenki valaki zsidaja 2001. július 31. 21:00 Bognár MIÉP-alelnök elhíresült kijelentése óta - a magyar ember a társadalmi létrán felette állókat zsidónak tekinti - gyanúsan méregetjük egymást a lépcsőházban.  J. bácsi például kisnyugdíjas, tehát számára zsidó minden aktív korú lakótárs. Csakhogy régen jól kereső állásban volt, s a rossznyelvek szerint pártvonalon is futott, tehát megélhetése biztosítva volt. K. úr is zsidónak gondolhatja MIÉP-logika szerint a lakók többségét, merthogy évek óta tartósan munkanélküli. S itt van például J. asszony, aki szegény diáklányként költözött ide néhány esztendeje, ám piacképes diplomáját átvéve immár van mit a tejbe aprítania: középvezető egy menő cégnél jó fizetésért, egyéb juttatásokért. Tehát míg az ő korábbi zsidai (direkt van így írva) az átkosban élték világukat, most igaz magyarrá lettek, ő pedig a többiek zsidaja a társadalmi mobilitásnak köszönhetően. A hétvégén új lakó érkezett a házba. A költözködéskor alapos terepszemlét tartottunk Bognár-módra: bútorzat exkluzív, tévé plazmaképernyős, szőnyeg igazi perzsa, kocsi vadiúj. Igazi provokáció, egyenesen Tel-Avivból, vagy a Hungária körútról - gondolhatták az igaz magyarok egy emberként, s csak annyi levegőjük maradt, hogy kinyögjék: hajrá Fradi.  K. Gy.