Sportvizit Tótkomlóson
Márkus LászlóA tótkomlósi sportlétesítmények állapota nem a legkedvezőbb, azonban a helyi fürdő révén van kitörési pontja a városnak - jelentette ki péntek esti sajtótájékoztatóján Márkus László, az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) főtanácsosa, miután dr. Dancsó József országgyűlési képviselő, Juhász Pál polgármester és Szűcs István kistérségi menedzser társaságában megtekintette a helyi sportlétesítményeket. Mint arról meggyőződött, fedett sportolási lehetőségek terén igen nagy a lemaradás, míg a szabadtériek elfogadhatóak.
A főtanácsos elmondta: az ISM az idén 48 pályázatot hirdet, ezek közül több is a helyi - iskolai és szabadidős - sport támogatását szolgálja. Ezekre a komlósiak is eséllyel pályázhatnak - mondta Márkus László hangsúlyozva, hogy a kormányzat fő célkitűzése a fiatalok testmozgásának elősegítése, elsősorban a 6-10 éves korosztályok körében. Mindezt több tárca összehangolt tevékenységével érik el, hiszen az e területen elért egészségmegőrzés össztársadalmi célokat szolgál.
A főtanácsosi vizit záróeseménye a helyi TTC által szervezett sportbál volt, melynek bevételét a helyi iskolák sporteszközeinek pótlására fordítják.

Tíz esztendős a Nagyszénási Gyermekek Továbbtanulásáért Alapítvány
A hétvégén ünnepli fennállása egy évtizedes évfordulóját a Nagyszénási Gyermekek Továbbtanulásáért Alapítvány: 1991 február 11-én hozta létre ugyanis a képviselő-testület a nagyközség egyik első civil szervezetét azzal a céllal, hogy anyagilag támogassa a középiskolás és felsőoktatási intézményekben tanuló, kimagasló eredményt felmutató szénási diákokat. Az alapítvány pénzügyi alapját a képviselők egy évi tiszteletdíja jelentette, mely akkor 756 ezer forintot tett ki.
A jubileum most csendesen telik, ám a nyári falunapon (június első hétvégéjén) találkozót szerveznek azon fiatalok részére, akiknek taníttatásából részt vállalt az alapítvány. Nem lesznek kevesen: az elmúlt tíz esztendőben 65 kérelmet fogadtak el a kurátorok. Igaz, személyi átfedések lehetnek, hiszen többen nem csak egy alkalommal pályáztak sikeresen.
A napokban megjelent kimutatás szerint 1991 óta az alapítvány közel másfélmillió forintot fordított fizetett ki évi egyszeri támogatásként. Összesen 132 pályázatot bírált el tíz esztendő alatt a Hári József, Blahó János, Fődi András, dr. Kocsondi András és Kulcsár László alkotta kuratórium, melyek közül a már 65 bizonyult sikeresnek. A kuratórium minap megjelent beszámolójában Hári József elnök arra kéri a helyi tehetségek iránt elkötelezett nagyszénási polgárokat, vállalkozókat: továbbra is támogassák a Nagyszénási Gyermekek Továbbtanulásáért Alapítványt.

Indul a Kamacity - autonómiát kínálnak a fiatalok közösségének
Nincs egy hely, nincs egy hely - így fejezhető ki leghívebben -  igaz, egy jóval korábbi generáció slágerével - az orosházi fiatalok nagy részének életérzése. Több hivatalos és nemhivatalos fórumon megfogalmazódott az igény egy közösségi helyszín iránt, hiszen a szabadidős kínálatban többnyire csak diszkók és kocsmák szerepelnek, az alternatív kultúrát közvetítő klubok pedig sorra megszűntek, vagy éppen a hatóságok záratták be őket.
A Petőfi Művelődési Központ (PMK) a kialakult helyzeten igyekszik segíteni Kamacity (szójáték, értsd: Kamasz City) elnevezésű kezdeményezésével, mely február 14-én, délután fél háromkor tartja első összejövetelét. A nyitórendezvényre főként 14-18 éves fiatalokat várnak, azonban a Kamacity nyitott más korosztályok iránt is - nyilatkozta lapunknak Horváthné Németh Mariann főszervező hozzátéve, hogy a PMK csak a szervezeti keretet biztosítja, illetve programlehetőségeket kínál igény szerint. A jelenlegi tervek közt főként pszichológiai tréningek (ismerkedési technikák, kommunikáció, önkifejezés, önismeret stb.) szerepelnek, de a későbbieket maga a közösség határozza meg. A művelődési központ teljes autonómiát biztosít a fiataloknak, ezzel kívánja kiküszöbölni a csoport elintézményesülését, mely által a Kamacity elveszítené vonzerejét.

Egy gyulai történész Nyitott múltja
Dusnoki-Draskovich József tanulmánykötetéről
"Fiatalon - gyakorta úgy tűnhet - a véletlen játéka s nem tudja, honnan hová tart az ember. Utólag visszatekintve azonban világosan elrendezett oksági sort láthat, és tökéletesen meghatározottnak vélheti sorsa alakulását, amint az a nevezetes fatalista Jakab, aki térdlövéséből le tudta vezetni élete minden további fordulatát. Az én térdlövésem talán az lehetne, hogy Gyulán születtem és nőttem fel. A vár és a múzeumban kiállított fegyverek hatására megelevenedett előttem a végvári vitézekről szóló történelmi regények világa. A németvárosi iskolában pedig már korán (a kötelező orosz előtt) megkezdhettem a német nyelv tanulását. A többi mind ebből az indulásból következett, szinte szükségszerűleg" - vall eddigi történészi, helytörténészi pályafutásáról Dusnoki-Draskovich József, aki nem minden ok nélkül említi meg, hogy "a felénél-érzés" kerítette hatalmába. Ezt látszik igazolni az elmúlt egy tucat esztendő írásáit tartalmazó vastag tanulmánykötet, amely nemrégiben a Nyitott múlt címmel jelent meg a Békés Megyei Levéltár gondozásában.
Az alcímben ígérteknek mindenben megfelel a kötet, mely így szól: tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Ez utóbbi feltétlenül magyarázni kell. Nem másról, mint a tanulmánykötet gerincéről van szó, amelyben Dusnoki-Draskovich látható történészi szimpátiával hozza közelebb Antonius Huebner atyát emlékiratain keresztül. Aki Hann Lajos tizenkilencedik századi kutatásainak köszönhetően nem teljesen ismeretlen. Antonius atya 1743 és 1758 között összesen tizenkét alkalommal látogatott el Gyulára Harruckern báróval és családjával. A szerző A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa című tanulmányában nagyon pontos és átfogó kultúrtörténeti áttekintést ad - messze túlterjeszkedve történészi mivoltán - arról, amit a tudományos irodalom a téma, toposz és motívumként a fordított világról meghatároz. Ez a felvezetés elengedhetetlen ahhoz, hogy Dusnoki-Draskovich József érdemben szóljon az atya háromszáz oldalas emlékiratáról, amelyet két beszédmód meglehetősen változékony keveredése jellemez. Egyrészt mulattató szándékkal rövid és szórakoztató jellegű históriákat jegyez le, másrészt magára vállalja a bárói család krónikásának szerepét is.
Fontos szegmense a tanulmánykötetnek a középkori Gyula kezdeteinek vizsgálatáról szóló írás, amelyben Karácsonyi és Bunyitay hipotézisével szemben meggyőzően bizonyítja, hogy a Julamonostornak - a korábban gondoltokkal ellentétben - nincs semmi köze Gyulához. Ugyancsak komoly kritika alá veszi a gyulai történész Hann Lajos egykori csabai evengélikus lelkésznek a Dürer családról írt értekezését. Elegáns bírátának leglényege, hogy bár Márki Sándor jeles magyar történész nagyra értékelte Haan munkáját, de ennek ellenére - minden bizonnyal - Bél Mátyásról írott életrajza a legmaradandóbb műve. Dusnoki-Draskovich József Dürer körüli oknyomozása újságírói szempontból érdekfeszítő, hiszen a sokak által ájultan tisztelt száguldó riporter, Egon Ervin Kisch "nyomozása" Dürer-ügyben - derül ki a tanulmányból - igencsak gyenge alapokra épült. Nem annyira közismert tény, hogy 1915 júniusában a nagy hírnevet szerző tollforgató Gyulán járt, sőt egy évet a nagyobb részt csehekből álló császári és királyi  11. gyalogezredének pótzászlóaljában szolgálva itt töltött. Kisch levelezésében úgy próbálta beállítani kutatási eredményeit, mint amelyek egészen új utat nyitnak meg művészettörténet ezen ága előtt, másrészt, amíg Dürerről írni fognak, addig ezt a dolgozatot mindig idézni fogják. Nos a jóslat bejött, csak éppen ellenkező előjellel. A többször téves következtetésre jutó "nyomozás" során Egon Ervin Kisch nem mindig vette a fáradságot, hogy forrásait megjelölje. Így gyakorta a maga kutatási eredményének tüntette fel, amit másoknál olvasott - ami csaknem egy évszázad múltán is elgondolkodtató.
Említésre érdemes emellett Implom József helytörténeti munkásságát összefoglaló írás vagy a Mogyorossy Jánosról szóló, amelyben kisvárosi nem könyvein és műveltségén keresztül hozza közelebb az "eltűnt időt" a szerző. Nagy kérdés, hogy Dusnoki-Draskovich József a szakmai életútjának hátralévő második - és remélhetőelg minél hosszabb - felén merre felé halad tovább. Dilemma lehet, hogy eddigi kutatási területei elmélyítésén vagy inkább újak felfedezésén munkálkodik a jövőben. A választ majd ő, s vele együtt az idő - minden bizonyal - megadja. 
Bod Tamás

Profi amatőrök
Hevesi mester ítélMinden korábbinál jobb színvonalúnak bizonyult az immár negyedik alkalommal megrendezett Rolling Rock Tehetségkutató Fesztivál, melynek hagyományosan a főszervező szarvasi Granárium Zebra Klub ad otthont. A kijelentés nem csak az ilyenkor szokásos közhely, hanem nagyon is igaz, sőt elmondható: a minőség ugrásszerűen nőtt. Míg korábban egy-két-három kiugró teljesítmény örvendeztette meg a közönséget, az ítészeket és persze később a zenei közvéleményt, addig most a döntő minden fellépője lehetett volna győztes, ha a sorrend másképp alakul, az sem lett volna igazságtalan. Nem véletlen, hogy mind a kilenc banda felléphet a két legfontosabb nyári vidéki fesztiválon, Mezőtúron és Tokaj-Rakamazon.
A zsűri egyébként más és más szempontrendszer szerint dolgozott az idén is, hiszen a korábbi hagyományoknak megfelelően a profi zenészek és producerek mellett - ha úgy tetszik - a közönség is képviselteti magát rádiósok, újságírók, zenei szakírók személyében. Bár e sorok írója érintettsége révén elfogult, mégis ki kell jelenteni: évek óta jól dolgoznak az ítészek, merthogy aki a korábbi években eredményt ért el a Rolling Rock-on, az ismertté vált szélesebb körben is. No nem játsszák a rádiók és a Z+ orrba-szájba, de lemezt adtak ki, keresett fellépői a kluboknak és fesztiváloknak, s a mi a legfontosabb, kialakult saját rajongótáboruk.
A Gyula-sound korábban is meghatározta a fesztivál hangulatát, hiszen a fürdőváros pezsgő zenei élete (kár, hogy évekkel ezelőtt ennek klubháttere megszűnt) folyamatosan képviselve volt, ám az itt folyó gazdag és sokrétű műhelymunka most érett be igazán: az első, a harmadik és a hetedik helyezett is innen érkezett. Nem beszélve az elődöntőkről, ahol ugyancsak láthattunk kiemelkedő gyulai produkciókat, elég csak az Álomhatár zenekarra gondolni.
A legjobb énekes: Radics KataFriss vért hoztak az ország más területeiről érkezett bandák, akik közül az esztergomi Le Panic második helyezést ért el, de akár a makói Garde, akár a miskolci Varsó is dobogóra kerülhetett volna - az első és a kilencedik helyezett között nem tátongott túl nagy szakadék. Nem szóltunk még a nem gyulai viharsarki bandákról: az Insipid szemlátomást napról napra fejlődik, a szarvasi Orion - különösen az énekesnő, Radics Kata - dinamizmusa magával ragadó, s a békési Napsugár Tér 7. egyelőre még kiforratlan hip-hop-ja is reményre jogosít.
Amit korábban hiányoltunk e hasábokon is, az idén immár hellyel-közzel teljesült: a frissen alakult bandák nem hiszik, hogy a közönséget csakis gitárgyilkos-torzítós metállal és hardcore-ral lehet meghódítani. Napjaink klubkultúrája immár nem feltétlenül a vadság és a slágeresség, vagy éppen a bőr és öltöny ellentétéről szól, hanem a multikulturális sokszínűségről. Ennek ugyanúgy értékes része a felsoroltak mellett a döntőben egyebek közt látott dzsessz, etno, drum & bass, rap, britpop, punk, funky, west coast - vagy éppen ezek ízlésesen felbukkanó elemei. Egy szabály van: jól kell csinálni.
S ebben nem volt hiány az idei tehetségkutatón.
Korbely György

I.  Magna Cum Laude (Gyula)
II. Le Panic (Esztergom)
III. Juice (Gyula)
IV. Garde (Makó)
V. Insipid (Gyomaendrőd)
VI. Varsó (Miskolc),
VII. Necropolis (Gyula)
VIII.Orion (Szarvas)
IX. Napsugár tér 7. (Békés)

Legjobb énekes: Radics Kata (Orion)
Legjobb gitáros:  Dula Sándor (Garde)
Legjobb dobos:  Gyuricza László (Insipid)
Legjobb basszus: Király Attila (Varsó)
Legjobb előadás:  Le Panic
Legjobb szöveg: Garde

Hazatért a fuvolás - eltemették Elek Tihamért
A hétvégén, szombaton délután kísérték utolsó útjára az orosházi Alvégi temetőben Elek Tihamér Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész, a Magyar Állami Operaház művésze, a Filharmóniai Társaság tagja hamvait.
A fiatalon, mindössze 52 évesen elhunyt művész 1949-ben látta meg a napvilágot Orosházán. A helyi zeneiskolában először hegedülni tanult, majd fuvolára váltott. A debreceni zenei gimnázium elvégzése után a Zeneakadémiára járt, majd a művészeti diploma megszerzése után pályája egyenesen ívelt felfelé: játszott a Filharmóniai Társaság és az Operaház zenekarában, a Budapesti Kamaraegyüttesben, illetve a Fesztiválzenekarban. Két alkalommal is hívták a Herbert von Karajan vezette Berlini Filharmonikusokhoz, ám ő mindkét alkalommal nemet mondott. 2001. január 11-én érte a halál.
Ismerői szerint nem csak kiváló művész, hanem nagyszerű ember távozott személyében. Dinnyés István karnagy, Elek Tihamér jó ismerője az Orosházi Életben megjelent nekrológjában így fogalmaz: "Önzetlen voltál, szinte már túlzottan puritán. Szerény és mindig gavallér. Mindenkire odafigyeltél, csak talán saját magadra nem. Pedig a zenei élet olyan felső régióiban élted életed, végezted alkotó munkád, aminő csak a kiválasztottaknak adatik meg."
 

A Magna Cum Laude nyerte a tehetségkutató fesztivált
Lapunk különdíja: www.viharsarok.net/magnacumlaude
Bukovinszky Béla átadja a fődíjatA gyulai Magna Cum Laude zenekar győzelmével ért véget szombaton hajnalban a IV. Rolling Rock Tehetségkutató Fesztivál Szarvason. A fiatal, mindössze néhány hónapja a Mink és a Hevesi Happy Band tagjaiból összeállt zenekar tagjai szoros versenyben bizonyultak elsőnek, az őket követő esztergomi Le Panic mindössze két ponttal kapott kevesebbet. A zsűri ítélete szerint a harmadik helyezett az ugyancsak gyulai Juice lett. A közönség ítélete találkozott a zsűriével: a belépőjükkel szavazó nézők is a Magna Cum Laudét találták a legjobbnak.
A modern hangzású, funkys elemekkel átszőtt rockzenét játszó győztes csapat tagjai: Mező Mihály - ének; Szabó Tibor - gitár; Benedek Tamás - dob; Kara Mihály - basszus és Milek József, aki a billentyűs hangszereket és a samplert kezeli.
A győztes zenekar a támogatók jóvoltából stúdiófelvételi lehetőséget, értékes technikai berendezéseket, internetes megjelenési lehetőséget kapott (portálunk készíti el honlapjukat, s azt a Pörög a közönségViharsarok.net-en helyezi el), de karrierjük szempontjából talán a legfontosabb, hogy az egyik legnagyobb európai fesztivál, a Sziget fellépői lehetnek augusztusban. Ezzel párhuzamosan a mezőtúri Wanted, illetve a tokaj-rakamazi Hegyalja fesztiválokon is felléphetnek, mint ahogy a többi nyolc zenekar is jogot szerzett erre.

Szobrot, utcát Rejtő Jenőnek!
"Ne vitázzunk azon, hogy a státustörvény kit tekintsen magyarnak. Ha tud folytatni egy Rejtő-idézetet, akkor nem lehet semmi kétségünk magyarsága felől" - a gondolat rendkívül eredeti, s mint manapság annyi eredeti gondolat, egy internetes vitafórumon olvasható. Az évtizedekig elhallgatott, a magyartanárok által megvetett, mégis klasszikussá nemesedett P. Howard regényeit ugyanis boldog-boldogtalan forgatja, s szívébe zárta Fülig Jimmyt, Piszkos Fredet, Gorcsev Ivánt és a sor természetesen folytatható. Rejtő Jenő nem céltáblája sem népieseknek, sem urbánusoknak, a nyíltan zsidózók és a globalizáció megveszekedett kozmopolita hívei is egyaránt forgatják a rongyos köteteket.
A már említett internetes fórumon vetődött fel először: ha a magyar társadalom - a legóvatosabb becslések szerint is - ötven-hatvan százaléka Rejtő-fan, miért ne kaphatna a tragikus sorsú zseni utcát, illetve szobrot Budapesten? Az ötletet tett követte, sőt a kezdeményezést felkarolta a legismertebb, a vitának helyt adó internetes portál is: megalakult a Törzsasztal Alapítvány, mely azonnal gyűjtést kezdeményezett Rejtő Jenő szobrára. Az alapítók közt szobrászművész is akad Csikvári Péter személyében, aki már kész tervekkel rendelkezik: a két és fél méter magas szobor egy lámpaoszlopnak támaszkodik és jegyzetel az Andrássy úton, az egykori Japán kávéház előtt, mely számos korabeli művészfejedelem törzshelye volt, köztük a légiós regényeit P. Howard néven publikáló Rejtő Jenőé is.
Az ötletet lelkesen támogatják a kulturális élet jeles személyiségei, egyebek közt a Láthatatlan légiót megfilmesítő Bujtor István, Réz András kritikus és a népnemzetiekhez sorolható Gyurkovits Tibor. De a főváros vezetése is nyitott a dolog iránt, igaz, a Terézvárosban, Rejtő szűkebb hazájában nincs sok esély az utcanév-elnevezésre, ugyanis az eredetileg kiszemelt Mozsár utca neve védett, mint ahogy a Belváros minden utcájának neve az.
A lelkes Rejtő-rajongók persze nem adták fel. Eddig több mint nyolcszázezer forint gyűlt össze az eredetileg tízmillióba kerülő szoborra, bár a lendület az elmúlt nyár óta alábbhagyni látszik. Nagy kár lenne, ha a nemes szándék kudarcba fulladna, ezért ideírjuk a számlaszámot : 11100104-90026060-10000006, hátha akad valaki, aki feljegyzi s hálából a vele töltött kellemes órákért áldoz egy kis pénzt Rejtő köztéri szobrára. S mivel a szőlő és lágy kenyér időszaka következik, új házak épülnek, talán új utcák is létesülnek. Tisztelt polgármesterek, képviselő-testületek: a névadásnál legyenek bátrak, ne tagadják meg legkedvesebb olvasmányélményeiket. S ezzel az utcanévvel mind a bal-, mind a jobboldal egyet fog érteni, s a mi a legfontosabb, maguk a lakosok és a polgárok is.
Korbely György
***
Élete kész regény
Rejtő Jenő 1905-ben kispolgári család fiaként látta meg a napvilágot Budapesten. Érettségi után színiakadémiára járt, ám a színészkedés nem vonzotta, helyette beutazta Nyugat-Európát,  sőt Észak-Afrikában is megfordult, ahol magába szippantotta későbbi történetei légkörét, alakjait. Állítólag - bár ez nem bizonyított - maga is megfordult a légióban, egészen szökéséig. Ez az időszak legalább olyan kalandos volt, mint később megírt regényei. Huszonnyolc éves volt, amikor hazavetődött. Az Aki mer az nyer című operett szövegkönyvével hatalmas sikert arat, majd jöttek a kalandregények. Először Laverg álnéven - azt állította, a szerző valós személy, ő csak fordító - publikált, majd a turpisság kiderülése után angol nevet választott, ekkor született meg a legenda: P. Howard.
Az általa megírt történetek rendkívül fordulatosak, a szójátékok és a szituációk mulattatóak. Ezek értékéből az sem von le, ha bizonyos nyelvi, stilisztikai megoldások vitathatók. Mindezek ellenére irodalomkedvelő entellektüelek kedvencévé is vált sok évtizeden keresztül, annak ellenére, hogy a Rákosi-korszakban tiltott, a puha diktatúrában pedig a tűrt kategóriába sorolták.
Élete azonban korántsem volt vidám. A sikerek ellenére egyre inkább elhatalmasodott rajta a szorongásos betegség, mellyel kezelték is Lipótmezőn. Mindezek ellenére származása miatt munkaszolgálatra hurcolták el. Gyenge fizikuma nem bírta az orosz telet, idegei a megaláztatásokat, 1943 január elsején belehalt a szenvedésbe. Az utolsó Rejtői fordulat: egyetlen szomorú regényében, a Csontbrigádban megjósolta a kegyetlen végzetet.

Godard, Truffaut, Forman, Menzel a filmklubban
Elkészült az orosházi filmklub következő sorozatának programja. A helyi filmbarátok ezúttal a hatvanas évek új hullámának fontos nyugat-európai, illetve csehszlovák alkotásait tekinthetik meg - tájékoztatta lapunkat Bertáné Halász Edit főszervező.
A városban az elmúlt év végén indult meg a filmklub a Petőfi Művelődési Központban: kortárs francia filmeket vetítettek nagy érdeklődés mellett. A következő, február hetedikén kezdődő, április negyedikéig tartó ciklus alkotásait a nézők igényeit felmérve választották ki. Hasonlóan a művelődési központ korábbi színházi gyakorlatához az év első felében bérletes rendszerben tekinthetők meg a filmkülönlegességek, de természetesen bárki jegyet válthat bérlet nélkül is bármely előadásra a kilenc közül.
A mozielőadásokat szerdai napokon tartják fél hetes kezdéssel. Megtekinthető egyebek közt Truffaut Lőj a zongoristára, Godard Éli az életét, Dino Rosi Szörnyetegek és Antonioni Kaland című alkotása, illetve az akkor még csehszlovák filmipart erősítő, de valójában cseh filmek közül a Milos Forman Fekete Péter, illetve Jiri Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmje.

Haverok, buli, Valentin
Nagyszabású Valentin-napi partira készül február 14-én délután az orosházi Petőfi Művelődési Központ - tájékoztatta lapunkat Horváthné Kriczki Zita, a rendezvény főszervezője. A fiatalság és a szerelem jegyében megrendezendő eseménysorozat néhány tervezett programja: fiúk és lányok csapatversenye, ki tud többet partneréről?-vetélkedő, szerelmespárok tánc- és szépségversenye. Mindezek mellett Valentin-üzenőfal, azonnali ajándékkészítés a kedvesnek, azonnali fényképezkedési és vásárlási lehetőség várja az érdeklődőket. A nap sztárvendége pedig Szolnoki Péter együttese, a BonBon lesz. A felsorolt versenyekre a vállalkozó kedvű fiatalok (és nem fiatalok) február 9-éig jelentkezhetnek a művelődési központban. 

Kilenc banda lép színpadra pénteken a Zebrában
Véget értek a IV. Rolling Rock Tehetségkutató Fesztivál elődöntői a szarvasi Granárium-Zebra Klubban, a döntőt ezen a hétvégén, pénteken éjjel tartják. Az utóbbi években országos jelentőségűvé vált fesztivál színvonala minden eddigi felülmúl - értékelte az elmúlt négy hét fellépőinek teljesítményét Bukovinszky Béla főszervező, akitől megtudtuk, hogy a döntőben kilenc zenekar lép a zsűri és a klub közönsége elé.
Az elődöntők első helyezettjei voltak: Varsó (Miskolc); Insipid (Gyomaendrőd); Napsugár Tér 7. (Békés); Le Panic (Esztergom). A közönség a gyulai Juice és Necropolis zenekarokat, továbbá a szarvasi Oriont juttatta be a döntőbe. A legjobb második helyezettek közül a makói Garde és a gyulai Magna Cum Laude jutott a döntőbe.
A bandák tehát nagy izgalommal készülnek, hiszen a tét nem kicsi: a legjobbak stúdiófelvételi, fesztivál-fellépési lehetőséget, hangszereket, saját internetes honlapot kapnak. A tehetségkutató fesztivált a Viharsarok Online is támogatja: lapunk elkészíti és a viharsarok.net-en elhelyezi a győztes csapat honlapját.

Búcsúzások, találkozások
A pop/rockzene egyik sajátossága a folyamatos változás: együttesek alakulnak és szűnnek meg, tagok kiválnak, hogy új projektek részesei legyenek, s néha nagy visszatérések, összeborulások tanúi lehetünk. Az alábbiakban ezekből csipegetünk néhány aktualitást.
Kétségkívül a legnagyobb szenzáció, hogy a Beatles három, életben maradt tagja kész arra, hogy újra színpadra lépjen, nem is akárki kérésére: maga II. Erzsébet óhajtja a koncertet. A Buckhingam Palota ugyanis ingyenes koncertsorozatot tervez a királynő uralkodásának 50. évfordulójának tiszteletére, melynek eseményeit a királyi család egyik kastélyában vagy kertjében tartják. A Beatles valószínűleg a Buckingham Palotában játszik majd. Az esemény alatt a kapuk megnyílnak majd a nézők számára, s ingyen lehet meglátogatni a nevezetes helyeket, s persze hallgatni a halhatatlan zenészeket. Az egykori gombafejűek mellett ott lesz még Cilla Black, Sir Cliff Richard, Dame Shirley Bassey, Tommy Steele, Lonnie Donegan és Dame Vera Lynn is. Ebben az évben a Van Halen összeáll egykori frontemberével, David Lee Rothtal. Sőt, márciusban megjelenik egy új album is, melyen 13 dal hallható majd, s az első kislemez februárban jön ki. Habár a Simon le Bon és a Taylor-fivérek nevével fémjelzett Duran Duran nem készül a nagy összeborulásra, a nyolcvanas évek sikercsapatának rajongói számára több meglepetéssel is rukkolt ki a Tower Records: a legjobb ska és hardcore bandák feldolgozásaival egy új albumot adott ki. A közreműködők közt van a Deftones, a Goldfinger, a Reel Big Fish és a Less Than Jake. A kísérlet mellett a konzervatívabb egykori Duran-osok egy eredeti felvételeket tartalmazó válogatásalbumot is megvásárolhatnak.
Idehaza a soha fel nem oszlott, de hosszú ideje hallgató Edda készül új lemezt kiadni. Igaz, a frontember Pataki Attila ez idő alatt sem pihent, hiszen megirigyelve Lagzi Lajcsi és a Bugyi testvérek (3 + 2) maga is bekapcsolódott a mulatós bizniszbe. A hírek szerint azonban ismét rocklemez készül: ezekben a napokban az egykori miskolci csapat 26. nagylemezének kreatív munkálatai folynak, ami a szövegek írását és a zenék komponálását jelenti. A tervek szerint tavasszal kerül a lemezboltokba az új Edda-CD.
Végül nézzünk szét a "föld alatt", azaz a magyar underground háza táján. Sokkhatásként érte a hír a rajongókat, hogy a frontember, Grandpierre Attila megvált a Vágtázó Halottkémektől (VHK). Helyét a Korai Öröm énekese, Vécsi Tibor veszi át, aki nem marad hűtlen korábbi bandájához sem. A csillagász-filozófus ex-énekes második gyermeke születésével, illetve tudományos munkájának sokasodásával magyarázta döntését, egyben döbbenten vette tudomásul, hogy a zenekar a VHK nevet viszi tovább, már csak azért is, mert a 76-os alapítók közül egyedül Ipacs László dobos maradt mutatóban a bandában. A végeredményről egyébként mi is meggyőződhetünk, ugyanis márciusban Békéscsabán és Szegeden is koncertet ad a Grandpierre nélküli VHK. Addig is adassék meg nekünk a kételkedés joga, mégpedig egy "klasszikust" idézve (bocs, Attila): a Kisgazdapárt T. J. nélkül olyan, mint a vőlegény szerszám nélkül. Vajon milyen egy vágtázó halottkém szerszám nélkül?
DJ. K. Gy.
 

Korábbi cikkek a Kultúra rovatból

Vissza a címlapra

Fórum