|
|
Sportvizit
Tótkomlóson
A
tótkomlósi sportlétesítmények állapota nem a legkedvezőbb, azonban a helyi
fürdő révén van kitörési pontja a városnak - jelentette ki péntek esti
sajtótájékoztatóján Márkus László, az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM)
főtanácsosa, miután dr. Dancsó József országgyűlési képviselő, Juhász Pál
polgármester és Szűcs István kistérségi menedzser társaságában megtekintette
a helyi sportlétesítményeket. Mint arról meggyőződött, fedett sportolási
lehetőségek terén igen nagy a lemaradás, míg a szabadtériek elfogadhatóak.
A főtanácsos elmondta: az ISM az idén
48 pályázatot hirdet, ezek közül több is a helyi - iskolai és szabadidős
- sport támogatását szolgálja. Ezekre a komlósiak is eséllyel pályázhatnak
- mondta Márkus László hangsúlyozva, hogy a kormányzat fő célkitűzése a
fiatalok testmozgásának elősegítése, elsősorban a 6-10 éves korosztályok
körében. Mindezt több tárca összehangolt tevékenységével érik el, hiszen
az e területen elért egészségmegőrzés össztársadalmi célokat szolgál.
A főtanácsosi vizit záróeseménye a helyi
TTC által szervezett sportbál volt, melynek bevételét a helyi iskolák sporteszközeinek
pótlására fordítják.
Tíz
esztendős a Nagyszénási Gyermekek Továbbtanulásáért Alapítvány
A hétvégén ünnepli fennállása egy évtizedes
évfordulóját a Nagyszénási Gyermekek Továbbtanulásáért Alapítvány: 1991
február 11-én hozta létre ugyanis a képviselő-testület a nagyközség egyik
első civil szervezetét azzal a céllal, hogy anyagilag támogassa a középiskolás
és felsőoktatási intézményekben tanuló, kimagasló eredményt felmutató szénási
diákokat. Az alapítvány pénzügyi alapját a képviselők egy évi tiszteletdíja
jelentette, mely akkor 756 ezer forintot tett ki.
A jubileum most csendesen telik, ám a
nyári falunapon (június első hétvégéjén) találkozót szerveznek azon fiatalok
részére, akiknek taníttatásából részt vállalt az alapítvány. Nem lesznek
kevesen: az elmúlt tíz esztendőben 65 kérelmet fogadtak el a kurátorok.
Igaz, személyi átfedések lehetnek, hiszen többen nem csak egy alkalommal
pályáztak sikeresen.
A napokban megjelent kimutatás szerint
1991 óta az alapítvány közel másfélmillió forintot fordított fizetett ki
évi egyszeri támogatásként. Összesen 132 pályázatot bírált el tíz esztendő
alatt a Hári József, Blahó János, Fődi András, dr. Kocsondi András és Kulcsár
László alkotta kuratórium, melyek közül a már 65 bizonyult sikeresnek.
A kuratórium minap megjelent beszámolójában Hári József elnök arra kéri
a helyi tehetségek iránt elkötelezett nagyszénási polgárokat, vállalkozókat:
továbbra is támogassák a Nagyszénási Gyermekek Továbbtanulásáért Alapítványt.
Indul
a Kamacity - autonómiát kínálnak a fiatalok közösségének
Nincs egy hely, nincs egy hely - így fejezhető
ki leghívebben - igaz, egy jóval korábbi generáció slágerével - az
orosházi fiatalok nagy részének életérzése. Több hivatalos és nemhivatalos
fórumon megfogalmazódott az igény egy közösségi helyszín iránt, hiszen
a szabadidős kínálatban többnyire csak diszkók és kocsmák szerepelnek,
az alternatív kultúrát közvetítő klubok pedig sorra megszűntek, vagy éppen
a hatóságok záratták be őket.
A Petőfi Művelődési Központ (PMK) a kialakult
helyzeten igyekszik segíteni Kamacity (szójáték, értsd: Kamasz City) elnevezésű
kezdeményezésével, mely február 14-én, délután fél háromkor tartja első
összejövetelét. A nyitórendezvényre főként 14-18 éves fiatalokat várnak,
azonban a Kamacity nyitott más korosztályok iránt is - nyilatkozta lapunknak
Horváthné Németh Mariann főszervező hozzátéve, hogy a PMK csak a szervezeti
keretet biztosítja, illetve programlehetőségeket kínál igény szerint. A
jelenlegi tervek közt főként pszichológiai tréningek (ismerkedési technikák,
kommunikáció, önkifejezés, önismeret stb.) szerepelnek, de a későbbieket
maga a közösség határozza meg. A művelődési központ teljes autonómiát biztosít
a fiataloknak, ezzel kívánja kiküszöbölni a csoport elintézményesülését,
mely által a Kamacity elveszítené vonzerejét.
Egy
gyulai történész Nyitott múltja
Dusnoki-Draskovich József tanulmánykötetéről
"Fiatalon - gyakorta úgy tűnhet - a véletlen
játéka s nem tudja, honnan hová tart az ember. Utólag visszatekintve azonban
világosan elrendezett oksági sort láthat, és tökéletesen meghatározottnak
vélheti sorsa alakulását, amint az a nevezetes fatalista Jakab, aki térdlövéséből
le tudta vezetni élete minden további fordulatát. Az én térdlövésem talán
az lehetne, hogy Gyulán születtem és nőttem fel. A vár és a múzeumban kiállított
fegyverek hatására megelevenedett előttem a végvári vitézekről szóló történelmi
regények világa. A németvárosi iskolában pedig már korán (a kötelező orosz
előtt) megkezdhettem a német nyelv tanulását. A többi mind ebből az indulásból
következett, szinte szükségszerűleg" - vall eddigi történészi, helytörténészi
pályafutásáról Dusnoki-Draskovich József, aki nem minden ok nélkül említi
meg, hogy "a felénél-érzés" kerítette hatalmába. Ezt látszik igazolni az
elmúlt egy tucat esztendő írásáit tartalmazó vastag tanulmánykötet, amely
nemrégiben a Nyitott múlt címmel jelent meg a Békés Megyei Levéltár gondozásában.
Az alcímben ígérteknek mindenben megfelel
a kötet, mely így szól: tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről
és a fordított világról. Ez utóbbi feltétlenül magyarázni kell. Nem másról,
mint a tanulmánykötet gerincéről van szó, amelyben Dusnoki-Draskovich látható
történészi szimpátiával hozza közelebb Antonius Huebner atyát emlékiratain
keresztül. Aki Hann Lajos tizenkilencedik századi kutatásainak köszönhetően
nem teljesen ismeretlen. Antonius atya 1743 és 1758 között összesen tizenkét
alkalommal látogatott el Gyulára Harruckern báróval és családjával. A szerző
A fordított világ mentális sémája és Antonius atya fordított világa című
tanulmányában nagyon pontos és átfogó kultúrtörténeti áttekintést ad -
messze túlterjeszkedve történészi mivoltán - arról, amit a tudományos irodalom
a téma, toposz és motívumként a fordított világról meghatároz. Ez a felvezetés
elengedhetetlen ahhoz, hogy Dusnoki-Draskovich József érdemben szóljon
az atya háromszáz oldalas emlékiratáról, amelyet két beszédmód meglehetősen
változékony keveredése jellemez. Egyrészt mulattató szándékkal rövid és
szórakoztató jellegű históriákat jegyez le, másrészt magára vállalja a
bárói család krónikásának szerepét is.
Fontos szegmense a tanulmánykötetnek a
középkori Gyula kezdeteinek vizsgálatáról szóló írás, amelyben Karácsonyi
és Bunyitay hipotézisével szemben meggyőzően bizonyítja, hogy a Julamonostornak
- a korábban gondoltokkal ellentétben - nincs semmi köze Gyulához. Ugyancsak
komoly kritika alá veszi a gyulai történész Hann Lajos egykori csabai evengélikus
lelkésznek a Dürer családról írt értekezését. Elegáns bírátának leglényege,
hogy bár Márki Sándor jeles magyar történész nagyra értékelte Haan munkáját,
de ennek ellenére - minden bizonnyal - Bél Mátyásról írott életrajza a
legmaradandóbb műve. Dusnoki-Draskovich József Dürer körüli oknyomozása
újságírói szempontból érdekfeszítő, hiszen a sokak által ájultan tisztelt
száguldó riporter, Egon Ervin Kisch "nyomozása" Dürer-ügyben - derül ki
a tanulmányból - igencsak gyenge alapokra épült. Nem annyira közismert
tény, hogy 1915 júniusában a nagy hírnevet szerző tollforgató Gyulán járt,
sőt egy évet a nagyobb részt csehekből álló császári és királyi 11.
gyalogezredének pótzászlóaljában szolgálva itt töltött. Kisch levelezésében
úgy próbálta beállítani kutatási eredményeit, mint amelyek egészen új utat
nyitnak meg művészettörténet ezen ága előtt, másrészt, amíg Dürerről írni
fognak, addig ezt a dolgozatot mindig idézni fogják. Nos a jóslat bejött,
csak éppen ellenkező előjellel. A többször téves következtetésre jutó "nyomozás"
során Egon Ervin Kisch nem mindig vette a fáradságot, hogy forrásait megjelölje.
Így gyakorta a maga kutatási eredményének tüntette fel, amit másoknál olvasott
- ami csaknem egy évszázad múltán is elgondolkodtató.
Említésre érdemes emellett Implom József
helytörténeti munkásságát összefoglaló írás vagy a Mogyorossy Jánosról
szóló, amelyben kisvárosi nem könyvein és műveltségén keresztül hozza közelebb
az "eltűnt időt" a szerző. Nagy kérdés, hogy Dusnoki-Draskovich József
a szakmai életútjának hátralévő második - és remélhetőelg minél hosszabb
- felén merre felé halad tovább. Dilemma lehet, hogy eddigi kutatási területei
elmélyítésén vagy inkább újak felfedezésén munkálkodik a jövőben. A választ
majd ő, s vele együtt az idő - minden bizonyal - megadja.
Bod
Tamás
Profi
amatőrök
Minden
korábbinál jobb színvonalúnak bizonyult az immár negyedik alkalommal megrendezett
Rolling Rock Tehetségkutató Fesztivál, melynek hagyományosan a főszervező
szarvasi Granárium Zebra Klub ad otthont. A kijelentés nem csak az ilyenkor
szokásos közhely, hanem nagyon is igaz, sőt elmondható: a minőség ugrásszerűen
nőtt. Míg korábban egy-két-három kiugró teljesítmény örvendeztette meg
a közönséget, az ítészeket és persze később a zenei közvéleményt, addig
most a döntő minden fellépője lehetett volna győztes, ha a sorrend másképp
alakul, az sem lett volna igazságtalan. Nem véletlen, hogy mind a kilenc
banda felléphet a két legfontosabb nyári vidéki fesztiválon, Mezőtúron
és Tokaj-Rakamazon.
A zsűri egyébként más és más szempontrendszer
szerint dolgozott az idén is, hiszen a korábbi hagyományoknak megfelelően
a profi zenészek és producerek mellett - ha úgy tetszik - a közönség is
képviselteti magát rádiósok, újságírók, zenei szakírók személyében. Bár
e sorok írója érintettsége révén elfogult, mégis ki kell jelenteni: évek
óta jól dolgoznak az ítészek, merthogy aki a korábbi években eredményt
ért el a Rolling Rock-on, az ismertté vált szélesebb körben is. No nem
játsszák a rádiók és a Z+ orrba-szájba, de lemezt adtak ki, keresett fellépői
a kluboknak és fesztiváloknak, s a mi a legfontosabb, kialakult saját rajongótáboruk.
A Gyula-sound korábban is meghatározta
a fesztivál hangulatát, hiszen a fürdőváros pezsgő zenei élete (kár, hogy
évekkel ezelőtt ennek klubháttere megszűnt) folyamatosan képviselve volt,
ám az itt folyó gazdag és sokrétű műhelymunka most érett be igazán: az
első, a harmadik és a hetedik helyezett is innen érkezett. Nem beszélve
az elődöntőkről, ahol ugyancsak láthattunk kiemelkedő gyulai produkciókat,
elég csak az Álomhatár zenekarra gondolni.
Friss
vért hoztak az ország más területeiről érkezett bandák, akik közül az esztergomi
Le Panic második helyezést ért el, de akár a makói Garde, akár a miskolci
Varsó is dobogóra kerülhetett volna - az első és a kilencedik helyezett
között nem tátongott túl nagy szakadék. Nem szóltunk még a nem gyulai viharsarki
bandákról: az Insipid szemlátomást napról napra fejlődik, a szarvasi Orion
- különösen az énekesnő, Radics Kata - dinamizmusa magával ragadó, s a
békési Napsugár Tér 7. egyelőre még kiforratlan hip-hop-ja is reményre
jogosít.
Amit korábban hiányoltunk e hasábokon
is, az idén immár hellyel-közzel teljesült: a frissen alakult bandák nem
hiszik, hogy a közönséget csakis gitárgyilkos-torzítós metállal és hardcore-ral
lehet meghódítani. Napjaink klubkultúrája immár nem feltétlenül a vadság
és a slágeresség, vagy éppen a bőr és öltöny ellentétéről szól, hanem a
multikulturális sokszínűségről. Ennek ugyanúgy értékes része a felsoroltak
mellett a döntőben egyebek közt látott dzsessz, etno, drum & bass,
rap, britpop, punk, funky, west coast - vagy éppen ezek ízlésesen felbukkanó
elemei. Egy szabály van: jól kell csinálni.
S ebben nem volt hiány az idei tehetségkutatón.
Korbely
György
I. Magna Cum Laude (Gyula)
II. Le Panic (Esztergom)
III. Juice (Gyula)
IV. Garde (Makó)
V. Insipid (Gyomaendrőd)
VI. Varsó (Miskolc),
VII. Necropolis (Gyula)
VIII.Orion (Szarvas)
IX. Napsugár tér 7. (Békés)
Legjobb énekes: Radics Kata (Orion)
Legjobb gitáros: Dula Sándor
(Garde)
Legjobb dobos: Gyuricza László
(Insipid)
Legjobb basszus: Király Attila (Varsó)
Legjobb előadás: Le Panic
Legjobb szöveg: Garde
Hazatért
a fuvolás - eltemették Elek Tihamért
A hétvégén, szombaton délután kísérték
utolsó útjára az orosházi Alvégi temetőben Elek Tihamér Liszt Ferenc-díjas
fuvolaművész, a Magyar Állami Operaház művésze, a Filharmóniai Társaság
tagja hamvait.
A fiatalon, mindössze 52 évesen elhunyt
művész 1949-ben látta meg a napvilágot Orosházán. A helyi zeneiskolában
először hegedülni tanult, majd fuvolára váltott. A debreceni zenei gimnázium
elvégzése után a Zeneakadémiára járt, majd a művészeti diploma megszerzése
után pályája egyenesen ívelt felfelé: játszott a Filharmóniai Társaság
és az Operaház zenekarában, a Budapesti Kamaraegyüttesben, illetve a Fesztiválzenekarban.
Két alkalommal is hívták a Herbert von Karajan vezette Berlini Filharmonikusokhoz,
ám ő mindkét alkalommal nemet mondott. 2001. január 11-én érte a halál.
Ismerői szerint nem csak kiváló művész,
hanem nagyszerű ember távozott személyében. Dinnyés István karnagy, Elek
Tihamér jó ismerője az Orosházi Életben megjelent nekrológjában így fogalmaz:
"Önzetlen voltál, szinte már túlzottan puritán. Szerény és mindig gavallér.
Mindenkire odafigyeltél, csak talán saját magadra nem. Pedig a zenei élet
olyan felső régióiban élted életed, végezted alkotó munkád, aminő csak
a kiválasztottaknak adatik meg."
A
Magna Cum Laude nyerte a tehetségkutató fesztivált
Lapunk különdíja: www.viharsarok.net/magnacumlaude
A
gyulai Magna Cum Laude zenekar győzelmével ért véget szombaton hajnalban
a IV. Rolling Rock Tehetségkutató Fesztivál Szarvason. A fiatal, mindössze
néhány hónapja a Mink és a Hevesi Happy Band tagjaiból összeállt zenekar
tagjai szoros versenyben bizonyultak elsőnek, az őket követő esztergomi
Le Panic mindössze két ponttal kapott kevesebbet. A zsűri ítélete szerint
a harmadik helyezett az ugyancsak gyulai Juice lett. A közönség ítélete
találkozott a zsűriével: a belépőjükkel szavazó nézők is a Magna Cum Laudét
találták a legjobbnak.
A modern hangzású, funkys elemekkel átszőtt
rockzenét játszó győztes csapat tagjai: Mező Mihály - ének; Szabó Tibor
- gitár; Benedek Tamás - dob; Kara Mihály - basszus és Milek József, aki
a billentyűs hangszereket és a samplert kezeli.
A győztes zenekar a támogatók jóvoltából
stúdiófelvételi lehetőséget, értékes technikai berendezéseket, internetes
megjelenési lehetőséget kapott (portálunk készíti el honlapjukat, s azt
a Viharsarok.net-en
helyezi el), de karrierjük szempontjából talán a legfontosabb, hogy az
egyik legnagyobb európai fesztivál, a Sziget fellépői lehetnek augusztusban.
Ezzel párhuzamosan a mezőtúri Wanted, illetve a tokaj-rakamazi Hegyalja
fesztiválokon is felléphetnek, mint ahogy a többi nyolc zenekar is jogot
szerzett erre.
Szobrot,
utcát Rejtő Jenőnek!
"Ne vitázzunk azon, hogy a státustörvény
kit tekintsen magyarnak. Ha tud folytatni egy Rejtő-idézetet, akkor nem
lehet semmi kétségünk magyarsága felől" - a gondolat rendkívül eredeti,
s mint manapság annyi eredeti gondolat, egy internetes vitafórumon olvasható.
Az évtizedekig elhallgatott, a magyartanárok által megvetett, mégis klasszikussá
nemesedett P. Howard regényeit ugyanis boldog-boldogtalan forgatja, s szívébe
zárta Fülig Jimmyt, Piszkos Fredet, Gorcsev Ivánt és a sor természetesen
folytatható. Rejtő Jenő nem céltáblája sem népieseknek, sem urbánusoknak,
a nyíltan zsidózók és a globalizáció megveszekedett kozmopolita hívei is
egyaránt forgatják a rongyos köteteket.
A már említett internetes fórumon vetődött
fel először: ha a magyar társadalom - a legóvatosabb becslések szerint
is - ötven-hatvan százaléka Rejtő-fan, miért ne kaphatna a tragikus sorsú
zseni utcát, illetve szobrot Budapesten? Az ötletet tett követte, sőt a
kezdeményezést felkarolta a legismertebb, a vitának helyt adó internetes
portál is: megalakult a Törzsasztal Alapítvány, mely azonnal gyűjtést kezdeményezett
Rejtő Jenő szobrára. Az alapítók közt szobrászművész is akad Csikvári Péter
személyében, aki már kész tervekkel rendelkezik: a két és fél méter magas
szobor egy lámpaoszlopnak támaszkodik és jegyzetel az Andrássy úton, az
egykori Japán kávéház előtt, mely számos korabeli művészfejedelem törzshelye
volt, köztük a légiós regényeit P. Howard néven publikáló Rejtő Jenőé is.
Az ötletet lelkesen támogatják a kulturális
élet jeles személyiségei, egyebek közt a Láthatatlan légiót megfilmesítő
Bujtor István, Réz András kritikus és a népnemzetiekhez sorolható Gyurkovits
Tibor. De a főváros vezetése is nyitott a dolog iránt, igaz, a Terézvárosban,
Rejtő szűkebb hazájában nincs sok esély az utcanév-elnevezésre, ugyanis
az eredetileg kiszemelt Mozsár utca neve védett, mint ahogy a Belváros
minden utcájának neve az.
A lelkes Rejtő-rajongók persze nem adták
fel. Eddig több mint nyolcszázezer forint gyűlt össze az eredetileg tízmillióba
kerülő szoborra, bár a lendület az elmúlt nyár óta alábbhagyni látszik.
Nagy kár lenne, ha a nemes szándék kudarcba fulladna, ezért ideírjuk a
számlaszámot : 11100104-90026060-10000006, hátha akad valaki, aki feljegyzi
s hálából a vele töltött kellemes órákért áldoz egy kis pénzt Rejtő köztéri
szobrára. S mivel a szőlő és lágy kenyér időszaka következik, új házak
épülnek, talán új utcák is létesülnek. Tisztelt polgármesterek, képviselő-testületek:
a névadásnál legyenek bátrak, ne tagadják meg legkedvesebb olvasmányélményeiket.
S ezzel az utcanévvel mind a bal-, mind a jobboldal egyet fog érteni, s
a mi a legfontosabb, maguk a lakosok és a polgárok is.
Korbely
György
***
Élete kész regény
Rejtő Jenő 1905-ben kispolgári család
fiaként látta meg a napvilágot Budapesten. Érettségi után színiakadémiára
járt, ám a színészkedés nem vonzotta, helyette beutazta Nyugat-Európát,
sőt Észak-Afrikában is megfordult, ahol magába szippantotta későbbi történetei
légkörét, alakjait. Állítólag - bár ez nem bizonyított - maga is megfordult
a légióban, egészen szökéséig. Ez az időszak legalább olyan kalandos volt,
mint később megírt regényei. Huszonnyolc éves volt, amikor hazavetődött.
Az Aki mer az nyer című operett szövegkönyvével hatalmas sikert arat, majd
jöttek a kalandregények. Először Laverg álnéven - azt állította, a szerző
valós személy, ő csak fordító - publikált, majd a turpisság kiderülése
után angol nevet választott, ekkor született meg a legenda: P. Howard.
Az általa megírt történetek rendkívül
fordulatosak, a szójátékok és a szituációk mulattatóak. Ezek értékéből
az sem von le, ha bizonyos nyelvi, stilisztikai megoldások vitathatók.
Mindezek ellenére irodalomkedvelő entellektüelek kedvencévé is vált sok
évtizeden keresztül, annak ellenére, hogy a Rákosi-korszakban tiltott,
a puha diktatúrában pedig a tűrt kategóriába sorolták.
Élete azonban korántsem volt vidám.
A sikerek ellenére egyre inkább elhatalmasodott rajta a szorongásos betegség,
mellyel kezelték is Lipótmezőn. Mindezek ellenére származása miatt munkaszolgálatra
hurcolták el. Gyenge fizikuma nem bírta az orosz telet, idegei a megaláztatásokat,
1943 január elsején belehalt a szenvedésbe. Az utolsó Rejtői fordulat:
egyetlen szomorú regényében, a Csontbrigádban megjósolta a kegyetlen végzetet.
Godard,
Truffaut, Forman, Menzel a filmklubban
Elkészült az orosházi filmklub következő
sorozatának programja. A helyi filmbarátok ezúttal a hatvanas évek új hullámának
fontos nyugat-európai, illetve csehszlovák alkotásait tekinthetik meg -
tájékoztatta lapunkat Bertáné Halász Edit főszervező.
A városban az elmúlt év végén indult meg
a filmklub a Petőfi Művelődési Központban: kortárs francia filmeket vetítettek
nagy érdeklődés mellett. A következő, február hetedikén kezdődő, április
negyedikéig tartó ciklus alkotásait a nézők igényeit felmérve választották
ki. Hasonlóan a művelődési központ korábbi színházi gyakorlatához az év
első felében bérletes rendszerben tekinthetők meg a filmkülönlegességek,
de természetesen bárki jegyet válthat bérlet nélkül is bármely előadásra
a kilenc közül.
A mozielőadásokat szerdai napokon tartják
fél hetes kezdéssel. Megtekinthető egyebek közt Truffaut Lőj a zongoristára,
Godard Éli az életét, Dino Rosi Szörnyetegek és Antonioni Kaland című alkotása,
illetve az akkor még csehszlovák filmipart erősítő, de valójában cseh filmek
közül a Milos Forman Fekete Péter, illetve Jiri Menzel Szigorúan ellenőrzött
vonatok című filmje.
Haverok,
buli, Valentin
Nagyszabású Valentin-napi partira készül
február 14-én délután az orosházi Petőfi Művelődési Központ - tájékoztatta
lapunkat Horváthné Kriczki Zita, a rendezvény főszervezője. A fiatalság
és a szerelem jegyében megrendezendő eseménysorozat néhány tervezett programja:
fiúk és lányok csapatversenye, ki tud többet partneréről?-vetélkedő, szerelmespárok
tánc- és szépségversenye. Mindezek mellett Valentin-üzenőfal, azonnali
ajándékkészítés a kedvesnek, azonnali fényképezkedési és vásárlási lehetőség
várja az érdeklődőket. A nap sztárvendége pedig Szolnoki Péter együttese,
a BonBon lesz. A felsorolt versenyekre a vállalkozó kedvű fiatalok (és
nem fiatalok) február 9-éig jelentkezhetnek a művelődési központban.
Kilenc
banda lép színpadra pénteken a Zebrában
Véget értek a IV. Rolling Rock Tehetségkutató
Fesztivál elődöntői a szarvasi Granárium-Zebra Klubban, a döntőt ezen a
hétvégén, pénteken éjjel tartják. Az utóbbi években országos jelentőségűvé
vált fesztivál színvonala minden eddigi felülmúl - értékelte az elmúlt
négy hét fellépőinek teljesítményét Bukovinszky Béla főszervező, akitől
megtudtuk, hogy a döntőben kilenc zenekar lép a zsűri és a klub közönsége
elé.
Az elődöntők első helyezettjei voltak:
Varsó (Miskolc); Insipid (Gyomaendrőd); Napsugár Tér 7. (Békés); Le Panic
(Esztergom). A közönség a gyulai Juice és Necropolis zenekarokat, továbbá
a szarvasi Oriont juttatta be a döntőbe. A legjobb második helyezettek
közül a makói Garde és a gyulai Magna Cum Laude jutott a döntőbe.
A bandák tehát nagy izgalommal készülnek,
hiszen a tét nem kicsi: a legjobbak stúdiófelvételi, fesztivál-fellépési
lehetőséget, hangszereket, saját internetes honlapot kapnak. A tehetségkutató
fesztivált a Viharsarok Online is támogatja: lapunk elkészíti és a viharsarok.net-en
elhelyezi a győztes csapat honlapját.
Búcsúzások,
találkozások
A pop/rockzene egyik sajátossága a folyamatos
változás: együttesek alakulnak és szűnnek meg, tagok kiválnak, hogy új
projektek részesei legyenek, s néha nagy visszatérések, összeborulások
tanúi lehetünk. Az alábbiakban ezekből csipegetünk néhány aktualitást.
Kétségkívül a legnagyobb szenzáció, hogy
a Beatles három, életben maradt tagja kész arra, hogy újra színpadra lépjen,
nem is akárki kérésére: maga II. Erzsébet óhajtja a koncertet. A Buckhingam
Palota ugyanis ingyenes koncertsorozatot tervez a királynő uralkodásának
50. évfordulójának tiszteletére, melynek eseményeit a királyi család egyik
kastélyában vagy kertjében tartják. A Beatles valószínűleg a Buckingham
Palotában játszik majd. Az esemény alatt a kapuk megnyílnak majd a nézők
számára, s ingyen lehet meglátogatni a nevezetes helyeket, s persze hallgatni
a halhatatlan zenészeket. Az egykori gombafejűek mellett ott lesz még Cilla
Black, Sir Cliff Richard, Dame Shirley Bassey, Tommy Steele, Lonnie Donegan
és Dame Vera Lynn is. Ebben az évben a Van Halen összeáll egykori frontemberével,
David Lee Rothtal. Sőt, márciusban megjelenik egy új album is, melyen 13
dal hallható majd, s az első kislemez februárban jön ki. Habár a Simon
le Bon és a Taylor-fivérek nevével fémjelzett Duran Duran nem készül a
nagy összeborulásra, a nyolcvanas évek sikercsapatának rajongói számára
több meglepetéssel is rukkolt ki a Tower Records: a legjobb ska és hardcore
bandák feldolgozásaival egy új albumot adott ki. A közreműködők közt van
a Deftones, a Goldfinger, a Reel Big Fish és a Less Than Jake. A kísérlet
mellett a konzervatívabb egykori Duran-osok egy eredeti felvételeket tartalmazó
válogatásalbumot is megvásárolhatnak.
Idehaza a soha fel nem oszlott, de hosszú
ideje hallgató Edda készül új lemezt kiadni. Igaz, a frontember Pataki
Attila ez idő alatt sem pihent, hiszen megirigyelve Lagzi Lajcsi és a Bugyi
testvérek (3 + 2) maga is bekapcsolódott a mulatós bizniszbe. A hírek szerint
azonban ismét rocklemez készül: ezekben a napokban az egykori miskolci
csapat 26. nagylemezének kreatív munkálatai folynak, ami a szövegek írását
és a zenék komponálását jelenti. A tervek szerint tavasszal kerül a lemezboltokba
az új Edda-CD.
Végül nézzünk szét a "föld alatt", azaz
a magyar underground háza táján. Sokkhatásként érte a hír a rajongókat,
hogy a frontember, Grandpierre Attila megvált a Vágtázó Halottkémektől
(VHK). Helyét a Korai Öröm énekese, Vécsi Tibor veszi át, aki nem marad
hűtlen korábbi bandájához sem. A csillagász-filozófus ex-énekes második
gyermeke születésével, illetve tudományos munkájának sokasodásával magyarázta
döntését, egyben döbbenten vette tudomásul, hogy a zenekar a VHK nevet
viszi tovább, már csak azért is, mert a 76-os alapítók közül egyedül Ipacs
László dobos maradt mutatóban a bandában. A végeredményről egyébként mi
is meggyőződhetünk, ugyanis márciusban Békéscsabán és Szegeden is koncertet
ad a Grandpierre nélküli VHK. Addig is adassék meg nekünk a kételkedés
joga, mégpedig egy "klasszikust" idézve (bocs, Attila): a Kisgazdapárt
T. J. nélkül olyan, mint a vőlegény szerszám nélkül. Vajon milyen egy vágtázó
halottkém szerszám nélkül?
DJ.
K. Gy.
|
|