Szokolay reményei szerint új darabja életműve fontos része lesz
Nagyon jó hangulatban folytak szerdán a "Jobbítsd a nemzetöt!" című kantáta összpróbái az orosházi evangélikus templomban - derült ki szerdán késő este azon a sajtóbeszélgetésen, melyen részt vett a kórusmű szerzője, illetve az előadó művészeti csoportok - az Orosházi Madrigál Kórus és a Kodály Zoltán Gyermekkórus - karnagyai, Pechan Zoltán és Dinnyés István.
A bensőséges hangulatú sajtóbeszélgetésen a megyénkhez, különösen Orosházához több szállal kötődő művész hangsúlyozta: rendkívül elégedett a két kórus teljesítményével, ezért legközelebb csak az augusztus 20-ai bemutatót megelőzően néhány nappal vesz részt újra a próbákon. Szokolay Sándor azt is elárulta, hogy az orosházi városvezetés felkérését több okból is elfogadta, de az elsődleges az volt, hogy hálával tartozik a városnak hitbéli születéséért, hiszen egyik meghatározó korszakát itt töltötte az evangélikus gimnázium diákjaként. Érdekes adalék, hogy a mester jelenlegi lakóhelye, Sopron felkérését is elutasította Orosháza kedvéért.
Magáról a félórás kantátáról a művész elmondta: reményei szerint a Bornemissza Péter prédikációs intelmeire írt munka életműve egy fontos darabja lesz. A "Jobbítsd a nemzetöt" ugyanis a korábbiakhoz képest közérthetőbb felfogásban készült, mely nem csak a kórusok dolgát könnyíti meg, hanem a befogadóhoz is könnyebben elér. Ezzel kapcsolatban idős, betegségéből nemrég felépült mester azt mondta: a továbbiakban egyszerűbb zene írására törekszik, hogy azok is élvezhessék, akik nem járnak az Operába. A kantátát egyébként Szokolay Sándor egy közeli ismerőse úgy jellemezte, hogy keresztény hittel teli mű, amelyben ősi pogányságunk is felcsillan.
S hogy az új Szokolay-darab valóban közkinccsé válik-e - azaz megjelenik-e valamilyen hanghordozón -, még nem lehet tudni. A megrendelő önkormányzat millenniumi költségvetésébe már nem fér bele a zeneműkiadás, ám nem kizárt, hogy az érdeklődők mégis hallgathatják otthonaikban. Szokolay Sándort ugyanis baráti és kollegális szálak fűzik a millenniumi kormánybiztosi hivatal vezetőjéhez, Nemeskürty Istvánhoz, akit meg is hívott az ősbemutatóra. S mivel e hivatal tekintélyes összegek felett rendelkezik, a művész jó értelembe vett lobbizásba fog egy esetleges élő felvétel forrásainak előteremtéséért, mely akár egy majdani CD nyersanyaga is lehet.

Győztes pályamunka: Húscsibetartás gazdaságunkban
Öt munka érkezett az idén a Németh Imre Alapítvány immár hagyományos pályázatára, melyet az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai részére ír ki minden esztendőben a kuratórium. A pályázaton olyan tanulmányokkal vehetnek részt az agrárszakközépiskolások, melyek témája kapcsolódik a mezőgazdasághoz vagy a környezetvédelemhez. A kuratórium döntése alapján az idén egy fiatalember, Nyári Imre vehette át az alapítvány díját Húscsibetartás gazdaságunkban című dolgozatáért.
Mindez csütörtökön reggel, a Németh Imre-emléknap megnyitóján derült ki, melyet az orosházi intézmény minden esztendőben megrendez, tisztelegve 1985-ben elhunyt pedagógusa munkássága előtt. Az eredményt a névadó fia, ifj. Németh Imre hirdette ki.
A vakációra készülődő mezgés diákok részére egész napos játékos vetélkedőket és sportversenyeket szerveztek tanáraik. Bár az érdeklődés elmaradt a várttól - sok diák hiányzott a rendezvényről -, összességében eredményesnek ítélték a napot a szervezők. Akik egyébként nem voltak jelen a rendezvényen, nem hallhatták az örömhírt: Hocz János igazgató már a mai napra is tanítási szünetet rendelt el.

Szokolay mester helyi kóristákkal próbál
A héten a szerző jelenlétében folytatódnak az összpróbái a "Jobbítsd a nemzetöt!" című Szokolay Sándor-kantátának Orosházán. A mű augusztus 20-ai ősbemutatója a helyi millenniumi ünnepség egyik csúcspontja lesz. Az orosházi származású mester a város megrendelésére komponálta a kórusművet Bornemissza Péter szövegeiből, Fürst Ervin, egykori orosházi evangélikus lelkész emlékezetének ajánlva.
A darabot az evangélikus templomban a Kodály Zoltán Gyermekkórus és az Orosházi Madrigál Kórus tagjai mutatják be Dinnyés István, illetve Pechan Zoltán karnagyok vezetésével, orgonán közreműködik Botka Lászlóné. Az ünnepségsorozat szervezői Szokolay Sándort kérték fel a mű dirigálására az ősbemutatón.
Az idős mester ma érkezik Orosházára, s délutánját az evangélikus templomban tölti, ahol első alkalommal kapcsolódik be szülővárosának írt munkája próbáiba.

Gulyás Mihály szellemében
Orosháza első demokratikusan megválasztott polgármestere emlékéhez méltóan használta fel a jelenlegi önkormányzat azt az összeget, melyet dr. Gulyás Mihály temetésére szántak. Mint emlékezetes, a tavaly nyáron elhunyt volt polgármestert, lokálpatriótát a város saját halottjának tekintette, ám a temetés költségeit a család magára vállalta.
Így a képviselő-testület a közelmúltban úgy határozott, hogy a szertartásra szánt 100 ezer forintot a helyi kultúra értékeinek fejlesztésére fordítják, belőle a Justh Zsigmond Városi Könyvtár könyvállományát gyarapítják.
A könyvadományt Gulyás Mihály halálának évfordulóján adják át, ünnepélyes keretek közt.

Egysörrendszer-nosztalgia, avagy a Kőbambik már a spájzban vannak
A tavasz elmaradtával, a kánikula szinte soha nem látott módon történő beköszöntével a sörös cégek is hatalmas lendületbe fogtak: hol kreatív, hol színvonalon aluli, hol pedig középszerű reklámjaikkal győzködik a kitikkadt fogyasztót: az ő termékeiket válassza. Mint sok minden az életben, most is a legegyszerűbb ötlet bizonyult a legeredetibbnek: a Kőbányai Világost gyártó vállalat marketingcsapata többmilliós reklámklipek készíttetése helyett csupán annyit tett, hogy fellapozta az egykori dicsőségre emlékeztető emlékkönyvét, majd rábökött egy régi cimkére: ez az!
A recept persze nem túl eredeti, más területen már sokan alkalmazzák: például a Sláger Rádió, illetve néhány elemében a Magyar Televízió, vagy éppen az a bizonyos falusi pék, aki szórólapok, újsághirdetések gyártatása helyett marketingre szánt pénzét áresésre fordította: egy hónapig három forint hatvanért adta a kenyeret. A Kőbányait (népiesen: Kőbambit) gyártó immár dél-afrikai tulajdonú társaság szakemberei is valami hasonlót ötlöttek ki: emlékezni és emlékeztetni a magyar lakosság többségének legszebb éveire, a hatvanas, hetvenes évekre. Lassan minden egyben lesz ahhoz, hogy a magyar "polgár" kiegyensúlyozottnak érezze magát: a strand vize továbbra is langymeleg, a hangszóróból a hatvanas-hetvenes évek "legjobb" slágerei csöpögnek, s ha a strandon juniálist tartanak - merthogy most ennek van a szezonja - feltűnik egy nagyon ismerős arc a fürdőruhás emberek közt: how do you do, my name is Miklós, Németh Miklós. Naná, hogy az ember gyorsan kortyol egyet a piros-kék cimkés barna üvegből: éljen az egysörrendszer.
A harminc felettiek még emlékeznek az egysörrendszerre, mint a hiánygazdaság nyári specialitására. A hazai sörgyárak regionális alapon szolgálták ki az országot: Észak-Dunántúlon Ászok, Dél-Dunántúlon Szalon volt a hozzáférhető sör, míg a Balatonnál Balatoni Világost kortyolhattunk, észak-keleten pedig Borsodi Világost. Az ország fennmaradó része és Budapest Kőbányait ivott - ha kapott. Merthogy egy erős hétvégén, vagy nagyobb ünnep előtt protekciósnak kellett lenni ahhoz, hogy mindenkinek jusson a jó magyar nedűből, volt, akinek meg kellett elégednie az alternatívaként felkínált "táncos" sörrel, mely emlékezetem szerint lengyel gyártmány volt. Akadtak üzletek, ahol árukapcsolással adták a Kőbányait, ez még viszonylag tisztességes eljárásnak számított a teljes letagadáshoz képest.
De maga a fogyasztó is elfogadta az egysörrendszer játékszabályait. Gyakori jelenet volt a kocsmákban az alábbi párbeszéd:
- Kőbányai van?
- Elfogyott, kérem, pilzenit mérünk
- Akkor egy fél vegyest.
Azaz, ha véletlenül a megszokottnál jobb sört kínáltak (valamivel drágábban), akkor is ragaszkodtak az emberek a középszerű, de biztos ízekhez.
Ma, a pluráris sördemokrácia idején természetesen szabadon választhatunk szomjoltót, azért nem árt vigyázni: a Kőbambik már a spájzban vannak.
Korbely György

A magyar kritikus
Persze elvetélt zseni. Vagy legalábbis szeretné ezt hinni. Ez a félresiklott zseniség persze problémás. Összehasonlíthatatlanul jobb, mint a tehetségtelenség, de menthetetlenül kevesebb, mint az igazi alkotó ember. A magyar kritikus magában is csak nagyon halkan mer beszélni az énnek arról a Hómann Bálint-i axiómájáról, ami "valahol utat tévesztettségben" sűríthet össze.
A magyar kritikus (megtévesztő módon) örökké elégedetlen. Lényegében ez a foglalkozása. És elégedetlensége - ami egyre hamvadó parazsa lelkének - nem oktalan, mert annyi bűnrossz színházi eladást, filmpremiert, frissen megjelent kötetet nem látott és nem olvasott senki, mint ő. (Az a jobbik eset, ha elolvassa a recenezióra szánt könyveket, mert egy kicsit olyan a hírlapi irodalomkriktika, mint a magyar antiszemitimus. Ez utóbbihoz még zsidóra sincs szükség, az előbbinél pedig a szövegre.)
A magyar kritikus függetlenségével kérkedik, holott életmódja, világlátása, gondolkodásmódja, habitusa és reflexei csak egy lakájéhoz hasonlíthatóak. Ha folynak még beszélgetések szerkesztőségi szobákban szakmáról, akkor a magyar kritikus vehemensen bizonygatja, hogy nagyon leteremti a vonatkozó művész, vonatkozó művét. Ám úgy tűnik a pocsék minőség, az odakent munka feletti dühöt verbálisan adja ki magából a magyar kritikus, mert írásai olyan lágyak és udvariasak, mint a viktóriánus kor kerti mulatságainak atmoszférája. Árad belőlük a megértés, a jóindulat, a konfliktusok kerülésének mélységes igenlése, és valahol talán annak a felismerése is, hogy a bírálat semmin nem változtat.
A magyar kritikus nem egyféle. Létezik a tudálékos.Ő az, aki minden irodalomtörténeti nyesedéket összehord egy-egy mű magyarázatkísérlete közben. A magyar kritikustól sok mindent megtudunk a szerzők, amiknek semmi közünk a tárgyalt színdarabhoz, regényhez, ám azt a kívánt célt is remekül szolgálja, ami emberük ismereteiről hozna elvben hírt. A figyelmes szem előtt azonban leplezetlenül mutatkozik meg, hogy a roppantnak tűnő, és csak fel-felvillantott tudásanyag nem más, mint Szerb Antal világirodalmának jobb-rosszabb visszakérdezése. Súlyosabb esettel állunk szemben, ha a vázolt módon lopva odamásolt soroktól megrészegülve a magyar kritikus elvesztítve addig sem erős kapcsolatát a valósággal már személyes megjegyzések is főz olyan magyar és világirodalmi kánokokhoz, amelyekről olyan keveset tud, mint e sorok írója az elektrolízisről. (A magyar kritikus kérdezve dicsekszik természettudományos ismereteinek hiányával, ami helyből nagy butaság, és ettől önmagában valahogy nem alakulhat ki az a benyomás a kívülállóban, hogy egy igazi bölcsésszel akadtunk össze.)
A magyar kritikus egy másik fajtája amolyan impresszionista. Ez festőként nem rossz, még ha időszerűség szempontjából kémlelve a dolgokat, kissé idejét múltnak is tűnhet. A kritikus esetében az impresszionista a tárgyalt téma tökéletes nem ismeretét kivánja apró "ecsetvonásokkal" elkenni. Balladai homályt von szellemi füstbombáival mondandója köré, ami az Én-védő mechanizmusok egyik leggyakrabban alkalmazott eljárási technikája. Az impresszionista magyar kritikus gátlástanul állapít meg, következtet, minősít és összegez. Jól láthatóan a koherens dilettanizmus keretein belül marad, miközben egyre kétségbeesettebb kísérletek tesz műveletlensége palástolására. Nem véletlenül jut az eszembe Kosztolányi - soha nem véletlenül! - , aki egyszer úgy fogalmazott: azzal az erőfeszítéssel, ahogy beavatottnak látszó emberek irodalmi hozzá nem értésüket takargatják, már ötször oda-vissza elolvasták volna azt a két-három ezer könyvet, amit kis megszorítással a világirodalomnak szokás nevezni. A magyar kritikus azonban nem bíbelődik, nem pepecsel az alapanyaggal. Élteti őket a tudat is, hogy eddig is megvoltak nélküle.
A magyar kritikus egy újabb fajtája, amelyik dühödten minden szint alattinak lát. Őt nem lehet minőséggel, lelelményességgel meggyőzni, a tehetség árulkodó jelei mellett tévedhetetlen biztonsággal megy el. Még a produkció előtt eldönti, hogy mi ledorongolót fog írni, és nincs a színdarab, vagy könyv, ami eltántoríthatná a láthatlanban megfogadott vezérgondolatoktól. Eszmeinek vélt furkósbotjával módszeresen üt, mint aki német precízitással látna neki egy porcelánbolt tönkretételéhez.
Miért is ne lapoznánk könnyed szívvel tova a napilapok színházi kritikáit tartalmazó oldalait?
Bod Péter

Kispálék esete a turmixgéppel
A magyar CD-vásárló régen tartott a kezében ennyire egyértelmű lemezborítót: konyhai reszelő, turmixgép, szódásszifon, valamint a Kispál és a Borz tagjainak komputerrel manipulált, elmosódó képe, ami utalhat a palackból kiszabaduló dzsinnre, de ugyanúgy arra is asszociálhatunk, hogy Lovasiékat egy lefolyó készül beszippantani. Azaz: a zenekar tagjai önironikusan jelzik, hogy nem feltétlenül örvendeznek e lemez megjelenésének, látszólag sokkal inkább a menedzsment - egyébként zseniális - ötlete volt a KISPÁLraMIX című album kiadása. A Kispál és a Borz legénysége ugyanis koncertjein szellemes paródiákkal nem egyszer jelét adta, hogyan vélekedik a "tekknóról", mint a kilencvenes évek második felének meghatározó zenei irányzatáról.
Ám az idő nem áll meg: legyen a kedvenc magyar bandánk bármilyen jó gitárzenekar, mely meghatározta az évtized hazai zenei progresszióját, s amely képes volt a folyamatos művészi innovációra, a fogyasztó sajnos hálátlan állatfaj. Eltelt tíz esztendő, az első, még a nyolcvanas évek végén megjelent Kispál-album lelkes hallgatója időközben polgárrá érett, vagy pedig más irányba fordította fejét. Mindezzel természetesen nem kongatom meg a vészharangot a pécsi banda felett, mely egyszerre hozott új színt zenei és szövegi világával ebbe a szomorkás állóvízbe, sőt 2000-ben is eleve bukott az a fesztivál, ahol nem lépnek fel. De: ugyanezeken a fesztiválokon egyre több ifjú - és nem csak ifjú - csatangol el a nagyszínpadok és kisszínpadok környékéről a partysátrak irányába, s ugyanúgy átalakultak a hétvégi szórakozási szokások: klubkoncertek helyett egyre többen választják a partykat kikapcsolódásul, s nem egy dj. nagyobb sztár - akár fellépti díjat, akár lemezeladást tekintve - mint a hagyományos értelemben vett előadóművészek. Lehet fújolni, siránkozni ezen, de nem érdemes: tudomásul kell venni, hogy új zenei minőség született, zenét már nem csak hangszerekkel lehet előállítani. S ami a legfontosabb: ezt is lehet hígan és lehet magas szinten művelni.
Kispálék bölcsen felismerték, hogy nem sérülnek esztétikai tabuk azzal, ha Magyarország fontos dj.-i és elektronikus tánczenei formációi saját interpellációjukban teszik közkincssé ismert dalaikat. Mindez piaci szempontból sem rossz ötlet, hiszen a Kispál-rajongók túlnyomó többsége - ha másért nem, kíváncsiságból - megveszi az albumot, a techno-zene különböző irányzatai, a remixek kedvelői pedig ugyancsak kedvező fogadtatásban részesíthetik az albumot.
A KISPÁLraMIX című CD-n tizenkét dal (összesen tizenhárom, ám az Utolsó aktus a földön két előadót is megihletett). A mixmesterek a hazai elektronikus tánczene legjobbjai kerülnek ki, köztük van a Neo, illetve a szűkebb körben, a fővárosi underground körökben ismert Kuba Beat, Azul, Remix Roussos, Lőrincz "Snood" Judit, Jansky, Portásfej és sokan mások. A remix veszélyes műfaj, hiszen a szórakoztatóiparban többnyire jól ismert dalok kiheréléséről van szó, ám esetünkben több történt: a Kispál-klasszikusok egyenlő rangú feldolgozásait hallgathatjuk. Különösen élvezetes munka a Neo-féle Utolsó aktus a földön, Portásfej Emeséje, illetve Jansky feldolgozásában az Egy az egybe (csak maga).
A reszelővel, turmixgéppel előállított, szódával vadított koktél jobb, mint vártuk, elismerés illeti a mixert. Még egy kört lesszíves!
Korbely György

Beszélgetés a beszélgetőkönyvről
Egy este Kovács Lajossal Gyulán
Nem mindennapi élménynek ígérkezett: interjúkötet bemutatására invitálták a nagyérdeműt szerda este a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. A szerző Bérczes László - elvileg legalábbis, ám a "beszélgetőkönyvhöz", amit ő írt, legalább ketten kellettek: a kérdező és a válaszoló. A válaszoló, aki ebben az esetben Kovács Lajos volt, a több mint tucatnyi színházat megjárt gyulai színész, aki manapság éppen a Bárka Színházat erősíti. Sőt: az interjúkötetek logikája szerint igazából ő ennek a történetnek is a főszereplője. József Attilát idézve: ezt a "verset" is ketten írták, s az, aki fizikálisan a "ceruzát" fogta (az író), vélhetően inkább csak katalizátora, mintsem ténylegesen főszereplője volt a történetnek.
A feltételezést a tegnap esti - Krasznahorkai Géza könyvtárigazgató szavaival megnyitott - író-szereplő-olvasó találkozó is alátámasztotta (még ha a szereplő kifejezés itt, mint arra már utaltam is, idézőjelben értendő). A rendezvényt ugyan elvileg Bérczes László vezette volna le, ám azon nem nagyon volt mit levezetni. Kovács Lajos ugyanis a tőle megszokott energiával és hévvel, mondhatni "izomból" robbant be a beszélgetésbe, az elsőtől az utolsó percig az este főszereplője volt. Mindemellett a kötetbemutató sokkal inkább volt tényleges az író és az olvasó emberek találkozója, mint a hasonló rendezvények. A közönség szinte az első pillanatoktól maga is bekapcsolódott a beszélgetésbe, amelyet így Bérczes Lászlónak csak olykor-olykor kellett az általa elképzelt irányba fordítania egy-egy videóbejátszással, kérdéssel vagy észrevétellel. Kovács Lajos pedig önmagát játszó színészként igazán elemében volt. És, bár könyvheti rendezvényként volt meghirdetve a beszélgetés, aligha nehezményezték sokan, hogy elsősorban nem a könyvről, hanem az emberről volt szó ezen az estén.
Haász János

Klasszikusok a neten - elérhető a Digitális Irodalmi Akadémia
Hosszadalmas - részint politikai, irodalmi közéleti, technikai, szerzői jogi - huzavonák után a könyvhét egyik kevésbé látványos epizódjaként végre felkerült a világhálóra az úgynevezett Digitális Irodalmi Akadémia (www.irodalmiakademia.hu). Ez előző, Horn-Kuncze-kormány kultúrpolitikusainak ötlete két év után valósult meg, s jelenleg sem kíséri túl nagy lelkesedés sem a laikusok, sem az internet világában jártas entellektüelek körében.
1998 tavaszán született meg a magyar irodalom digitalizálásának, azaz a nyomtatott művek számítógépes formába öntésének és a világhálóra vitelének ötlete az akkori Magyar Irodalom Háza (későbbiekben Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ) munkatársaiban. Az 1848-as forradalom másfél évszázados jubileumán így kívánták az ötletgazdák kinyilvánítani az utókor háláját a magyar irodalmárok tevékeny részvételét hazánk polgárosodásában. A Nemzeti Kulturális Alap Bizottsága által nem sokkal később elfogadott program célja volt egyebek közt, hogy a közkinccsé tétel mellett hozzájáruljon a kortárs szépírók legjobbjainak alkotói szabadságát biztosító méltó feltételek megteremtéséhez. Ismerve a magyar irodalom lassan egy évszázados megosztottságát (népi-urbánus és egyéb őrültségek) a kiválasztást nem bízták a véletlenre: a Digitális Halhatatlanok (ekkor még így nevezték a projektet, az írók azonban első ülésükön Digitális Irodalmi Akadémiává nevezték át testületüket) első körébe az kerülhetett, aki birtokosa valamely magas kitüntetésnek, azaz a Kossuth-díjnak, illetve a Babérkoszorúnak.
Az érintett szerzőkkel - szám szerint 39 fővel - felhasználási szerződést kötött az irodalmi múzeum. Ennek lényege, hogy a már papíron publikált munkáik digitális szerzői jogaiért cserébe havi apanászt kapnak, mely megegyezik a mindenkori létminimum négyszeresével (más értelmezés szerint nem szerzői jogdíjról, hanem életjáradékról van szó). Ezen túl ingyenes internet-előfizetés, egy, a szerző által kiválasztott napilap és négy irodalmi folyóirat jár a már említett jogokért. Cserébe a művészek vállalják, hogy részt vesznek az évente egy új digitális irodalmi akadémiai tag és az első három évben évente öt posztumusz akadémiai tag kiválasztásában. Mindez, különösen a még élő kolléga beválasztása meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett, csak fél év csúszással sikerült a testületbe beválasztani Csukás Istvánt. A posztumusz szerzők közül az első körben Illyés Gyula, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Németh László, Szabó Lőrinc lettek a kiválasztott klasszikusok (ez utóbbiak örökösei gyakorolják a nehezen meghatározható digitális szerzői jogokat).
A viták a hagyományos összeférhetetlenségi, illetve antimodernizációs felhangok mellett arról is szólnak, hogy miért volt szükség ilyen drága projekt létrehozására, amikor immár hat esztendeje működik a www.mek.iif.hu címen a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK), mely lelkes egyetemi könyvtárosok, művészek, újságírók és diákok áldozatos munkájával rendkívül hasznos és bárki számára elérhető adatbázissá nőtte ki magát. Ráadásul civil kezdeményezésről van szó, amely a 250 milliós DIA program töredékéért, ötmillió forintból lett az, ami. Igaz, életjáradék nélkül, de el kell fogadnunk a MEK-esek érvelését, miszerint a nemzeti szellemi kincs digitalizálása nem feltétlenül tartozik a szociális gondoskodás körébe. Nem beszélve ez utóbbi demokratikus voltáról: a MEK-en friss, máshol publikálatlan munkák is fellelhetők, nagyban megkönnyítve ezzel a forrásmunkákat keresők dolgát, s nem utolsó szempont, hogy nem csak az "elit" munkásságát őrzi meg az utókornak.
Maga a DIA honlapja egyébként könnyen kezelhető: a címlapon a projekttel kapcsolatos legfontosabb információkat találjuk, majd lehetőség nyílik a felsorolt írók listáját böngészgetve kiválasztani a szívünkhöz közelállót. De ha határozott céllal érkezünk, akkor mindezt kikerülhetjük és a keresőbe beírhatjuk a kívánt nevet. Lássuk a még mindig golyóstollal, csíkos füzetbe író posztmodern írózsenit, Esterházy Pétert. Az első klikk után egy szerzői jogi figyelmeztetés olvasható arról, hogy csakis magáncélra használhatom fel a DIA anyagait stb. stb. Második klikk: az olvasó elé tárul a jól ismert bozontos, szemüveges fej, mellette rövid életrajz, kiderül például, hogy golyóstoll ide vagy oda, matematikus végzettségű szerzőnk írói pályáját megelőzően évekig dolgozott a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében. Ezen túl fellelhető eddig megjelent munkáinak bibliográfiája, a rá vonatkozó legfontosabb szakirodalom gyűjteménye és természetesen digitalizált könyveibe is betekinthetünk. Ezidáig három, rövidebb lélegzetű munka került fel az internetre a gazdag Esterházy-életműből: Ki szavatol a lady biztonságáért?; Fuharosok; Egy nő. Újabb klikk: az utóbbi letöltése. A digitalizált regények tömörítve kerülnek számítógépünkre, de ez nem okozhat gondot egy átlagos PC-felhasználónak. Gyors kicsomagolás, és... "Van egy nő. Szeret.Van egy nő. Gyűlöl. Árnyék, így hív..."
Korbely György
***
A Digitális Irodalmi Akadémia tagjai:
Ágh István, Bertók László, Bodor Ádám, Csoóri Sándor, Dobos László, Esterházy Péter, Faludy György, Fejes Endre, Fekete Sándor, Gyurkó László, Gyurkovics Tibor, Határ Győző, Hubay Miklós, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Kertész Imre, Konrád György, Kuczka Péter, Lakatos István, Lászlóffy Aladár, Lator László, Lázár Ervin, Lengyel Balázs, Méray Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Nádas Péter, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Petri György, Rába György, Rákos Sándor, Rakovszky Zsuzsa, Sánta Ferenc, Somlyó György, Spiró György, Sütő András, Szabó Magda, Szakonyi Károly, Takáts Gyula, Tandori Dezső.
Posztumusz tagok:
Illyés Gyula, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Németh László, Szabó Lőrinc.

Közművelődés szerződésbe foglalva
A város tavaly elfogadott közoktatási-közművelődési koncepciójának megfelelően megkezdődtek az előkészületek a Petőfi Művelődési Központ (PMK) szervezeti átalakítására: a jelenlegi önkormányzati intézmény közhasznú társaságként (kht.) folytatja tevékenységét.
Az átalakulás időpontja még nem tisztázott - nyilatkozta lapunknak Kiss László igazgató. Több elképzelés a felmerült a fenntartó önkormányzat és a művelődési központ szakemberei között. A PMK illetékesei minél előbb végrehajtanák a szervezeti változtatásokat, véleményük szerint ez év augusztusa lenne a legideálisabb időpont. Azt viszont nem tartanák szerencsésnek, ha az átalakulás január elsejére esne, ugyanis a kulturális szférában ősztől tavaszig tart az évad, így nem lenne célszerű ezt megfelezni. Ugyancsak a januári átalakulás ellen szól, hogy a fűtési szezonban elszámolástechnikai zavarokat okozhat a szervezeti forma megváltozása - érvelt Kiss László, aki munkatársaival együtt várakozással tekint a kht.-vé alakulás elé. Ennek oka elsősorban az, hogy az új szervezeti forma átláthatóbb viszonyokat teremt a helyi közművelődésben. Magyarán: a fenntartó és a majdani társaság úgynevezett feladatellátási szerződésben szabályozza a teendőket, így minden egyes feladat világosan megfogalmazódik. Ugyancsak megkönnyíti a közművelődési szakemberek dolgát, hogy a jelenlegi, intézményi adminisztrációs szabályok egyszerűsödnek, ezáltal a nagyobb mozgástér jut a közművelődés-szervezőknek.
A 26 főt foglalkoztató orosházi művelődési központ jelenleg évi félszázmilliós költségvetéssel dolgozik, ebből 17 millió forint a saját bevétel. Reményeik szerint ez utóbbi jelentősen megnövekedhet, éppen a bővülő mozgásszabadság miatt. A házban jelenleg mintegy negyven kiscsoport működik, ebbe beletartoznak a több évtizedes hagyományokkal rendelkező, önálló jogi személyiséggel rendelkező művészeti csoportok, és az alkalmi, egy évadra szerveződött tanfolyamok. Velük kapcsolatban megtudtuk: az ő sorsuk a majdani feladatellátási szerződéstől függ, vagyis a megrendelő - az önkormányzat - milyen prioritást biztosít számukra a költségvetésből (természetesen ez csak a nonprofit szervezetekre vonatkozik). A PMK vezetése reményei szerint a helyzet legfeljebb pozitív irányba változhat.
Kiss Lászlótól azt is megtudtuk, hogy van remény az egyébként "energiafaló" Kossuth Lajos utcai épület rekonstrukciójára. Elkészült ugyanis az a tanulmányterv, mely a korszerűtlen fűtési rendszert teljesen felújítaná, illetve tovább fejlesztéseket is tartalmaz, például új tantermek, valamint a városban eddig nélkülözött konferenciaterem szerepel az elképzelések közt. A beruházás mintegy háromszázmillió forintba kerülne, melynek tekintélyes részét a város költségvetése állná. Kérdés, hogy az ezzel kapcsolatos pályázat - szemben a tavalyival - sikeresnek bizonyul-e.

Újabb négymilliót osztottak szét Gyulán
Az önkormányzat képviselô-testülete és annak kulturális bizottsága összességében több mint négy millió forint támogatást osztott szét nemrégiben különbözô gyulai civil szervezeteknek, de jutott a pénzbôl a millenniumi programokra is. Bár a város 2000-ik éve kiemelt rendezvényeire az önkormányzat korábban már megszavazott több mint tízmillió forintot - mint arról akkor be is számoltunk -, a kulturális bizottság további 2,5 millió fordított erre a célra. A grémium áprilisi döntése alapján ebbôl egy milliót az Európa Nap kiadásaira lehetett fordítani - korábban ez a rendezvény és a Gyula-napok a várostól is kapott kétmilliós támogatást.
A bizottság emellett 500 ezer forintot ad az Erkel Ferenc Múzeum kiállításaira, 200 ezerrel támogatta a katolikus egyházat (a pénzt az Apor emlékszoba kialakítására kellett fordítani) és ugyanennyit kapott a megyei művelôdési központ a millenniumi sokadalomra is. A városi milleniumi programfüzetre 180 ezret, a megyei levéltár 2000-ik évi gyulai füzetére 120 ezret adtak a bizottsági tagok, akik összesen 11 szervezetet vagy rendezvényt támoghattak ebbôl a keretbôl. További közel egy millió forintot osztottak szét 21 kulturális szervezet és egyesület között, de jutott a pénzbôl néhány önkormányzati intézménynek is. A 967 ezer forintos támogatási tortából a művelôdési központ és a zeneiskola részesedett a legnagyobb szeletben: ôk 200, illetve 150 ezer forinttal lettek gazdagabbak. A városatyák emellett - szintén a kulturális bizottság javaslatára - 550 ezer forintot osztott szét 9 gyulai alapítvány között: a támogatott szervezetek 20 és 90 ezer forint közötti összegeket kaptak.

Orosházi festők a Kaffka Margit-emlékünnepségen
Városuk romániai testvértelepülésén, Nagykárolyban mutatkoznak be az Orosházi Festők Csoportja művészei június 10-e és 30-a között. A vendéglátó város nagyszabású ünnepségsorozatot szervez neves szülötte, Kaffka Margit írónő születésének 120. évfordulója alkalmából, s ehhez illeszkedik az orosházi művészek tárlata.
A kiállításon F. Varga Mária és Horváth János mellett a csoport két régi-új tagja, Őze István és Szlotta András alkotásai is láthatók, valamint a közelmúltban elhunyt Fekete János és Tóth Bálint festményeit is megcsodálhatja a nagykárolyi közönség.
A Városi Színházban megrendezendő tárlatot szombaton (Margit-napon) Nagykároly Orosházára származott szülötte - akinek nagy része volt a testvérvárosi kapcsolat egy évtizeddel ezelőtti megvalósulásában - Fülöp Béla címzetes igazgató, költő, könyvkiadó nyitja meg.

Megjelent a SZÍNFOLT HÍRLEVÉL

legfrisebb száma, amely a
www.nexus.hu/sj52/esemenyek.htm oldalon olvasható.
A tartalomból:
-Visszapillantó
-Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó
-XXV. Dunamenti Tavasz
-Hírlevél Mosonmagyaróvárról
-Kultúrával nyugat kapujában
-IV. Vörösmarty M. vers- és prózamondó verseny
-Hírver.
-Tábori Invitációk
-Milleniumi Diákszínjátszó Fesztivál
-Drámapedagógiai Hírek...
-Versmondók Figyelmébe
-Mobil Színházi Technika Pályázat
-XV. ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amat.rszínházi Fesztivál,
Kazincbarcika, 2000. június 28. - július 2.  A -FESZTIVÁL RÉSZLETES
PROGRAMJA!
-Ezredvégi Vármegye Fesztivál
XV. Ifjú Horváth István Nemzetközi Amat.r Színjátszó Fesztivál - tájékoztató
és JELENTKEZÉSI LAP!
Steinwender József