Alphaville koncert
Üdíto színfolt a mai muanyag, Mac'Donalds-os, Chipszes, techno-houseos világban. Lehet vitatkozni, hogy kinek is volt jó ez a koncert, mint ahogy az interneten vitatkoznak is róla, csak sajnos általában olyan fiatalok írtak olyan elmarasztaló véleményeket a koncertrol, akik ehhez az egyre ordasabb világhoz már hozzásimultak, vagy soha nem is ismertek mást. Nem tudhatják, milyenek is voltak azok a boldog 80-as évek. Kíváncsi lennék az arcukra, ha 15 év múlva egy pl. Prodigy nosztalgia buli után leöregcsontoznák oket, meg kedvencüket.
Na de félre a siránkozással. A koncertnek meglepoen kicsi volt a reklámja. Csak Gyorben és környékén volt kiplakátolva, és csak a helyi újságokban volt meghirdetve, ennek megfelelo volt a részvétel. A sportcsarnokban alig ezer ember lézengett, a kellemes jegyár (3000 ft) ellenére. Ezen embereknek jórésze viszont idoutazásra jött, visszarepülni a múltba. A felejtheto elozenekar után, igaz késve egy órát, de megjelent jónéhányunk ifjúkori álma, az Alphaville. Bernhard Lloyd és csapata elvarázsolta, a jóformán maréknyi közönséget. A nyitó szám, amely a legismertebb, elso lemezükrol szólt, már behangolta a hallgatóságot, amely hangulat kitartott a koncert végéig. Számomra, aki ezen a zenén nott fel, olyan álom valósult meg, amelyre soha nem gondoltam volna. Eszembe sem jutott, hogy valaha én is szorongatni fogom, magasra tartott kézzel az átforrósodott öngyújtót, a Forever Young halhatatlan dallamára. A Sounds Like a Melody, a Big in Japan, vagy a Summer in Berlin, egy olyan korbávarázsolt minket, amire úgy emlékszünk vissza, mint egy tisztább, emberibb, érzelmesebb idoszakra. A koncert és a zenészek is nagyon emberieknek tuntek, minden sztárallur nélkül. Aki figyelemmel kísérte az elso lemez utáni pályafutásukat, azt kellemes meglepetésként érte a második, harmadik lemezükrol megszólaló számok, amelyek hangvétele sokat módosult az évek folyamán, bár soha nem érte el az elso lemez népszeruségét. Meglepetésként hatottak legújabb lemezük, kicsit "keményebbre" sikerült számai, de a playbacket teljesen nélkülözo, élo hangzás segítségével az Alphaville fergeteges hangulatot varázsolt. Legutóbbi lemezükrol néhány dal teljesen ismeretlen volt számomra, de lírai hangvételük és hangzásuk nagyon tetszett. A közönség négyszer is visszatapsolta, visszakövetelte az együttest, és ok nagyon jól állták a sarat. A majdnem kétórás koncert záróakkordja a Dance with me egy szál zongorával kísért eloadásaként csengett le. Varázslatos este volt.
Kiss András

Öreg diák nem vén diák
Új lendületet kíván adni a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola Öregdiákjainak Köre munkájának a közelmúltban megválasztott új vezetőség - nyilatkozta lapunknak Németh Imre agrármérnök, az újdonsült elnök. A közgyűlés az elnök mellett új titkárt is választott Szabóné Horváth Klára tanár személyében, s megerősítette korábbi tisztségében Varga Emma gazdasági vezetőt.
Németh Imre lapunknak elmondta: természetesen a továbbiakban is az 1982-ben, az alapításkor megalkotott alapszabály szerint kívánnak dolgozni, ám új elemeket is beépítenek tevékenységükbe, így elsősorban felvállalják az iskolán kívüli helyi agrárszféra információval való ellátását, különös tekintettel a küszöbön álló EU-csatlakozásra.
A korábbi gyakorlattal szemben nem háromévente, hanem minden évente találkoznak ezentúl az orosház Mezgé öregdiákjai, s ezeken a találkozókon határozzák meg munkatervüket az adott esztendőre. Az első ilyen alkalom előreláthatóan még ezen a télen lesz, amikoris egy disznótoros vacsora ad megfelelő keretet a munkához.
Az öregdiákkör ezen túl szeretné kibővíteni tagságát, ezért arra kérik az iskola egykori tanulóit, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Ezt úgy tehetik meg, hogy az iskola címén megkeresik Szabóné Horváth Klára titkárt, aki felvilágosítást ad a további teendőkről.

Helyi tévé Gádoroson
Szerdán este mutatkozott be a nézők előtt első alkalommal a gádorosi kábeltévé helyi produkciója. A műsorban elsőként dr. Prozlik László köszöntötte a nézőket, akik ezt követően összefoglalót láthattak a két hónapja megrendezett falunap legfontosabb eseményeiből. A továbbiakben heti egyórás műsorral jelentkezik a helyi tévé 17 és 18 óra között, melyet vasárnap esténként megismételnek. Mindezek mellett a holtidőben is érdemes idekapcsolni, hiszen a csatornán gyakorta frissített képújság látható.
A televíziót egy szerkesztőbizottság irányítja, melynek tagjai: dr. Kishonti András alpolgármester, Kozmer Imre iskolaigazgató, önkormányzati képviselő, Horváth Mariann könyvtáros, Vincze József technikai munkatárs és Rosta Tibor vállalkozó, a gádorosi internetes honlap készítője és szerkesztője.

Závada- és Belovai-est
Békés megyei programja részeként december 2-án, csütörtökön délután orosházi irodalomkedvelőkkel találkozik napjaink egyik legsikeresebb kortárs prózaírója, a tótkomlósi születésű Závada Pál. A Kulákprés, a Jadviga párnája és más sikeres művek szerzőjével az érdeklődők délután 17 órától találkozhatnak az Éden cukrászdában, a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete által szervezett káváházi esték sorozat részeként. Mivel Závada alig egy esztendeje járt legutoljára ugyanitt, elsősorban az eltelt időszak legfontosabb történéseiről esik szó: többek között az Osztatni család története filmváltozatának előkészületeiről, a frankfurti könyvvásárról és a magyar szellemi élet aktuális ügyeiről.
Az íróval Korbely György, lapunk munkatársa beszélget, mint ahogy Belovai Istvánnal is. A volt NATO-kém iránt érdeklődőket december 3-án, pénteken este fél hatra várja a szervező Darvas Társaság a helyi Petőfi Művelődési Központba. Belovai István, a csanádapácai születésű NATO-kém lesz a vendégük, aki immár 14 esztendeje rendszeres szereplője a hazai, illetve a világsajtónak, a vele készült interjú itt olvasható.
Az Index.Viharsarok online interjúja XII. 02

Galambkiállítás a megyeszékhelyen
A hétvégén megnyitották a békéscsabai 52. számú Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének az évezred utolsó, hagyományos csabai kiállitását.
A nagy hagyományokkal ,és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező egyesület, Békéscsabán az 5-6 számu általános/ Madách utcai / iskola tornatermében rendezte meg külföldi egyesületek és hazai kiállitók résztvételével a mostani kiállitást.
A látogatók, tenyésztők, 70 galambfajtából 1270 galambot,11 baromfifajtát, 3 diszmadarat, valamint viziszárnyas bemutatót is láthattak.
A kiállitók között volt a magyarok mellett két német, horvát, a novisad-i és szenttamási egyesület mellett a romániai lugosi egyesület is. A mostani kiállitáson a tenyésztők országos klubkiállitásuk anyagát mutatták be: az úgynevezett tollalakzatos fajtákat, a dudoros galambokat és a strasszereket. A kiállitáson szerepelt galambok birálatának eredményeivel katalógust vehettek kézbe a látogatók, Borbola László egyesületi elnök köszöntőjével.
Obetkó Miklós

A shownak folytatódnia kell
A szépségipar és a showbiznisz nagyon sok lány számára jelent vonzerőt, se szeri, se száma a modellképző stúdióknak, tehetségkutató versenyeknek. Reményt jelenthet ezért az érintett hölgyeknek egy helyi rendezésű szépségverseny, ahol ráadásul a megye legszebb lányát keresik. Tizenhat hölgy nyújtotta be jelentkezési lapját a Petőfi Művelődési Központ és az Orosházi és Dél-Békési Szuperinfó pályázatára, ebből tizenöten léptek színpadra.
Az eredmény: első helyen végzett a körösújfalui Novák Ágnes, akinek jobbján az eleki Váradi Linda, balján pedig az orosházi germán szépség, Busa Nicole foglalhatott helyett (a jelző nem légből kapott: a 21 éves hölgy ugyanis Lipcsében született és német-magyar származású).
A nagy hagyományokkal bíró szépségversenynek jót tett az egy éves szünet, ugyanis az eltelt időszakban új generáció nőtt fel: akik két éve még koruk miatt nem jelentkezhettek, ma már ifjú lendülettel kopogtatnak a showbiznisz jól őrzött ajtaján. A fellépők zöme ugyanis tizenéves volt szombaton este, akik azon túl, hogy csinosak, azzal is tisztában vannak, hogy egy modern modell nem buta libuska: nyelveket beszélnek, iskolába járnak és határozott elképzeléseik vannak a jövőről. Igaz, vonzza őket a színpad világa, azonban azzal is tisztában vannak, hogy szükségük van valamilyen tisztes, polgári hivatásra is, így láthatóan nem engednek kizárólag a csillogás csábításának.
A színpadra vonuló választék tehát meglehetősen kiegyensúlyozott volt, igaz, a résztvevők jó része profinak is nevezhető: a T. T. Stúdió színeiben hat lány indult. Mindezt nem verték ugyan nagydobra a szervezők, ám a közönség nagy része tudott róla, s okozott is némi zavart. Ám az nem szerepelt a kiírásban, hogy modellstúdiósok nem indulhatnak, s ami a lényeg: a többi résztvevő lányt sem zavarta a dolog, legalábbis úgy értesültünk az öltözői pletykákból.
A zsűri soha ilyen gyorsan nem végzett az értékeléssel, ráadásul döntésük találkozott a közönség véleményével, így még a halvány gyanúja sem merült fel a bundának. A bírálóbizottság tagja volt az est egyik sztárja, a harmincéves színpadi munkásságát az idén ünneplő Delhusa Gjon is, akinek félplayback koncertje meglehetősen felemásra sikeredett: az öregedő mediterrán szépfiú természetesen a heterogén közönség slágerrádiós életérzésére apellálva hetvenes évekbeli slágereiből adott elő néhányat, sőt volt KISZ-tábor- és szerenádidézés is Quantanamérával és Pedró kocsmájával. Mindeközben Delhusa kínos kézjátékokkal osztotta az utasításokat a technikusok felé, az pedig bohózatba illett, amikor többször felrúgta a gitártartót, hangszere nem szólalt meg, valamint annak túl rövid, narancssárga zsinórjával szerencsétlenkedett. Az utolsó szám, a Viva La Espana már tátikába csapott át, sőt a kulisszák mögüli értesüléseink szerint az utoljára bekészített ráadás a nem túl meggyőzően (vissza)tapsoló közönség miatt el is maradt.
Éles István humorista megszokott önmagát hozta, különösen a Koltay Róbert stílusában előadott rögtönzési gyakorlatok sikerültek jól Illetékes elvtárs, Hofi Géza, Orbán Viktor és Torgyán József hangján. Az est egyik legjobban sikerült produkciója egyébként a divatbemutató volt: egy helyi, főként alternatív ruházati cikkeket árusító butik kollekciójának felvonultatása a T. T. Divatstúdió által. Itt szerencsésen találkozott a tényleges divat, a jó zene (napjaink igényes elektronikus tánczenéje, azaz techno, de ennek a nonszirup változata) és a profi koreográfia.
A Békés Megye Szépe, illetve az azt megelőző Orosháza Szépe versenyek során sok tehetséges lányt fedeztek már fel, remélhetőleg most is ez történt. A többi már csak a hölgyeken, illetve a szépségszakma nagyhatalmú urain múlik. Korbely György

Globális szerelembomba
Megjelent a Baby Bone Global című albuma
A hallgatók és a kritikusok imádják a skatulyázást, főleg, ha pop/rockzenéről van szó. Nos, az újkígyósi Baby Bone - Rákóczi Antal (ének), Zubán Zoltán (gitár), Medovarszky Tibor (basszus) és Ruck Róbert (dob) - zenekarral az erre hajlamosak nagy bajban vannak, ugyanis az 1992-ben alakult, immár a harmadik albumát kiadó csapat egyáltalán nem sorolható bele a szaksajtó által használt formulákba: egy kicsit rock, egy kicsit metál, egy kicsit underground, és a sor tovább folytatható. Vagy ahogy a megyénk határain is jól ismert banda meghatározza magát: "ugyanolyan rockos, mint amennyire metálos és ugyanolyan elvont, mint közérthető".
Mindez akkor jutott eszembe, amikor már vagy harmadszor hallgattam egymás után a most megjelent Global című albumot, mely szerves folytatása az Ablak a semmibe című 1995-ös bemutatkozó demókazettának, illetve az 1997-ben megjelent Úgyis kiderül című albumnak. Az új album a korábbiakhoz hasonlóan magánkiadásban látott napvilágot, ám forgatva a borítót akár egy multicég kiadványa is lehetne: rendkívül tetszetős a küllem, nyoma sincs a magánkiadású CD-k és kazetták dilettáns és közhelyes képi és tipográfiai megoldásainak, sőt. Egy rendkívül egyszerű, mégis szinte költői borítóról van szó, amely vizuálisan kifejezi a lemezen található nyolc plusz egy dal hangulatát.
A most megjelent lemez, ha lehet, még inkább magán hordozza a Baby Bone-ra jellemző kísérletezőkedvet. Ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy a klasszikus hangszerek mellett sampler (km. Aradszky Zoltán) is színesíti a zenét, hanem egy izgalmas feldolgozásban is: a funkyt játszó Back II Black jól ismert nótáját, a Szerelembombát dolgozták fel bónuszként, de a szó igazi értelmében, azaz nem csak lejátsszák a slágert, hanem újra is értelmezik azt. A Global című albumon található dalok zenéjét a csapat közösen írta, míg a szövegek/versek Rákóczi Antal nevéhez fűződnek (ezek egyébként a borítón is olvashatók). A felvételek a szolnoki Denevér stúdióban készült. Minderre száz ingyenes órájuk volt a fiúknak, köszönhetően annak, hogy 54 indulóból ők bizonyultak legjobbnak a stúdió tehetségkutató versenyén. A CD-t és kazettát terjeszti a Hammer Music, az azonos nevű rockszaklap zenei kiadó vállalkozása. Megyénkben a békéscsabai Rock Islandnál érdemes próbálkozni a beszerzéssel.
A Baby Bone a tehetséges vidéki zenekarok tipikus példája. Ott vannak minden jelentősebb fesztiválon (Sziget, Mezőtúr), élen végeznek minden tehetségkutató versenyen, több neves banda előzenekara, klipjük megy a magyar zenetévé rétegműsoraiban, ám az igazi áttörés mégis késik: hiába a lemez, a kritikai elismerés, a fesztiválsiker, az internetes hompédzs, ha nem vetik bele magukat a "sűrűbe", azaz a fővárosi művész- és menedzservilág klubjaiba, divatos pubjaiba. Én drukkolok, hogy enélkül is sikerüljön nekik. És persze mindannyiunknak.
Korbely György

Félévi hangszemle
Csütörtökön este fél hattól tartja első félévi növendékhangversenyét az orosházi Liszt Ferenc Zeniskola. A Petőfi Művelődési Központ koncerttermében összesen 25 műsorszám hangzik el, elsősorban klasszikus szerzők - egyebek közt Bach, Schubert, Beethoven Mozart, Debussy, Bartók, Johann Strauss - műveiből. A zeneiskola diákjai mellett közreműködnek: Lestyán Mihályné, dr. Misurda Mihályné, Szénási Anikó, Tóth B. Csilla tanárnők.
A rendezvényre a belépés díjtalan, ám a szervezők nagy tisztelettel fogadják a zenebarátok adományait, melyeket a Muzsikáló Gyermekért Alapítvány céljaira fordítanak.

Az éjszaka élete Gyulán
(Békés Megyei Nap) Vágjunk neki a nagyvilágnak! A nagyvilág alatt persze az éjszakát értjük, legalábbis ismerôsöm, aki minden hétvégén nekivág, azt érti. Minden éjjel a városban lóg, így keresve sem találnék jobb embert, aki bevezethetne abba, amit mi itt kisvárosi sznobizmusunkkal akár éjszakai életnek is nevezhetünk.
Hát belevágunk. Útközben azon tűnődök, valóban éjszakai élet ez vagy sem, de ô megnyugtat: az hát. Persze valamilyen formában tényleg az, megvan hozzá minden, ami ehhez kell: a motorosok ugyan most már kezdenek kikopni a flaszterról, de lesz még jó idô, még ha a fekvôrendôrök szó szerint is gátolják az aszfaltdöngetôket, akiknek
kedvenc szórakozása, hogy jóval éjfél után nekivágjanak az utaknak, levezetendô a bulikon, szórakozóhelyeken felgyülemlett feszültséget és kiszellôztetendô az addigra kissé már alkoholgôzös fejeket. Aztán
vannak rendôrautók, néha szirénával, néha csak kék villogóval; mozgalmasabb estéken lényegében nyüzsgés is van a városban,
ahonnan hétvégeken nem hiányoznak a sokadik osztályú magyar pop(uláris) zene elsô osztályúnak tartott elôadói sem.
Szóval a külsôségeket tekintve akár nagyvárosinak is érezheti a hangulatot az, aki beleveti magát a gyulai éjszakai életbe. Ahol, és ez mindenképp a város elônyére válik, a legkülönbözôbb ízlésű emberek is megtalálhatják a nekik való szórakozási lehetôséget. Pontosabban
szinte a legkülönbözôbb ízlésvilágúak. Az alternatív gyűjtônévvel jelölt zenét kínáló szórakozóhely ugyanis hiányzik abból a kisvárosból, mely a 48-as Club működésének idején ennek a szubkulturális közegnek az
egyik vidéki fellegvára volt. Mióta a klub megszűnt, mintha a - a szó nem szexuális értelmében vett ? "más" érdeklôdésűek is eltűntek volna Gyuláról.
A tömegkultúrával és a tömegízlést kielégítô technopopnyálzene világával ma már lényegében csak az évtizedes múltra visszatekintô, némileg megtévesztôen Alfa Kávéháznak titulált műintézmény nyújt - a szó valódi és nem művészeti értelmében - alternatívát. Ez a hely mintha a hatvanas-hetvenes évekbôl maradt volna ránk, hálás utódokra. A hálás kifejezés szó szerint értendô, hétvégeken este kilenc körül már aligha lehet helyet találni a zsúfolt rockkocsmában. Az Alfa ugyanis leginkább ilyen helyre emlékeztet, a magnóból általában rock- és a blueszene szól, magyar és külföldi egyaránt. Az ide járók körét sokan belterjesnek tartják - tény: nagyon sok a visszatérô arc -, ám ez a
hely már több mint egy rétegkultúrát jelentô klub. Egyrészt nem klub (ehhez többek között az élô zene is hiányozhatna, az idejáróknak azonban tapasztalataim szerint nem hiányzik), másrészt viszont nem törekszik a hely a kulturális frontharcos szerepre sem (szemben az egykor volt 48-as klubbal). A zenék ugyanis - nem véletlenül volt az utalás a hatvanas-hetvenes évekre - a rock és a blues klasszikusainak
számítanak, a helyiségben a progresszív rockzenei irányzatok kevésbé érzékelhetôk. Az Alfát a megkésett hippiromantika légköre lengi be, s ha narkó fordul meg itt, az sem más, mint a klasszikus hippidrog, a füves cigi.
Mondom, nem elôször: tiszta hatvanasévek-fíling az egész. Ezt a képet sajnos csak az árak rombolják, igaz, a megszokottnál még így is olcsóbb a hely. A megszokottnál - már a megfogalmazás is sejteti, hogy ha szórakozni indulunk, akkor (persze ez aligha gyulai sajátosság) leginkább is a kereskedelmi rádiókból ismert, a vájt fülűek által műzenének tartott dallamok tömege ömlik ránk. A nyolcvanas években kialakult diszkózene robbanásszerű fejlôdése, szétválása különféle irányzatokra és a legkülönbözôbb zenei stílusok diszkósítása - ez
jellemzi (a mérhetetlen technicizáltság mellett) az ezredvégi pop(uláris) zenét. És ez jellemzi a szórakozóhelyeket is, melyek
közül a "tömeg" - ismét szigorúan kisvárosi értelemben persze - három helyet preferál: a Joy, a Party Zóna és a Lidóból nemrégiben Macho névre keresztelt diszkókat.
A névváltoztatás révén ugyan a Macho tűnik a legújabb helynek, ám valójában a Joy a legifjabb a három szórakozóegység közül. Érdemi különbség egyébiránt alig-alig van: a zenei stílus mindenhol ugyanolyan, akárcsak a dj-k raccsoló-hadaró beszédstílusa és az olykor már szemtelennek tűnô italárak között sincs lényegi különbség. Sôt: idôrôl idôre ugyanazok az arcok bukkannak fel egyik, majd másik helyen is, törzshellyel nagyon kevesek rendelkeznek (talán csak a fôiskolásoknak a Joy iránti vonzódása lóg ki ebbôl a sorból).
A gyulai éjszakai életre a folyamatos pulzálás jellemzô: a fiatalok - akik mind fiatalabbak, lassan megszokottá válnak az éjszakában 13?15 évesek - ugyanis kisebb-nagyobb csoportokban folyamatosan ingáznak a szórakozóhelyek között. Akit megkérdeztünk, állította: azért, hogy minél több emberrel találkozzon. A dologban persze sok logika nincs,
hiszen azáltal, hogy idôrôl idôre szinte mindenki mozgásba lendül, csak azt érik el, hogy mindhárom helyen ki kell fizetniük az olcsónak éppen nem mondható belépôt és végül ugyanazokat az arcokat látják mindenhol.
A belépôjegyek egyébként külön érdekességei az éjszakáknak: azok drágaságát a tulajdonosok általában azzal próbálják ellensúlyozni, hogy sztárzenekart vagy sztárelôadókat ígérnek. A sztárok aztán meg is jönnek - a meghirdetett kezdési idôpontnál legalább két órával késôbb, naná, addig is fogyaszt a jó nép -, jó esetben eljátszanak három számot (ha szerencsénk van, akkor abból csak kettôt hallhattunk aznap éjjel a dj prezentálásában), aztán eltűnnek. El, akár az éjszakai műmosoly és
műjókedv reggelre. A bulik hajnali négy-öt körül véget érnek, addigra már csak a magányosok maradnak a parketten. A frissiben kialakult párok a leggyorsabbak, ôk általában már éjfél körül lelépnek ? "addig kell elmenni, míg józanok", mondja cinikusan ismerôsöm; ô éppen magányos -, legtovább az egyedülállók maradnak. "Ôk még reménykednek vagy már nagyon be vannak lôve" ? folytatja.
Elôbbi a jobbik eset, haza lehet menni és el lehet felejteni az egészet. Utóbbi rosszabb, a diszkók környékén már "markánsabb" drogok fordulnak elô, az Extasy vagy a Speed még a finomabbak közül való, s aki nagyon be van pörögve, ilyenkor még javában bulizna. Mesélik, a Dunántúlon már vannak is délelôtti diszkók, itt ez még hiányzik. Úgyhogy amikorra felkel a nap, addigra a legkitartóbb diszkóharcosok is ágyba kerülnek. Ki így, ki úgy. S mire kialusszák magukat, már lehet készülôdni a következô bevetésre. Nekik ugyanis ez maga az élet: az éjszaka élete.
Haász János

Az anya, a lánya és a showbiznisz
Novemberi házimozi
Mi tagadás, ebben a hónapban tétován ácsorog a szenvedélyes házimozista a tékák újdonságok feliratú polca előtt, hiszen a videoforgalomba került májusi premierfilmek, illetve a filmvászonra nem is került alkotások közt nehezen található olyan alkotás, melytől az égbe szökne az adrenalinszintünk. Azért kíséreljük meg a csipegetést.
A fél évvel ezelőtti moziújdonságok közül immár kölcsönözhető egyebek közt a Kísértethajó, a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron (horror), A ravasz, az agy és két füstölgo puskacső (akció), az Első látásra, Az óriás (dráma) a Rugrats - Fecsegő tipegők (ifjúsági), A csaj nem jár egyedül és a Kedvenc marslakóm (vígjáték).
A legújabb James Bond-film, A világ nem elég (melyről két hete írtunk) bemutatójához időzítve hozták forgalomba az 1977-ben készült A kém, aki szeretett engem című klasszikus James Bond filmet, természetesen Roger Moore-ral. Több mint két évtizedes film sztorija dióhéjban: Egy Stromberg nevű gonosztevő a fejébe veszi, hogy kirobbantja a harmadik világháborút. Embereivel szovjet és amerikai atomtengeralattjárókat térít el, hogy egymásnak ugrassza a két nagy szuperhatalmat. Szerencsére Bond és egy igen csinos szovjet ügynöknő már dolgozik az ügyön - persze, csak lazán, hogy a népek közötti barátság ápolására is legyen egy kis idő...
A karácsony közeledtével minden bizonnyal az idén is számos ezzel kapcsolatos film kerül a nézők elé. A videoforgalmazók is készülnek az ünnepre, ezúttal egy vígjátékot kölcsönözhetünk ki Látástól Mikulásig címmel. Egy diákcsíny eredményeként egy srác egyedül találja magát a sivatag kellős közepén. A barátai hagyták ott, és tréfájukat még tetézték azzal, hogy semmi más ruhát nem hagytak nála, csak egy teljes Mikulás-szerelést. A film arról szól, hősünk miként próbál meg hazajutni autóstoppal, természetesen fergeteges kalandok közepette.
A kitűnő Dennis Hopper a főszereplője a Tycus, veszedelem az égből című filmnek, mégpedig egy tényfeltáró újságírót alakítva. Jake Lowe-t egy cég gyanús bányászati kutatásainak felderítésére küldik. Miután ejtoernyőjével a kérdéses hegyre leereszkedik, döbbenten fedezi fel, hogy a föld mélyében egy hihetelenül kiépített város éli életét. Rádöbben, hogy a város valójában a modern idők Noé bárkája, melynek lakói talán túlélhetik a közelgő Tycus-üstökös pusztítását.
Két popsztár a főszereplője a Dupla platina című filmnek, amely a showbiznisz világába kalauzol, egyben két ember, anya és lánya személyes drámáját tárja elénk. Olivia (Diana Ross) egykor elhagyta szülovárosát, férjét és kislányát, hogy a nagyvárosban énekesnőként karriert csináljon. Tizennyolc évvel később - már befutott sztárként - visszatér, hogy tehetséges, szintén a zenei karrier felé kacsingató lányát segítse. Kayla, a lány (Brandy) nehezen tudja feldolgozni, hogy az anyja cserben hagyta őket, de tudja, hogy Olivia segítsége nélkül kevés esélye lenne a sikerre.

Pap Gyula, a magyar avantgárd és a híd
Nagyon sok német nem is sejti, hogy kultúrájához hány magyar művész munkássága járult hozzá - hangzott el pénteken este, a Pap Gyula és a magyar avantgárd című tárlat megnyitóján az orosházi Városi Képtárban. A németországi Thüringer Filmbüro, illetve az orosházi Petőfi Művelődési Központ, a helyi önkormányzat és az ugyancsak orosházi német kisebbségi önkormányzat négy tárlatból álló sorozatot szervezett a neves képzőművész születésének századik évfordulójára, ennek utolsó epizódjaként nyílt meg a december 28-áig látható kiállítás. Itt Pap Gyula munkái mellett a magyar avantgárd színe-java látható Kassáktól Schreiber Hugóig. Az alkotásokat egy német gyűjtő, Fritz Hellersberg bocsátotta a szervezők rendelkezésére.
A váratlan hókáosz miatt nem érkezett meg Orosházára Jacob von Wagner, a német követség kulturális attaséja, s ugyancsak visszafordult Budapestre Pap-Haulisch Lenke, a művész özvegye is. Wagner azonban üzenetet küldött, melyben üdvözölte a kiállítás szervezőit és a tárlatlátogatókat. Ugyancsak üzenetben fejezte ki jókívánságait Christine Lieberknecht, a thüringiai tartományi parlament elnök asszonya. Jelen volt viszont Kromsdorf városának küldöttsége, köztük Gunter Braniek polgármester és Wolfgang Knaut (ez utóbbi békéscsabai elismeréséről szombati számunkban írtunk).
A megnyitón dr. Abonyi Lajos, a helyi német önkormányzat elnöke, Gunter Braniek, Fetser János orosházi polgármester mellett beszédet mondott Wolfgang Knappe, a szervező Thüringer Filmburo munkatársa is, aki bejelentette: a közeljövőben Bonnban, Berlinben és Budapesten is szerveznek Pap Gyula-kiállításokat. A szónokok egyaránt hangsúlyozták: az alkalom nagyon jól pélázza, hogy a művészet híd szerepet tölt be különböző nemzetek és kultúrák között.
Ennek jegyében a tárlat vendégeit egy hangulatos partin látta vendégül a thüringiai küldöttség: az érdeklődők megismerkedhettek a keleti tartomány legfontosabb gasztronómiai jellegzetességeivel.

Már nem jó befektetés a bélyeg
A bélyeggyűjtés iránt a korábbinál kisebb érdeklődés tapasztalható Magyarországon, bár biztató jel, hogy ismét több fiatal csatlakozik a filatélistákhoz - tudtuk meg vasárnap a MABÉOSZ 412-as Orosháza Városi Bélyeggyűjtő Köre egynapos kiállításán. A dr. Varga István országgyűlési képviselő által megnyitott tárlaton kilenc gyűjtő - Baudermann Imre, Dohányos József, Dénes Pál, Nagy J. Ferenc, Szalai István, Szemenyei Krisztina, Tóth Béla, ifj. Varga István, Venczur Gyula - értékes bélyegei, illetve filatéliai ritkaságai kerültek közszemlére.
Baudermann Imre, az orosházi bélyeggyűjtők egyesülete elnöke elmondta: az 1931-ben alapított szervezet jelenleg 46 felnőtt és 27 ifjú tagból áll, ám számuk a fénykorban, a 60-70-es években megközelítette a 200 főt. A visszaesés oka elsősorban gazdasági: egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a világszerte kibocsátott bélyegritkaságok folyamatos beszerzését. Ezen kívül a befektetni szándékozók számára sem vonzó a bélyeggyűjtés, hiszen más területeken hamarabb megtérül a pénzük. A filatélia további vonzereje még az ismeretszerzés, illetve a kapcsolattartás; ezeket időközben kiváltotta a politikai határok megszűnése és a kommunikációs forradalom.
Megtudtuk még, hogy az orosházi bélyeggyűjtő szervezet önkormányzati támogatás nélkül működik: a jelenlegi civil finanszírozási rendszerbe ugyanis nem férnek bele, nem lévén a szervezet önálló jogi személy. Segítséget jelent viszont számukra, hogy a Petőfi Művelődési Központ helyet biztosít összejöveteleik és kiállításaik számára.

Német és svéd vendégekkel a csatlakozásról
Az európai uniós csatlakozás volt a fő témája annak a megbeszélésnek, melyen orosházi, rothenburgi és olofströmi iskolavezetők vettek részt pénteken. A tanácskozás házigazdája az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium volt, mely német és svéd partneriskoláinak vezetőit látta vendégül. A rothenburgi középiskolával közel egy évtizedes együttműködés fűzi össze az orosházi iskolát, míg a svédekkel tavaly vették fel a kapcsolatot.
Blahó János (Táncsics), Rainer Teschner (rothenburgi gimnázium) és Schapira Zoltán (olofströmi középiskola) megbeszélésén elhangzott: további diák- és tanárcserékkel, közös szakmai programokkal, még szorosabb kulturális kapcsolatokkal segíthető elő, hogy az orosházi diákok is valódi Európa-polgárokká válhassanak. A házigazda emlékeztetett: az orosházi városvezetés többször kinyilvánította, illetve gesztus formájában meg is jelenítette, hogy
fontosnak tartja az iskolák közötti kapcsolatrendszert, mely
lehetoséget teremthet a városi kapcsolatok kiszélesítésében is.
A tanácskozás résztvevői megállapodtak, hogy legközelebb júliusban, a városi millenniumi ünnepen találkoznak ismét Orosházán.

Korábbi cikkek a Kultúra rovatból

Vissza a címlapra