A románok felülvizsgálják a fertőtlenítési rendeletet Az új román mezőgazdasági miniszter, Ion Sarbu felül akarja vizsgálni azt a szerződést, amelyet még elődje kötött egy céggel a Romániába belépő gépjárművek fertőtlenítéséről. Minderről az Aradon megjelenő magyar nyelvű napilap, a Jelen számolt be pénteki számában - tudtuk meg. Mint annak idején - tavaly november elején - a lapunk elsőként beszámolt: ezt a rendelkezést a Gyulánál kilépők esetében vezették be. A személyautóval közlekedőknek 30, a kisbusszal érkezőknek 80, míg a buszosoknak és kamionoknak 150 ezer lejt kell fizetniük a klóros permetért. A fertőtlenítést végzők forintban is elfogadták a nem kért "szolgáltatás" ellenértékét. A budapesti Külügyminisztérium ekkor diplomácia jegyzékben kért felvilágosítást a román külügyi tárcától a fertőtlenítés okáról, ami járványveszély nem lévén, értetlenséget váltott ki A Gyulánál szolgálatot teljesítő határőrizeti és vámszervek ügyeletes parancsnokai tegnap lapunk érdeklődésére elmondták: tavaly november elején a fertőtlenítés elrendelésekor és most sem kaptak hivatalos értesítést a határ másik oldaláról. Ugyanakkor megjegyezték, hogy a személykocsik és buszok esetében több hete nem fertőtlenítenek a román oldalon, de a kamionoknál sem üzemel folyamatosan a fertőtlenítő kapu. Információink szerint az utóbbi hónapokban a többi román határállomásnál is hozzáfogtak a klóros vizet permetező kapuk kialakításához. B. T. A hazai üzemanyagüzlet legújabb szereplője a Petrom A román nemzeti kőolajtársaság pénteken ünnepélyes körülmények között felavatta második magyarországi benzinkúttal ellátott kereskedelmi központját a Csongrád megyei Nagylakon. Mint ismeretes, az elsőt Békéscsaba határában építették fel 1999-ben több mint 2,5 millió dolláros beruházási költséggel. A pénteki ünnepség résztvevői - Ion Pop, a Petrom vezérigazgatója, Florin Ciocanelea, a Petrom International igazgatója, Sívó Imre, a MOL Rt. Üzletág-igazgatója, Petru Cordos budapesti román nagykövet, valamint Andrei Oancea szegedi román főkonzul - a Csongrád megyei településről a békéscsabai kúthoz érkeztek, ahol a Petrom a meghívott vendégeinek fogadást adott. A román kőolajipari társaság magyar leányvállalatának sajtószóvivője, Kimpián Péter érdeklődésünkre elmondta, hogy nagylaki avatóünnepségen a résztvevők méltatták a bővülő magyar-román kereskedelmi kapcsolatokat, míg a Petrom vezetői a külföldi terjeszkedés fontos hídfőállásának nevezték a magyarországi beruházásokat.  A békéscsabai eseményen azt is megtudtuk, hogy a Petrom 800 ezer dolláros beruházás eredményeként a közeljövőben Telekgerendáson egymillió liter kapacitású üzemanyagtárolót létesít. Ez a létesítmény fontos logisztikai célokat szolgál, hamarosan innen biztosítják a magyarországi kutak zavartalan ellátását. B. T. Másodosztályú fociálmok Csorvás-Orosháza FC Kft. rendhagyó története és törekvései Szükségszerű következmény, értékmentés, a politikai kampány része, a sportfinanszírozás gyors átalakulása vagy a realitásokkal való számvetéső - Orosházán és a hozzá közeli Csorváson csak érzelmi viszonyulás kérdése, hogy a fentiek közül ki miképpen értékeli a nagy visszhangot kiváltó helyi sportügyet. Tavaly október végén napig jókora felháborodás volt Csorváson, mert nem lehetett tudni, mi lesz a jól szereplő labdarúgócsapat sorsa. Voltak, akik aláírást győjtöttek, de akadt olyan is, aki úgy kommentálta a történteket, hogy az egyik helyi középület falára fekete zászlót tőzött ki. Történt ugyanis, hogy tavaly október legvégén megalakult a Csorvás-Orosháza FC Kft. a volt csorvási labdarúgó klub alapjaira építve, de döntően orosházi pénzből. ősz végi mérkőzéseiket még Csorváson játszották, de tavasztól már a szomszédos iparvárosba teszik át székhelyüket. Ez a történet évekkel ezelőtt kezdődött. Néhány esztendővel ezelőtt az csaknem hatezres lélekszámú Csorvás focicsapata a megyei másodosztályban vívta mérkőzéseit. Nem túl sok sikerrel, hiszen leginkább a kiesés ellen harcolt. Majd az erősítések révén minden megváltozott. Előbb feljutottak a megyei első osztályba, amit tavaly tavasszal megnyertek. Jogot szereztek arra, hogy magasabb osztályba lépjenek. A teljesen átalakuló magyar labdarúgó-bajnokágnak köszönhetően a kvalifikációs NB II-be kerültek, ahol az ősz folyamán csak két csapat biztosíthatta, hogy itt is marad. Gyula mögött a csorvásiak szerezték meg az ezüstérmet. Ekkor már az országszerte hírnevet szerzett békéscsabai Pásztor József irányította a legénységet, miközben jelentősen megerősítették a keretet. Úgyannyira, hogy a kezdő tizenegyben csak egy helybeli focista kapott helyet. Mindez azonban nem zavarta a csorvási szurkolókat, aki közül nemegyszer ezerkétszázan-ezerötszázan látogattak ki a mérkőzésekre az ötezerhatszáz lelkes településen! Az eredmények jöttek, futott a csapat szekere. Kevés volt a pénz Amikor az ősszel a kvalifikációs NB II-ben kiharcoltuk a bennmaradást, akkor elkezdtünk számolni, és rájöttünk, nem elegendő a pénz az indulásra. De még arra sem, hogy továbbjutás dacára, visszalépve csak az NB III-ban küzdjünk a pontokért - mondta tudósítónknak Medvegy Sándor, a most bejegyzés alatt álló Csorvás-Orosháza FC Kft. ügyvezető igazgatója. Ekkor felmerült a lehetőség, hogy megszűnik a csapat, hiszen felmérték: annyi pénz nincs Csorváson, amennyi a bajnoki küzdelmekhez kellene. Rendkívüli módon szorította az idő a csapatot, hiszen a kvalifikációs bajnoki küzdelmek után csak három nap állt rendelkezésre, hogy az új NB II-be leadják a nevezésüket. Szilágyi Menyhért csorvási polgármester - aki tíz évig ült a helyi labdarúgócsapat kispadján edzőként - ezekről a napokról elmondta, hogy az önkormányzatnak két bizottsága, a gazdasági és a pénzügyi is rendkívüli ülést tartott. Ennek végeredményeként nyolcmillió forintot tudtak volna adni a csapatnak. - A vezetők közölték, legalább húszmillió kell. Ez meghaladta volna minden erőnket - mondta a csorvási településvezető. Ekkor merült fel az orosházi vonal.  A csorvásiak szorult helyzetét megértette a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), ezért nekik két nappal meghosszabbította a nevezési határidőt. Ennek köszönhetően az utolsó előtti pillanatban létrejött az új felállás, amelynek eredményeként megalakult a fociklubot működtető gazdasági társaság. Ennek nevében ott szerepel a Csorvás, mint ahogy székhelye is ez a település. Az 5,5 millió forintos alaptőke, valamint a működtetéshez szükséges tízmilliók jelentős része azonban már orosházi. Mint ahogy hamarosan Orosházán is játssza "otthoni" mérkőzéseit a Csorvás-Orosháza csapata. - Nem egyesülésről volt szó, hanem értékmentésről. Békés megyében Békéscsaba és Gyula mellett csak a csorvásiak vívták ki a lehetőséget, hogy ilyen magas osztályban futballozzanak. A lehetőséggel élni kellett - jegyezte meg Medvegy Sándor. Aki mindehhez hozzátette: amikor végül is - orosházi segítséggel - neveztek az NB II-be, akkor hazai pályának a csorvásit és az orosházit egyaránt beírták. Az új bajnokság négy ősz végi mérkőzéséből kettőt csak azért játszottak Csorváson, mert az orosházi pályát fel kellett újítani. De március 4-én a bajnokaspiráns Borsodi Volánt már Orosházán fogadják. Medvegy Sándor szerint az MLSZ nem emelt kifogást a pályacsere ellen, másrészt határozottan cáfolta azt a megyében terjengő értesülést, miszerint a csorvási pálya talajának esetleges fertőzöttsége miatt lett volna "olyan megértő" a labdarúgó szövetség. Ennél bonyolultabbnak látja a helyzetet Szilágyi Menyhért csorvási polgármester, aki elmondta: amikor ősszel kiderült, hogy a nagyközségnek nincs pénze a csapatra, akkor bizony három napig óriási volt a felháborodás a helyeik között. - Tudomásom szerint szinte naponta futkosnak a csapatvezetők Budapestre, hogy elérjék, a tavasszal Orosházán fogadhassa ellenfeleit a csapat. Ez Csorváson érthető feszültségeket okoz - mondta Szilágyi. Majd a bajnoki kiírásra hivatkozva kifejtette: tudomása szerint ott kell befejezni a küzdelmeket egy csapatnak, ahol elkezdte. - Az MLSZ azután keményített be - emlékeztetett -, hogy néhány évvel ezelőtt az agárdi Gázszer FC a legelső vonalban szerepelve Akasztón játszotta otthoni mérkőzéseit, majd egyetlen tollvonást nyomán pécsi alakulat lett.  Több lesz a néző Medvegy Sándor ígéretet tett arra, hogy a csapat orosházi mérkőzésire különbuszokat indítanak Csorvásról, amely ingyen hozza és viszi a szurkolókat a tizenhárom kilométeres távolságon. A csorvási drukkerek attól félnek, hogy ez két-három mérkőzés után elmaradhat. Az orosházi többségű klubvezetés viszont abban bízik, hogy a nézőszámot a hazai pálya áthelyezése után meg tudják kétszerezni. Bár maguk is izgalommal várják, hogy az orosházi focibarátok, miként fogadják az új, kicsit idegen és kicsit hazai csapatot. A Csorvás-Orosháza FC ügyvezető igazgatójától megtudtuk, éves költségvetésüket 35 milliósra tervezték, ami messze elmarad az ugyanebben a bajnokságban szereplő miskolciakétól. Az ugyancsak Békés megyei gyulaitól viszont a jelek szerint nem, hiszen a fürdővárosiak ördöngösen cselező csatárát, Dobi Róbertet a télen átcsábították. A helyzetet bonyolítja, hogy Fetser János orosházi polgármester csorvási születésű. A szocialista színekben ténykedő ambiciózus városvezető tagadta azt a helyi pletykát, miszerint a polgármester csapatot vett volna magának, és elutasítja azt az értesülést is, miszerint ez az üzlet már a választási kampány része volna. E mögött az a vélekedés húzódhat meg, hogy a másik két, alacsonyabb osztályban szereplő orosházi focicsapat vezetőségében más pártokhoz közel állókat találni, velük szemben akarja Fetser megmutatni, lehet ezt jól is menedzselni. Feljebb akarnak lépni  - Az eredményességről van szó, ami mindig, mindenütt kritérium, ezt vállalom, de politikai szempontok nincsenek - szögezte le az Orosházát vezető MSZP-s polgármester. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a képviselő-testület döntött, hogy többségi tulajdonos lesz az önkormányzat a Csorvás-Orosháza FC Kft.-ben, és ezt nem csak a helyi koalíciós képviselők támogatták. Fetser János érdeklődésünkre kifejtette: a város sportstratégiája az ifjúsági és szabadidő sport mellett eredményességre és az érdeklődő nézők számára épít. Így a sportok közötti egyenlő támogatást mellőzve előbb a női asztalitenisz csapat lett sikeres, ma már nemzetközi kupákban is szerepelnek. Utóbb pedig az AGRO M támogatásával a női, majd az Evry Day szponzorálásával a férfi kézilabda csapat arat szép sikereket. - A labdarúgás hiányzott a palettáról. Csak saját erőnkből és helyi nevelés által nyolc-tíz év alatt juthattunk volna el ide, ahova így csaknem egy szempillantás alatt - mondta Békés megye ipari központjának számító város vezetője. A Csorvás-Orosháza labdarúgócsapat az új NB II. csonka őszi idényének négy meccséből négy pontot szerezve a tizedik helyen áll. Tavasszal tizennyolc mérkőzés vár a fiúkra, akik között volt békéscsabai első vonalbeli játékosok éppúgy találhatók, mint kézdivásárhelyiek és aradiak. Medvegy Sándor az erősítések révén, s mert feltétlenül bízik Pásztor József edző felkészültségében, ütőképes csapat kialakítását reméli, amely három éven belül képes lehet arra, hogy egy osztállyal ismét feljebb lépjen. Ez - ha addig nem lesz újabb átszervezés - a másodosztálynak számító NB I/B lesz. A csapatban épp annyi csorvási található, mint orosházi. Számuk a többiekhez képest azt mutatja, mint ami a természetben a fekete és a fehér hollók aránya. De azt mondják, ma már ez így természetes. Bod Tamás (Megjelent a Népszabadság Dél-Alföld mellékletében 2001. február 15-én Dr. Köteles felsőoktatási reformot sürget Hazánkban új felsőoktatási alternatívára van szükség, mely egy új alapokra helyezett adó- és költségvetési politikára épül és érdekeltté teszi a régiókat a felsőoktatási intézmények működtetésében - jelentette ki pénteken délelőtt Orosházán dr. Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola gyulai karának igazgatója a Magyar Pedagógiai Társaság neveléselméleti szakosztálya, illetve megyei szervezete konferenciáján. Az előadó megítélése szerint elmaradt a magyar felsőoktatás reformja a rendszerváltás idején. Történtek ugyan szervezeti változások - például az intézményi integráció -, ám csak részleges eredmények születtek. A korszerűsítés velejárójaként megjelenő gazdasági hatékonyság egyoldalú alkalmazása a rendszer fokozódó központosításához vezetett, így a regionális érdekek egyre inkább háttérbe szorultak. A központi felvételi rendszer pedig  kifejezetten fokozza a fejletlenebb régiókban élők esélyegyenlőtlenségét. Mivel hazánkban nem létezik olyan nemzeti felsőoktatási stratégia, melyet a pártok egyöntetűen támogatnak, a szféra átpolitizálódott: mára az intézmények belső életére is jellemző az aktuálpolitikai érdekek harca. Dr. Köteles Lajos szerint az általa felvázolt, adó- és költségvetési reformokat is feltételező új felsőoktatási alternatíva megvalósításának megfelelő kiindulópontja lehet az uniós csatlakozás. Az orosházi tanácskozáson - mely a Társadalmi kihívások és felsőoktatási válaszok címet viselte - Szilasi H. Tibor tanácsnok beszélt a vendéglátó város oktatási elképzeléseiről. Hangsúlyozta: legfontosabb célkitűzésük az, hogy a globalizáció korában a helyi iskolarendszerből kikerülők ne követői, hanem cselekvő részesei legyenek a folyamatoknak. Nanszákné Cserfalvi Ilona a debreceni református tanítóképzés értékközvetítő törekvéseit tárta a hallgatóság elé. Lipcsei Imre, a Tessedik Sámuel Főiskola szarvasi kísérletéről számolt be: itt a hallgatók lehetőséget kaptak rá, hogy egyszerre szerezzenek óvópedagógusi és tanítói oklevelet. Az integráció gazdasági, módszertani tapasztalatai jók, ám a tényleges eredmény csak később mérhető, hiszen az első évfolyam az idén végez a főiskolán. A program záró részében a Magyar Pedagógiai Társaság jelenlévő tagjai megvitatták a hallott előadásokat. Pénznyelő, avagy egy építkezés - nem minden zökkenő nélkül Aki látta a Pénznyelő című amerikai filmet Tom Hanks főszereplésével, az tisztában lehet azzal, milyen tortúrát jelenthet egy építkezés. A Gyulán élő dr. Illyés Attila és neje az elmúlt két esztendőben élete java részét tervek tanulmányozásával, szerződések és jogszabályok böngészésével, tervezők és kivitelezők között, vagy éppen építőipari munkások társaságában, időnként az építkezésben tényleges részt vállalva töltötte. A tervezettnél végül bő félévvel később és közel fél millió forinttal drágábban készült el a ház. Illyés doktorék tudják, hogy a tervezők és a kivitelezők jogilag nem okolhatók a történtekért, de úgy vélik: erkölcsileg vagy az egyik, vagy a másik, esetleg mind a kettő felelősséggel tartozik. Illyés doktor és felesége 1999 tavaszán szinte biztos volt abban, hogy 2000 májusában beköltözhet új otthonába. Ennek ellenére Illyésék csak tavaly novemberben pakolhattak be az új házba, amely még ekkorra sem készült volna el, ha ők ennek érdekében nem végeznek számtalan pluszmunkát és nem vállalnak fel több százezer forintnyi pluszkiadást. A házaspár azon a két évvel ezelőtti tavaszon megvásárolt egy Alpár utcai ingatlant, amelynek eladói kijelentették: a telken lévő épület "elbontásra kerül és a visszamaradó szabad területen 5 lakásos társasház építésére alkalmas, teljesen közművesített telket alakítanak ki" (idézet az ingatlan-adásvételi előszerződésből, amelyet 1999. április 11-én írt alá vevőként dr. Illyés Attila és dr. Illyésné Csanálosi Enikő, eladóként pedig Szilágyi Lajos és Rapport István).  A fiatal házaspár - akik talán túl  gyorsan döntöttek a telek megvásárlása mellett, mivel annak elhelyezkedése és az oda megálmodott lakások tervei megtetszettek nekik - már ekkor érezte, hogy nincs minden rendben. Utólag már tudják, hogy ennek a szerződésnek a megkötéséhez érdemes lett volna egy jól felkészült, az esetleges kiskapukat is ismerő ügyvéddel menni. Ezért is kár, hogy nem látták a Pénznyelő c. amerikai filmet. Állítják ugyanis, hogy a telket eredetileg a Gótika Kft. hirdette meg eladásra azzal az ígérettel, hogy ott kulcsrakész házat építenek fel. Ezzel szemben amikorra az adásvételi előszerződést, majd szerződést aláírták, némiképpen változott a helyzet: az eladók ekkor már azt vállalták, hogy építésre alkalmas, teljesen közművesített telket adnak át; kulcsrakész házról és a Gótika Kft.-ről szó nincs a szerződésben. A vételár a gyulai viszonyokat figyelembe véve is jócskán tartalmazta a közművesítéssel felmerülő összes költséget. Elgondolkodtató, hogy az építtetők szerint az első perctől a kulcsrakész ház teljes bekerülési összegéről volt szó a megbeszélések során és ennek az összegnek aránytalanul nagy részét (több mint 25 százalékát) alkotta a telekár. Ezért volt fontos az eladóknak, hogy az általuk ajánlott kivitelező, akinek akkor ténylegesen befejezett referenciamunka nem volt a birtokában, csak látványos, félig elkészült, jó minőségűnek tűnő lakások, szimpatikus és megnyerő legyen az építtetők számára - vélekednek Illyés doktorék. (Szilágyi Lajos, az egyik eladó, a nevezett építőipari cég tulajdonos-ügyvezetője: "A telek Rapport Istvánnal közös tulajdonomban volt, ahhoz a Gótika Kft-nek semmi köze, leszámítva azt, hogy az általam vezetett cégről van szó. Elképzelhető, hogy a tárgyalások során Illyés doktor úrék láttak a kezemben egy Gótikás dossziét, vagy valamilyen levél Gótikás borítékban, levélpapíron ment ki, de ez nem jelenti azt, hogy a kft-nek jogi értelemben bármilyen köze lett volna az ügylethez; ilyen papírt Illyés doktor úr nem tud mutatni. A vevőknek mi soha nem ígértük, hogy megépítjük a házát, annyit vállaltunk fel, hogy ajánlottunk nekik egy komoly referenciákkal rendelkező kivitelezőt. Illyés doktor úrék nem is írták alá a szerződést, csak akkor, amikor ezt a vállalkozót megismerték. A szerződésben valóban vállaltuk, hogy a telek közművesített és végül az is lett. Leaszfaltoztattunk saját költségre egy útszakaszt, áthelyeztünk egy villanyoszlopot, holott ezeket a munkákat nem is lettünk volna kötelesek elvégezni. Mindezt csak azért mondom, hogy érződjék: soha nem volt rossz szándékunk a vevőkkel kapcsolatban, sem itt, sem más helyszíneken.") Ez a személy a sarkadi Bondár Sándor volt, aki Szilágyiék szerint korábban több alkalommal végzett a megrendelők által dicsért építőipari kivitelezést. Referenciája valószínűleg tényleg megfelelhetett Illyés Attiláék számára, hiszen 1999 májusában aláírták az adásvételi szerződést és kifizették a több mint két milliós vételárat (érdekesség, de tény: a végleges szerződésben kisebb összeg szerepel, mint az előszerződésben). A szerződésben az eladók leszögezték: az adásvétel részét képezte a telekrészre vonatkozó építési engedélyes tervdokumentáció is. Nem sokkal később, május 28-án aláírták Bondár Sándorral a fővállalkozási szerződést, mely szerint a lakóépület Szilágyi Lajos és Rapport István által elkészített építési engedélyterv alapján épülhet meg; az engedélyezési tervdokumentáció a szerződésben foglaltak szerint a létesítmény komplett kivitelezését tartalmazza. A vállalkozói díj bruttó 6,52 millió forint volt, a vállalkozás teljesítési határideje 2000. május 15-e volt, amely a szerződés szerint módosulhatott az építtető többletigényeinek megfelelően. Az építkezés megkezdése előtt sikerült a lényegi kérdéseket véglegesen tisztázni: mennyiben módosuljon a ház alaprajza, központi fűtés legyen az eredetileg tervezett konvektoros fűtés helyett. Ennek ellenére sem a konvektoros, sem a központi fűtés tervezete az átadási határidő előtt két nappal még nem készült el, és ígéretükkel ellentétben az eladók megpróbáltak a "plusztervért" pluszpénzt elkérni; a jóváhagyott építési engedélyezési tervdokumentációban pedig az alaprajzi, metszeti és homlokzati rajzok nem ugyanarról az épületről készültek - mondja Illyés Attila. (Rapport István, a telek egyik volt tulajdonosa, tervező: "Az természetesnek mondható, hogy egy építkezés során az építtetőnek változnak az elképzelései. Ebben az esetben is ez történt, sajnos azonban Illyés doktor úrék gyakran úgy döntöttek a változásról - például a belső tér átalakításáról -, hogy azt nekünk nem, vagy csak késve jelezték. A tervek egyébként is csak követni tudják ezeket a változásokat, erre azonban ezúttal is minden esetben sor került. Sőt, a tervek módosításáért mi Illyés doktor úréktól soha egy fillért nem kértünk, pedig változtatás volt, nem is kevés. A tervekre minden hiányzó pecsétet és engedélyt beszereztünk, az igényeknek megfelelően módosítottuk konvektorosról központi fűtésesre a fűtési tervet. Azt mondhatom, hogy Illyés doktor úr más lakást épített meg, mint aminek a terveit megvette, s ezek a módosítások is közrejátszhattak abban, hogy az építkezés időben elcsúszott.") Közben ugyanis az építkezés "időben elcsúszott". Bár Illyés Attiláék rendben fizették a kivitelezővel kötött fővállalkozói szerződésben megszabott rész-számlákat, tavaly januárra egyre érezhetőbbé vált, hogy igen komoly eltérés van a kifizetett és a megvalósított munkafázis között. Tavaly decemberre Illyés Attiláék már ötmillió forintot - vagyis a teljes összeg közel nyolcvan százalékát - fizették ki, miközben a munka készültségi foka negyven százalék körül lehetett. (Szilágyi Lajos: "Amikor megtudtuk, hogy Illyés doktor úrék már a vállalkozási díj nyolcvan százalékát kifizették, teljesen megdöbbentünk. Mi folyamatosan figyelemmel kísértük az építkezést, többször jegyeztük be észrevételeinket az építési naplóba is, amelyet a kivitelező később feltehetően eltüntetett. Láttuk, hogy milyen annak készültségi foka, ezért döbbentett meg minket, hogy az építtetők ennyire elhaladtak a fizetésben. Nem is értettük, miért és hogyan fizettek ki Illyés doktor úrék ennyi pénzt...") A munka olyannyira lelassult, hogy tavaly májusban - amikor Illyés Attiláék már költözni szerettek volna - az épület még félkész állapotban sem volt. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a kivitelező, akiről időközben kiderült: mintegy tucatnyi elkezdett, de be nem fejezett építkezéssel a háta mögött vállalta fel az Alpár utcai építkezést (a telken Illyés doktoron kívül négyen építkeztek, s van olyan ház, amelyik jelen sorok írásakor sem készült még el) nem tud eleget tenni vállalásainak. A kivitelező egyre kevesebb energiát fordított a beruházásra, Illyés Attiláék úgy tudják, építési napló hónapokig nem volt, majd rövid idő után ismét eltűnt, bár ők soha nem tekinthettek ebbe bele, pedig legalább harminc alkalommal jelezték szándékukat. Eltűnt Bondár Sándor kivitelező is, őt a nyár végén látták utoljára az építkezésen. (Szerettük volna természetesen Bondár Sándort is megszólaltatni, ám az elmúlt hetekben a tervezőkhöz és az építtetőkhöz hasonlóan nekünk sem sikerült őt elérnünk. Információink szerint egyébként több, mint tíz ház maradt befejezetlenül munkája nyomán, ezek egy része az Illyés Attiláék esetéhez hasonlóan a Gótika által "kiajánlott" munka volt, de adós maradt egyéb megbízások teljesítésével is. Szilágyi Lajosék szerint a Bondár Sándorral kapcsolatos problémákkal magyarázható Illyés Attiláékkal való konfliktusuk is: "természetes, hogy problémái voltak, s mivel csak minket tudott elérni, így, mondjuk azt, rajtunk vezette le mérgét". Rapport István szerint részben talán hibásak, hogy Bondár Sándort ajánlották, ám hozzáteszi: "azért felelősségre vonhatna bárki is, mert azt javasoltam, vegyen egy Daewoo-t, és most nem tudja szervizelni, mert csődbe ment a Daewoo-gyár?" A Gótika egyébként szintén fut a pénze - és Bondár Sándor - után: az időközben állítólag többször is kórházi kezelésre szorult férfi a tervezőcégnek százezrekkel tartozik.) Illyés Attiláéknak volt némi szerencséjük: már tavaly tavasszal elkezdtek kételkedni a kivitelezőben, s akkortól kezdve ők közvetlenül a mestereknek, illetve a munkásoknak fizettek, illetve maguk vásároltak a kivitelezőtől átvett átvételi elismervények ellenében. Ezzel együtt is körülbelül három-négyszázezer forintnyi káruk keletkezett, a munkálatokat ugyanis tavaly ősztől új emberekkel kellett befejezniük. Viszont november végén beköltözhettek saját lakásukba - elsőként az Alpár utcai "ötökből". Nem tudják, a késésért, az idegtépő hónapokért kiket kellene okolniuk, de úgy érzik: a kivitelező, a tervező, valamint a hányaveti terveket - volt olyan terv, amelynek az egyes nézetei más és más állapotot mutattak, ennek ellenére a polgármesteri hivatalban rányomták a pecsétet - elfogadó városházi műszaki szakemberek egyaránt felelősek a tortúrájukért. "Jogi végzettségű ismerőseim szerint aligha lenne bármi esélyünk arra, hogy bárkit is kártérítésért perbe fogjunk; ezért is döntöttünk úgy, hogy a nyilvánossághoz fordulunk, esetünkből hadd okuljanak mások is" - mondja Illyés Attila beszélgetésünk végén. (Szilágyi Lajostól búcsúzóul megkérdeztem: mindegy, hogy a kivitelező vagy a tervező hibájából, de természetes-e, hogy ekkora késéssel és ilyen körülményes módon költözhet-e be valaki saját házába. A cégvezető tervező ennyit mondott: "Uram, Magyarországon élünk...") Ezzel egyetértenek Illyés Attiláék is, mégis azt remélik, hogy ez nem jelenti azt: a tisztességnek, az adott szónak nincs értéke ebben az országban. Haász János