Pepsi Sziget 2001
A szabadság
jótékony illúziója - Szigetzáró gondolatok, 2001
2001. augusztus 10. 22:07
Sok tekintetben szerencsésnek érzem magam,
hogy ahhoz a generációhoz tartozom, amely részese annak az életérzésnek,melynek
esszenciája a kilencedik éve megrendezett Pepsi Sziget fesztivál. Ezt a
nemzedéket, a "fiatalok népét" elemi erővel köti egymáshoz a zene szeretete,
azé a zenéé, amely a sok egyéb program mellett valahol a fesztivál lényegét
jelenti. A Sziget teljes mértékben elképzelhetetlen lett volna a 80-as
években, nem csak a politikai állapotok miatt, hanem azért is, mert a zene
a 70-es évek után egészen úgy 88-ig elvesztette azt a jelentését, amelyet
a 60-as években vívott ki magának: átmenetileg megszűnt az önkifejezés,
az identitásformálás, a közösségteremtés és a mély, belső élmények felszabadításának
eszköze lenni: műanyaggá, eldobhatóvá és lélektelenné vált. Ahhoz, hogy
visszanyerje elvesztett szerepét, egészen a 90-es évek elejéig várni kellett,
amelyet olyan zenei események fémjeleztek, mint az Oliver Stone által generált
Doors-revival, a retro zene és divat elterjedése, a Nirvana-féle lázadó-önpusztító
neopunk robbanása, a Stone Roses, majd az Oasis fémjelezte sallangmentes
britpop (vagy inkább rock) megjelenése, majd az elektronikus tánczene lassú
térhódítása. Mindezekből, és még vagy ezer más forrásból kialakult a kilencvenes
éveket és napjainkat jellemző kaleidoszkópszerű posztmodern könnyűzene
és életérzés, a "feelingek kora", amelynek lényege, hogy mindenki azzá
válhat, amivé akar, nincsenek korlátok, mindenki átélheti a szabadság jótékony
illúzióját. Ebben a közegben számomra a zene iránti rajongás hasonló lelki
szükségletek hordozójának tűnik, mint a vallás. Sok fiatal vallja magáénak
azt, amit Nietzsche idestova már 120 éve leírt: az élet zene nélkül tévedés,
vesződség, száműzetés.Tovább folytatva a vallásos hasonlatot, elmondható,
hogy a Sziget hasonló szerepet tölt be a zene vallásának hódolók életében,
mint a klasszikus nagy zarándokhelyek. Minden évben kiszakadni a profán
térből és időből, felkeresni a szent helyet, ahol sok ezer más hasonlóan
gondolkodó társsal együtt a rítusokon keresztül átélni az időtlenség és
a törzsben való feloldódás extatikus élményét, feltöltődni, kiszakadni,
egy kötöttségek nélküli világról álmodni, gyermeknek maradni, megőrizni
a spontaneitást, a kreativitást, a lendületet. Azt hiszem, a fesztivált
meglátogató közjogi méltóságok idegenként érezhették magukat a karneváli
hangulatban, mivel a Sziget tökéletes antitézise a hivatalos kultúrpolitika
által támogatott értékrendszernek, mivel kozmopolita (a résztvevők 37 százaléka
külföldi volt, rengetegen mászkáltak brit zászlós cuccokban), liberális
(pl. minden második árusított pólón, sapkán, pénztárcán, nyakláncon ott
virít a Nagy Mumus, a Cannabis sativa élénkzöld, jelképpé vált levele),
baloldali (több ezer ember Che Guevara pólóban, de ott volt Marx és Lenin
is), a keresztény vallást képviselő sátrak és társaságok pedig teljesen
alulmaradtak a keleti tanokat és életformákat hirdetők közt. Bahtyinnak
volt egy tézise, miszerint a hivatalos, önmérsékletet hirdető, a hatalom
által támogatott és felhasznált kultúra alatt mindig jelen van az ősi,
zabolázatlan, a mértéktelenséget, az ösztönös vágyak kiélését lehetővé
tevő ún. karneváli kultúra, amelynek jellegzetes európai formái a szilveszter
és a farsang. Vagy mondjuk (Ennek alapján mi meg azt mondhatjuk:
)a Pepsi Sziget.
Rendkívül figyelemreméltóak az eddigi
legnagyobb - és sokak szerint a legjobb - Sziget statisztikai adatai. Az
egy hét alatt 361 ezer ember látogatott ki a rendezvényre, szombaton már
éjfélre elfogyott a 60 000 jegy, ami a Sziget maximális kapacitása. A legnagyobb
sikert Sister Bliss és Maxi Jazz csapata, a Faithless aratta: 40 000 ember
volt rájuk kíváncsi. Ötven helyszínen több mint ezer program várta az érdeklődőket,
amiből 450 koncert volt. A külföldi fellépők közül számomra a Faithless
mellett a Morcheeba, Eagle Eye Cherry és talán a Placebo a legemlékezetesebb,
míg a hazaiak közül toronymagasan Yonderboi, valamint a Neo, a Heaven Street
Seven és a Másfél. Egy dolgot nagyon sajnálok: a Tilos Rádió vezéregyéniségét,
DJ Palotait négy alkalomból egyszer sem sikerült elcsípnem, mindig olyan
későn (hajnal 3 körül) kezdett. Ezt még valahogy be kell pótolnom... Zárszóként
- amellett, hogy jövőre, veletek, ugyanitt - csak egy érdekes adatot mondanék
még el. A hét nap alatt 361 ezer ember közül mindösze 22(!)-nek volt szüksége
detoxikációra. Ez döbbenetes. Kíváncsi vagyok, hogy azon generáció tagjai
közül, akik a "mai fiatalokat" eszement, drogmámorban úszó semmirekellőknek
szeretnék látni, és mindent megtennének azért, hogy "veszélyes" szórakozási
szenvedélyeiktől akár drasztikus eszközökkel is megfosszák őket (az ISM
Nemzeti Drogstratégiáját propagáló, azóta sem kifizetett közreműködésem
során nem egy ilyet láttam), nem egy hét, egy árva húsvéti nap alatt hányat
kell minden évben gyomormosásra beszállítani...
Búcsúzva
létezni
2001. augusztus 8. 21:16
Nézzük
sorban az előző két nap (vasárnap és hétfő) zenei eseményeit.Vasárnap a
Nagyszínpadon a 10 évvel ezelőtti félkegyelmű filmből ismert Leningrad
Cowboys nyitott: zenei paródiaegyüttes. Nem jött be. A nap egyébként az
elektronikus és dance-zene rajongóinak kedvezett. Hatkor színpadra lépett
a brit Freestylers, akik az ismertető szerint big beat, ragga, funky electro
és old skool hiphop zenét nyomnak.Barátom, aki végignyomulta a bulit, elismerő
hangon nyilatkozott róluk, míg én inkább a Wanted színpadhoz mentem, hogy
az erősen Radiohead-es hatásokból építkező Amber Smith koncertjén vígasztalódjam.
19.30-kor elkezdődött a Csoda Yonderboié volt a nagyszínpad. Egy óra totális
extázis, a Ray Manzareket (The Doors) idéző orgonafutamok és az elektromos
tánczenei elemek tökéletes keveréke. Nem csoda, hogy - amint azt a Freee
magazinban írták - a nyugat-európai szakma leborult a 19 éves fiú, talán
az első magyar világsztár előtt.
*
Szokásommá vált, hogy minden délelőtt
átgyaloglok az Árpád-hídon a szikráző napsütésben, és lelkileg felkészülök
az aznapra. Ma reggel tudatosodott bennem, hogy idén ezt utoljára teszem
meg. Búcsúzva kell létezni, tanították a pszichosuliban.
Sziget
fíling
2001. augusztus 8. 21:16
Sziget-fíling...Totális
stíluskavalkád, ezredeleji posztmodern, sőt poszt-posztmodern karnevál.
Eme jótékony és felszabadító káoszt alkotó, egymással összefolyó,egymást
kiegészítő elemek közös nevezői: szabadság, játék, a szolíd lázadás, popikonok
és jelképek: Che Guevara lángoló arca a pólókon, Bob Marley lecsukott szemhéjai,
tetoválások,vállat verdeső rasztahajak (lányoknak is!), elképesztő fazonok
és figurák, örökös napsütés, pimasz cannabis-emblémák és zene, zene,zene,
zene. Ebbe a hétbe sűrűsödik össze mindaz, amire egész évben íróasztaljaink,
munkapadjaink fölé görnyedve, a reggeli buszon utazva várunk: édes semmittevés,
találkozások, örökös zeneszó, mindenféle kényszer teljes hiánya, érzékeink
állandó kellemes jóllakottsága. Lassan a végéhez közeledünk, de még tart
az álom, de nehéz lesz a felébredés, de hosszú lesz az év, mire újra augusztus
elseje lesz... Sziget-fíling...
Hétvége
2001. augusztus 5. 20:16
A
legutóbbi jelentkezésemkor épp Him koncertre készültem, amelynek elkezdődése
után viharos gyorsasággal hagytam el a helyszínt. A közönségnek viszont
látszólag nagyon bejöttek a finnek. Aznap (csütörtök) éjszaka sikerült
elcsípnem Pribojszki Matyit és a Blues Foolst a bluse sziínpadon, és a
nagysikerű buli után Mátyást a zenekar jelenlegi dolgairól faggattam. Elmondta,
hogy a nemrég megjelent CD
(On the Move) nagyon jó kritikákat kapott
a nemzetközi bluessajtóban, így Németországban és Angliában is. A bluesbolondok
egyébként most jöttek haza Finnországból, ahol három koncertet adtak. Matyi
külön kiemelte a híres Raumai bluesfesztiválon megesett fellépéseket, ahol
egy 3500 férőhelyes sátorban két alkalommal is nyomták. A csütörtöki este
záróakkordját a egy dance-program jelentette: futurisztikus hangulatú New
York Party Arenában a legendás angol DJ, Nick Warren rakott fel aznap este...
Másnap(péntek)a Nagyszínpadon a finn Bomfunk
Mc's nyitott a pokoli forróságban. Az első instrumentális szám lehengerlő
lendülete a 70-es évek power funkyját, a Bar Keyst idézte, az old school
típusú rappelés beindulása azonban hűvösebb helyre kényszerített. Később
a farncia alterrock zenekart, Noir Desirt konferálták fel, a helyi franciák
nagy örömére.
Este stílusosan az Est színpad felé vettem
az utam, hogy megnézzem a tavalyi év felfedezettjét, két kiváló sláger
(Dob+basszus, Lidocain) tulajdonosát, a Hiperkarmát. Egyszer már láttam
őket a szarvasi Zebrában, és óriási csalódás volt. Most is. A Wanted színpadnál
azonban leesett az állam. A Rémember elképesztő. Az angol nyelvű számok,
ez a zenekarnév, a basszusgitáros fazonja... Az estét szintén dance zárta:
DJ Izil rakott fel az Est színpadon.
*
A
pénteki est egyik horrorisztikus élménye néhányunk számára a Venus zenekar
volt. Az énekesnő Varga Zsuzsa már a stúdiófelvételeken sem domborít nagyot,
de koncerten harmatgyenge a hangja. Ennek ellenére nagy sikerük volt, a
színpőad melletti sms-es vetítővásznon keresztül Zsuzsa több ajánlatot
is kapott éjszakára.
A negyedik napon, szombaton egy hőskorszakbeli
banda is előkerült,a Blood, Sweat and Tears (ők is jártak már nálunk. Elmulasztottam
őket: a Cinetrip Labiritmus tetején napoztunk és söröztünk cimborámmal
jófajta dance-muzsika kíséretében.A nap szenzációja kétségtelenül a brit
light
soul-funky zenét nyomó Morcheeba, a Rome
wasn't built in a day című megasláger előadói, akik a Brand New Heavies
helyét vették át mostanság. Már az előttük játszó Sziámi (a sziget-guru
Müller Péter vezetésével) alatt is rengetegen voltak, a Morcheeba programja
alatt azonban a nézőszám elérte a teltháznak számító 60 ezret.
A fekete énekesnő, Skye Edwards vezette
csapat rendkívül ízlés programmal és előadásmóddal örvendeztetett meg minket,
csak egy kicsit melankolikus volt. És nagyon halk. Most jut eszembe, hogy
délután Uhrin Benedek műsorába is belekukkantottam, de nem talán nem csoda,
hogy
elfelejtkeztem róla. Nincs szó arra, milyen
érzéseket keltett bennem az a produkció. A napi dömpinget az egyik legjobb
hazai bandánk, a Heaven Street Seven zárta, a tőlük megszokott igényességgel
és fanyar humorral. A koncert végét jelentő "Mozdulj" című sláger alatt
megjelent maga a klipből jól ismert Kullancs is, nem kis sikert aratva.
A mai napra (vasárnap) magyon számítok: Freestylers, Yonderboi, Faithless,
Amber Smith és DJ Palotai 5 és fél órás dub szettje...
Az
első nap
2001. augusztus 2. 19:21
A
nyitónapon már este nyolc órakor annyian voltak, mint tavaly a főattrakciónak
számító Oasis koncertjén, pedig épp a Tankcsapda játszott... A rockzenei
felhozataltól nem igazán ájul el az ember. Levitézlett, a Szigeten gyakran
többször megfordult bandák nyomják majd a talpalávalót (New Model Army,
H-BlocksX, Guano Apes). Azért ne legyünk ennyire elégedetlenek, mert itt
lesz Eagle Eye Cherry, a Morcheeba, az utolsó napon pedig két sikeres brit
banda, az Ash és a Placebo zárja a fesztivált. Annál színvonalasabbnak
ígérkezik az elektronikus és tánczenei program: itt lesz a Faithless, játszik
a magyar élvonalból Yonderboi, a Neo,a dj-k közül pedig olyan nagy nevek
raknak majd fel, mint Nick Warren, Sven Cath, Grooverider, a magyarok közül
pedig a Tilos rádiós Dj Palotai és tanítványai. A zenei programok mellett
a korábbi évekhez hasonlóan minden megtalálható ami szem szájnak ingere:
az extrémsportoktól a világvallásokon át az ingyen internetezésig.
És hogy a szülőket is megnyugtassam: a
Sziget nem a balhézásról és a drogozásról szól, a biztonság egyenrangú,
jól megférnek egymás mellett a különféle stílusok és nemzetek.