Németh Miklós, korábbi miniszterelnök, a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) volt alelnöke, a magyar politikába nemrégiben visszatért politikus "országjáró" útra indult. Hazánk mind a 19 megyéjét felkeresi - illetve nagyobb részben már felkereste -, mint mondja azért, hogy "testközelből" ismerkedjen meg a magyar valósággal. Németh az elmúlt héten két napot töltött el Békésben, találkozott egyházi személyiségekkel, vállalkozókkal, gazdálkodókkal, kisebbségi és önkormányzati vezetőkkel. Látogatásának "félidejében", az első napi programokat követően adott interjút lapunknak. Munkatársunk elsősorban az egész országra kiterjedő körút céljairól faggatta az ex-kormányfőt.
- Szeretném úgy megismerni az elmúlt tíz év fejlődését, problémáit, ahogyan azt az egyszerű átlagember látja, ahogyan azt átélte. Én Magyarországot úgy, ahogyan számokban, tendenciákban, a globális nagy képben illik ismerni, soha nem felejtettem el, követtem és friss adatokal rendelkeztem az elmúlt kilenc év alatt még Londonból is. De azt, hogy hogyan éltek itt a kilenc év alatt az emberek, hogy hogyan látják közösségeik jövőjét és főképpen azt, hogy milyen Magyarországot szeretnének az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján, ezt csak ilyen módon lehet megtapasztalni. Persze az utamnak van politikai célja is, segíteni a szociáldemokrata értékeket valló szocialista pártnak abban, hogy ha újból hatalomra kerül, akkor alternatív programokat mutathasson fel a választók felé és az eddigieknél sikeresebben, hatékonyabban, eredményesebben kormányozhasson.
- Említette, hogy Ön úgymond alulnézetből akarja megismerni, amit felülnézetből lényegében ismer. Az eddigi tapasztalatai alapján mekkora a kontraszt?
- Ez egy eléggé összetett és differenciált jelenség, hiszen egészen más Fejér megye és az ő problémahalmaza, mint például Békés vagy Szabolcs megye problémái. Tehát abban kell felkészültebbnek lennem, melyek azok a konkrét, speciális problémák, amely egy-egy térséget, egy-egy megyét jellemeznek. Meggyőződésem, hogy 2002-ben a 176 egyéni képviselő-jelöltnek 176 egyéni, saját programmal kell a választópolgárok elé lépnie, hogy megnyerje a szavazók bizalmát. Az persze egyértelmű, hogy kontrasztok vannak, méghozzá óriásiak a különbségek. Hatalmas a szegénység, az ország egyes vidékein a szegénység szinte kilátástalan a helyzet. Ott, ahol az elmúlt negyven év alapján monokultúrák alakultak ki és az átalakulás elsöpörte azokat a szervezeti formákat, amelyek életet, munkát és jövőt biztosítottak, ott bizony 40 százalék körüli munkanélküliség van és a megélhetés mindennapi problémáival kell szembenézni.
- Megkerülhetetlen a kérdés: Ön Londonban élt, amikor Nagy-Britannián végigpusztított a marhakór-járvány. Az a katasztrófa egy speciális értelemben vett "monokultúrát" - a brit marhatenyésztést - tönkrevágott. Miért?
- Az erről szóló vita akkor is éles volt, a vállalkozók, a farmerek igyekeztek a felelősséget a kormányzati szervekre hárítani. A kormányzat valóban szép fokozatosan csepegtette csak az igazságot, miszerint a nyolcvanas években hasonló betegségben elhullott állatokat feldolgozták. Ezzel lényegében gondoskodtak arról, hogy a biológiai rendszerbe beépüljenek a kórokozók. A kormány ezt későn ismerte el és igyekezett a felelősséget Brüsszelre és a brüsszeli eurobürokratákra hárítani. Mára már megtisztították a kórtól a farmergazdaságok többségét, de a piacot elvesztették és több évtizedes kemény munkát igényelni majd az, hogy visszajussanak. Azt hiszem egyébként, hogy az angol történetnek van tanulsága számunkra is. Például az, hogy amikor az Európai Unió és annak intézményei az állategészségügyi normák szabályozását, betartatását és ellenőrzését követelik, akkor ez nem fafejű bürokratáknak a találmánya és játszadozása, hanem a társadalom érdekeinek jogos védelmére hozott intézkedés-sorozat nagyon fontos része…
- Visszatérve hazánkra: az, hogy több részre szakadt az ország, politikai elemzők szerint az uniós csatlakozást is veszélyeztetheti…
- Egyetértek ezzel. Egy olyan ország, amely ily módon darabolódik és ennyire kilátástalan rétegeket vagy területeket cipel magával, az nem érett arra, hogy uniós tagságot követeljen magának. Sokkal kiegyensúlyozottabbá, elviselhetőbbé kell alakítani először ezeket a különbségeket ahhoz, hogy mi az unió kapuján emelt fővel és érdekeinknek megfelelően kopogtathassunk.
- Az ország legalábbis kettészakadt fejletlen Kelet- és fejlettebb Nyugat-Magyarországra, Budapestre. A Horn-kabinet idején sem voltak látható jelei, hogy a politika meg tudná állítani ezt a folyamatot és sokan úgy érzik, ma is inkább csak a politikai kommunikációkban jelenik meg a felzárkóztatás. Ön szerint milyen hatékony lépéseket kellene, lehetne tenni ezen a területen?
- Igen komplex jelenségről van szó, amelyből azonban néhány terület mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel. Ilyen az infrastruktúra, főként a közlekedési. Megtapasztaltam, hogy olyan területek, ahová eljutott az autópálya, néhány év után kijelenthetik: van jövőjük, mindenki, aki ott dolgozni akar, találhat magának munkát. És megtapasztaltam ennek ellenkezőjét is: ott, ahol nincs autópálya, a folyamatok csak romlanak. Fontos a mai világban, ahol az informatika egész életünket, mindennapjainkat is átalakítja, az oktatás kiemelt kezelése. A kabinetnek, lett légyen az akrámilyen színű, az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell erre a területre fordítania.
- A külföldi tőke beáramlása és a multik megjelenése igen sok vitát váltott ki az elmúlt években. Ön szerint segítik vagy gátolják ezek a cégek a magyar gazdaság megerősödését?
- Nem biztos, hogy nekünk mindenben csak a multik idehozatalát kell megcélozni. Intenzívebb kapcsolatot kell kiépíteni a nyugat-európai értelemben vett kis- és középvállalkozókkal. Ők tudják azt, hogyan kell beépülni egy hatalmas rendszerbe, hogyan lehet megélhetést, munkalehetőséget, akár még támogatást is adni környezetüknek. Ezek a cégek ráadásul a mi szemünkben elég nagyok ahhoz, hogy idecsalogatva őket munkahelyet teremtsenek és beindítsák azt a folyamatot, amely révén sokkal több magyar kis- és középvállalkozó kezdheti el tevékenységét. Erre rá kell startolnunk és ehhez megfelelő állami, kormányzati programokat kell szervezni. Aprómunkára, nem pedig szavakra, porhintésre és szlogenekre van szükség.
- A korábbiakkal összevetve vannak-e speciális Békés megyei tapasztalatai?
- Azt hiszem, itt is jellemző az, ami a hasonló leszakadó megyékben: ragyogó perspektívával és jövővel rendelkező vállalkozások mellett megfigyelhető a mezőgazdasági válság és a kilátástalanság jelei egyaránt tapasztalhatók. Tehát a kontraszt ebben a leszakadó megyében is tapasztalható, de hozzá kell tennem: ez a legfejlettebb nyugat-magyarországi térségekre is igaz.
- Említette már korábban hazánk EU-érettségét. Véleménye szerint - és most itt nem időpontokat szeretnék igazából hallani - mikor lesz hazánk felkészülve az uniós csatlakozásra?
- Én kezdettől fogva azt hirdettem, hogy az integrálódásunkat nem annak sebességén, hanem annak minőségén kell mérni. Azon kell dolgoznunk, hogy ez a minőség a mi érdekeinket jól szolgálja. Ezért ma nem tudom megmondani, mikor jön el az a pillanat, amikor csatlakozhatunk, az országnak persze az az érdeke, hogy minél előbb eljöjjön. De nyomban azt is hozzáteszem, hogy felkészülten minél előbb. Amikor bekerülünk az unióba, megnyílnak olyan csatornák az ország fejlesztésére - például a lemaradt térségek felzárkóztatására -, amelyek méretéről egyelőre még csak nem is álmondhatunk. Én tudom, hogy azok mekkora pénzek, és mit jelenthetnek egy-egy ország felzárkóztatásában, gondoljunk csak Írországra, Portugáliára vagy a görögök példájára. Ezek a csatlakozás előkészítésére álló források eltörpülnek azokhoz képest.
- Jelenleg a felkészültség milyen fázisában vagyunk?
- Amiben mi jól állunk, az lényegében az első szakasz: az elmúlt tíz év összes kormánya igyekezett a jogharmonizáció terén megfelelni az EU-s elvárásoknak és ez lényegében sikert is hozott. De ez csak a kezdet. A jogharmonizáció mellett bizonyítanunk kell, hogy intézményrendszerünket valamennyi ágazatban tudjuk úgy működtetni, ahogyan azt a szabályok előírják. Óriási még a teendő a területfejlesztés, az agrárium, az élelmiszergazdaság és a környezetvédelem területén. Ezeket a fejezeteket még éppen csak megnyitottuk a csatlakozási tárgyalásokon. Kérdés, mennyi kivételt, mennyi derogációt kérünk, mennyire tudjuk ezek számát a mielőbbi bekerülés érdekében minimalizálni. Persze azt hiszem, hogy van még időnk és kell is legyen időnk a jobb felkészülésre.
- Amikor hazatért, a politikai életben való újbóli megjelenését sokan úgy értékelték, hogy az MSZP megtalálta a 2002-es miniszterelnök-jelöltjét. Mi ezekről a kijelentésekről a véleménye?
- Hallottam ezeket a vélekedéseket. Az ilyen kijelentések hízelgők, jólesnek, de a kormányfő-jelöltségről természetesen nem néhány ember dönt. Ha valóban felkérnek majd erre, alaposan meg fogom fontolni, hogy elfogadjam a jelöltséget. Egyébként viszont az az alapelv a pártban - amit én is vallok -, hogy a kormányfő-jelöltnek annak kell lennie, akivel a legnagyobb esélyünk lesz a választást megnyerni. Azt ugyan ma még nem lehet tudni, hogy ki ez a személy, de tény: nincs messze az idő, amikor ebben dönteni kell.
Haász János