Szól a Rádió1...

Új sorozat indul lapunkban. E számtól kezdve az Orosházán hallható Rádió1 munkatársait mutatjuk be nektek, egy kicsit másképp.
Ha Orovecz Attila nevét halljuk, valószínűleg egy kellemes férfihang kezd el csengeni fülünkben, hiszen nap, mint nap találkozhatunk vele a Rádió1 hullámhosszán a 90.2-n.
Aki viszont még nem hallott róla, az most megismerheti őt, hiszen következő interjúnk vele készült.


Orovecz Attila
  • Milyen posztot töltesz be jelenleg a rádiónál? Mi is a te feladatod itt?
  • Jelenleg mint főszerkesztő dolgozom a rádiónál. Már hat éve tart ez a nagy szerelem, ami más rádióadóknál kezdődött. Főszerkesztőként feladatom a többiek munkájának koordinálása. Elég sok tapasztalatom van már, talán ezért vagyok én, aki ezt csinálja. Bár nem kell nagyon irányítani a velem dolgozókat, de valamennyire össze kell fogni a csapatot, hiszen mindig vannak problémák, megbeszélnivalók. Hozzá kell tennem ehhez azt, hogy mindenkit egyenrangú partnerként kezelek. Szerintem így természetes.
  • Vannak önálló műsoraid?
  • Nincsenek, mivel a rádió profiljába az nem illene bele. Ez egy zenei rádió, tehát nincsenek külön megszerkesztett műsorok. A rádió feladata még az információközvetítés is, ezért különböző hírek, programajánlók is elhangzanak itt.
  • Miért éppen ezt a szakmát választottad? Hogyan lettél rádiós?
  • Korábban hobbi szinten már foglalkoztam zenével. Próbáltam mindent begyűjteni. Kazettákat, lemezeket vásároltam. Amikor hat évvel ezelőtt elindultam ezen a pályán, ez igen sokat számított. Nagyon sok azonban a szerencsén múlott, megkaptam a lehetőséget arra, hogy most itt legyek.
  • Csupán szerencse, vagy valami előképzettség is kell ehhez a foglalkozáshoz?
  • Mostanában már vannak speciális iskolák, de a legnagyobb rádiósok is még csak most végzik ezeket, hiszen ilyenek korábban nem léteztek. Én is tervezem egy ilyen iskola elvégzését, hiszen van még mit tanulni, bár helyi szinten úgy gondolom, elértem a maximumot.
  • Milyen nagyobb terveid vannak még?
  • Először is a magam ura szeretnék lenni. Jó lenne, ha egy saját rádiót tudnék alapítani, de ez természetesen csak egy valóra nem váltható álom. Legalábbis jelenleg. Mindenképpen szeretnék a rádiózásnál maradni. Maximálisan meg vagyok elégedve az életemmel és a munkámmal. Ez a szakma azonban korfüggő, és én sem vagyok már tinédzser. Az ember életének különböző szakaszai vannak, amik egyszer lezárulnak. Előbb-utóbb váltani kell, és ha ez bekövetkezik, másfelé fogok lépni.
  • Valóban nem vagy már tinédzser, ha szabad ezt mondanom. Tervbe vetted már, hogy esetleg egy budapesti rádió stábjának tagja legyél?
  • Ennek a cégnek, ahol most dolgozom Pesten van a központja. Kértek már tőlünk anyagot, küldtünk is fel nekik kazettát, de komolyabban nem gondolkodom ezen. Nem szeretnék felköltözni Pestre, nem hiszem, hogy jól érezném ott magam. Nehéz lenne feladni itt mindent, és valahol máshol újrakezdeni. Itt már elértem valamit, amivel meg vagyok elégedve.
  • Mit hallgatsz szívesen? Befolyásolja-e a zenei ízlésed azt, hogy miket játszik a rádió?
  • Azt, hogy mit játszik a rádió, nem én határozom meg. Van egy irányvonal, amit mindenképpen követnem kell. De szerencsére, ez az én zenei ízlésemmel teljesen megegyezik.
  • Mi teszi egy rádióst profivá? Mik azok a dolgok, amik mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy valaki ezt a munkát válassza?
  • Magabiztosság mindenképpen szükséges. Ezenkívül fontos a beszédkészség, az intelligencia. Ehhez a stílushoz, amit mi csinálunk kell egy kis lazaság, egy kis humorérzék is. Nem a nők ellen akarok beszélni akkor, amikor azt mondom, hogy a férfiakban ezek a dolgok jobban megvannak. Több férfi rádióssal találkozni, a hölgyek más területeken jobbak.
    Fizel Nikolett