Hatvan év hallgatás - újra megjelent Márai Sándor Mágia című novelláskötete
2002. január 6. 22.30
Márai Sándor novellisztikája - regényei, színpadi művei, hosszú élete több mint felét aprólékosan rögzítő naplói, útirajzai, tanulmányai, publicisztikái, esszéi és újrafelfedezett költészete mellett - háttérbe szorult. Érdemtelenül. Bár túlzás volna Márai novellistának nevezni, azonban bizonyos, itt is maradandót alkotott. Rövidprózái közül többnek abban az exkluzív klubban a helye, amelyet nálunk főként Kosztolányi és Krúdy neve fémjelez. Ezért is hiányt pótol az életműsorozat immár több mint tíz éve megkezdett új folyamának egyik friss darabja, a Mágia című novelláskötet. Bár műfajilag apró zavar mutatkozik. Az 1941-es kiadáskor a szerző jóváhagyásával elbeszéléskötetként lépett az olvasók elé a Mágia, ám a hatvan évvel későbbi, tavaly év végén kiadott kötet szerkesztője már novellákról beszél. Igazán bölcsészek érthetik a két műfaj közötti, nem éppen eget rengető különbséget, ám ebbe az egyenetlenségbe bizonyára belejátszik, hogy az időközben eltelt hat évtizedeben némiképp módosultak a műfajok határai. Maradjunk ennél a hatvan évnél. Amikor hosszas válogatás után Márai a második világháború legelején összegyűjtötte legjobbnak ítélt elbeszéléseit/novelláit, akkor az ország egyik legelismertebb írója volt, aki népszerűségét nem értve fennen hirdette, de roppant komolyan gondolta: A siker félreértés. A novellák, szám szerint harmincöt, így került 1941-ben egy kötetbe. A világégés és az utána felbolydult évek közepette a Révai Kiadó már nem tudta újra megjelentetni a kötetet. Az emigrációba kényszerült író naplóiba menekült, az amerikai és a nyugat-németországi magyar kiadók pedig nem érezték fontosnak, hogy ezt a kötetet kiadják. Elgondolkodtató, hogy a rendszerváltás után megindult Márai-életműsorozat - amelynek kötetei nem egészen követhető logika mentén jelennek meg - csak tíz-tizenegy év után ért el oda, hogy a kassai polgár legjobb rövid prózáival is megismertesse az olvasót. Ez a hatvan év mindenképpen szimbolikus és szomorú. Egy jelentékeny író nem jelentéktelen kötete - hatalmi szó, elnyomás, elhallgattatás, az emigrációs kiadók nagyvonalúsága és az új életműsorozat furcsa kiadási metódusa miatt - ennyi ideig nem láthatott újra napvilágot. Hatalmas a hiátus. Elképzelhetetlen, hogy harmincöt novella hasonló színvonalú legyen. Ellenben elképesztő erény, ha közöttük legalább négy-öt nagyon erős. A kimondhatatlanság kimondásának nagy kísérlete a legtöbb novella, amelyeknek nincs megoldása, happy andje még kevésbé. Márai novelláiban nemegyszer a végletekig feszíti a húrt, s amikor eljut oda, hogy a szavak már képtelenek kifejezni egy életérzést, egy emberi életet átható gondolatot, egy eszmét vagy a kis, esetleg nagy tragédia legsűrűjét, akkor elhallgat. A nagybetűs Olvasó érzékeire, idegeire, gondolatvilágára, felkészültségére, tudására és érzékenységére bízza a beleélés és a továbbgondolás mindennél nehezebb, egyben felemelő feladatát. Nem véletlen, hogy az Írás misztikumáról, a valóság és az irodalom keveredéséről szóló, címadó Mágia mellett a kötet kulcsnovellája A feladat. Gimnáziumi műelemzőként azt írhatnánk, hogy a történet roppant egyszerű. Kazinczy Ferenc Kufstein és Munkács tömlöceiből szabadul kétezerháromszáznyolcvanhét nap után, s úton hazafelé, a hét és féléves rabság után - ahol cellájában, ha kellett rozsdával és vérével írt a papírra -megérti, hogy ami eddig történt életében az kísérlet volt, előjáték, tévelygett, mert költő szeretett volna lenni vagy nagy drámát akart írni, mint Goethe. De úton hazafelé rájön, hogy Feladata nem más, mint a magyar nyelvet megerősíteni, hogy aki ezen a nyelven ír és alkot, az mindent ki tudjon szabatosan és közérthetően fejezni arról, amit gondol. De otthon, Regmecen egy ellenséges család várja, amely a Feladathoz mérten olyan teljesíthetetlen csekélységet vár el tőle, hogy fizesse ki az adósságait. Ezért aztán a hét és féléves rabság után honvágyat érez a börtön után. A Dráma Voloscában című novella pedig egy izgalmas szépírói teljesítményen túl kiegészítése Schiller drámaelméleti munkáságának, aki nem többet és nem kevesebbet, mint harminchat drámai helyzetet tudott színpadon elképzelni. Ezek számát eggyel bővíti Márai. A könyv című kispróza az öregedésről és az ifjúkorban olvasott, időközben elhányódott, és azóta keresett kötet kapcsolatáról mesél valami nagyon fontosat. Márai Sándor életművének nem legjelentősebb szelete novellisztikája, de ennek ismerete nélkül aligha lehet teljes a róla alkotott képünk.
Bod Tamás


Jöttmentek, ide jöjjetek!
2002. január 6. 22.30
A "gyüttment", azaz a jöttment kifejezés többnyire pejoratív értelmet hordoz a magyar köznyelvben, azonban az esetek többségében a más vidékről érkezettek értékekkel gazdagítják az adott befogadó közösséget. Ez a gondolat motiválta Rózsa Zoltánt, a Szántó Kovács Múzeum igazgatóját, amikor kipattant fejéből az I. Orosházi jöttmentek találkozójának ötlete. A fiatal intézményvezető (aki egyébként nem jöttment, hiszen Orosházán született) elképzelései szerint a humorosra, játékosra tervezett találkozó komoly tartalmat hordoz majd, hiszen ezek az emberek életük fontos döntését hozták meg, amikor a letelepedés mellett döntöttek, s nagyon sok területen nagyobb hátránnyal indultak, mint az idevalósiak. Sőt: közülük többek munkássága ma már nélkülözhetetlen a város számára. A tavaszra, a művelődési központba tervezett találkozó előkészületei már megkezdődtek - tudtuk meg Rózsa Zoltántól, aki hosszabb távon, megfelelő érdeklődés esetén nem tartja kizártnak egyesület alapítását sem. Az első találkozó baráti beszélgetésekkel, játékos vetélkedőkkel telik majd, ahol a Békés megye falvaiból és városaiból ideszármazottak küzdenek meg a más megyékből - esetleg külföldről - érkezettekkel. Az érintettek e hónap végéig a múzeumban jelezhetik részvételi szándékukat Rózsa Zoltánnál.


 Szilveszterezzen Oszama bin Ladennel!
2001-12-30 18:28:49
A karácsonyi meghittsége után mozgalmasabb eseményeknek nézünk elébe, ám ahhoz, hogy az óévbúcsúztatás felhőtlen legyen és jó kedvvel vágjunk neki az új esztendőnek, mindennek a helyén kell lennie: ételnek, italnak, egyéb szilveszteri kellékeknek. Az orosházi üzletek zsúfolásig megteltek a hétvégén, különösen szombat délelőtt: nem egy helyen sorba kellett állni a bevásárlókosarakért, illetve -kocsikért, de ugyancsak sokan álltak sorban a vásárcsarnok zöldségesstandjainál. A legjobban az akciós virslik fogytak, ezeket változó áron kínálták a kereskedelmi láncok: 299-től 499-ig kínálták kilogrammját. Az italospolcok is gazdag választékról tanúskodtak: főként a pezsgő fogyott természetesen, melyből a megszokottnál is nagyobb kínálattal találkoztunk. Slágernek bizonyult az egyik multinacionális hálózat olasz habzóbora, melyet mindössze 259 forintért kínáltak. Felverték sátraikat természetesen a szilveszteri kellékek árusai is a napokban, akik szinte fillérekért adták a konfettit, az anyósnyelvet, az álarcokat és a trombitákat. Ez utóbbiak közül a kisebbek 60, a nagyobbak 150-170-200 forintba kerülnek. Rendkívül gazdag és szellemes szilveszteri maszkok kínálják magukat az árusok asztalain: a szokásos állatfigurák mellett megjelent Harry Potter, George W. Bush, s senki se csodálkozzon, ha szilveszter éjjel a világ legkeresettebb embere, Oszama bin Laden jön vele szemben pezsgősüveggel kezében, kissé tántorogva.

Tűzijáték a városban és Gyopároson
2001-12-30 18:28:49
Orosházán és környékén gazdag választék várta azokat, akik nem otthon kívánnak búcsút venni 2002-tõl. Azért a múlt idõ, mert a vendéglátóhelyeken megtartandó mulatságokra már hetekkel ezelõtt elkeltek a belépõk. Mint arról korábban részletesen írtunk, az orosházi piactéren nagyszabású szabadtéri szilveszteri mulatságot rendeznek, melyen fellép egyebek közt a Crystal együttes, ezen túl operett, kabaré és hajnalig tartó diszkó várja az érdeklõdõket. A program fénypontja az a tûzijáték lesz, mely éjfél után néhány perccel kápráztatja el a nagyérdemût. Akit megragad a pirotechnikai látvány, az egy órán belül Gyopárosfürdõn újabb tûzijátékot tekinthet meg, ugyanis a Fekete Hattyú étterem és panzió ezzel - is - kedveskedik vendégeinek. A gyopárosi étteremben nyolcvanan töltik majd együtt az óévbúcsúztatót. Az õ szórakoztatásukról egy gyomaendrõdi zenekar gondoskodik, az asztalra pedig különleges étkek kerülnek - tudtuk meg. Elõételként hideg fogasfilét szolgálnak fel Auróra-mártással, majd finom fácánleves, szilveszteri hangulattál (benne különleges sültekkel és köretekkel), valamint túrós és meggyes rétes vaníliöntettel szerepel a menüsoron. A térség jelentõsebb éttermeiben is nagyszabású óévbúcsúztatókat tartanak. A tótkomlósi Szekeres Panzióban például 300-an szórakoznak együtt Lopusni Róbert szintetizátoros muzsikus vezényletével. A nagyszénási Platán Panzió és Étteremben ugyancsak telt házzal ünnepelnek: a 180 vendéget Szombathelyi Péter és zenekara szórakoztatja majd vélhetõen hajnalig, de nem marad el az ilyenkor szokásos tombola sem. Természetesen mindkét konyhájáról nevezetes étteremben finom falatok és italok kerülnek az asztalokra.


 Rákosinak is bejöttek az eleki táncosok
2001. december 22. 6:15
Nemrégiben reprezentatív kötet jelent meg A népművészet táncos mesterei címmel, amelyet közösen adott ki az Európai Folklór Központ, a Hagyományok Háza és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete. A könyvből kiderül, hogy 1953 és 2000 közötti csaknem félévszázadban mindössze negyvenkilencen kapták meg a néptánc kategóriában a Népművészet mestere díjat. Közülük hárman: Botás Pál, Gál György és Szabó Péter elekiek, s mindannyian a Román Hagyományőrző Néptáncegyüttes tagjai, s még ma - kicsit hetvenéves koruk előtt, némelyikük utána - is aktívak. Mi lehet a magyarázata a néptáncban ennek az figyelemre méltó eleki jelenlétnekő Mi a titokő - ezt kutattuk. Bár hármójukat, hiába táncoltak együtt évtizedekig, nem sikerült egy asztal mellé leültetni.
Egy nem különösebben megterhelő számtani példával világítsuk meg, miért is lehet különleges az eleki román táncosok sikere. Mert ha igaz, hogy Magyarországon van háromezerkétszáz település, köztük kisebbek és nagyobbak, mint a közel hatezer lélekszámú Elek, akkor a formállogika alapján arányát tekintve mindenütt legalább három hasonló elismerésben részesülő néptáncosnak kellene lenni. Így számuk megközelíthetené a tízezret, de mint írtuk: csak negyvenkilencen kapták meg a Népművészet mestere díjat. Akár Nagy-Britanniában a gőzgép feltalálásnak korában, úgy ötven évvel ezelőtt Eleken valaminek történnie kellett, amit önkényesen - az idézett történelmi esemény nyomán - nevezhetünk az "eredeti néptánctehetségek felhalmozódása korának."
Az 1947-ben alakult, és immár ötvennegyedik-ötvenötödik éve működő eleki Román Hagyományőrző Népegyütes megalakulása és munkássága szerves fejlődés eredménye. Gál Gyuri bácsi elmesélte, hogy még a második világéges előtt a közel tízezres Eleken csak svábok és románok éltek, magyarok inkább csak mutatóban. A románok többnyire napszámosként vagy zsellérként dolgoztak a jómodú svábok földjein, és minden péntek este, a katolikus templom melletti kútnál beszélték meg, melyik lányos háznál lesz a következő táncos összejövetel a hétvégén, amit zsoknak neveztek. Ekkortájt az sem volt egészen ritka, hogy a román vagy a sváb legények némi csetepatéval fűszerezve megzavarták a másik rendezvényeit.
Az eleki román néptáncosokat az orosz hadifogságból 1947-ben hazatért Turla György fogta össze, kezdetben házaknál tanította a maga köré gyűjtött öt-hat párral a népitáncot, majd előbb az egyik iskolában, később az ipartestületnél kaptak helyet. Az első fellépések helyben és a környékbeli falvakban voltak. Gál György és Szabó Péter emlékezete szerint egyik első vidéki útjuk talán 1949-ben lehetett, amikor Nagykamrás felé, Botás-pusztára mentek lovaskocsival. De a lovak olyan gyengék voltak, hogy utóbb le kellett szállni, és énekelve, de gyalogosan jutottak a vendégszereplés színhelyére, ami valójában egy istálló volt. Mindhárman elmondták, hogy idősebb emberektől, nemegyszer családon belül sajátították el az első tánclépéseket. Botás Pali bácsi elmesélte, hogy régen a cigánytelephez közel laktak, s ott teliholdas meleg nyári estéken együtt muzsikáltak és táncoltak az oláh cigányok és a románok, volt úgy, hogy virradatig is. Itt rengeteget tanult az akkor mág csak kisfiú, Botás Pál. De elárulta, a legtöbbet mégis egy idősebb embertől tanult, akinek csodájára járt. - Olyan tánclépéseket tudott, hogy el sem tudtam képzelni, miképpen lehet ezt megcsinálni - idézte vissza a régi emléket Botás. Majd elbújt el fásszínben, ahol felhúzta magát a gerendára, és lábával a föld felett fél méterrel próbálgatta a tánclépéseket utánozni. Kitartó gyakorlás után bemutatta tudományát a táncmesternek, aki bíztatta, hogy így kell csinálni.
Az emlékek a múló időben nem kopnak meg, de az évszámok olyan összekeverednek. Gál György és Szabó Péter szerint Botás Pál és neje már az ötvenes évek legelején ott volt az együttesben, míg szerintük ez évekkel később történt. Viszont egészen bizonyos, hogy 1954-ben a balatoni településeken léptek fel, és immár autóbusszal mentek. Ebből is akadt a gond, hiszen elfogyott az üzemanyag. Leszállt az egész tánccsoport és hosszú kilométereken keresztül tolta a buszt. Mígnem a lányok észrevettek egy hajót, amelynek legénysége a kiabálás hatására a part felé húzott, és több kanna gázolajat adott az elekieknek, akik így folytatni tudták útjukat. - Még szerencse, hogy aznap nem volt fellépésésünk, mert bizony ólomlábakon jártunk volna - jegyezte meg Gál György. Ugyancsak az örök emlékek közé tartozik, amikor a még nem sejtett 1956-os forradalom előtt nem sokkal felléptek Budapesten a MOM művelődési házában, ahol a délelőtti próbán csúnyán elrontották az egyik táncot. Akkor rájuk rivallt az esemény főrendezője, hogy honnan jöttek, s hogy este tényleg fel akarnak-e lépni. Válaszoltak a feltett kérdésre, majd egész estig a pincében gyakoroltak. Az előadás olyan fergetes siker volt, hogy a legnagyobb tapsot ők kapták, ráadásul Rákosi Mátyás pártfőtitkár a nagy közönség előtt arra kérte az eleki román táncosokat, adják elő újra a műsorukat. Erre felvetésre csak igennel lehetett felelni.
Botás Pali bácsi arra büszke, hogy a néptáncegyüttesbe kapcsolódva - emlékezete szerint - ő segített meghonosítani a gyorsabb, ezért látványosabb és a közönség által kedvelt román táncokat. Míg Szabó Péter élete egyik legnagyobb sikerének azt tartja, hogy Zalka Máté Tiszti Iskolás hallagatókkal román táncokkal 1962-ben megosztottan elnyerték a Ki mit tud? fődíját, ami komoly tévészereplést jelentetett.
Mindhárman nagy szeretetel beszéltek egyik legkedvesebb zenészükről, az egyébként írástudatlan Kopil Gyuri bácsiról, aki nagyon tudta húzni a vonót. - Olykor bejött a gyakorlás közben a táncosok közé, és ha valami nem tetszett neki, akkor a vonóval a fiúk hátára húzott, és azt mondta: Az anyátok istenét, nem azért zenélek, hogy csak így táncoljatok! - emlékezett vissza az évtizedekkel ezelőtti híres történetekre Gál György, mindenfajta harag nélkül. Az elmúlt időben mindannyian sokat tettek azért, hogy tudásukat átadják az ifjabb generációknak, miközben megtudtam, hogy pályafutásuk nem ért véget. Gál György és Szabó Péter ma is taga, sőt vezetője az eleki román hagyományőrző néptáncosok, mondjuk így, szenior csoportjának, és - ha nem is a régi aktivitással - de sok meghívásnak tesznek eleget. Botás György ennél kevesebbet lép már közönség elé, de legutóbb októberben egy romániai néptáncfesztiválon nem kevesebb, mint negyvenezer ember előtt tette ezt, nagy sikert aratva. Ami azért is figyelemre méltó, mert jövőre tölti be a kereknek számító hetvenötödik élétévét.
- S hogy mi a titok? - kérdeztek vissza. - Az, hogy nagyon szeretni kell a zenét és a táncot - tudtam meg. - Ha meghallottam a hedegű hangját, akkor minden bánatomat elfelejtettem és táncoltam, de a kocsmába nem járatm - vallott erről Botás Pál. Gál György 1989-ben, Szabó Péter egy évvel később, míg Botás Pál 1999-ben kapta meg a Népművészet mestere díjat a néptánckategóriában. Sértettség nélkül, de némiképp fájlalják, hogy ez nem jogosít fel egy kis nyugdíjkiegészítésre. - Egészen kis összegre gondolunk - mondták egybehangzóan, kicsit keserűen.
Az eleki román néptáncosok bejárták az egész országot, és csaknem egész Európát. Táncaikat Japánban is ismerik, sőt tanítják. Ha valaki tett valamit a településmarketingért és formált valamit a városimázson, hát ők a táncaikkal, ha közvetetten is, de nagyon sikeresen tették.
Bod Tamás

Szép karácsonyi ének: bemutatkozik a Bel Canto
2001. december 16. 21:36
Klasszikus és populáris darabokkal a repertoárján mutatkozik be a nagyközönség előtt hétfőn délután az orosházi Bel Canto Kamarakórus: Schubert és Bach mellett Webber, Luis Armstrong, Presser Gábor dalai is felcsendülnek A szeretet benned él című koncerten, melynek a heyi Petőfi Művelődési Központ ad otthont.
Pörneki Anikó operaénekes, az együttes művészeti vezetője, a működés szervezeti formáját biztosító Bel Canto (ami egyébként szép éneket jelent a zene egyik világnyelvén, olaszul) Művészeti Egyesület elnöke az októberben alapított közösség céljai közül kiemelte az énekkultúra terjesztését, a megye és a város művészeti életének színesítését, bemutatkozási lehetőség biztosítását fiatal tehetséges énekesek számára, illetve hosszabb távon művészeti fesztivál szervezését. A Brüsszeli Királyi Akadémián végzett művésznő hangsúlyozta: bár az együttes még igen fiatal, decemberben kilenc felkérésnek tesznek eleget.
A hétfőn délután hat órakor kezdődő rendezvényen az énekeseket Krajczár Judit (fuvola), valamint Tóth B. Csilla és Tóth Judit (zongora) kíséri.

Jubileumi előadás a tótkomlósi kisebbségi napon
Tízéves születésnapját ünnepli a helyi szlovák általános iskola kulturális együttese, a Harmónia. A színjátszással, néptánccal és zenéléssel foglalkozó gyermekcsoport születésnapját szombaton délután a J. G. Tajovszky Művelődési Központban, a helyi kisebbségi napon ünnepelték.
Az együttest 1991-ben, a Szlovák Két Tannyelvű Szlovák Általános Iskola azóta elhunyt igazgatója, Lehoczki Istvánné kezdeményezésére alapították azzal a céllal, hogy megőrizzék a helyi népszokásokat, a komlósi hagyományokat, illetve megismertessék a széles közvéleménnyel a hazai és anyaországi szlovák kultúra értékeit.
Az elmúlt egy évtizedben számos helyen megfordult a Harmónia Kultúrcsoport itthon és külföldön, sőt Pozsonyban saját CD-jük jelent meg, melyen egy speciális, Szlovákiában népszerű stílusú popdalokat énekelnek.
A csoporton belül Kocsisné Antal Zsuzsanna a színjátszók, Laukó Zsuzsanna a néptáncosok irányítója, Krcsmériné Gyurkovics Mária és Miroslav Brna pedig a zenei produkciók vezetője. Az elmúlt egy évtizedben több mint száz gyermek fordult meg az együttesben.

A jászsági költőt gyulaivá fogadták
A magyarországi Weimar lehetne a békési fürdőváros
2001. december 10. 6:17
Rendhagyó, különleges, ebben a nemben második és komoly értékekkel rendelkező verseskötet mutattak be péntek este Gyulán, a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban. A Budapesten született, a Jászságban élő, de immár egyre több szállal Gyulához kötődő költő, Gaál Áron Gyufalángok című könyvének premierjére sokan jöttek el. Az alkotóval a Békés Megyei Napló főmunkatársa, Bod Péter beszélgetett, aki a kötet előszavát is jegyzi. Verseiből Józsa Mihály előadóművész szólaltatott meg néhányat.
Simonyi Imre - mára klasszikussá nemesedett - Gyulai krétarajzok című kötete után a Gyufalángok az, amely csaknem teljes egészében, ha úgy tetszik: tematikusan a békési fürdővárosról szól. A kötet érdekessége, hogy írója úgy vall a Városról, a Sugárútról, az Utcákról, a Dob utca 6-ról, hogy nem itt élt.
A fővárosban született, közgazdászként végző és a polgármesterségbe is belekóstolt, a Jászságban élő Gaál Áron az esten elmondta, rendhagyó úton, és kívülről érkezett az irodalomba. Hiszen 1970-ben egy március 15-ei gimnáziumi ünnepi műsor miatt alapvetően megváltozott az élete, s bár már tizenhét évesen megjelent verse, sőt a Nagyvilág című irodalmi folyóirat főszerkesztője kiállt a középiskolai vitában a fiatalember mellett, mégsem engedték, hogy egyetemi tanulmányait magyarszakon végezze el.
Életében meghatározónak bizonyult, hogy felmenői között akadt egy író, Gaál Mózes, aki nem csak Babits egyik első méltatója volt, hanem ő biztatta Molnár Ferencet, hogy írja meg a később világhírnevet szerzett Pál utcai fiúkat. De irodalomszervezői munkája is jelentős volt. Gaál Áron egy kérdésre válaszolva elmondta: gyermekkorának kisvárosi élményanyaga, egy gyulai nő szerelme, rácsodálkozás a szépségekre, valamint az a titokzatos és valójában megfogalmazhatatlan élményegyüttes ragadta meg Gyulában, ami a Jászságra is jellemző, hogy az itt élők összetartozástudata és szellemi teljesítménye kiugrik a környezetükéből. Gaál Áron kifejtette, hogy Gyula olyan szellemi nagyságokat adott az országnak és a világnak, mint Erkel Ferenc, Bay Zoltán, Kohán György, Karácsony János, Simonyi Imre és Koszta Rozália.
- Olykor nem tudjuk saját értékeinket kellően felmérni és becsülni, pedig ennyi erővel Gyula a magyarországi Weimar lehetne - utalt a két irodalmi óriás Goethe és Schiller szűkebb hazájára, és az emiatti szellemi kisugárzásra a jászsági költő, akit az est végén ünnepélyes felvezetés után gyulaivá fogadott beszélgetőtársa.

Határőrcsemeték Mikulása
2001. december 10. 6:17
Mikulás a határon címmel hirdetett rajzpályázatot az Orosházi Határőr Igazgatóság az állományába tartozók gyermekeinek. A felhívásra számos pályamunka érkezett, melyek többsége arról tanúskodott, hogy a gyermekek jól ismerik szüleik hivatását - derült ki a pénteki eredményhirdetésen, mely egybeesett az igazgatóság Mikulás-ünnepségével.
A zsűri három kategóriában értékelte a pályamunkákat. Az 5-6 évesek közül a pitvarosi Herdinai Krisztina, az orosházi Gelatta Szabolcs és az ugyancsak orosházi Búza Dániel munkáját emelték ki. A 7-8 évesek versenyét Csík Enikő (Újkígyós), Seres Boglárka (Orosháza) és Füredi Szabolcs (Orosháza) nyerte meg, míg a 10-12 évesek sorrendje a következőképpen alakult: Tarsoly Gyula (Orosháza) Iszály Beatrix és Papp Zsuzsanna (mindketten körösszakáliak. Különdíjat kapott az orosházi Duna Szabina Edina, a biharkeresztesi Dénes Nóra és az újkígyűsi Csík Renáta.
Természetesen a Mikulás is megjelent az eseményen, aki csomaggal jutalmazta meg a jelenlévő határőr-csemetéket, akiknek ünnepi műsorral is kedveskedett a papa vagy a mama - esetleg mindkettő - munkaadója, a határőrség.

Egy család, három generáció - és mind zeneszerzők
2001. december 6. 6:32
Három zeneszerző és ugyanennyi generáció: nagyapa, fiú és unoka művei csendültek fel azon páratlan családi zeneszerzői esten, amelyet az elmúlt csütörtök este tartottak Békéscsabán, a Deák utcai református templomban. A koncerten a művek megszólaltatásában csak a legfiatalabb generáció képviselője, Berta István György vett részt. A Németországból hazalátogató Kerekes Péter Csaba, a középkorosztályt képviselve a nézőtérről, míg a nagyapa, Kerekes Farkas László már csak az égi padsorokból kísérhette figyelemmel a hat zeneművet felvonultató műsort. A nagyszámú érdeklődő ősbemutató részese lehetett, ugyanis itt mutatták be Berta új zeneművét, a Reformáció kantátát, amelyet a békéscsabai református egyházközösségnek ajánlott.
- Nagyapám komoly zeneszerző volt, de figyelme a tengerbiológiától egészen a zenefestésig terjedt, s talán a nyilvánosság számára leginkább ez utóbbi emiatt ismertebb - mondta érdeklődésünkre Kerekes Farkas Lászlóról a család legifjabb zenészgenerációjának tagja, Berta István, aki békéscsabai ősbemutatója és koncertje napján ünnepelte huszonharmadik születésnapját. Tőle megtudtuk, hogy fiatal kora ellenére csaknem másfél évtizedes "zeneszerzői múlt" áll már a háta mögött. Az első zongoradarabját alig tízévesen szerezte, és az egyik legismertebb Petőfi-verset, a Szeptember végén címűt, tizenhárom évesen zenésítette meg. Ez a zenemű szerepelt a mostani koncert műsorán. S talán nem túlzás: az egykori gyermekszerző műve egy évtized távolában is érett munkának tűnik.
- Hogyan tovább? - tettem fel a kérdést a huszonéves zeneszerzőnek. Kiderült, a diploma megszerzését tartja elődlegesnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, majd egy jó szimfonikus zenekarban szeretne helyet szorítani magának a fagott szakos hallgató. - Mindez nem zárja ki, hogy zenét szerezzek, a kettő megy együtt is. A komponálás nem reggel nyolctól délután négyig tartó elfoglaltság - mondta az ifjú zenész és zeneszerző. Megjegyezte, hogy bár családi indíttatás révén csaknem egyenes út vezetett a zenéhez, egy picinyke kitérő mégis volt. Megkísértette a színészmesterség elsajátításának gondolata. - Ám az egyetemen már nem véletlenül kerültem a zeneszerzői szakot. Amit ott tanítanak, az véleményem szerint favágás, és sehova sem vezet - mondta huszonéves magabiztossággal, ellentmondást nem tűrően. Édesanyja, a közel negyven éve Békéscsabán zeneoktatóként dolgozó Kerekes Terézia, bekapcsolódva a beszélgetésbe azt hangsúlyozta: fia ízig-vérig huszonegyedik századi zenét szerez.
A Hódmezővásárhelyről származó, de oda most már csak a temetőbe visszajáró zenészdinasztia tagjai ma Budapesten, a németországi Gerában és Békéscsabán élnek. A família most azt tartja az egyik legfontosabb feladatának, hogy feldolgozza és megismertesse a nagyapa még korántsem teljesen feltárt életművét. Az 1998-ban elhunyt Kerekes Farkas László számtalan zongoraversenyt, és lánya, Kerekes Terézia szerint, legalább húsz operát hagyott hátra, köztük a hunok vezéréről, az Attiláról szólót.
Berta István érdeklődésemre elmondta, a nagyapa életművéből a zenefestést bizonyosan nem viszi tovább, rajzkészség hiánya ebben megakadályozza. Kerekes Farkas László élet utolsó évtizedében kidolgozta, és rendszerré fejlesztette a szinesztézián alapuló eljárást. Ennek lényege, hogy vélekedése szerint minden hangnak van színe, pontosabban színárnyalata, s minden dallamnak megfesthető motívuma. Így egy zenei kompozíció - a maga időbeliségében - festménnyé változhat. Méghozzá több méter hosszú, de esztétikai szempontból is élvezhető műalkotássá. Erre példa Ravel Bolerójának "megörökítése", ami annyira sikeres volt, hogy egy zenész, aki elsőre nem tudta, mit "ábrázol" a kép, végül hibátlanul "lejátszotta" azt. Ekképp a festmény kottaként szolgált.
A zeneszerző dinasztia, amely tavaly kezdte, és az idén folytatta Békéscsabán a családi zeneszerzői estet, már a jövő évi hasonló fellépésre készül. Emellett helyet keres a zenefestés atyjának, Kerekes Farkas László műalkotásainak kiállításához.
Bod Tamás

Új típusú közművelődési modell
2001. december 4. 23:45
Az új típusú orosházi közművelődési modell jegyében megszületett az első megállapodások egyike, melyet az önkormányzat az Orosházi Fúvószenekar Egyesülettel kötött.
A civil szervezet az azonos nevű, több mint hetven esztendős, a határokon túl is ismert együttes szervezeti hátterét biztosítja. A K. Tóth László karnagy által vezetett fúvószenekar a közelmúltban elfogadott közművelődési megállapodás jegyében évi egymillió forintos apanázst kap feladatai végrehajtására, negyedéves bontásban. Az önkormányzat vállalja továbbá, hogy gondoskodik próbahelyről és fellépési lehetőségeket biztosít a zenekarnak mind a városban, mind a testvérvárosokban, valamint részt vállal a népszerűsítésben is. Ezen túl a város lehetőséget nyújt a zenekar tagjainak a szakmai önképzésre, illetve folyamatosan gondoskodik a megfelelő utánpótlásról intézménye, a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola révén.
A megállapodás szerint a fúvósok vállalják, hogy fellépnek a városi ünnepségeken és kulturális eseményeken. Ezen túl az egyesület közművelődési tevékenységéről nyilvántartást vezet, melybe betekintést enged az önkormányzatnak, tevékenységéről, a támogatás felhasználásáról pedig évente beszámol.
A megállapodás 2002 január elsejétől lép hatályba.

Téli szünet Harry Potterrel - decemberi filmajánló
2001. november 25. 21:46
Alig néhány héttel a világpremier után hazánkban is látható a várva várt Harry Potter-sztori a filmvásznon. A már könyv formában is páratlan sikert arató történet filmbemutatója nem kis viharokat kavart: az Egyesült Államokban a katolikusok kiáltanak sátáni befolyásolást, itthon az egyik karizmatikus egyház hetilapja tiltakozott címlapon az okkultizmus vélt vagy valós népszerűsítése ellen. A tiltás, tiltakozás természetesen nem vezet sehová, a néző maga dönt, hogy jegyet vált-e a Harry Potter és a bölcsek köve című filmre.
A tizenegy éves Harry (Daniel Radcliffe) számára eddig nem sok jót tartogatott az élet: árvaként nőtt fel rokonai házában. Egy nap azonban fény derül az igazságra: szülei híres varázslók voltak, és nem autóbaleset miatt veszítette el őket, ahogy eddig hallotta, hanem minden idők leghatalmasabb sötét mágusa, Voldemort nagyúr ölte meg őket. Máig rejtély,hogy az egyéves Harry hogyan élte túl a támadást, de nevét azóta áhítattal emlegetik a varázslók között.
Más karácsonyi meglepetéseket is tartogatnak a filmforgalmazók, többek közt kedvenc sztárjainkkal találkozhatunk a vásznon. Bruce Willis mindenképpen közéjük tartozik. A szupersztár ezúttal egy vidám történet főhőseként, egy sajátos szerelmi háromszög szereplőjeként látható. Joe Blake és Terry Collins bankrablók, akik remélik, hogy utolsó akcióik segítségével sikerül annyi pénzt szerezniük, hogy megvalósíthatják álmukat, mely nem más, mint a visszavonulás. Ők egyébként az "Altató banditák", akiktől Oregontól Kaliforniáig a bankárok rettegnek, a közvélemény viszont imádja őket. Trükkjük rendkívül egyszerű, de hatásos: túszul ejtenek egy bankárt és a családját, megvacsoráznak velük, a házukban töltik az éjszakát, majd reggel a bankárral együtt mennek dolgozni, és kirabolják a bankot, mielőtt az alkalmazottak megérkeznének. Ám megjelenik Kate, aki keresztülhúzza számításaikat...
Ugyancsak évtizedek óta kultikus mozisztár Michael Douglas, aki ezúttal sztárpszichológust alakít a Ne szólj száj című thrillerben. Dr. Nathan Conrad, a New York-i elitnegyed felkapott pszichiátere talányos esettel találkozik: a páciens fiatal nő, akinek története megmagyarázhatatlan erőszakról és egy sor korábbi sikertelen kezelésről szól. Nathan nem is sejti, hogy Elisabeth érthetetlen szavai veszélyt hoznak rá és családjára, és hamarosan olyan helyzetben találja magát, mely lidérces álmaiban sem kísértette meg. Az első kezelés éjszakáján elrabolják a kislányát, és az életéért cserébe a pszichiáternek ki kell szednie Elisabeth-ből egy hatjegyű számot, melyet csak ő ismer.
A divat világának csillogását és árnyoldalait tárja fel sebészi pontossággal a Zoolander, a trendkívüli című film, ugyancsak a decemberi filmkínálatból. Derek Zoolander (Ben Stiller) három egymást követő évben is megvédte az Év férfimodellje címet, ám ez számára kevés: be kívánja bizonyítani, hogy ő nem csak egy sima nagyon-nagyon jóképű csődör kígyóbőrben, hanem belevaló fickó, aki szembeszáll a gonosz divat-alvilággal, és sok millió rajongójának ad igazi okot az ünneplésre.
Az életrajzi filmek kedvelőinek ajánljuk a Marlene című német-olasz produkciót a legendás művésznő, Marlene Dietrich életéről. A valódi eseményeken alapuló történet egy nőről szól, akit Berlinben felfedezett egy rendező, megváltoztatta az életét, birtokolta, és sztárt csinált belőle. Marlene Dietrich személyében új típusú színésznő lépett a színre. A férfiak imádták, a nők olyanok akartak lenni, mint ő. De az egyetlen, akit igazán szeretett, soha nem lehetett az övé. A hetvenes évek közepén New Yorkban Marlene Dietrich (Katja Flint) utolsó alkalommal lép a színpadra, és visszaemlékezik a húszas évek végére, pályafutásának kezdetére, A kék angyal című filmre, s visszagondol felfedezőjére és szeretőjére, a legendás rendezőre, Josef von Sternbergre...
"Réges-régen, sőt, messze-messze, egy távoli vegyesbolt és videótéka előtt, naphosszat a járdán henyélt két alak, Bob, a hallgatag, és Jay, a balga tag. Már a Shop Stopban is ott anyázták a vevőket, a Shop Showban jedi Batmanként mentették meg a helyzetet, a Képtelen képregényben feltárták az élet tanítását, a Dogmában is ott szent-telenkedtek a háttérben, de most végre övék a főszerep, mert - talán utoljára - visszatértek, és nincs kegyelem, mert Jay és Néma Bob visszavág!" - az idézett mondatok a Jay és Néma Bob visszavág című film ajánlójában szerepelnek, s híven fejezik ki a független vígjátékok nagymestere, Kevin Smith legújabb produkciójának hangulatát. A Hollywood-paródia olyan filmeket figuráz ki egyebek közt, mint a Csillagok háborúja, a Good Will Hunting vagy éppen az Amerikai pite - igazi kikapcsolódás a téli szünet, valamint az ünnepek idejére.
Korbely György

Bélyeggyűjtők jubileumi tárlata
2001. november 25. 21:47
Kétnapos kiállítással ünnepli fennállása hetvenéves évfordulóját a Magyar Bélyeggyűjtők Egyesülete (MABÉOSZ) orosházi szervezete. Az 1931-ben alapított szervezet történetéről monográfia készül, melyet várhatóan márciusban ismerhet meg a szélesebb közvélemény - tudtuk meg Baudermann Imrétől, a tanulmány szerzőjétől, az orosházi bélyeggyűjtők elnökétől, aki a kiállítás megnyitóján arról is beszámolt, hogy jelenleg negyven tagot számlálnak, valamint egy húszfős ifjúsági szakkört is működtetnek.
A hétfőn még megtekinthető tárlaton különleges bélyegek és más értékes postai lapok, okiratok tekinthetők meg, egyebek közt egy 1850-es illetékbélyeg, első világháborús képeslapok, egy rendkívül gazdag J. F. Kennedy-gyűjtemény, valamint közlekedési, történelmi, helytörténeti tárgyú tematikus összeállítások.
A tárlatot vasárnap délelőtt Varga István országgyűlési képviselő nyitotta meg, aki örömének adott hangot, amiért az információs társadalom korában egyre nagyobb érdeklődés övezi a klasszikus értékeket, s ez nem csak a bélyegekre, hanem a műtárgyakra és antik könyvekre is igaz. A képviselő oklevelet nyújtott át annak a hat bélyeggyűjtőnek - Dénes Pálnak, Dohányos Józsefnek, Szalay Istvánnak, ifjabb Nagy Jánosnak, Venczur Gyulának és Tóth Bélának -, akik két napra közkinccsé tették értékeiket.

Elkészült a Diáktanya logója
2001. november 25. 21:47
A közelmúltban hirdették ki annak a logótervező pályázatnak az eredményét orosházi Petőfi Művelődési Központ írt ki a nemrégiben átadott ifjúsági találkahely, a helyi Diáktanya arculatának megjelenítésére. A felhívásra harminckilenc jeligés pályamunka érkezett, melyek közül az ítészek Varga Balázs helyi gimnazista fiatalember munkáját találtak a legjobbnak. Az általa tervezett embléma díszíti ezentúl a diáktanya különböző kiadványait és reklámanyagait.
Az Ond utcai átalakított családi ház változatos programokkal várja a célcsoportot jelentő 12-18 éves diákokat - tudtuk meg a szervezőktől. Az elkövetkező hetekben egyebek közt mesedélutánok, filmvetítések, Mikulás-ünnepség, játékbörze szerepel a kínálatban, de lesznek kötetlen beszélgetések, tréningek, Activity-vetélkedők is. Izgalmasnak ígérkezik az Őszintén a drogról, avagy visszaút a pokolból című rendezvény is, ahol a nagyszénási rehabilitációs otthon néhány lakója vall korábbi szenvedélyéről és annak legyőzéséről.

Korábbi cikkek a Kultúra rovatból

Vissza a címlapra

Fórum