Rolling Rock: túl az első két elődöntőn
Félidejéhez érkezett a szarvasi Granárium-Zebra Klub által szervezett országos tehetségkutató rockfesztivál: az első két elődöntőből miskolci és gyomaendrődi zenekarok jutottak tovább.
A IV. Rolling Rock fesztivál első elődöntőjében az egyéni hangzású metálzenét játszó miskolci Varsó zenekart találta a legjobbnak a zsűri, míg a második helyen a nagykátai úgynevezett gördeszkás punk-rockot játszó Emerica végzett - egy pont különbséggel. Az első elődöntő közönsége az orosházi Hangyák hardcore műsorát értékelte a legjobbnak.
A múlt hét péntekén megrendezett második fordulóban a gyomaendrődi Insipid bizonyult a legjobbnak funkys alapú rockmuzsikájával. A második helyen a hetvenes évek rockzenéjét idéző gyulai Necropolis végzett. Érdekesség, hogy a közönség is ezt az elavultnak gondolt műfajt játszó zenekart találta a legjobbnak a kilenc fellépő zenekar közül.
A két további elődöntő után február másodikán rendezik meg a döntőt, ahol nyolc zenekar lép színpadra: a négy első helyezett, a két legtöbb pontot kapó második, illetve a közönség két delegáltja. A döntőben értékes jutalmak találnak gazdára: hangrögzítési lehetőségek, fesztiválmeghívók, hangszerek. Ekkor derül ki az is, ki nyeri meg a Viharsarok Online különdíját: lapunk elkészíti a legjobban szereplő zenekar honlapját.
Képek a második elődöntőről

Videófront: januári pangás
Januárban csak akkor menjünk videótékába, legalábbis újdonságokat böngészni, ha tényleg nincs jobb dolgunk, illetve lemaradtunk fontos alapfilmekről. A január ugyanis a jelek szerint e területen is a pangás időszaka.
Bár majd az idő dönti el, hogy a fél évvel ezelőtti mozikínálatból mi válik majd valóban alapfilmmé, annyi bizonyos, hogy máris kultuszfilmmé vált a South Park - Nagyobb, hosszabb, vágatlanabb című egész estés animációs alkotás. Az HBO nézői egy ideje már ismerik a különös, az USA északi részére képzelt fiktív világot, amely túltesz mind a Simpson család, mind a Beavis and Butt-head humorán, tahóságán, együgyűségén, ezzel együtt szeretetreméltóságán. Figyelem: csak azok számára javallott a megtekintés, akik mentesek mindenféle prüdériától.
Az újdonságpolcról ugyancsak érdemes leemelni a Pop, csajok, satöbbi című filmet, mely az ideje-végre-felnőni szindrómával foglalkozik, remek eszközökkel. A John Cusack által megformált Rob Gordon egy nem túl forgalmas chicagói lemezbolt tulajdonosa, ahol még mindig bakelitlemezeket árulnak. Rob nem mindennapi zenemániás fazon, és két alkalmazottja, Dick és Barry nem különben: mindent tudnak, ami a popzenével kapcsolatos, többek között a legkülönfélébb témákhoz passzoló, saját gyártmányú Top 5 slágerlistákkal bombázzák a vevőket. Ám mindez mit sem segít Robnak, amikor barátnője, Laura egy napon faképnél hagyja, ő pedig kétségbeesetten szeretne egyenesbe jönni magával és rendbe szedni életét.
Nem feltétlenül kultuszfilmek, azon újranézhető alkotások még a januári repertoárból: a Hazafi Mel Gibsonnal, a Mission Impossible II. Tom Cruise-zal és az Új csapás Jackie Chan-nel.
Habár a kereskedelemben is pangási időszak az év első hónapja, azért érdemes egy gyors leltárt készíteni a megvásárolható videókról és DVD-kről. A videóforgalmazóknál néhány hete lehet megvásárolni a Kettős kockázat, az Álmosvölgy legendája és a Bigyó felügyelő című filmeket, továbbá a Schwarzenegger-életműből három korai munka, a Terminator, a Kommandó és a Predator kapható. A James Bond-sorozat gyűjtői ha zsebbe nyúlnak, négy megjelent filmmel gazdagodhatnak: Az aranypisztolyos férfi; A kém, aki szeretett engem; Moonraker  (Holdkelte) és  Szigorúan bizalmas.
Ugyanezek immár DVD-n is elérhetők, mint ahogy a modern házimozizás alapját jelentő adathordozón is meg lehet vásárolni egyebek közt immár a Született gyilkosok, a JFK, illetve a Woodstock című alkotásokat.

Zenemix csak vájtfülűeknek
A jelek szerint több évtizedes próbálkozás után mégis van világsztárunk: Yonderboi. Az elektronikus zene nemrég feltűnt üstököse sajnos csak idehaza ismeretlen, nem úgy Nyugat-Európában. Legutóbbi sikere:  BBC1 Worldwide 2000-es toplistáján az előkelő kilencedik helyezést kapta ifj. Fogarasi László. Az év végi szavazáson azokra a számokra lehetett voksolni, melyeket Peterson 2000-ben válogatott a világszerte hallható, más adók által is átvett műsorában. Yonderboi Pabadam című száma így került a kilencedik helyre, olyan neveket előzve meg, mint LTJ Bukem, Photek vagy RZA. A műsor szerkesztője külön méltatta a 19 éves magyart zenész - civilben egyetemi hallgató - Shallow And Profound című albumát .
*
A panoptikumáról ismert Madame Tussaud's cég által a közelmúltban közvélemény-kutatást szervezett a leggyűlöltebb személyiségekről, melynek élén popzenészek is szerepelnek. A válaszadók szerint a leggyűlöltebb személy Adolf Hitler, őt Szlobodan Milosevics követi, míg az Oasis frontembere, Liam Gallaghernek a harmadik helyre került. A kisebbik Gallagher gyakran keveredik olykor tettlegességig fajuló konfliktusba rendőrökkel, zenésztársakkal, újságírókkal, sőt még rajongókkal is, s mindez a jelek szerint nem találkozik a brit közvélemény rokonszenvével.
*
Túl az óceánon jelenleg a Jackson Five lehetséges újbóli össezállása foglalkoztatja a közvéleményt. Egy rádiónak nyilatkozva ugyanis Jermaine Jackson elmondta, hogy a testvérek gozerővel dolgoznak az új lemezen, s nem kizárt, hogy  jövőre turnéra is indulnak. A Jacksonok - Jermaine, Tito, Randy, Marlon és Michael - ismételt együttműködése körül természetesen az utóbbi név csatlakozása az igazi szenzáció. 
*
Több mint harminc állomása lesz a U2 tavasszal induló amerikai turnéjának. Az Elevation Tour 2001 március 24-én indul Fort Lauderdale-ben és június 21-én East Rutherfordban zárul. A turné egy jellegzetessége az lesz, hogy jóval szerényebb színpadi látványt ígér, mindezt a vissza a gyökerekhez koncepció jegyében. Az ír banda előtt Harvey lép fel. Amerika újbóli felfedezése után Bono és csapata még a nyáron európai turnéra készül.
*
Új lemez kiadására készül a nyolcvanas évek kultzenekara, a Depeche Mode. A még cím nélküli új album producere a Homogenic és Selmasongs című Björk-albumokat jegyző Mark Bell. A már felvett albumot beharangozó kislemez, a Dream On áprilisban, a nagylemez májusban jelenik meg.
*
A legutóbbi Grammy-díjátadás megasztárja, Carlos Santana májusban vonul stúdióba, hogy felvegye szeptemberben megjelentetni kívánt új albumát. Az anyag vezérgondolata az erőszak-ellenesség lesz állítólag, s a lehetséges közreműködők között van Bob Dylan, Michael Jackson, Whitney Houston, Aretha Franklin és Prince. S ha már Grammy: a jelek szerint a Radiohead lesz az idei befutó, ha nem is kilenc díjjal. A Kid A sanszos az év albuma, az év alternatív albuma, a legjobban kevert  album és producere, Nigel Godrich révén pedig a legjobb produceri munka kategóriájában.

Kerti Károlyra emlékeznek a Magyar Kultúra Napján
Orosházán Kerti Károly grafikus- és festőművész emlékkiállításának megrendezésével készülnek a Magyar Kultúra Napja megünneplésére - tudta meg lapunk. 
A kiváló művész és pedagógus tárlata január 19-én, pénteken délután 17 órakor nyílik meg a Városi Képtárban, megnyitóbeszédet mond Fülöp Erzsébet festőművész. A rendezvényen közreműködnek a helyi zeneiskola növendékei.
A kiállított alkotások - melyek a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, az orosházi Petőfi Művelődési Központ és egy magángyűjtő tulajdonai - egy hónapon keresztül, február 18-áig tekinthetők meg.

Mozikórkép Békés megyében
Filmszázházak tucatjai szűntek meg, pedig nincs is multiplex
Egy friss felmérés szerint az ország és a Viharsarok legtöbb községében megszűnt a mozi. Ezer, de könnyen lehet, hogy másfélezer picinyke vetítőhelyiség a rendszerváltás után elveszett. Az utóbbi tíz évben a legtöbb Békés megyei kistelepülésen is megszűnt a mozi, aminek a legfőbb magyarázata a videó és a kábeltévé-rendszer térhódítása, valamint a folyamatosan csökkenő vásárlóerő. A legtöbb községben veszteséget termeltek a mozik, nem véletlen, hogy négy évvel ezelőtt felszámolták a teljesen eladósodott Békés Megyei Moziüzemi Vállalatot. Az érem másik oldala: Békésben csak 2001 végére készül el, egy most épülő bevásárlóközpontban, a megye első multiplexes mozija.
Sinka József békésszentandrási polgármester érdeklődésünkre elmondta, néhány évvel ezelőtt egy vállalkozó működtette bérleti díj ellenében a mozit, ám két hét után elfogytak az emberek, majd ingyen biztosították neki a helyiséget, de így is ráfizetéses volt az ügylet. Ma bútorraktár van az egykori nagyteremben, és a helyiek a közeli Szarvasra járnak moziba. Hasonló a helyzet a nemrégiben városi rangot kapott Eleken is, ahol már öt éve nincs mozi. Az időközben felújított művelődési házat az önkormányzat kiadta vállalkozásba, de minden jel szerint az új működtetőnek nem fizetődne ki a mozizás újbóli beindítása. 
Némiképp eltér ettől a kétegyházi helyzet, ahol vasárnaponként egyszer vetítenek. A helyi művelődési ház vezetője, Szelezsán Péter érdeklődésünkre elmondta, korábban heti három előadás volt, de a tavalyi adatokat összesítve kiderült: átlagosan húszan néztek meg egy-egy filmet. - Most döntöttem, amennyiben egy filmre nem váltanak tizenkettőnél több jegyet, úgy a filmvetítés - a teljes ráfizetés elkerülése érdekében - elmarad - mondta az igazgató. 
A városokban sem sokkal jobb a helyzet, Gyulán a kilencvenes évek elején egy szabadtéri és két egész évben nyitva tartó mozi működött, mára csupán egy maradt hírmondónak.

Tökéletes nyugalomban alkot Csabacsüdön
Szakács Aliz pici műhelyének munkaasztalán egy bőrmellény várja, hogy megkapja azokat a szintén bőrből készült rátéteket, amitől aztán igazán különleges darabbá válhat majd.
- Az Országos Népművészeti Kiállítás pályázatára készül - mondja Aliz. - Ezen a pályázaton osztják ki, ha kiosztják, a Gránátalma Díjat, ami az egyik legrangosabb elismerésnek számít a bőrös szakmában. Nem könnyű szert tenni rá, az utóbbi 20-30 évben csak négyet osztottak ki belőle. Ebből kettőt a mesterem kapott - teszi hozzá mosolyogva.
A fiatal csabacsüdi lány eddigi bőrös munkáival kiérdemelte a Népművészet Ifjú Mestere címet, két éve pedig, mint népi iparművészt is jegyzik. A Népi Iparművészeti Tanács Aliz 38 bőrös munkadarabját zsűrizte. Ezek a tárgyak kiegészülnek azokkal a munkákkal, amelyekkel tavaly elnyerte előbb a Békés megyei Ifjúsági Népi Kézműves pályázat első helyezését, majd Hatvanban, a pályázat országos változatán aratott ugyanilyen sikert. Pesterzsébeten a Gál Imre Galériában láthatók a díjnyertes tárgyak, májustól pedig a  Néprajzi Múzeum kiállításán szerepeltek.
Táskák, övtáskák, övtarsolyok, ékszerek fotói sorakoznak a zsűrizett munkákat gyűjtő albumban, de került már ki Aliz keze alól köcsögduda, sámándob, bőrlábbeli vagy bőrkosárka is.
- Melyik a kedvenced?
- Az a válltáska, amelyikkel a Népművészet Ifjú Mestere címet elnyertem. Azt meg szeretném tartani magamnak.
Öt éve gyakorolja ezt a mesterséget. Már általános iskolában és a gimnáziumban is szeretett rajzolni, ám amikor továbbtanulásra jelentkezett nem vették fel a "rajzos" iskolába, ezért ment el a békéscsabai Kézműves Szakiskolába. 
- Eleinte nem tűnt túl bíztatónak a dolog - meséli. A bőrös oktatónk egy cipész volt, aki műanyag táskafüleket varratott velünk ezerszámra. Akkor majdnem meginogtam, de szerencsére az iskola felkérte vendégtanárnak Horváth Tibort, akit ma a mesteremnek nevezhetek. Mikor az ő munkáit megláttam, az csodálatos élmény volt számomra. Akkor döntöttem a bőrművesség mellett. Horváth Tibor rajzos múltam miatt eleinte bőrképek festésére bíztatott, de ez nem volt tulajdonképpen se iparművészet, se népművészet. Aztán kitaláltuk együtt a bőrzsinórozás technikáját. Ez egyféle ötvözet. Hasonlít a lószerszámok sallangjaira és a viseleti elemek zsinórdíszeire. Egyedi technika ez, amit én képviselek.
Aliz napjai csak januártól áprilisig, márciusig telnek a munkaasztal mellett. Ez az az időszak, amikor megtermeli azt az árumennyiséget, amivel aztán a vásárokat járja.
- Vannak nagyon színvonalas népművészeti vásárok Magyarországon, ahol el is lehet adni ezeket a dolgokat - érkezik a válasz, mikor a megélhetés kényes kérdése kerül sorra. Munka közben nem arra gondolok, mennyiért lehet majd eladni valamit. Beleestem már néha ilyen hibába, de ez lerontja az alkotás örömét. Nekem olyan szerencsém van, hogy a munkám a hobbim. Az a legjobb benne, amikor valami újat kell létrehozni. Gyakran előfordul, hogy az egyik darab készítésekor már a másikra gondolok.
Ahogy a munka részleteiről beszél, hamar kiderül: rendkívűli türelmet igényel. Az asztalon fekvő bőrmellény elkészítési ideje az anyagbeszerzéssel, a tervezéssel, az előkészítéssel együtt úgy három hónapot tesz ki. De Aliz végtelenül türelmes embernek tartja magát.
A műhelymunkán, vásárokon, bőrös konferenciákon kívül arra is jut ideje, hogy fiatalokat - nála is fiatalabb általános iskolásokat - tanítson a mesterségre. A csabacsüdi iskola bőrös szakkörösei is dicsekedhetnek már néhány szép sikerrel.
- Nem félsz elárulni a szakma titkait? Ezzel tulajdonképpen a konkurenciát neveled.
- Nem. Talán azért nem, mert szakmai féltékenységet soha nem láttam a mesteremtől sem. Én ugyanúgy mindent szívesen elmondok azoknak, akik tőlem akarnak tanulni. Egyébként ha sokmindent meg is tudhat mástól az ember, akkor is szükség van még arra, hogy ő maga kikísérletezzen dolgokat. Évek telnek el, míg egyes munkamozzanatokat biztonsággal meg tud csinálni az ember. Úgy gondolom, aki vállalkozik rá, hogy ilyen munkaigényes dologgal foglalkozzon, az megérdemli a segítséget.
- Mit jelent számodra, hogy Csabacsüdön élsz?
- A tökéletes nyugalmat. A legideálisabb hely a munkához. Egy  zajos, rohanó városban nem tudnék így dolgozni, ebben biztos vagyok. Ilyen munkát pedig csak nyugodtan lehet csinálni
Keserű Zsuzsa

A Király és a hullarablók
Noha az elmúlt egy hétben már minden lehetséges információ,  összefüggés napvilágot látott a Király, Zámbó Jimmy életéről és haláláról - többek közt lapunkban is -, s a Nyájas Olvasó már unja is a témát, az alábbiakban mégis kísérletet teszünk a téma egy újabb megközelítésére. Elsősorban arra próbáljuk meg felkészíteni a nagyérdeműt, hogy mire számíthatnak az elkövetkező időszakban, a Jimmy Nélküli Korszakban, illetve ebből talán felsejlik valami napjaink Magyarországáról, melyről tévedés azt hinni, hogy a Fidesz, a Kisgazdák vagy éppen az MSZP kliensei irányítják, sokkal inkább a huszadik század egyik kikerülhetetlen találmánya, a világot is uraló showbiznisz.
A hullarablók ideje jött el: másod- és harmadvonalbeli muzsikosok (az udvartartás) verik a mellüket, hogy micsoda nagy barátai voltak a néhai Királynak, a gyász első napjaiban végighaknizták a tévétársaságok stúdióit, kétes hangulatú emlékműsorok vendégeiként. Aztán ugyanezek a kifakult sztárok stúdióba vonultak és emlékdalokat játszottak fel a temetés idejére már valószínűleg utcára is kerülő korongokra. Ezidáig természetes - bár visszataszító - folyamatról van szó, ami magyar - vagy legalábbis balkáni, banánköztársasági - sajátosság, hogy a végrehajtó hatalom bokszkesztyűje, a fegyveres testületek tagjai is mikrofont (!) ragadtak. Nem csak a testület bohóca, bizonyos Komáromi ex-rendőrkapitány-popsztár énekelt fel gyászos képpel emlékdalt, hanem az országos börtönparancsnok, a rendőrtiszti főiskola igazgatója és más tábornokok is közös CD-t készülnek megjelentetni az emlékezés jegyében. Hát hol élünk? Miért akarnak a hazánk közrendjének őrzésével megbízott parancsnokok mindenáron az elithez tartozni? Kétes másként vállalkozók báljain, partijain haknizni? Az amúgy is megtépázott presztízsű testület ezzel újabb lépést tett afelé, hogy végképp semmibe vegyék - Jimmy rajongói és elutasítói egyaránt. Ebbe a sorba tartozik egyébként Csepel rendőrkapitány asszonya, aki nem énekel ugyan (legalábbis nem tudunk róla), de kedden reggel össze-vissza nyilatkozataival ő indította el azt a lavinát, melynek végeredménye a halálhír körül kialakult bizonytalanság, amelynek egyik őrült mellékága volt a jellegzetes hajkorona eltűnéséről szóló álhír. De ez már a királycsinálás, legendagyártás kategóriájába tartozik, lehet, hogy a család egyenruhás barátnője nem túl jó rendőr, de marketingből kitűnő.
Zámbó Jimmy-t hasonlították már az elmúlt egy hétben John Lennonhoz, Jimi Hendrix-hez, Jim Morrisonhoz (milyen kísérteties egybeesés, úgy látszik, a James becéző alakja átkot jelent viselőjére), de leginkább az igazi király, Elvis Presley legendájának sajátos, közép-európai újratermelődése várható hamarosan. Azt nem lehet tudni, hogy néhány év múlva lesznek-e őrültek, akik Jimmynek képzelik magukat, vagy éppen rendeznek-e a távoli jövőben Zámbó Jimmy-hasonmás versenyeket, a két király életpályájában azonban felfedezhetők hasonló elemek: mindketten alacsony sorból küzdötték fel magukat, indulásuk progresszivitást jelentett a maguk korában (Jimmy esetében ez nem ennyire köztudott, de tudni kell: a nyolcvanas években kiadta a Füstös éjszaka blues című kislemezt, melyben megcsillantotta négy oktávjának minden lehetőségét), majd a showbiznisz szabályai szerint, az elvárásoknak megfelelve folytatták életművűket, igaz, sok millió, milliárd  fogyasztónak szereztek örömet vele (A milliárd természetesen Elvisre vonatkozik, de a mi Jimmynk is elindult a világhír felé: a CNN, legalábbis annak internetes kiadása is beszámolt haláláról). Később a hirtelen jött sikerrel sem Elvis, sem Jimmy nem tudtak mit kezdeni, jöttek a sztárallűrök. Elvis a kábítószerekhez és a mértéktelen zabáláshoz menekült, Jimmy pedig... hm, ezt csak később tudjuk meg, ha megtudjuk egyáltalán, mindenesetre én sztárallűrnek nevezném azt, ha valaki lövöldözni kezd, mert éppen idegesítik a szomszéd kakasai.
A showbiznisz kegyetlen világ, hamar soha nem látott magasságokba emel és hamar letaszít onnan, s e magasságokból rendkívül nagyot lehet esni. E tekintetben a Király nyugodt szívvel tekinthet le az égi pódiumról: ő már biztosan nem kényszerül vissza a füstös kocsmák zongorái mellé és nem kell öt-hat évenként szánalmas nosztalgiabulit szerveznie néhány milliócska újbóli begyűjtésére, mint ahogy ezt a nála 10-15 évvel idősebb rockmatuzsálemek rendszeresen megteszik, legközelebb éppen az Illés-Omega-Metró trojka.
Zámbó Jimmy Imrét egyébként jövő szombaton temetik el a csepeli temetőben, az előzetes hírek szerint királyi pompával.
Korbely György

Indul a Rolling Rock tehetségkutatás
Több mint harminc zenekar vesz részt a ma kezdődő IV. Rolling Rock Tehetségkutató fesztiválon, akik a megye és az ország különböző részeiből adták be jelentkezéseiket - tájékoztatta lapunkat Bukovinszky Béla, a rendezvényt szervező Zebra Klub vezetője.
A szokásokhoz híven az idei zenei tehetségkutató fesztivál is négy elődöntőből, illetve egy döntőből áll. A kedvelt szarvasi klubban pénteken esténként hallgathatja meg a lemezszerződéssel nem rendelkező fiatal bandákat a zsűri és a közönség, majd az innen továbbjutó nyolc zenekar február másodikán mérettetik meg a döntőben.
A mai forduló résztvevői: Varsó (Miskolc);  Emerica (Jászberény);  Mom’s Favourite (Eger); Green Peach (Bp.) N.C.W. (Szolnok);  Divat Ellen (Szeghalom);  Hangyák (Orosháza) Dependencia (Mezőtúr). A zenészekből, zenei szakemberekből, újságírókból álló zsűri minden fordulóból egy zenekart juttat tovább, de további négy banda is a döntőbe kerülhet: kettő a közönségszavazatok, kettő pedig a legtöbb pontot kapott második helyezettek közül.
A fesztivált a Viharsarok Online is támogatja: a nyertes zenekar honlapját elkészítjük, illetve azt a viharsarok.net szerveren helyezzük el.

Esterházy gondolatgombócokkal
Mondjuk azt, hogy egy étteremben ülünk. Előttünk az asztalon egy kétsorban leírt nevű étel, a legfinomabb (bár ezt persze csak később tudjuk meg) pástétom, amit valaha is ettünk, s egy kicsivel a pástétomon túlnan egy kócos, vagy legalábbis olyan ágas-bogas hajú úriember. Kicsit kilóg a sorból (nem az önmaga és a pástétom alkottából), ahogyan szétnézünk az étteremben ülő úriembereket és naccsasszonyokon, magunkat is beleértve. De ettől olyan jó az egész; leszámítva persze a pástétomot (s később követőit, az erőlevest, a halkölteményt, a rostélyost és a tortát) - ezek ugyanis Jalecz Lajos és csapata munkájától jók.
Mondjuk azt, hogy ezen az estén az étteremben, amit nevezzünk Kisködmönnek, többé-kevésbé illusztris kis társaság, harminc-harmincöt ember gyűlt össze. Ami köztünk szólva is remek dolog, mármint az, hogy ekkora társaság jöjjön össze csak az együttvacsorázás kedvéért. Ezt egyébként nem mi észrevételezzük először, hanem a sorból kissé kilógott úriember, aki a többieknél némileg későbben érkezett és aki éppen velünk szemben (na jó, legyünk történelmileg hűségesek, szemben, de kissé oldalvást) ül. Nevezett, pontosabban mindeddig még nem nevezett úriember, bizonyos Esterházy Péter, aki egyébiránt - hihettük eleinte - inkább volt társasággyűjtő ok, mint a kezdetekben nem is ismert étkek. A remekségre vissza: persze ennél is remekebb dolog az, hogy van egy ember, aki kellően őrült ahhoz, hogy Gyulán folyamatosan gasztronómiai varázslatokat vigyen végbe, aki eléggé őrült ahhoz, hogy indonéz éttermet nyisson egy alföldi kisvárosban, amit sikerrel működtet, majd a csúcson abbahagyja és magyar éttermet nyisson ugyanitt, és - többek között - múltidéző vacsoraesteket szervezzen - folytatja a vendég, aki (tudjuk, s nevetgetünk) "nem a szavak embere". Igazat adunk neki (nem a szavak ügyében), miközben kortyolgatjuk a pezsgőt és szemezünk az elébink helyezett, őszi avarba öltöztetett pástétommal. 
Meg persze lopva Esterházyval is, Író Úrral, tudni sem akarom, mennyire utálná, ha tudná: így gondolunk rá. Közben úgy érezzük magunkat, mint a pattanásos kamasz, amikor randizni hívja a suliból a bálkirálynőt és az igent mond, s most ott vannak a… bárhol, és a pattanásos kamasz nem tud mit mondani. A stílnek is adva, Esterházy-idézettel: "Emlékszem, amikor egyszer két szót válthattam Puskással, az olyan volt, mintha T. S. Eliottal beszélgethettem volna", nekünk most ez olyan. Döcögősen lendülünk (francokat, lendülni nem lehet döcögősen) bele a beszélgetésbe, a bálkirálynő szerencsére közvetlen, a jó borok is segítenek feloldódni. Bár tudjuk, Író Úr a vöröset kedveli ("író vagyok, szeretem a vörös bort"), szerencsére ezúttal szerette a fehéret is. Ebben legteljesebb mértékig egyetérthettünk vele, mert a legfinomabb Gyöngyös-környéki borféleség volt, bizonyos Szőke Mátyás pincéjéből; leszámítva a Tokaj-Hegyaljáról érkezett Tóth Pál-féle desszertbort Tállyáról, a kis helyről egyaránt szép emlékei vannak Író Úrnak és nekünk. Nevezett Író Úr egyébként matematikus úr is lehetne, ha nincs szerencsénk - ezúttal a mi az Esterházy-olvasók közössége -, vagy akár tekintetes-méltóságos-akármilyen úr is lehetne, ismételten csak: ha nincs szerencsénk (persze valószínű, hogy az Esterházy-család erről némileg másként vélekedett anno az internálás idején).
Esterházy Péter végül is nem arisztokrata (ezt maga állítja magáról), legfeljebb csak kék haris(nya). Sőt, bizonyos értelemben mi, a plebsz konzervatívabbak vagyunk. Merthogy Esterházy megszállottja az ismeretlen konyhák megismerésének, s eddig talán csak az izlandi szárított bálnahússal kellett megküzdenie. Mi ellenben semmilyen vízben élő lényt nem látunk szívesen a tányérunkon, most persze kivételt teszünk, s jól: az erőleves után elénk kerülő halacska rizzsel és citromos mártással igencsak ínycsiklandozónak bizonyul (a csúcs persze az Esterházy-rostélyos, talán így illő, maga Író Úr is dicséri, ami a rostélyos esetében nagy dolog!). Konzi-ügyre vissza: például a focizás sem mondható arisztokratikus hóbortnak, márpedig mi nem fociztunk - egy hét a serdülő kettőben, fárasztó futások, beavatás az öltözőben, sajgó lelki és testi sebek, az egész otthagyása; hacsak ez nem -, míg ő igen. Szóval ennyit kvázi-plebszről és kvázi-arisztokratákról…
A vacsoraest éjfél körül ér véget, ekkorra olyan az agyunk, mintha egyszerre töltötték volna csordultig tele és ürítették volna csontszárazra. Egy gondolatgombóc, ami megmaradt az estéből, beszélgetés órákon át nevezett Író Úrral, Esterházy Péterrel. Marci (mármint Esterházy, Bp. Honvéd, AEK Athén, nyolcvanas évek, miegyéb) focis pályafutása, a honi és a külföldi foci helyzete (Barcelona-fronton teljes egyetértés, Hertha-Leverkusen ügyben érezhető disszonancia), a fiatal demokraták aczélos politikája, a tokaj-hegyaljai borvidék lelket melengető hangulata - mindezek csak egy nagy beszédfolyam részei, akárcsak az írni vagy élni kunderai dilemmájának Esterházys megválaszolása, Író Úr kenyérdurcával való megismertetése, a XIII. pártkongresszus felidézése kacagások közepette, beszélgetések a legfrissebb Esterházy-opuszról (Harmonia Caelestis, de ki ne tudná) vagy a régebbikről, köztük kedvencünkről, az Egy nő-ről. Ez volt az este, és persze a finom étkek és itókák, és még tovább a társaság, egy polgárszerű város polgárszerű rétege; ezért is szomorú kicsit, ami számunkra oly’ örvendetes, mármint az, hogy neves társaság - derült ki a végére, mert általában akkorra szokott - elsősorban mégis csak az étkekért "ködmönözött" ezen az estén. Merthogy Író Úrhoz nemigen szólott senki, így mi beszélgethettünk kedvünkre, ez volt az, ami egyszerre volt végtelenül jó (önző aspekt) és végtelenül elszomorító (lokálpatrióta aspekt). Előbbi érzés végül győzedelmeskedett, a város pedig - tudjuk Simonyi óta - már úgyis régen nem az, csak valami, amit ugyanúgy hívnak. Nem mintha ez - éppen az este döbbentett rá - bármit is számítana…
Haász János

Jönnek a csehszlovákok - sikeresnek bizonyult az orosházi filmklub
Sikeresnek bizonyult az orosházi Petőfi Művelődési Központ filmbarátoknak szóló kezdeményezése: a november közepén beindított filmklub kortárs francia alkotásaira a vártnál is többen váltottak jegyet, illetve bérletet - nyilatkozta lapunknak Bertáné Halász Edit, a klub főszervezője, akitől megtudtuk még: hamarosan indul a folytatás, a vászonra kerülő filmek kiválasztásánál messzemenően figyelembe veszik a közönség igényeit.
A helyiek körében régóta igényelt filmklubban rendkívül változatos összetételű nézősereg gyűlt össze, akik nagy többsége örömmel töltötte ki a szervezők kérdőíveit. Mint kiderült, elsősorban a filmtörténet jelentős korszakaira kíváncsiak a nézők, így a hatvanas-hetvenes évek cseh (Milos Forman, Jiri Menzel), illetve a hatvanas évek európai (főként olasz, francia) alkotásait néznék meg legszívesebben a PMK koncerttermében, mely korábban moziként is funkcionált. Ezen túl régi és kortárs magyar filmek és dokumentumfilmek is szerepeltek a kívánságlistán. A kérdőíveken többen határozottan kérték, hogy hollywoodi alkotások ne szerepeljenek a műsorban.
Bertáné Halász Edit hozzátette: terveik szerint két, párhuzamosan futó bérletes előadás-sorozatot hirdetnek meg, várhatóan februárban, az egyikben korabeli csehszlovák filmtermés gyöngyszemeit, a másikban pedig a hatvanas évek új hullámának fontos alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők.