|
A népi kultúra követei a
várban
A Gyulai Vár környékére pénteken délután beköltöztek a népi kultúra követei
és vasárnap estig ki sem mozdultak onnan. A megyében első ízben fordult elő, hogy
egyetlen rendezvényen több mint másfélszáz népművész és népi iparművész vegyen
részt - és akkor még nem is beszéltünk a népzenészek és néptáncosok seregeiről.
Persze nemcsak a vásározók jelentek meg nagy számban a gyulai várnál, hanem az
érdeklődők is: a szervezők becslése szerint a három napon mintegy húszezer ember
fordult meg a Millenniumi Sokadalom gyulai programjain.
A rendezvény - és egyben a Gyulai Várszínházi évad - pénteki ünnepélyes
megnyitása után szombaton egész nap vásári hangulat uralkodott a várkertben, ahol
bármit meg lehetett venni, ami a népművészetekhez vagy a hagyományos, népi
eszközökhöz kötődött. Egy ismerősöm például mézevéshez használatos kis
evőeszközökkel gyarapította konyhai kelléktárát - a fából készült kis mütyür
állítólag fölöttébb hasznos találmány, nem csöppen le róla a méz. Persze a
vásározás mellett voltak színielőadások is és bárki kipróbálhatta
íjászképességeit is. A rendezvényen természetesen a népzene és a néptánc sem
szorult hátrányba: pénteken és szombaton is nagyszabású táncfesztivállal értek
véget a rendezvények.
A vásári hangulat vasárnap délelőtt némileg komolyabbra fordult: a vár melletti
téren megszentelték - a Millenniumi Sokadalom többi településéhez hasonlóan - a
millenniumi harangot. A némi csúszással kezdődött ünnepséget természetesen
néptáncosok vezették fel, ezt követően Tóth Imre országgyűlési képviselő, a
megyei önkormányzat térségi tanácsnoka mondott beszédet. Az ünnepi köszöntő
után ünnepi, ökumenikus imát mondtak, amelyen a katolikus, az evangélikus, a
református és a baptista egyház képviseltette magát, a görögkeleti egyház
képviselője viszont - a tervektől eltérően - nem vett részt az istentiszteleten. A
Millenniumi Sokadalom hivatalos programja a magyarságért és az ezer éve vele együtt
élő kisebbségekért tartott ökumenikus imával és a harang megszentelésével ért
véget, ám az érdeklődők és a vásározók estig megtöltötték a várkertet.
Nyári mozi: minden, ami könnyed
Akció- és kosztümos kalandfilmek, vígjátékok, animációs filmek, azaz a
szórakoztatás minden fontos eleme együtt van a mozik júliusi kínálatában ahhoz,
hogy a mozgókép szerelemesei számára jól teljen a nyár.
A kínálat kétségkívül legnagyobb érdeklődésre számot tartó darabja az M:I - 2,
azaz a korabeli sorozatsiker, a Mission Impossible moziváltozatának második része Tom
Cruise-zal. A romantikus akcióthriller Ethan Hunt különleges ügynököt egy
nagyszabású nemzetközi válság kellős közepébe sodorja. A számítógépzseni
Luther Stickellel (Ving Rhames) az oldalán és egy gyönyöruséges tolvajjal (Thandie
Newton) a szívében, Hunt egy lehetetlennek látszó küldetést teljesítve
végigszáguld Ausztrálián és Spanyolországon, hogy egy rossz útra tért gonosztevőt
megakadályozzon abban, hogy saját pusztító küldetését teljesítse.
Ugyancsak nagy érdeklődés előzi meg a The Patriot, azaz A Hazafi című
történelmi kosztümös mozi bemutatóját, melynek főszereplője egy szintén divatos
világsztár, Mel Gibson. A két és fél évszázados időutazás helyszíne
Dél-Karolina. Itt él Benjamin Martin, a franciákkal és az indiánokkal megvívott
csaták hőse, aki rég hátat fordított már a harcnak, hogy életét ezentúl csak a
családjának szentelje. Ám újabb konfliktus fenyeget, az összecsapás Angliával,
azonban Martin nem akar harcba szállni, mert még mindig kísértik a múlt árnyai.
Ráadásul nemrég özvegyült meg, hét gyermekről kell gondoskodnia, és ő az
egyetlen, aki védelmezheti a családi fészket. Azonban legidősebb fiát, Gabrielt
(Heath Ledger) nem gyötrik hasonló kételyek. A városokból kapott szenvedélyes hangú
röpiratok óriási hatást gyakorolnak a fiatalemberre, s ez a helyzet különleges
viszonyt alakít ki apa és fia között.
A nevettető filmek közül kiemelkedik az Ég velünk!, melynek sztorija dióhéjban:
Jake és Brian nőtlen, sikeres, jóképű és magabiztos fiatalemberek New York előkelő
negyedéből, akik élik mindennapi életüket. Egy nap visszatér a városba Anna, a
gyönyörű nővé és sikeres üzletasszonnyá lett gyermekkori játszótársuk, helyet
követelve magának a két férfi életében és szívében. A szerelmi háromszög adott,
az amúgy sem egyszerű helyzetet azonban a szokásosnál is bonyolultabbá teszi egy
aprócska tény: Brian történetesen római katolikus lelkész, Jake pedig rabbi.
Hasonló szerelmi három- illetve sokszög szálait igyekeznek kibogozni a Csók, macsók
című vígjáték hőseinek. Abel szabadúszó zenekritikus, aki regényt ír, és
szellemes, sármos fickó, ezzel szemben Zed egy punkzenekar dobosa, és maga a nyers
állati erő. Mindketten fülig szerelmesek Veronicába, a lány pedig nem tud dönteni
közöttük. Mindenféle próbálkozások és bonyodalmak után egy óriási erdei
technoparty hozza meg a drámai fordulatot, a trió megadja magát a sorsnak és felrúgva
minden szokást összeköltöznek. Egy darabig minden nagyszerűen megy a nem teljesen
szokványos összetételű családban, habár a két fiú abban mégis hasonlít, hogy
felelőtlen bohémek, és Veronicának kell eltartani őket is. A szinésznőnek
készülő lány egy nap torkig lesz vele, hogy megalázó munkákat kell vállalnia,
miközben szerelmei csak napot lopják, Veronica elhatározza, hogy változtatni fog a
helyzeten, ám a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek el igazán.
1940-ben készítette az animációs film klasszikus mestere, Walt Disney a Fantasia
című munkát, mely lenyugöző módon kombinálta a zenét és a rajzfilmet. Disney már
akkor elhatározta, hogy folytatja a kísérletet, és munkatársaival együtt újabb és
újabb epizódokat ad a meglévőekhez, ám eze csak hatvan évvel később
valósították meg a stúdió jelenlegi legjobb rajzolói és rendezői. A Fantasia
2000-ben a legnépszerűbb klasszikuszenei dallamok ezúttal a fantázia szabad
szárnyalásához adják az alapot: egy munkanélküli New York-i meggazdagodása a Kék
rapszódia, a sötétség és a fény csatája Beethoven 5. szimfóniája, a
rendíthetetlen ólomkatona története pedig Sosztakovics zongoraversenye dallamaira
elevenedik meg.
Korbely GyörgyPénteken megnyílt a Gyulai
Várszínház 37. évadja
Soha ennyi nép- és népi iparművész nem gyűlt össze megyénkben még egyetlen
rendezvényre, mint ahányan a péntek délután Gyulán kezdődött Millenniumi Sokadalom
hétvégéjén elátogattak a fürdővárosba. A vár környékén mintegy százhatvan
művész, népzenész, néptáncos telepedett le tegnap, akik a történelmi Magyarország
hét városát járják be. Túrájuk gyulai állomása egybeesett a Gyulai Várszínház
harminchetedik idényének megnyitójával - a nyári színház évadja hivatalosan a
tegnap késő délutáni órákban nyílt meg.
A millenniumi programok egyik legjelentősebbje, amelyen nagyon sok fiatal tehetség
tűnik fel - így összegezte eddigi tapasztalatait Novák Ferenc Kossuth-díjas művész,
a Millenniumi Sokadalom egyik szervezője. A programok az elmúlt héten Disógyőrben
kezdődtek, Gyuláról pedig többek között Pécsen, Marosvásárhelyen és Kolozsváron
Budapestre érkezik meg augusztus 20-án a sokadalom. A gyulai rendezvény gyakorlatilag
négy óra körül kezdődött, ekkor léptek a vár előtt felállított színpadra a
gyomaendrődi Körösmenti Táncegyüttes tagjai, majd Dancs László, aki a
vásározókat köszöntötte.
A hivatalos megnyitó azonban csak órákkal később - és a várszínházi
idénynyitóval egybekötve - kezdődött, már ismét a várnál. Ezt azért fontos
hangsúlyozni, mert a két esemény között idén sem maradt a néptáncosok látványos
felvonulása: a menettánc ebben az esztendőben is az Erkel Ferenc Általános
Művelődési Központtól indult és a belvároson át a várhoz érkezett meg. Itt a
megjelenteket Dancs László polgármester és Novák Ferenc köszöntötte.
A rendezvénynek helyt adó város polgármestere örömét fejezte ki, hogy a Millenniumi
Sokadalom Gyulára is ellátogat, s hangsúlyozta: ez a rendezvény külön színfoltot
jelent Gyulának, amely pedig egyébként is igen gazdag nyári programkínálattal
rendelkezik. A Gyulai Várszínház évadkezdéséről szólva Dancs László leszögezte:
a város számára fontos a nyári színház működése, és örömét fejezte ki, hogy
az idei évad - talán a millenniumnak is köszönhetően - az átlagosnál is magasabb
színvonalúnak ígérkezik. A polgármester hozzátette: igen örvendetes az, hogy idén
ismét visszajuthatott a várszínház az őt megillető helyre, ám az öröm még így
sem teljes. Csak akkor lehetünk elégedettek, ha a várfelújítás munkálatai is
megkezdődnek - mondta Dancs László.
A rendezvény jelentőségét hangsúlyozta köszöntőjében Novák Ferenc is, aki
elmondta: számára az a legnagyobb öröm, hogy a Millenniumi Sokadalom hírére
megmozdultak az emberek. Soha ennyi néptáncos, népzenész, iparművész nem volt még
együtt, mint a programjainkon és külön örvendetes az, hogy a "mozgolódók"
között igen sok a fiatal - mondta Novák Ferenc.
Millenniumi napok kezdődtek
Gyulán
A gyulai népkertben, a víztorony mellett felállított hatalmas sörsátorban pénteken
délután megkezdődtek a Gyulai Millenniumi Napok rendezvényei. A megnyitóra felkért
Dancs László polgármester kiemelte: az, hogy a tűzoltóság felvállalt egy olyan,
alaptevékenységétől igen távol eső tevékenységet, mint az idegenforgalom
szempontjából is kiemeltnek mondható rendezvény megszervezését, jelzi: a város
vezetése jó úton jár, amikor az idegenforgalmi fejlesztéseket tartja elsődlegesnek.
A tűzoltók ennek az önkormányzati szándéknak a civil visszajelzései - vélekedett
Dancs László, aki a hétvégi gyulai rendezvénydömpingről így fogalmazott: bízom
abban, hogy a programok nem konkurrenciái lesznek egymásnak, hanem kielégítik
egymást.
A tűzoltók sátrában tegnap még csak a zenéé volt a főszerep, ma azonban színes
programkavalkád kezdődik meg. A tarhonyakészítő versenyre már mintegy tucatnyian
jelentkeztek, számukra ma kezdődik a megmérettetés és holnap lesz az
eredményhirdetés. De ma már igen színvonalas kulturális programok is lesznek a
sátorban, hiszen fellépnek az Ámokfutók Tánciskola legtehetségesebb tanítványai
és lesz Kadlott Karcsi-koncert is. Az idegenforgalmi szakma sem tétlenkedik: délelőtt
10 órakor a zeneiskolában kezdődik turisztikai fórum, melyen a területfejlesztési
tanács, a Termál Közalapítvány és a Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi
Bizottság képviselői is részt vesznek.
Nyári kiállítás a képtárban: Zsáky-retrospektív
Újabb kiállítás nyílt pénteken délután az orosházi Városi Képtárban: a helyi -
és a városba látogató - művészetbarátok a nyáron Zsáky István festményeit
tekinthetik meg, egészen szptembern 3-áig. A Szarvason élő művész nem ismeretlen a
szomszéd városban, hiszen tanári pályáját itt kezdte, sőt komoly nyomot hagyott a
helyi művészeti életben: a ma Orosházi Festők Csoportját alkotó művészek egyik
mesterükként tisztelik.
A retrospektív, azaz a pálya fontosabb állomásait bemutató kiállításon elsősorban
csendéletek, tájképek és portrék sorakoznak. Ezzel kapcsolatban a tárlatot megnyitó
Dömötör János művészettörténész hangsúlyozta: a század számos mondern
irányzatot hozott felszínre, s napjainkban a legnagyobb a távolság az alkotói
szándékok és a befogadó közönség között. Zsáky István azonban a művészet
évezredes tapasztalataira támaszkodva ez utóbbit választotta azzal együtt, hogy a
huszadik század bizonyos törekvései is megjelennek képein a maga sajátos
felfogásában. Dömötör János kiemelte még a mester humánumát is, mely - mint
fogalmazott - nem csak megjeleníti az embereket, hanem meg is szólítja őket.
Három nemzet diákjai
találkoznak - a finnek lemondták
Nagyszabású nemzetközi diáktalálkozó helyszíne lesz a jövő héttől Orosháza és
környéke. A Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola szevezésében július
4-e és 16-a között három nemzet - a vendéglátó magyarok mellett német és észt -
diákok töltenek együtt kellemes napokat az európai gondolat jegyében. Eredetileg finn
diákok is részt vettek volna a közös programban, azonban technikai okok miatt ők
lemondták a részvételt.
A rendezvény hivatalos megnyitóját szerdán délelőtt tartják az orosházi gimnázium
névadójának szobránál, ám a vendégek már kedd délután megérkeznek a városba. A
két hét a programtervezet alapján tartalmasnak ígérkezik: a vendégek és
vendéglátóik egyebek közt megtekintik a Fehér-tói természetvédelmi körzetet, az
ópusztaszeri nemzeti emlékhelyet, a szarvasi arborétumot, ellátogatnak Szegedre,
Mezőhegyesre, Békéscsabára, s módjuk nyílik a koronát is megtekinteni a
parlamentben.
Ezen túl megismerkednek a magyar kultúra értékeivel, betekinthetnek a magyar gazdaság
életébe, s ami a legfontosabb, az előttük áló két hétben vélhetően igaz
barátságok köttetnek.
Fesztivál a Tiszáért
A nyári
fesztiváldömpingből nem csak gazdag programjával, vonzó helyszínével, hanem céljai
miatt is kiemelkedik az I. Hegyalja Fesztivál a Tiszáért július 19-e és 23-a
között. Mint az elnevezés is mutatja, a Tokajban (a rakamazi kempingben) megrendezendő
négynapos fesztiválon a természeti károk sújtotta Tiszára kívánják felhívni a
közvélemény figyelmét a szervezők - adta hírül Kémeri Péter, a főszervező cég,
a DeltaFest tulajdonosa.
Az I. Hegyalja Fesztiválon a hazai pop/rock/techno élvonal lép színpadra, egyebek
közt a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, az Anima Sound System, a Hobo Blues Band, a
Vágtázó Halottkémek, Sub Bass Monster, Dj. Cadic, Dj. Mangó stb. Ezen túl más
gazdag programok várják a fiatalokat, egyebek közt hajléktalandivat-bemutató,
politikai skizó, kirakodóvásár, extrém sportok bemutatója. Mivel a helyszín a
legnevesebb magyar történelmi borvidék, a fesztivál vendégeit a legjobb tokaji borok
várják, s ha már a kulináris élvezetekről esett szó: a főfogás természetesen
minden nap hamisítatlan tiszai halászlé lesz.
A szórakoztatáson és a jótékonysági célon túl nagy hangsúlyt kap a fesztiválon a
környezetvédelem ügyének népszerűsítése. Ennek jegyében építik fel a szervezők
a Zöld Sátort, ahol környezetvédelmi szakemberek (egyebek közt Gönczy János tiszai
kormánybiztos, Orosz Sándor, a Magyar Halásszövetség elnöke), civil zöldszervezetek
(E-misszió), valamint neves művészek (Reviczky Gábor, Trokán Péter, Gangsta Zolee,
Lovasi András) tartanak előadásokat, illetve vesznek részt a környezet- és
természetvédelemmel kapcsolatos vitákon.
Péntektől: hat hétig Várszínház
Pénteken este kezdődik a Gyulai Várszínház 37-ik nyári évadja, amely hat hétig,
augusztus közepéig tart. Az idei nyáron a színház ismét visszajuthatott a várba,
ahonnan két éve száműzték a színjátszókat a 19 produkció 32 előadásának
azonban idén is csak egy részét viszik be a nevezetes téglafalak közé. Lesz ugyanis
előadás a Tószínpadon és a vár előtti területen is, utóbbi az István, a király
című monstre produkció helyszíne lesz.
Minderről idénynyitó sajtótájékoztatóján számolt be Gedeon József, a Gyulai
Várszínház igazgatója. Mint elmondta, az idei, körülbelül 80 millió forintos
költségvetésű nyári évadnak három pillére van: a saját bemutatók, a millenniumi
rendezvények és a nagyobb, fesztivál-jellegű produkciók. Idén a Várszínház három
saját produkciót mutat be: július 4-től Eperjes Károly és Nagy-Kálózy Eszter
főszereplésével Schwajda György darabját, a Taub János által rendezett Himnuszt
játsszák. A Kolozsvári Magyar Állami Operával évek óta tart a gyulaiak
együttműködése, idén - egészen pontosan július 22-én - a Báthori Máriát, Erkel
első, 1840-ben szerzett operáját adják elő. Az időben utolsó saját bemutatót
augusztus 8-án láthatjuk: Beatrice Bleont rendezésében a Rómeó és Júliát
játsszák majd Gyulán.
A várszínház millenniumi rendezvényei közül kettő emelhető ki: a hétvégén
kezdődő millenniumi sokadalom (amely csak érintőlegesen kapcsolódik a színházi
produkciókhoz) és az István, a király című rockopera. Előbbi péntektől
vasárnapig tartó népi gála néptánccal, népzenével és népi kirakodóvásárral
(de a vasárnapi programban lesz millenniumi harangszentelés is). A rockopera gyulai
bemutatója pedig a várszínház vezetésének három éve dédelgetett álma, amelyet
idén 30 színész és 60 táncos közreműködésével adnak elő.
Tűzoltó tarhonyabuli Kadlott
Karcsival és Kozsó növendékeivel
A gyulai tűzoltók immár évek óta gondoskodnak arról, hogy kellemes szórakozást
biztosító rendezvényeket szervezzenek nyár közepén. Idén sem lesz ez másként, mi
több: minden eddiginél nagyobb szabású programsorozat veszi kezdetét a
fürdővárosban június 30-án. A több mint egy héten át, egészen július 9-ig tartó
rendezvénydömpinget a szervezők - elősegítendő a programok közül válogatni
kívánó vendégek dolgát - három külön eseményre tagolták szét. Így június 30-a
és július 2-a között egy idegenforgalmi kiállítást és vásárt, július 3-a és
5-e között a Millenniumi Kulturális Napokat, míg július 6-tól 9-ig a VII.
Nemzetközi Tűzoltózenekari és Majorett Fesztivált rendezik meg.
A programok pénteken délután kezdődnek a Göndöcs-kertben (vagy ahogyan Gyulán
ismerik: a népkertben) felállított közel 1500 négyzetméteres tűzoltósátorban. Az
első napon a rendezvény ünnepélyes megnyitása után néptáncok, népdalok és
Kadlott Karcsi fellépése várja az érdeklődőket, az igazi programsorozat azonban
szombaton kezdődik. Délelőtt idegenforgalmi fórum lesz, amelyen a tervek szerint
részt vesz a megyei területfejlesztési tanács, a Dél-alföldi Regionális
Idegenforgalmi Bizottság képviselője mellett több ismert turisztikai szakember is.
Délután tarhonyakészítő verseny lesz, de fellépnek az "újrázó" Kadlott
Karcsi mellett az Ámokfutók Tánciskola legtehetségesebb "tanulói" is. A
tarhonya-verseny eredményhirdetése vasárnapra marad, de ezen a napon rendezik az Avan
Divatshowt is. Ugyancsak vasárnap lépnek színre Gyulán a Csabai Színistúdiósok és
a nosztalgiazenét játszó Nagy István is.
Újabb gyulai képeslap
A fôként képeslapok megjelentetésével foglalkozó Top Card kiadó a napokban
megjelentette legújabb, megyénket is érintô "kiadványát". A képeslapon
ugyanis a gyulai Belvárosi Katolikus Nádi Boldogasszony Kegytemplom látható -
tájékoztatta lapunkat Kovács József gyulai esperes-plébános. Az 1775-ben épített,
klasszicizáló elemekkel kiegészített barokk templom - amelyet a török kiűzése
után 1715-ben Gyulára telepedett katolikusok alapítottak - építtetôje Harruckern
Ferenc volt.
A templomot a Szeplôtelenül Fogantatott Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, a
benne lévô Boldog Apor Vilmos oltárának képét Simon M. Veronika, a mennyezeti
seccókat Patay László festette - tájékoztatott Kovács József. A templomban
található a Nádi Boldogasszony kegyoltár is, amelynek képe Borsa Antal alkotása -
ismertette a templom fôbb tudnivalóit Kovács Józsfe. A képeslapon egyébiránt a
templom homlokzati fotója látható, illetve Boldog Apor Vilmosnak az épület elôtt
felállított szobra is kivehetô a képen. Bocskay Vince szobrászművész alkotása a
Gyulán két és fél évizedig plébánosként működô késôbb gyôri püspökként
vértanúhalált halt Apornak állít emléket 1997 óta.
Vadásszon fejre Lorenzóval!
"Zsaru
volt, mind között a legjobb. De elkövetett egy hibát: korrupt zsaruk ellen
tanúskodott. Amikor a falka szét akarta tépni, megmenekült, de a szerelme nem.
Gyilkosságért körözik, az alvilágot járja. Törvényenkívüli a
törvényenkívüliek ellen." - bizonyára sokaknak ismerős ez a minden délután
felhangzó néhány mondat, mely teljesen kirí a kereskedelmi tévék délutáni-esti
műsorfolyamából. Itt a főhősök és a szereplők nem a dél-amerikai pénzügyi és
művészvilág társasági krémjét reprezentálják, hanem egy másik, számunkra -
legalábbis tapasztalatilag - ugyancsak ismeretlen világba vezetnek: a jó öreg
Egyesült Államokba. Azaz mégsem ismeretlen ez a világ: ezt kapjuk ugyanis a moziban
és a tévében, természetesen főműsoridőban. És - talán szentségtörés, de
megkockáztatom - ezt kapjuk a számunkra fontos amerikai irodalomtól: egy-egy jobb rész
hősei akár Truman Capote, Jack Kerouac, Normann Mailer regényeiből is a képernyőre
kerülhettek volna.
Mire ez a lelkesedés, hiszen e hasábokon többnyire utálat, fanyalgás, gonosz
műbírálat fogadja a sorozatokat? Nos, mert Renegade (Fejvadász) című közel
százrészes műsorfolyam nem hasonlítható sem a dél-amerikai, sem a német, sem más
szappanoperák világához. A néző ennek nézése közben napról napra egy-egy új
"kismozit" kap negyvenöt percben. Persze ne gondoljuk Oscar-gyanús
alkotásokra, hanem az amerikai mozi B-kategóriásnak mondott változatára, amelyért
néha még a filmszínházba is eloldalgunk, a videótékából többnyire
kikölcsönözzük, s a tévében, főműsoridőben sem hagyjuk ki. Azaz: a sorozat minden
egyes része önmagában is megáll, a kerettörténet viszont ugyanaz: egy modern cowboy
járja az országot Harley-ján (ló helyett lóerők!) és igazságot oszt, ott, ahol
kell, miközben őt maát is üldözikt. Természetesen pénzt is keres vele, merthogy egy
menő fejvadász iroda, a Sixkiller INC. alkalmazottja. A machó szépfiú, ám mégis
szimpatikus hippikülsejű Lorenzo Lamas által megformált Reno Raines korábban
rendőrként vigyázta a törvényt, mely ellene fordult: korrupt zsaruk nyomára bukkant,
akik egy Duch Dickson nevű hadnagy vezetésével űzték aljas ügyleteiket. A
tanúskodás balul sült el, Reno Raines pedig nem csak szerelmét veszítette el egy
lövöldözés közben, hanem "becsületét" is: gyilkosságért körözik, ő
pedig inkognitóban, Vince Black-ként járja a kontinensnyi országot és rosszfiúkra
vadászik.
Az Egyesült Államokat megjárt barátaim mesélik, hogy az Újvilágban is komoly
rajongótábora van a Renegade-nek. Vélhetően ők másért nézik, mint mi: a modern
cowboy-legenda mellett őket leginkább a rejtélyes fejvadász-fíling vonzza. Róluk
ugyanis ők is keveset tudnak a fejvadászok különleges jogi státusza miatt (a
sorozatban többször is elhangzik: "hát valóban léteznek?"). Az európai
jogrendben a körözött bűnözőkre, vagy az óvadékfizetés feltételeit megszegő
gyanúsítottakra vadászó vállalkozókra leginkább az önbíráskodás bűntette
húzható rá, az Újvilág északi részén ezzel szemben bizonyos tekintetben több
joguk van, mint maguknak a rendőröknek. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint a bűn
nyomába eredt idealista viharsarki kisgazda és egy ukrán pénzbehajtó keverékét, ami
ugyebár látszólag fából vaskarika, ott viszont lényleg működik a rendszer.
A Renegade további nagy erénye, hogy a "kismozik" valóságos
stílusgyakorlatok: a road movie-tól kezdve az Elvis-filmig, vagy éppen a tengerparti
happy fílingtől a buta virginiai kisváros konzervatív levegőjét bemutató hangulatig
mindent megkapunk, természetesen részről részre újabb szerelmi szállal vegyítve.
Eközben Dickson hadnagy folyamatosan hősünk nyomában liheg - mindezt az akcióműfajon
belül, de hát tegyük a szívünkre a kezünket: magaskultúra ide vagy oda, imádjuk a
szórakoztatás ezen válfaját. Erény még az Amerikában igen fontos pc (political
correct) hozzáállás: itt aztán tényleg nincs indiánozás, niggerezés, buzizás és
hasonló tahóság, sőt néha tanmeseszinten oktatják a toleranciát. Ráadásul ezeken
a nyári délutánokon nem az öncélú brutalitást kapjuk és kapják gyermekeink,
például a lelőtt ember vére és agyveleje nem fröcsög a világba és az is kiderül,
hogy az erő mellett az ész és a becsület is záloga a sikernek.
A jól megírt forgatókönyvek és az ugyancsak profi rendezés mellett nagy része van a
sikerben a színészi munkának is: a már említett, immár 42 éves színész, Lorenzo
Lamas mellett (aki néhány epizódott maga rendezett) bájos figura Bobby Sixkiller
(Branscombe Richmond), az indián származású fővállalkozó, akinek
igazságszereteténél csak anyagiassága nagyobb. S ott van még a hiperintelligens
Cheyenne Philips, aki Sixkiller féltestvére és közvetlen munkatársa, aki nyelveket
beszél, van egy halom diplomája, s ugyanúgy nem gond számára behatolni az FBI
számítógépes rendszerébe, mint néhány határozott rúgással ártalmatlanná tenni
egy rosszfiút. Talán kevesen tudják, hogy az angol-indián félvér lányt játszó
Kathleen Kinmont a valóságban Lamas felesége volt, ám miután a házasság felbomlott,
Cheyenne szerepe is megszűnt. Helyét - majd ez a későbbi epizódokban lesz látható -
Shauna Sands veszi át, aki egész véletlenül a mi Lorenzónk újabb, negyedik
felesége.
A sorozat Magyarországon is rendkívül népszerű, hiszen a filmbarátok mellett
vélhetően a szappanopera-függők is lelkesen nézik. Meg talán azok is, akiknek a
híradókból és a lapokból érkező ellentmondásos információk nyomán egyre
bonyolultabb a Magyar Olajpuzzle, és elképzelik: a Sixkiller INC egyszer talán
hajtóvadászatot indít a mi maffiózóink ellen, Reno Raines pedig megverekszik velük
és bilincsbe verve viszi be őket a törvény elé. A dolgok mostani állása szerint
azonban erre az epizódra még nagyon sokat kell várni.
Korbely György
Hát akkor proszit!
A srác minden kétséget kizárólag néger volt, afro-amerikai, mondhattuk volna
szebben, feltéve, hogy Amerikában vagyunk. De mivel nem Amerikában voltunk, így
legfeljebb azt mondhattuk volna, hogy afro-európai, de ezt sem mondtuk. A srác
egyébként minden kétséget kizárólag tudott magyarul, még ha kicsit törve is, ez
azonban nemcsak róla, hanem nem kevés honfitársunkról (ismertetőjelük a susogós
maci, a félkilós aranylánc és a hivalkodó mobiltelefon) is elmondható. Akik, szemben
ezzel az afro-izé sráccal hivalkodóan büszkék arra, hogy ők magyarok és nem rejtik
véka alá lekicsinyló véleményüket a nem-magyarokról, főként, ha azok a
nem-magyarok keleti nem-magyarok (és számukra a dolgok követhetetlen logikája alapján
azok is nem-magyarok, akik Erdélyből pont azért menekültek el, mert igenis magyarok).
Szóval a srác afro nem-magyar volt, de tudott magyarul és az amerikai sört szerette.
Ez derült ki legalábbis abból, hogy az asztalon előtte egy üveg Rolling Rock állt,
illetve egy üres és egy teli RR-üveg.
No most a lány, aki mellette ült és akivel rendszeres időközönként összeborultak,
szerb volt. Hogy a dolog szebb legyen - mert ezen a tájon a dolgok mindig szebbek -
romániai szerb lány volt, akinek azonban csak az apja volt szerb, anyja viszont brassói
német lány volt - mesélte nekünk. "Nem is tudom, mit keresek itt",
"őseim németek, szerbek és magyarok", mondta mosolyogva és persze angolul.
Az angol volt ugyanis a közösségteremtő nyelv, azt ugyanis az afro-micsoda srác,
Michel volt a neve, nem mintha ez fontos lenne, éppúgy bírta, mint Eva, illetve mi
ketten (mondjuk én a legkevésbé). Nekem viszont szerencsém volt, mert Magda viszont,
akinek az anyja magyar volt, az apja pedig román, otthonról hozott hagyományai miatt
beszélte mindkét nyelvet, s mivel az egyetemen angolul is megtanult, azon az estén ő
volt az én köldökzsinórom.
Szóval ott ültünk négyen, és mindez Aradon történt, ami - plusz persze az amerikai
sör - abszolút nemzetközivé tette az estét (azt már csak félve merem elárulni,
hogy mindezek mellett egy magyaroszági zsidó lányt és Romániából Izraelbe
kivándorolt zsidó barátját búcsúztattuk, csak ők már hamarabb aludni tértek). És
akkor, ahogy ott ücsörgünk, előttem a helyi "alkoholipar" egyik remekműve,
az Aradean sör, Michel előtt a Rolling Rock (a lányok pedig egységesen bort ittak), a
srác, akivel akkor találkoztam először, rámnéz és - korábban főként viszkizett,
így némileg már homályos szemekkel - elrikkantja magát: Hát akkor proszit! - és
már lendül is felém a söröskorsó.
Néztem enyhén véreres szemét, eszembe jutott a magyar hagyomány (sörrel nem
koccintunk) meg ennek valami (azon az éjjelen már különösen) homályos kötődése
Aradhoz és a '48-as forradalomhoz, aztán belenéztem ismét a véreres szemekbe. Mit
tudhat ő '48-ról, a forradalomról, az aradi 13-akról, kérdeztem magamban, hogyan is
magyarázhatnám el neki, mindazt, ami csak az elmúlt másfélszáz évben ebben a hülye
térségben történt, hitek és eszmék kavarodását, szláv, román, magyar, német és
ki tudja még hányféle nép kavarodását? Néztem a véreres szemeket és a kezet,
amely nyújtotta felém a Rolling Rockot, az amerikai sört, eszembe jutott, mennyire nem
fontos ez az egész sem Amerikában, sem másutt a világonm, de talán már nálunk sem;
néztem a sört és a kezét, aztán mit mondhattam volna: hát akkor proszit! - és a
sörrel ez az egész közép-kelet-európai népi-nemzeti-történelmi katyvasz
lecsúszott a torkomon. Mit mondjak - jól esett.
Haász János
Fociesszé - Lázár
Ervin János írása
A sajátos - a kéz használatát (a mai kapus kivételével) megtiltó - játék
legkorábbi változatát, az eddigi adatok szerint a dél-amerikai indián birodalmakban,
közelebbrol a mai Peru területén már Columbus elott játszották. Szakrális, és
halálosan komoly küzdelem volt, miután a beszámolók szerint a vesztes csapat tagjait
többnyire feláldozták az "isteneknek". A Discovery csatornán néhány éve
bemutatott rekonstruált változat szerint a mai focitól csak abban különbözött
lényegesen, hogy két nagyobb, kosárlabda-abroncs szeru kogyuru volt a ?kapu?.
Egyébként minden szabály hasonlított a mai, mondjuk teremben játszott kiskapus
játékra. A labda állagára, anyagára nem emlékszem, de úgy rémlik pattogott azért
rendesen.
Már az is egy érdekes kérdés ugye, hogy miért, miként bukkant föl ez a mára
túlzás nélkül mondhatóan Föld szerte legnépszerűbb játék a száz-százötven
évvel ezelotti Angliában. De legalább ilyen érdekes az, hogy a ?legintelligensebb
tagokat?, a kezeket csupán valami "egyensúlyi szervvé" redukáló
alapszabály miként válhatott uralkodóvá az amúgy az ész (és egó) szerepét
úgyszólván minden területen túlhangsúlyozó és túlértékelo
"euroamerikában".
Nos, mint hajdan (fél) "profi", és azóta is így-úgy gyakorló focista, és
mint alkalmi szurkoló is, megpróbálok itt néhány ötletet körvonalazni ezekben az
Európa-bajnoki lázas nyári focinapokban.
A legfontosabbal kezdem: focizni is lehet egyfajta "zen" gyakorlatként! A kéz
nagybani kiiktatásával viszonylag könnyu "spekulálás" nélkül az - egy új
dán pszichológiai könyvben "tudattalan intelligenciának" nevezett -
"egészet" muködni hagyni. (Itt és most talán nem érdemes belemenni egy
vitába arról, hogy mi is lenne ez a bizonyos "egész"; hm?!) Márpedig - aki
próbálta, tudja - igazán focizni csak mintegy "eksztázisban" lehet, és
érdemes. Természetesen számít az edzés, gyakorlás (is), de ha valaki netán
megpróbálná "kiszámítani" a húzásait, akkor menthetetlenül kiesne a
játékból. Úgy van ez, mint a zen festészetben, (szintén próbáltam!), íjászatban,
stb. Az alkotás pillanatában el kell felejtenünk egónkat, és csak magunkra
támaszkodni, különben nem megy egyáltalán, vagy csak erolködés lesz a dologból. A
tudományos vizsgálatok is azt bizonyították mára, hogy tetszik, nem tetszik, a
"tudattalan intelligencia" felmérhetetlenül többet "tud", többre
képes, és mérhetoen sokkal gyorsabban, mint a görcsös egó. Alkotó emberek is
tudják ezt persze.
No most: ahhoz képest, hogy berendezkedésünk - legalábbis euroamerikában - egyre
spekulatívabb, önzobb, vagy talán éppen ezért (?!) elképeszto, hogy mennyien
játsszák, szeretik, "értik" ezt a játékot ma. Egy kb. tíz évvel ezelotti
kínai vizsgálatsorozat szerint ugyan, ha valaki intenzíven elmélyed egy sportág
nézésében, akkor (talán lehet mondani) "homeopatikusan", mintegy fizikailag
is átéli (!) a szeme láttára más által végrehajtottakat. Tessék csak az egyik elso
EB-meccsen, a törökök ellen, az egyik olasz játékos által hanyatt beollózott
labdára gondolni! Több száz millió ember élt át egyfajta ?zen? élményt az biztos!
"Csak" a tanulság levonása hiányzott talán a fél emberiség
"megvilágosodáshoz" már megint. Merthogy, jószerivel minden ember valamilyen
módon képesítve van az "egész élményre" ez is biztos! Láthatja, aki nem
vak, hallhatja, aki nem süket, stb. Tessék csak belegondolni!
Azután itt ugye csapatjátékról van szó. Az ún. hétköznapi egymásra figyelés, és
bizalom még egy ebédszünetbeni kiskapuzáshoz sem elég! Az az "önbizalom"
pedig, amire egy tényleg jó játékosnak szüksége van, felér egy akármilyen hívo,
misztikus, stb. "teljesítményével". Itt érvényesül talán leginkább az
igazi szurkolók koncetrációja, és eksztatikus, énekes, zenés, táncos drukkolása
is. Persze leginkább a helyszínen, de nem maradhat hatás nélkül a több száz millió
ember egyideju, ?tv?-re, a ?dinamikus yantrára? koncentrálása sem. Ebbe is tessék
belegondolni!
És akkor még nem is említettük a nemzeti sajátosságokat, az ?egésszel?, a
csapatjátékkal, a nemzetközi találkozókkal, stb. kapcsolatos különbözo
magatartásokat! (Mely attit
udöket mindenki veszi, aki játssza, vagy nézi a játékot anélkül persze, hogy
?tudná? általában. Miért pont ez lenne teljesen tudatos?!) De foként azért nem
megyünk bele ebbe a kérdésbe mélyebben, mert akkor - az EB félidejében - az európai
?egész? helyzetet illetoen elég különös következtésekre kellene jutnunk. Ugyanis az
elodöntobe jutottak között csak egyetlen igazi ?nyugati? csapat maradt állva: a
házigazda Hollandia. A világbajnoki címet védo Franciaország szintén a ?déli
vonalhoz? tartozik inkább, ha jól megnézzük, csakúgy, mint Olaszország, Portugália,
Spanyolország, hogy talán Románia, Törökország, sot Jugoszlávia szerepét ne is
nagyon firtassuk ebben a konstellációban. (Egyelore?)
Semmi módon nem szeretnénk az általában amúgy is kisebb, és/vagy felsobbrenduségi
komplexusban szenvedo, a ?gazdasági életben? domináns, de sorra kipotyogott ?északi
vonal? kisebb-nagyobb reprezentánsainak esetleges görcseit fokozni, vagy netán
felingerelni valakit. Lesz elég bajuk, amíg játékosaik megint egyszer ráéreznek az
?egész? ízére. Az igazi ?önfeláldozás? örömeire. De nem kell félteni oket
különösebben. Ha akarják, van rá ember, pénz, intézmény, ido és energia is. A
gyerekek meg, dacára a kacatok, édességek, ilyen-olyan szerek, ön- és közsorsrontó
?szórakozások? özönének, még itt is telis-teli vannak tehetséggel. Ha akarják?
Hol vagyunk mi, magyarok? Gondolkozzunk csak egy kicsit!
Lazarus
Koppenhága, 2000. június 22.
|
|