vsonline1.gif (11104 bytes)

Kultúra, szabadidő

A népi kultúra követei a várban
A Gyulai Vár környékére pénteken délután beköltöztek a népi kultúra követei és vasárnap estig ki sem mozdultak onnan. A megyében első ízben fordult elő, hogy egyetlen rendezvényen több mint másfélszáz népművész és népi iparművész vegyen részt - és akkor még nem is beszéltünk a népzenészek és néptáncosok seregeiről. Persze nemcsak a vásározók jelentek meg nagy számban a gyulai várnál, hanem az érdeklődők is: a szervezők becslése szerint a három napon mintegy húszezer ember fordult meg a Millenniumi Sokadalom gyulai programjain.
A rendezvény - és egyben a Gyulai Várszínházi évad - pénteki ünnepélyes megnyitása után szombaton egész nap vásári hangulat uralkodott a várkertben, ahol bármit meg lehetett venni, ami a népművészetekhez vagy a hagyományos, népi eszközökhöz kötődött. Egy ismerősöm például mézevéshez használatos kis evőeszközökkel gyarapította konyhai kelléktárát - a fából készült kis mütyür állítólag fölöttébb hasznos találmány, nem csöppen le róla a méz. Persze a vásározás mellett voltak színielőadások is és bárki kipróbálhatta íjászképességeit is. A rendezvényen természetesen a népzene és a néptánc sem szorult hátrányba: pénteken és szombaton is nagyszabású táncfesztivállal értek véget a rendezvények.
A vásári hangulat vasárnap délelőtt némileg komolyabbra fordult: a vár melletti téren megszentelték - a Millenniumi Sokadalom többi településéhez hasonlóan - a millenniumi harangot. A némi csúszással kezdődött ünnepséget természetesen néptáncosok vezették fel, ezt követően Tóth Imre országgyűlési képviselő, a megyei önkormányzat térségi tanácsnoka mondott beszédet. Az ünnepi köszöntő után ünnepi, ökumenikus imát mondtak, amelyen a katolikus, az evangélikus, a református és a baptista egyház képviseltette magát, a görögkeleti egyház képviselője viszont - a tervektől eltérően - nem vett részt az istentiszteleten. A Millenniumi Sokadalom hivatalos programja a magyarságért és az ezer éve vele együtt élő kisebbségekért tartott ökumenikus imával és a harang megszentelésével ért véget, ám az érdeklődők és a vásározók estig megtöltötték a várkertet.

Nyári mozi: minden, ami könnyed
Akció- és kosztümos kalandfilmek, vígjátékok, animációs filmek, azaz a szórakoztatás minden fontos eleme együtt van a mozik júliusi kínálatában ahhoz, hogy a mozgókép szerelemesei számára jól teljen a nyár.
A kínálat kétségkívül legnagyobb érdeklődésre számot tartó darabja az M:I - 2, azaz a korabeli sorozatsiker, a Mission Impossible moziváltozatának második része Tom Cruise-zal. A romantikus akcióthriller Ethan Hunt különleges ügynököt egy nagyszabású nemzetközi válság kellős közepébe sodorja. A számítógépzseni Luther Stickellel (Ving Rhames) az oldalán és egy gyönyöruséges tolvajjal (Thandie Newton) a szívében, Hunt egy lehetetlennek látszó küldetést teljesítve végigszáguld Ausztrálián és Spanyolországon, hogy egy rossz útra tért gonosztevőt megakadályozzon abban, hogy saját pusztító küldetését teljesítse.
patriot.jpg (108704 bytes)Ugyancsak nagy érdeklődés előzi meg a The Patriot, azaz A Hazafi című történelmi kosztümös mozi bemutatóját, melynek főszereplője egy szintén divatos világsztár, Mel Gibson. A két és fél évszázados időutazás helyszíne Dél-Karolina. Itt él Benjamin Martin, a franciákkal és az indiánokkal megvívott csaták hőse, aki rég hátat fordított már a harcnak, hogy életét ezentúl csak a családjának szentelje. Ám újabb konfliktus fenyeget, az összecsapás Angliával, azonban Martin nem akar harcba szállni, mert még mindig kísértik a múlt árnyai. Ráadásul nemrég özvegyült meg, hét gyermekről kell gondoskodnia, és ő az egyetlen, aki védelmezheti a családi fészket. Azonban legidősebb fiát, Gabrielt (Heath Ledger) nem gyötrik hasonló kételyek. A városokból kapott szenvedélyes hangú röpiratok óriási hatást gyakorolnak a fiatalemberre, s ez a helyzet különleges viszonyt alakít ki apa és fia között.
A nevettető filmek közül kiemelkedik az Ég velünk!, melynek sztorija dióhéjban: Jake és Brian nőtlen, sikeres, jóképű és magabiztos fiatalemberek New York előkelő negyedéből, akik élik mindennapi életüket. Egy nap visszatér a városba Anna, a gyönyörű nővé és sikeres üzletasszonnyá lett gyermekkori játszótársuk, helyet követelve magának a két férfi életében és szívében. A szerelmi háromszög adott, az amúgy sem egyszerű helyzetet azonban a szokásosnál is bonyolultabbá teszi egy aprócska tény: Brian történetesen római katolikus lelkész, Jake pedig rabbi.
Hasonló szerelmi három- illetve sokszög szálait igyekeznek kibogozni a Csók, macsók című vígjáték hőseinek. Abel szabadúszó zenekritikus, aki regényt ír, és szellemes, sármos fickó, ezzel szemben Zed egy punkzenekar dobosa, és maga a nyers állati erő. Mindketten fülig szerelmesek Veronicába, a lány pedig nem tud dönteni közöttük. Mindenféle próbálkozások és bonyodalmak után egy óriási erdei technoparty hozza meg a drámai fordulatot, a trió megadja magát a sorsnak és felrúgva minden szokást összeköltöznek. Egy darabig minden nagyszerűen megy a nem teljesen szokványos összetételű családban, habár a két fiú abban mégis hasonlít, hogy felelőtlen bohémek, és Veronicának kell eltartani őket is. A szinésznőnek készülő lány egy nap torkig lesz vele, hogy megalázó munkákat kell vállalnia, miközben szerelmei csak napot lopják, Veronica elhatározza, hogy változtatni fog a helyzeten, ám a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek el igazán.
1940-ben készítette az animációs film klasszikus mestere, Walt Disney a Fantasia című munkát, mely lenyugöző módon kombinálta a zenét és a rajzfilmet. Disney már akkor elhatározta, hogy folytatja a kísérletet, és munkatársaival együtt újabb és újabb epizódokat ad a meglévőekhez, ám eze csak hatvan évvel később valósították meg a stúdió jelenlegi legjobb rajzolói és rendezői. A Fantasia 2000-ben a legnépszerűbb klasszikuszenei dallamok ezúttal a fantázia szabad szárnyalásához adják az alapot: egy munkanélküli New York-i meggazdagodása a Kék rapszódia, a sötétség és a fény csatája Beethoven 5. szimfóniája, a rendíthetetlen ólomkatona története pedig Sosztakovics zongoraversenye dallamaira elevenedik meg.
Korbely György

Pénteken megnyílt a Gyulai Várszínház 37. évadja
Soha ennyi nép- és népi iparművész nem gyűlt össze megyénkben még egyetlen rendezvényre, mint ahányan a péntek délután Gyulán kezdődött Millenniumi Sokadalom hétvégéjén elátogattak a fürdővárosba. A vár környékén mintegy százhatvan művész, népzenész, néptáncos telepedett le tegnap, akik a történelmi Magyarország hét városát járják be. Túrájuk gyulai állomása egybeesett a Gyulai Várszínház harminchetedik idényének megnyitójával - a nyári színház évadja hivatalosan a tegnap késő délutáni órákban nyílt meg.
A millenniumi programok egyik legjelentősebbje, amelyen nagyon sok fiatal tehetség tűnik fel - így összegezte eddigi tapasztalatait Novák Ferenc Kossuth-díjas művész, a Millenniumi Sokadalom egyik szervezője. A programok az elmúlt héten Disógyőrben kezdődtek, Gyuláról pedig többek között Pécsen, Marosvásárhelyen és Kolozsváron Budapestre érkezik meg augusztus 20-án a sokadalom. A gyulai rendezvény gyakorlatilag négy óra körül kezdődött, ekkor léptek a vár előtt felállított színpadra a gyomaendrődi Körösmenti Táncegyüttes tagjai, majd Dancs László, aki a vásározókat köszöntötte.
A hivatalos megnyitó azonban csak órákkal később - és a várszínházi idénynyitóval egybekötve - kezdődött, már ismét a várnál. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a két esemény között idén sem maradt a néptáncosok látványos felvonulása: a menettánc ebben az esztendőben is az Erkel Ferenc Általános Művelődési Központtól indult és a belvároson át a várhoz érkezett meg. Itt a megjelenteket Dancs László polgármester és Novák Ferenc köszöntötte.
A rendezvénynek helyt adó város polgármestere örömét fejezte ki, hogy a Millenniumi Sokadalom Gyulára is ellátogat, s hangsúlyozta: ez a rendezvény külön színfoltot jelent Gyulának, amely pedig egyébként is igen gazdag nyári programkínálattal rendelkezik. A Gyulai Várszínház évadkezdéséről szólva Dancs László leszögezte: a város számára fontos a nyári színház működése, és örömét fejezte ki, hogy az idei évad - talán a millenniumnak is köszönhetően - az átlagosnál is magasabb színvonalúnak ígérkezik. A polgármester hozzátette: igen örvendetes az, hogy idén ismét visszajuthatott a várszínház az őt megillető helyre, ám az öröm még így sem teljes. Csak akkor lehetünk elégedettek, ha a várfelújítás munkálatai is megkezdődnek - mondta Dancs László.
A rendezvény jelentőségét hangsúlyozta köszöntőjében Novák Ferenc is, aki elmondta: számára az a legnagyobb öröm, hogy a Millenniumi Sokadalom hírére megmozdultak az emberek. Soha ennyi néptáncos, népzenész, iparművész nem volt még együtt, mint a programjainkon és külön örvendetes az, hogy a "mozgolódók" között igen sok a fiatal - mondta Novák Ferenc.

Millenniumi napok kezdődtek Gyulán
A gyulai népkertben, a víztorony mellett felállított hatalmas sörsátorban pénteken délután megkezdődtek a Gyulai Millenniumi Napok rendezvényei. A megnyitóra felkért Dancs László polgármester kiemelte: az, hogy a tűzoltóság felvállalt egy olyan, alaptevékenységétől igen távol eső tevékenységet, mint az idegenforgalom szempontjából is kiemeltnek mondható rendezvény megszervezését, jelzi: a város vezetése jó úton jár, amikor az idegenforgalmi fejlesztéseket tartja elsődlegesnek. A tűzoltók ennek az önkormányzati szándéknak a civil visszajelzései - vélekedett Dancs László, aki a hétvégi gyulai rendezvénydömpingről így fogalmazott: bízom abban, hogy a programok nem konkurrenciái lesznek egymásnak, hanem kielégítik egymást.
A tűzoltók sátrában tegnap még csak a zenéé volt a főszerep, ma azonban színes programkavalkád kezdődik meg. A tarhonyakészítő versenyre már mintegy tucatnyian jelentkeztek, számukra ma kezdődik a megmérettetés és holnap lesz az eredményhirdetés. De ma már igen színvonalas kulturális programok is lesznek a sátorban, hiszen fellépnek az Ámokfutók Tánciskola legtehetségesebb tanítványai és lesz Kadlott Karcsi-koncert is. Az idegenforgalmi szakma sem tétlenkedik: délelőtt 10 órakor a zeneiskolában kezdődik turisztikai fórum, melyen a területfejlesztési tanács, a Termál Közalapítvány és a Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság képviselői is részt vesznek.

Nyári kiállítás a képtárban: Zsáky-retrospektív
Újabb kiállítás nyílt pénteken délután az orosházi Városi Képtárban: a helyi - és a városba látogató - művészetbarátok a nyáron Zsáky István festményeit tekinthetik meg, egészen szptembern 3-áig. A Szarvason élő művész nem ismeretlen a szomszéd városban, hiszen tanári pályáját itt kezdte, sőt komoly nyomot hagyott a helyi művészeti életben: a ma Orosházi Festők Csoportját alkotó művészek egyik mesterükként tisztelik.
A retrospektív, azaz a pálya fontosabb állomásait bemutató kiállításon elsősorban csendéletek, tájképek és portrék sorakoznak. Ezzel kapcsolatban a tárlatot megnyitó Dömötör János művészettörténész hangsúlyozta: a század számos mondern irányzatot hozott felszínre, s napjainkban a legnagyobb a távolság az alkotói szándékok és a befogadó közönség között. Zsáky István azonban a művészet évezredes tapasztalataira támaszkodva ez utóbbit választotta azzal együtt, hogy a huszadik század bizonyos törekvései is megjelennek képein a maga sajátos felfogásában. Dömötör János kiemelte még a mester humánumát is, mely - mint fogalmazott - nem csak megjeleníti az embereket, hanem meg is szólítja őket.

Három nemzet diákjai találkoznak - a finnek lemondták
Nagyszabású nemzetközi diáktalálkozó helyszíne lesz a jövő héttől Orosháza és környéke. A Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola szevezésében július 4-e és 16-a között három nemzet - a vendéglátó magyarok mellett német és észt - diákok töltenek együtt kellemes napokat az európai gondolat jegyében. Eredetileg finn diákok is részt vettek volna a közös programban, azonban technikai okok miatt ők lemondták a részvételt.
A rendezvény hivatalos megnyitóját szerdán délelőtt tartják az orosházi gimnázium névadójának szobránál, ám a vendégek már kedd délután megérkeznek a városba. A két hét a programtervezet alapján tartalmasnak ígérkezik: a vendégek és vendéglátóik egyebek közt megtekintik a Fehér-tói természetvédelmi körzetet, az ópusztaszeri nemzeti emlékhelyet, a szarvasi arborétumot, ellátogatnak Szegedre, Mezőhegyesre, Békéscsabára, s módjuk nyílik a koronát is megtekinteni a parlamentben.
Ezen túl megismerkednek a magyar kultúra értékeivel, betekinthetnek a magyar gazdaság életébe, s ami a legfontosabb, az előttük áló két hétben vélhetően igaz barátságok köttetnek.

Fesztivál a Tiszáért
A nyári fesztiváldömpingből nem csak gazdag programjával, vonzó helyszínével, hanem céljai miatt is kiemelkedik az I. Hegyalja Fesztivál a Tiszáért július 19-e és 23-a között. Mint az elnevezés is mutatja, a Tokajban (a rakamazi kempingben) megrendezendő négynapos fesztiválon a természeti károk sújtotta Tiszára kívánják felhívni a közvélemény figyelmét a szervezők - adta hírül Kémeri Péter, a főszervező cég, a DeltaFest tulajdonosa.
Az I. Hegyalja Fesztiválon a hazai pop/rock/techno élvonal lép színpadra, egyebek közt a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, az Anima Sound System, a Hobo Blues Band, a Vágtázó Halottkémek, Sub Bass Monster, Dj. Cadic, Dj. Mangó stb. Ezen túl más gazdag programok várják a fiatalokat, egyebek közt hajléktalandivat-bemutató, politikai skizó, kirakodóvásár, extrém sportok bemutatója. Mivel a helyszín a legnevesebb magyar történelmi borvidék, a fesztivál vendégeit a legjobb tokaji borok várják, s ha már a kulináris élvezetekről esett szó: a főfogás természetesen minden nap hamisítatlan tiszai halászlé lesz.
A szórakoztatáson és a jótékonysági célon túl nagy hangsúlyt kap a fesztiválon a környezetvédelem ügyének népszerűsítése. Ennek jegyében építik fel a szervezők a Zöld Sátort, ahol környezetvédelmi szakemberek (egyebek közt Gönczy János tiszai kormánybiztos, Orosz Sándor, a Magyar Halásszövetség elnöke), civil zöldszervezetek (E-misszió), valamint neves művészek (Reviczky Gábor, Trokán Péter, Gangsta Zolee, Lovasi András) tartanak előadásokat, illetve vesznek részt a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos vitákon.

Péntektől: hat hétig Várszínház
Pénteken este kezdődik a Gyulai Várszínház 37-ik nyári évadja, amely hat hétig, augusztus közepéig tart. Az idei nyáron a színház ismét visszajuthatott a várba, ahonnan két éve száműzték a színjátszókat a 19 produkció 32 előadásának azonban idén is csak egy részét viszik be a nevezetes téglafalak közé. Lesz ugyanis előadás a Tószínpadon és a vár előtti területen is, utóbbi az István, a király című monstre produkció helyszíne lesz.
Minderről idénynyitó sajtótájékoztatóján számolt be Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója. Mint elmondta, az idei, körülbelül 80 millió forintos költségvetésű nyári évadnak három pillére van: a saját bemutatók, a millenniumi rendezvények és a nagyobb, fesztivál-jellegű produkciók. Idén a Várszínház három saját produkciót mutat be: július 4-től Eperjes Károly és Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével Schwajda György darabját, a Taub János által rendezett Himnuszt játsszák. A Kolozsvári Magyar Állami Operával évek óta tart a gyulaiak együttműködése, idén - egészen pontosan július 22-én - a Báthori Máriát, Erkel első, 1840-ben szerzett operáját adják elő. Az időben utolsó saját bemutatót augusztus 8-án láthatjuk: Beatrice Bleont rendezésében a Rómeó és Júliát játsszák majd Gyulán.
A várszínház millenniumi rendezvényei közül kettő emelhető ki: a hétvégén kezdődő millenniumi sokadalom (amely csak érintőlegesen kapcsolódik a színházi produkciókhoz) és az István, a király című rockopera. Előbbi péntektől vasárnapig tartó népi gála néptánccal, népzenével és népi kirakodóvásárral (de a vasárnapi programban lesz millenniumi harangszentelés is). A rockopera gyulai bemutatója pedig a várszínház vezetésének három éve dédelgetett álma, amelyet idén 30 színész és 60 táncos közreműködésével adnak elő.

Tűzoltó tarhonyabuli Kadlott Karcsival és Kozsó növendékeivel
A gyulai tűzoltók immár évek óta gondoskodnak arról, hogy kellemes szórakozást biztosító rendezvényeket szervezzenek nyár közepén. Idén sem lesz ez másként, mi több: minden eddiginél nagyobb szabású programsorozat veszi kezdetét a fürdővárosban június 30-án. A több mint egy héten át, egészen július 9-ig tartó rendezvénydömpinget a szervezők - elősegítendő a programok közül válogatni kívánó vendégek dolgát - három külön eseményre tagolták szét. Így június 30-a és július 2-a között egy idegenforgalmi kiállítást és vásárt, július 3-a és 5-e között a Millenniumi Kulturális Napokat, míg július 6-tól 9-ig a VII. Nemzetközi Tűzoltózenekari és Majorett Fesztivált rendezik meg.
A programok pénteken délután kezdődnek a Göndöcs-kertben (vagy ahogyan Gyulán ismerik: a népkertben) felállított közel 1500 négyzetméteres tűzoltósátorban. Az első napon a rendezvény ünnepélyes megnyitása után néptáncok, népdalok és Kadlott Karcsi fellépése várja az érdeklődőket, az igazi programsorozat azonban szombaton kezdődik. Délelőtt idegenforgalmi fórum lesz, amelyen a tervek szerint részt vesz a megyei területfejlesztési tanács, a Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság képviselője mellett több ismert turisztikai szakember is. Délután tarhonyakészítő verseny lesz, de fellépnek az "újrázó" Kadlott Karcsi mellett az Ámokfutók Tánciskola legtehetségesebb "tanulói" is. A tarhonya-verseny eredményhirdetése vasárnapra marad, de ezen a napon rendezik az Avan Divatshowt is. Ugyancsak vasárnap lépnek színre Gyulán a Csabai Színistúdiósok és a nosztalgiazenét játszó Nagy István is.

Újabb gyulai képeslap
A fôként képeslapok megjelentetésével foglalkozó Top Card kiadó a napokban megjelentette legújabb, megyénket is érintô "kiadványát". A képeslapon ugyanis a gyulai Belvárosi Katolikus Nádi Boldogasszony Kegytemplom látható - tájékoztatta lapunkat Kovács József gyulai esperes-plébános. Az 1775-ben épített, klasszicizáló elemekkel kiegészített barokk templom - amelyet a török kiűzése után 1715-ben Gyulára telepedett katolikusok alapítottak - építtetôje Harruckern Ferenc volt.
A templomot a Szeplôtelenül Fogantatott Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, a benne lévô Boldog Apor Vilmos oltárának képét Simon M. Veronika, a mennyezeti seccókat Patay László festette - tájékoztatott Kovács József. A templomban található a Nádi Boldogasszony kegyoltár is, amelynek képe Borsa Antal alkotása - ismertette a templom fôbb tudnivalóit Kovács Józsfe. A képeslapon egyébiránt a templom homlokzati fotója látható, illetve Boldog Apor Vilmosnak az épület elôtt felállított szobra is kivehetô a képen. Bocskay Vince szobrászművész alkotása a Gyulán két és fél évizedig plébánosként működô késôbb gyôri püspökként vértanúhalált halt Apornak állít emléket 1997 óta.

Vadásszon fejre Lorenzóval!
lamas1.jpg (21173 bytes)"Zsaru volt, mind között a legjobb. De elkövetett egy hibát: korrupt zsaruk ellen tanúskodott. Amikor a falka szét akarta tépni, megmenekült, de a szerelme nem. Gyilkosságért körözik, az alvilágot járja. Törvényenkívüli a törvényenkívüliek ellen." - bizonyára sokaknak ismerős ez a minden délután felhangzó néhány mondat, mely teljesen kirí a kereskedelmi tévék délutáni-esti műsorfolyamából. Itt a főhősök és a szereplők nem a dél-amerikai pénzügyi és művészvilág társasági krémjét reprezentálják, hanem egy másik, számunkra - legalábbis tapasztalatilag - ugyancsak ismeretlen világba vezetnek: a jó öreg Egyesült Államokba. Azaz mégsem ismeretlen ez a világ: ezt kapjuk ugyanis a moziban és a tévében, természetesen főműsoridőban. És - talán szentségtörés, de megkockáztatom - ezt kapjuk a számunkra fontos amerikai irodalomtól: egy-egy jobb rész hősei akár Truman Capote, Jack Kerouac, Normann Mailer regényeiből is a képernyőre kerülhettek volna.
Mire ez a lelkesedés, hiszen e hasábokon többnyire utálat, fanyalgás, gonosz műbírálat fogadja a sorozatokat? Nos, mert Renegade (Fejvadász) című közel százrészes műsorfolyam nem hasonlítható sem a dél-amerikai, sem a német, sem más szappanoperák világához. A néző ennek nézése közben napról napra egy-egy új "kismozit" kap negyvenöt percben. Persze ne gondoljuk Oscar-gyanús alkotásokra, hanem az amerikai mozi B-kategóriásnak mondott változatára, amelyért néha még a filmszínházba is eloldalgunk, a videótékából többnyire kikölcsönözzük, s a tévében, főműsoridőben sem hagyjuk ki. Azaz: a sorozat minden egyes része önmagában is megáll, a kerettörténet viszont ugyanaz: egy modern cowboy járja az országot Harley-ján (ló helyett lóerők!) és igazságot oszt, ott, ahol kell, miközben őt maát is üldözikt. Természetesen pénzt is keres vele, merthogy egy menő fejvadász iroda, a Sixkiller INC. alkalmazottja. A machó szépfiú, ám mégis szimpatikus hippikülsejű Lorenzo Lamas által megformált Reno Raines korábban rendőrként vigyázta a törvényt, mely ellene fordult: korrupt zsaruk nyomára bukkant, akik egy Duch Dickson nevű hadnagy vezetésével űzték aljas ügyleteiket. A tanúskodás balul sült el, Reno Raines pedig nem csak szerelmét veszítette el egy lövöldözés közben, hanem "becsületét" is: gyilkosságért körözik, ő pedig inkognitóban, Vince Black-ként járja a kontinensnyi országot és rosszfiúkra vadászik.
Az Egyesült Államokat megjárt barátaim mesélik, hogy az Újvilágban is komoly rajongótábora van a Renegade-nek. Vélhetően ők másért nézik, mint mi: a modern cowboy-legenda mellett őket leginkább a rejtélyes fejvadász-fíling vonzza. Róluk ugyanis ők is keveset tudnak a fejvadászok különleges jogi státusza miatt (a sorozatban többször is elhangzik: "hát valóban léteznek?"). Az európai jogrendben a körözött bűnözőkre, vagy az óvadékfizetés feltételeit megszegő gyanúsítottakra vadászó vállalkozókra leginkább az önbíráskodás bűntette húzható rá, az Újvilág északi részén ezzel szemben bizonyos tekintetben több joguk van, mint maguknak a rendőröknek. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint a bűn nyomába eredt idealista viharsarki kisgazda és egy ukrán pénzbehajtó keverékét, ami ugyebár látszólag fából vaskarika, ott viszont lényleg működik a rendszer.
A Renegade további nagy erénye, hogy a "kismozik" valóságos stílusgyakorlatok: a road movie-tól kezdve az Elvis-filmig, vagy éppen a tengerparti happy fílingtől a buta virginiai kisváros konzervatív levegőjét bemutató hangulatig mindent megkapunk, természetesen részről részre újabb szerelmi szállal vegyítve. Eközben Dickson hadnagy folyamatosan hősünk nyomában liheg - mindezt az akcióműfajon belül, de hát tegyük a szívünkre a kezünket: magaskultúra ide vagy oda, imádjuk a szórakoztatás ezen válfaját. Erény még az Amerikában igen fontos pc (political correct) hozzáállás: itt aztán tényleg nincs indiánozás, niggerezés, buzizás és hasonló tahóság, sőt néha tanmeseszinten oktatják a toleranciát. Ráadásul ezeken a nyári délutánokon nem az öncélú brutalitást kapjuk és kapják gyermekeink, például a lelőtt ember vére és agyveleje nem fröcsög a világba és az is kiderül, hogy az erő mellett az ész és a becsület is záloga a sikernek.
A jól megírt forgatókönyvek és az ugyancsak profi rendezés mellett nagy része van a sikerben a színészi munkának is: a már említett, immár 42 éves színész, Lorenzo Lamas mellett (aki néhány epizódott maga rendezett) bájos figura Bobby Sixkiller (Branscombe Richmond), az indián származású fővállalkozó, akinek igazságszereteténél csak anyagiassága nagyobb. S ott van még a hiperintelligens Cheyenne Philips, aki Sixkiller féltestvére és közvetlen munkatársa, aki nyelveket beszél, van egy halom diplomája, s ugyanúgy nem gond számára behatolni az FBI számítógépes rendszerébe, mint néhány határozott rúgással ártalmatlanná tenni egy rosszfiút. Talán kevesen tudják, hogy az angol-indián félvér lányt játszó Kathleen Kinmont a valóságban Lamas felesége volt, ám miután a házasság felbomlott, Cheyenne szerepe is megszűnt. Helyét - majd ez a későbbi epizódokban lesz látható - Shauna Sands veszi át, aki egész véletlenül a mi Lorenzónk újabb, negyedik felesége.
A sorozat Magyarországon is rendkívül népszerű, hiszen a filmbarátok mellett vélhetően a szappanopera-függők is lelkesen nézik. Meg talán azok is, akiknek a híradókból és a lapokból érkező ellentmondásos információk nyomán egyre bonyolultabb a Magyar Olajpuzzle, és elképzelik: a Sixkiller INC egyszer talán hajtóvadászatot indít a mi maffiózóink ellen, Reno Raines pedig megverekszik velük és bilincsbe verve viszi be őket a törvény elé. A dolgok mostani állása szerint azonban erre az epizódra még nagyon sokat kell várni.
Korbely György

Hát akkor proszit!
A srác minden kétséget kizárólag néger volt, afro-amerikai, mondhattuk volna szebben, feltéve, hogy Amerikában vagyunk. De mivel nem Amerikában voltunk, így legfeljebb azt mondhattuk volna, hogy afro-európai, de ezt sem mondtuk. A srác egyébként minden kétséget kizárólag tudott magyarul, még ha kicsit törve is, ez azonban nemcsak róla, hanem nem kevés honfitársunkról (ismertetőjelük a susogós maci, a félkilós aranylánc és a hivalkodó mobiltelefon) is elmondható. Akik, szemben ezzel az afro-izé sráccal hivalkodóan büszkék arra, hogy ők magyarok és nem rejtik véka alá lekicsinyló véleményüket a nem-magyarokról, főként, ha azok a nem-magyarok keleti nem-magyarok (és számukra a dolgok követhetetlen logikája alapján azok is nem-magyarok, akik Erdélyből pont azért menekültek el, mert igenis magyarok). Szóval a srác afro nem-magyar volt, de tudott magyarul és az amerikai sört szerette. Ez derült ki legalábbis abból, hogy az asztalon előtte egy üveg Rolling Rock állt, illetve egy üres és egy teli RR-üveg.
No most a lány, aki mellette ült és akivel rendszeres időközönként összeborultak, szerb volt. Hogy a dolog szebb legyen - mert ezen a tájon a dolgok mindig szebbek - romániai szerb lány volt, akinek azonban csak az apja volt szerb, anyja viszont brassói német lány volt - mesélte nekünk. "Nem is tudom, mit keresek itt", "őseim németek, szerbek és magyarok", mondta mosolyogva és persze angolul. Az angol volt ugyanis a közösségteremtő nyelv, azt ugyanis az afro-micsoda srác, Michel volt a neve, nem mintha ez fontos lenne, éppúgy bírta, mint Eva, illetve mi ketten (mondjuk én a legkevésbé). Nekem viszont szerencsém volt, mert Magda viszont, akinek az anyja magyar volt, az apja pedig román, otthonról hozott hagyományai miatt beszélte mindkét nyelvet, s mivel az egyetemen angolul is megtanult, azon az estén ő volt az én köldökzsinórom.
Szóval ott ültünk négyen, és mindez Aradon történt, ami - plusz persze az amerikai sör - abszolút nemzetközivé tette az estét (azt már csak félve merem elárulni, hogy mindezek mellett egy magyaroszági zsidó lányt és Romániából Izraelbe kivándorolt zsidó barátját búcsúztattuk, csak ők már hamarabb aludni tértek). És akkor, ahogy ott ücsörgünk, előttem a helyi "alkoholipar" egyik remekműve, az Aradean sör, Michel előtt a Rolling Rock (a lányok pedig egységesen bort ittak), a srác, akivel akkor találkoztam először, rámnéz és - korábban főként viszkizett, így némileg már homályos szemekkel - elrikkantja magát: Hát akkor proszit! - és már lendül is felém a söröskorsó.
Néztem enyhén véreres szemét, eszembe jutott a magyar hagyomány (sörrel nem koccintunk) meg ennek valami (azon az éjjelen már különösen) homályos kötődése Aradhoz és a '48-as forradalomhoz, aztán belenéztem ismét a véreres szemekbe. Mit tudhat ő '48-ról, a forradalomról, az aradi 13-akról, kérdeztem magamban, hogyan is magyarázhatnám el neki, mindazt, ami csak az elmúlt másfélszáz évben ebben a hülye térségben történt, hitek és eszmék kavarodását, szláv, román, magyar, német és ki tudja még hányféle nép kavarodását? Néztem a véreres szemeket és a kezet, amely nyújtotta felém a Rolling Rockot, az amerikai sört, eszembe jutott, mennyire nem fontos ez az egész sem Amerikában, sem másutt a világonm, de talán már nálunk sem; néztem a sört és a kezét, aztán mit mondhattam volna: hát akkor proszit! - és a sörrel ez az egész közép-kelet-európai népi-nemzeti-történelmi katyvasz lecsúszott a torkomon. Mit mondjak - jól esett.
Haász János

Fociesszé - Lázár Ervin János írása
A sajátos - a kéz használatát (a mai kapus kivételével) megtiltó - játék legkorábbi változatát, az eddigi adatok szerint a dél-amerikai indián birodalmakban, közelebbrol a mai Peru területén már Columbus elott játszották. Szakrális, és halálosan komoly küzdelem volt, miután a beszámolók szerint a vesztes csapat tagjait többnyire feláldozták az "isteneknek". A Discovery csatornán néhány éve bemutatott rekonstruált változat szerint a mai focitól csak abban különbözött lényegesen, hogy két nagyobb, kosárlabda-abroncs szeru kogyuru volt a ?kapu?. Egyébként minden szabály hasonlított a mai, mondjuk teremben játszott kiskapus játékra. A labda állagára, anyagára nem emlékszem, de úgy rémlik pattogott azért rendesen.
Már az is egy érdekes kérdés ugye, hogy miért, miként bukkant föl ez a mára túlzás nélkül mondhatóan Föld szerte legnépszerűbb játék a száz-százötven évvel ezelotti Angliában. De legalább ilyen érdekes az, hogy a ?legintelligensebb tagokat?, a kezeket csupán valami "egyensúlyi szervvé" redukáló alapszabály miként válhatott uralkodóvá az amúgy az ész (és egó) szerepét úgyszólván minden területen túlhangsúlyozó és túlértékelo "euroamerikában".
Nos, mint hajdan (fél) "profi", és azóta is így-úgy gyakorló focista, és mint alkalmi szurkoló is, megpróbálok itt néhány ötletet körvonalazni ezekben az Európa-bajnoki lázas nyári focinapokban.
A legfontosabbal kezdem: focizni is lehet egyfajta "zen" gyakorlatként! A kéz nagybani kiiktatásával viszonylag könnyu "spekulálás" nélkül az - egy új dán pszichológiai könyvben "tudattalan intelligenciának" nevezett - "egészet" muködni hagyni. (Itt és most talán nem érdemes belemenni egy vitába arról, hogy mi is lenne ez a bizonyos "egész"; hm?!) Márpedig - aki próbálta, tudja - igazán focizni csak mintegy "eksztázisban" lehet, és érdemes. Természetesen számít az edzés, gyakorlás (is), de ha valaki netán megpróbálná "kiszámítani" a húzásait, akkor menthetetlenül kiesne a játékból. Úgy van ez, mint a zen festészetben, (szintén próbáltam!), íjászatban, stb. Az alkotás pillanatában el kell felejtenünk egónkat, és csak magunkra támaszkodni, különben nem megy egyáltalán, vagy csak erolködés lesz a dologból. A tudományos vizsgálatok is azt bizonyították mára, hogy tetszik, nem tetszik, a "tudattalan intelligencia" felmérhetetlenül többet "tud", többre képes, és mérhetoen sokkal gyorsabban, mint a görcsös egó. Alkotó emberek is tudják ezt persze.
No most: ahhoz képest, hogy berendezkedésünk - legalábbis euroamerikában - egyre spekulatívabb, önzobb, vagy talán éppen ezért (?!) elképeszto, hogy mennyien játsszák, szeretik, "értik" ezt a játékot ma. Egy kb. tíz évvel ezelotti kínai vizsgálatsorozat szerint ugyan, ha valaki intenzíven elmélyed egy sportág nézésében, akkor (talán lehet mondani) "homeopatikusan", mintegy fizikailag is átéli (!) a szeme láttára más által végrehajtottakat. Tessék csak az egyik elso EB-meccsen, a törökök ellen, az egyik olasz játékos által hanyatt beollózott labdára gondolni! Több száz millió ember élt át egyfajta ?zen? élményt az biztos! "Csak" a tanulság levonása hiányzott talán a fél emberiség "megvilágosodáshoz" már megint. Merthogy, jószerivel minden ember valamilyen módon képesítve van az "egész élményre" ez is biztos! Láthatja, aki nem vak, hallhatja, aki nem süket, stb. Tessék csak belegondolni!
Azután itt ugye csapatjátékról van szó. Az ún. hétköznapi egymásra figyelés, és bizalom még egy ebédszünetbeni kiskapuzáshoz sem elég! Az az "önbizalom" pedig, amire egy tényleg jó játékosnak szüksége van, felér egy akármilyen hívo, misztikus, stb. "teljesítményével". Itt érvényesül talán leginkább az igazi szurkolók koncetrációja, és eksztatikus, énekes, zenés, táncos drukkolása is. Persze leginkább a helyszínen, de nem maradhat hatás nélkül a több száz millió ember egyideju, ?tv?-re, a ?dinamikus yantrára? koncentrálása sem. Ebbe is tessék belegondolni!
És akkor még nem is említettük a nemzeti sajátosságokat, az ?egésszel?, a csapatjátékkal, a nemzetközi találkozókkal, stb. kapcsolatos különbözo magatartásokat! (Mely attit
udöket mindenki veszi, aki játssza, vagy nézi a játékot anélkül persze, hogy ?tudná? általában. Miért pont ez lenne teljesen tudatos?!) De foként azért nem megyünk bele ebbe a kérdésbe mélyebben, mert akkor - az EB félidejében - az európai ?egész? helyzetet illetoen elég különös következtésekre kellene jutnunk. Ugyanis az elodöntobe jutottak között csak egyetlen igazi ?nyugati? csapat maradt állva: a házigazda Hollandia. A világbajnoki címet védo Franciaország szintén a ?déli vonalhoz? tartozik inkább, ha jól megnézzük, csakúgy, mint Olaszország, Portugália, Spanyolország, hogy talán Románia, Törökország, sot Jugoszlávia szerepét ne is nagyon firtassuk ebben a konstellációban. (Egyelore?)
Semmi módon nem szeretnénk az általában amúgy is kisebb, és/vagy felsobbrenduségi komplexusban szenvedo, a ?gazdasági életben? domináns, de sorra kipotyogott ?északi vonal? kisebb-nagyobb reprezentánsainak esetleges görcseit fokozni, vagy netán felingerelni valakit. Lesz elég bajuk, amíg játékosaik megint egyszer ráéreznek az ?egész? ízére. Az igazi ?önfeláldozás? örömeire. De nem kell félteni oket különösebben. Ha akarják, van rá ember, pénz, intézmény, ido és energia is. A gyerekek meg, dacára a kacatok, édességek, ilyen-olyan szerek, ön- és közsorsrontó ?szórakozások? özönének, még itt is telis-teli vannak tehetséggel. Ha akarják?
Hol vagyunk mi, magyarok? Gondolkozzunk csak egy kicsit!
Lazarus
Koppenhága, 2000. június 22.

 

Korábbi cikkek a Kultúra rovatból

Vissza a címlapra