A munkásmozgalom történetében kiemelt szerepet játszó, inkább vidéki kisvárosra emlékeztető kerület lakói készségesen útbaigazítanak, de segítik tájékozódásunkat az alkalmi plakátok is, így könnyen megtaláljuk a nemrég felépült Szent Lélek ortodox templomot, persze, miután átverekedjük magunkat a Blikk- és Mai Nap-árusok hadán. Míg odabent Virányi György főesperes vezetésével szűk családi és baráti körben - az érintettek speciális VIP-kártyát viselnek a mellükön - folyik a szertartás, addig az érthető okokból kívül rekedt tömeg egy kivetítőn keresztül kísérheti figyelemmel az eseményeket. Prodán Gábor lelkész a gyülekezet nevében (Jimmy a hírek szerint vallásos ember volt, dalszövegei is erre engednek következtetni, s jelentős összeggel járult hozzá a templom felépítéséhez) búcsúzik, míg Tóth Mihály polgármester a kerület nevében köszön el Zámbó Jimmy állampolgártól. Az önkormányzat egyébként e nap tiszteletére felújíttatott egy útszakaszt. Kozári Zsolt, alias Kozsó énekes-producer, akivel tíz éven keresztül egy lemeztársaság, a Magneoton-Warner húzónevei voltak a szakmabeliek búcsúbeszédét mondta el. Bár ott volt, nem mondott beszédet az előzőleg beharangozott Schmuck Andor, holott a rossznyelvek szerint épp ezen szereplés miatt függesztette fel párttagságát a Király személyi titkára. Azonban a magyar politikai és társasági élet fenegyereke nem lett kegyvesztett: ő kezeli a továbbiakban volt főnöke szellemi hagyatékát.
Hosszas harangszó után megindul a gyászmenet. A rendőrök és biztonsági emberek győrőjében jól felismerhetőek a családtagok: mindenek előtt a gépkocsiban ülő, fehér kendővel integető "anyakirályné", Zámbó Jimmy édesanyja, az özvegy, Edit asszony, a testvérek, Marietta, György, Tihamér és Árpád, valamint gyermekei, Krisztián és Sebastian a legkisebb kivételével, az ötéves Adrián Márk ugyanis nem vesz részt a szertartáson. A kísérők közt több közismert arc: Delhusa Gjon, Orbán József a 100 Folk Celsiusból, Pásztor László lemezkiadó, Csepel rendőrkapitány asszonya, Fekete László erőművész, Schmuck Andor és sokan mások. Egy hangszórókkal megrakott fekete autóról a Király dalai szólnak.
Az út menti házak szinte kivétel nélkül felvirágozva, gyertyával kidekorálva várják a gyászmenetet, sőt a Szent László utcai lakótelep lakói hatalmas transzparenssel búcsúznak. Félúton található Jimmy háza, itt, a Szent László utca 59. szám előtt néhány percre megáll a menet. Az emeletes, lapostetős otthon előtt továbbra is virágtenger díszeleg, s vélhetően így lesz még jó ideig. A rajongók és kíváncsiskodók okozta, két és fél hete tartó felfordulás láthatóan csak a szomszédokat zavarja: a Zámbó-ház melletti otthon lakói láthatóan, szinte tüntetően igyekeznek hétköznapian viselkedni, melegítőben tesznek-vesznek a ház körül, vendéget fogadnak, tudomást sem vesznek a nagynevű ex-szomszédot gyászolókról.
Az utolsó állomás a csepeli temető, ahol az eddigi fegyelmezettség helyét enyhe káosz váltja fel. A kerítésen belül a szertartás idejére csak a kitűzővel rendelkezők léphetnek be, ráadásul itt technika sem segíti az események követését. Az átfagyott tömeg belenyugszik, hogy csak jóval később juthat a sírhoz, ha odajuthat egyáltalán. Akadnak extrém esetek is: például egy türelmetlen autós például belehajtott a tömegbe, szerencsére a nagyobb tragédia elmaradt. A sírnál csak a legállhatatosabbak róhatják le kegyeletüket: a biztonságiak csak szakaszosan, tízesével engedik be az embereket, akik nem csak az ország legtávolabbi részeiből is érkeztek, de Szlovákiából jött rajongók is elkísérték a Királyt utolsó útjára.
A hosszú várakozás alatt a gyászolók és az érdeklődők megvitatják a január 2-ai tragédiával kezdődött legendát. A fő kérdés, hogy a hisztériakeltésben tetten érhető-e a média felelőssége, vajon a tévék, rádiók, bulvárlapok mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy országos beszédtéma legyen a Király élete és halála - akár pozitív, akár negatív értelemben. Kiderül - s egyet kell értenünk a többségi véleménnyel, visszavonva akár korábbi vélekedésünket is -, hogy a médiumok szerepe másodlagos ez esetben, a tömegkultúra-királyok minden esetben a legjobbkor töltöttek be egy sajátos őrt. Jimmy karrierjének kezdete sem a média szeme láttára indult, sőt, a média már csak követni tudta az eseményeket. Az idősebbeknek eszébe jut a hatvanas-hetvenes évek - ki nem mondott - királya, Szécsi Pál, aki tehetségét szintén arra használta, hogy széles tömegek érzelmeit fogalmazza meg közérthetően, s legendája tisztázatlan halálával indult meg és tart napjainkig. S aki akkor élt, nagyon jól emlékszik rá, hogy az akkori "média" - értsd agitációs propaganda osztály - meglehetősen szűkszavúan kezelte magát a tényt is, az okokat pedig elhallgatták, mégis erről beszélt mindenki - igaz, hiteles források híján még több álhírt felröppentve, ezzel még hatékonyabbá téve a legendagyártást.
A trón tehát üres, jelentkező bőven akad, végigtekintve a kínálaton azonban az "utódlási harc" eltart még jó ideig, akár húsz-harminc esztendeig is.
Korbely György