Beszélgetés Hevesi Tamással, az olimpiai dalnokkal
Bár még csak alig voltunk túl a Gyulai Millenniumi Napok rendezvénysorozatának felén, amikor az alábbi beszélgetés elhangzott, szinte biztos: a tíznapos program egyik legsikeresebb bulija után voltunk. A színpadról néhány perccel korábban jött le Hevesi Tamás, aki fantasztikus hangulatú koncertet adott kedden este. Természetesen a világjáró, s most hazatérő gyulai "fiút" elsőként természetesen az igen sikeres fellépéséről faggattuk.
-
Nem akarunk ugyan buta közhelyeket hangoztatni, de számunkra úgy tűnt, ez a mai
fellépés neked is, a közönségnek is maradandó, katarktikus élményt nyújtott. Jól
láttuk?- Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, aki itt volt és tényleg fantasztikus volt az a lelkesedés, ami a közönség soraiból áradt felé. Azt hiszem, a hangomból lehet érezni, én is mennyit adtam bele (lehetett - a szerk.), hogy ez az este ilyen jól sikerüljön. Fantasztikus volt ennyi szeretet, ennyi tapsot és szó szerint ennyi törődést kapni. Tavaly, amikor itt jártam Gyulán, akkor éreztem hasonlót. Korábban is éreztem mindig, milyen szenzációs a gyulai közönség, de az utóbbi időben ez még valami hihetetlen belső tartalommal is párosult. Szóval lenyűgöző a gyulai közönség…
- Hosszú hallgatás után nemrégiben jelent meg új albumod, s a címadó dal máris slágergyanúsnak tűnik. Mi az, amit fontosnak érzel erről a lemezről?
- A lemez címe az, hogy Vagyok, ezzel elárulom, hogy létezem, itt vagyok. Másrészt a "vagy"-ok a választás szavai is; az én életemben is komoly szerepe volt a választásoknak, a döntéseknek, többször kellett a rossz utat választanom, hogy aztán a jó útra vissza tudjak botorkálni. Millió kompromisszummal és lemondással jár a szakmánk, talán ezért is van ez így. A lemezen egyébként 12 dal szerepel, tizenegy vadonatúj és egy remix. Mindegyiket én írtam, szövegében és zenéjében is a jelenemet, a mai énemet képviseli. Olyan témák fogalmazódtak meg bennem, amelyek mindenkinek fontosak lehetnek ma, 2000 nyarán is. Az egész lemez kisugárzása vidám, pozitív, középpontjában az értékek, a szeretet és a szerelem vannak.
- A gyulai múltad mennyire van jelen mostani életedben?
- Legújabb lemezemen is van egy dal, a De a harmónika szól című, amikor ezt a dalt írtam, itthon voltam, Gyulán, a szülői házunkban. Pontosabban a gyerekszobában, ahol nagyon sok régi tárgy van, amelyek már nem működnek, például egy régi, rozsdás varrógép. De édesapám tangóharmónikája is abban a szobában van, és az működik, édesapám szokott is játszani rajta. Szóval velem kapcsolatos dolgok vannak rajta, de olyanok, amelyek bárki életének részei lehetnek.
- A családi, baráti, ismerősi háttér mennyire fontos a munkádhoz, kinek a segítsége a legfontosabb?
- A családon belül egyértelműen a feleségemé, az ő partnersége és toleranciája nélkülözhetetlen; ő nagyon társ, hihetetlen energiákat mozgósított bennem. És természetesen azok a zenész társak, akikre rábíztam magam, akik hangszerelték és eljátsszák a dalaimat. Közülük is külön ki kell emelnem egy gyulai fiút, Szabó Zolit, Szaftit, aki nemcsak zenél, hanem a remixet is ő készítette.
- Hosszú pályafutásod során azért nem ment mindig ilyen jól a szekér, te magad is beszéltél a rossz választásokról, a hibás döntésekről. Erről mondanál egy kicsit többet?
- Életem során bejártam a "hadak útját", az alsó lépcsőtől, a sárból, az utcai zenélésektől és a kis zenekaroktól egészen a toplista éléig. Idén kaptam egy "Barátság és életmű"-díjat, nagyon-nagyon büszke vagyok rá, még soha nem kaptam semmilyen díjat. De egyébként is, mostanában inkább pozitív hatások érnek, itt van az új lemez is és rajta van az a dal is, amely a Magyar Olimpiai Bizottság választása értelmében a magyar olimpiai csapatnak lett a hivatalos dala, Sidney felé, ez a dal címe.
Haász János