Vissza a főlapra

Fülöp Csaba:

... mert mi megöljük egymást ...

megtaláltalak a szerelemben
s őrizlek - őrizlek sejtjeim
emlékcelláiban - mert érzem
elillansz simogató ujjaim alól
s már csak az elraktározott
szerelem őrzi mosolyod
de tűz-éjszakáink heve itt
lüktet még bennem - mikor
metsző hidegben Hozzád bújtam
s a Rettenet lelkemből távozott
s emlékezem illataidra - arcomra
boruló lián-hajadra - aranyló
tested szikrázó ívét rajzolja
elém minden pillanat
s tudom - tudod:
mi találkoztunk már
a kéklő tenger partján
s én komisz voltam
Veled - s Te sírtál
míg az őszi szél avarral el nem temetett

Helyiérték

Vissza a főlapra