Beszélgetés Eperjes Károllyal
Eperjes Károly - 1954. február 17. Színház- és Filmművészeti Főiskola 1980. Chicagoi Filmfesztivál legjobb férfi alakítás díja 1985; Jászai Mari-díj 1986; Nominálás az Európa-díjra 1989; Magyar Művészetért-díj 1990; Világszínházi találkozó legjobb férfi alakítás díja és különdíj 1991; Erzsébet-díj 1993; nemzetközi fesztivál-díj legjobb férfi alakításért 1996. - olvashatjuk róla a színészlexikonban. A Gyulai Várszínházban idén nem először lép fel, ám eddig városunkban nem mutatkozott be jelentős darabokban vagy szerepekben. Idén azonban két különböző előadásban is láthatjuk őt: kedden kezdődött a várszínház saját darabjaként Schwajda György Himnuszának bemutatása, míg július 10-től, azaz hétfőtől láthatjuk a Chioggiai csetepatét. Gyulai fellépéseit megelőzően, hétfőn délelőtt beszélgettünk vele az előtte álló "nyári évadról", főként a tíz év után ismét "elővett" Himnuszról.
- Ha a tíz évvel ezelőtti Himnuszt összehasonlítja az ideivel,
mely pontokon érzi a legnagyobb különbséget?- Tíz éves rálátással tragikusabb ez a darab, különösen a befejezése. Persze az eleje is, de nem annyira. Az ugyanúgy konfliktusos… De azért az jobban komédia volt. Mondjuk, ez nem von le az értékéből. De az élet annyira felpörgött, hogy a nézőnek és kicsit nekünk is más a rálátásunk. De mi ugyanolyan komolyan vesszük, és aki eljön, ugyanolyan sokat nevethet - de egy kicsit többet is sírhat… Ami biztos: a szem nem marad szárazon. Azt szoktam mondani, hogy az egy fakír, akire nem hat ez a darab.
- A komolyság, úgy tűnik, kulcsfontosságú az Ön számára. A műsorfüzetben olvasható interjúban is említette, hogy többet szeretnének adni a nézőnek, mint egy átlagos nyári színház. Milyen egy "átlagos" nyári színház és miben lesz ez több annál?
- Az elvárás "általában", és itt idézőjelbe teszem azt, hogy általában, szóval "általában" kisebb, mind a színészek, mind a rendező részéről. Én nem szeretek nyári színházban részt venni, ha azt nem vesszük komolyan. Éppen ezért kértem Gedeon igazgató urat, amikor fölkért, hogy lépjek fel Gyulán: legyen a rendező Taub János. Biztos voltam ugyanis abban, hogy ő nemcsak egy "nyári" színházra készül, hanem egy olyan előadást készít, amit öt-hat évig nyugodtan játszhatunk.
- A komolyság, a feszített munka a "könnyebb" darabra, a komédiára is érvényes (azt is Taub János rendezte - a szerző.)?
- A könnyű műfajt, pontosabban a komédiát nehezebb csinálni, mint a tragédiát…, persze ha jól csinálják, mind a kettőt ugyanolyan nehéz. De a nyavalyatörést könnyebb kihozni a színpadon, mint a komédiát, ahol egyszerre röhög a közönség, mi pedig fönn komoly, komédiának ható nehézségeket játszunk.
- Ha a Himnusz az egyik kedvenc darabja, logikus, hogy az egyik kedvenc szerepe a Józsié…
- Azért a kedvencem, mert az előadást annyira ki- és eltalálta Taub Jancsi… A színdarabnak ez a megközelítése mindenképpen unikum.
Haász János