Beszélgetés Bakonyi Péter újságíróval, aki tízmilliókért perli az ORFK-t
Az utóbbi hetek-hónapok rendőrbotrányainak egyik szereplője
Bakonyi Péter újságíró, aki amellett, hogy lapok bűnügyi rovatai részére
tényfeltárt, a rendőrséggel is megosztotta információit. Lapunknak adott
interjújában Bakonyi visszautasítja a besúgó jelzőt, s a médiaetikai
fenntartásokat is igyekszik eloszlatni: az igazán jó bűnügyi újságíró exkluzív
információkkal dolgozik, melyekért csereinformációkat várnak az ezekkel szolgálók.
Az ORFK-t Szikinger István közreműködésével több tízmillió forintra perlő
Bakonyi Kuzma Mihály által ismerkedett meg a Békés megyei ügyekkel, s az alábbiakban
azt is kifejti: véleménye szerint a békéscsabai alezredest meggyilkolták, még akkor
is, ha a ravaszt esetleg ő maga húzta meg azon a tragikus hajnalon.- Hogyan került kapcsolatba a rendőrséggel, illetve miként lett "külsős" munkatársa az ORFK-nak?
- 1991-ben bűnügyi újságíróként kezdtem el dolgozni a Bácskapocs című hetilap munkatársaként, majd saját lapot alapítottam Déli Szél címmel. Sajnos már mindkét újság megszűnt. Ezt követően dolgoztam még a Kurirnak, a Ringnek és a Kapunak, valamint a Magyar Televízió is foglalkoztatott egy időben. Tényfeltáró újságíróként számos olyan információ birtokába jutottam, amely felkeltette illetékes rendőri vezetők figyelmét, ezért szerződést kötöttek velem. Ennek részleteiről természetesen nem beszélhetek, annyit azonban leszögezek: nem besúgó voltam, mint ahogy ezt bizonyos sajtótermékek sugallják, s melyet ki is kérek magamnak.
- Számomra, s gondolom az újságolvasó közvélemény számára meghökkentő, s bizonyos etikai aggályokat is felvet, hogy az újságíró egyúttal a rendőrségnek is dolgozik...
- Nézze, aki bűnügyi újságíróként akar a spiccre kerülni, annak exkluzív információkra van szüksége, viszont ha kapni akar, akkor adnia is kell. A célok egyébként is közösek: az újságíró is, a rendőr is a bűnt üldözi. Csak éppen az egyiknek az a dolga, hogy nyilvánosságra hozza, míg a másiknak az, hogy a felelőst rács mögé juttassa. Az a bűnügyi újságíró, aki azt állítja, a jó és elsődleges információkért nem szolgáltat csereinformációkat, az vagy hazudik, vagy pedig nem több egyszerű tudósítónál, aki megelégszik azzal, amit a rendőrségi sajtótájékoztatón mondanak neki. Hétéves munkám alatt olyan ügyek közelébe is kerülhettem, melyek igen komoly országos érdeklődést váltottak ki. Részleteket azonban ne kérdezzen, azt is megmondom, miért: elég Tonhauser ezredes egy korábbi kijelentésére hivatkoznom, aki azért nem nyilatkozott rólam, mert nem kívánt államtitoksértés bűnébe esni.
- A kapcsolat azonban eldurvult az ORFK-val. Mi vezetett kenyértöréshez, melyet követően önnek többtízmilliós követelése van a rendőrséggel szemben?
- A Fidesz választási győzelme után egy olyan ember került meglehetősen magas hatalmi pozícióba, akiről korábban terhelő információkat szállítottam a választások előtti hónapokban. Az illetőnek lehetősége nyílt megtekinteni ezeket az anyagokat, így az én sorsom is megpecsételődött. Azóta a rendőrség mintegy hatmillió forintos költségtérítéssel, illetve ezt jóval meghaladó munkabérrel tartozik nekem. Az ügy még nincs bírósági szakban, jogi képviseletemet egyébként Szikinger István látja el.
- Már ne haragudjon, de az újságírók nem tartoznak a társadalom legjobban fizetett tagjai közé. Hogyan volt képes ön tízmilliókat hitelezni a rendőrségnek?
- A magánvagyonomból, illetve más üzleti tevékenységemből.
- Hogyan ismerkedett meg a Békés megyei ügyekkel? A közvélemény előtt ugyanis ezek kipattanása után fedte fel inkognitóját.
- Az ORFK-nál végzett munkám kapcsán kerültem kapcsolatba a később tragikus sorsú Kuzma Mihály alezredessel. Rajta keresztül ismertem meg elsősorban a megyében folyó ügyeket. Egy bulvárlap szerint én meg tudom nevezni Kuzma gyilkosát - nos, ez csak egy hírlapi kacsa volt: én mindössze annyit tudok, hogy bárki is húzta meg a ravaszt - akár ő, akár más -, az alezredest meggyilkolták. Halála előtt nem sokkal elárulta, hogy a családjával zsarolják. Ha önkezével vetett véget életének, nem volt más választása.
- Véleménye szerint milyen eredményt hoznak a folyamatban lévő vizsgálatok, s ezeknek lesznek-e politikai következményei?
- Mind a parlamenti, mind az ügyészségi nyomozóhivatali vizsgálatok eredménye csalódást fog okozni a közvélemény, illetve a Békés megyei emberek számára. A várakozások szerint majd rendőrök és bűnözők sokaságát viszik majd el bilincsben, holott erről szó sincs: ha alapos is lesz a tényfeltárás, az igazságszolgáltatás elmarad, hiszen az ügyek nagy része egyszerűen elévült. Politikai következmények? Meglátásom szerint ez a kormány politikailag gyáva, s ezt hatalomféltéssel tetézi. Mindezt jól mutatja, hogy bizonyos - elsősorban jobboldali - politikai szélsőségekkel kapcsolatban sem foglal állást csak azért, mert nem akar lemondani szavazóbázisa egy részéről. Szerintem az olajügyekről ugyanígy gondolkodnak: túl nagy presztízsveszteség lenne számukra a belügyminiszter bukása. Pallag László bizottsági elnök tisztességét, őszinteségét nincs okom kétségbe vonni, azonban ha az ügyeket kiterjesztik más megyékre, könnyen előfordulhat, hogy mai közéletünkben meghatározó szerepet játszó politikusokkal kell konfrontálódnia.
- Bakonyi úr, önnek bizonyára akadnak ellenségei. Nem fél?
- Közel egy évtizede élek meglehetősen kalandos körülmények között, megszoktam ezt az életformát, és természetesen megtettem a szükséges óvintézkedéseket. Egyébként ez idő alatt mindössze néhány olyan ellenséget szereztem az úgynevezett alvilági körökből, akiktől valószínűleg életem végéig tartanom kell.
- Találkozunk valaha kollégaként?
- Jelenleg nem dolgozom újságíróként, azonban az íráshoz nem vagyok hűtlen: egy korszak lezárult az életemben, s ezt kötet formájában szeretném összefoglalni. Készülő könyvem egy éjszaka történetét meséli el, mely elsősorban önéletrajzi elemeket tartalmaz, de az olvasó talál majd benne érdekes információkat a hazai közélet bizonyos főszereplőinek viselt dolgairól is.
Korbely György