1999. január 11. hétfő
KULTÚRA
Mától fogadják a pályamunkákat
E hét első felében, azaz hétfőn, kedden és szerdán adhatják le munkáikat
a helyi művelődési központban azok a fiatal orosházi alkotók, akik részt
kívánnak venni az intézmény kultúranapi kiállításán.
A január 22-ei tárlaton való részvételre 18 évüket betöltött
képzőművészek jelentkezését várják maximum három, kiállításra kész
alkotással.
grafikákat pedig 50 x 70-es méretre paszpartúrázva fogadják. A
beérkezett alkotásokat szakmai zsűri választja ki - tájékoztattak a
szervezők. A művek elbírálását követően a döntnökök szakmai konzultációt
tartanak.
A pályázattal kapcsolatban további információ a Petőfi Művelődési
Központban Tóth Erikától kérhető.
*
AKTUÁLIS
Aktív kaszaperi mozgáskorlátozottak
Eredményes évet zárt a Mozgáskorlátozottak Orosháza és Vidéke Egyesület
kaszaperi szervezete - tájékoztatta lapunkat a civil tömörülés
vezetősége a legutóbb megtartott évzáró összejövetelt összegezve.
A kaszaperi mozgáskorlátozottak havonta tartották találkozóikat, ahol
megvitatták aktuális problémáikat. Ezen túl közös kirándulások,
vacsorák, szalonnasütések, szakmai bemutatók sora jellemezte az 1998-as
esztendőt. A nemrégiben megtartott utolsó találkozón arra is mód nyílt,
hogy apró figyelmességekkel meglepjék tagjaikat, sőt a községben élő öt
gyermekkorú sorstársuknak is ajándékot nyújtottak át.
A kaszaperi szervezet jó szakmai és közösségi munkáját az egyesület
felsőbb szerve is elismeri: Magyar Kálmánné helyi elnök a közelmúltban
jutalmat vehetett át az orosházi vezetőségtől.
*
AKTUÁLIS
Tésztaszakértő iskolások
Huszonöt kilogramm tésztát, két tucatnyi konzervet és öt darab
szakácskönyvet nyert a kaszaperi általános iskola a gyermelyi tésztagyár
akciója keretében. A közismert élelmiszeripari cég rendszeresen szervez
pályázatokat általános iskolák körében, melyen a kaszaperiek második
alkalommal indultak.
A feladatok közt komoly kutatómunkától a játékig számos érdekesség
szerepelt: egyebek közt az indulóknak fel kellett dolgozniuk a
tésztakészítés és -fogyasztás történetét, minél több tésztareceptet
gyűjteniük, illetve tésztaevő-versenyt szervezniük. A felkészülést és a
versenyen való részvételt Szlamcsik Jolán tanárnő és Gaál István
igazgatónő irányította.
Igaz, a dél-békési intézmény nem jutott be a legjobb húsz közé, azonban
teljesítményükkel elnyerték a kiíró társaság különdíját. A nyeremények
egy részét a háztartási órákon használják fel, illetve átadták a
napközi-otthonos konyhának.
*
KULTÚRA
A nagymami bálba megy, avagy társasági élet a múlt században
Vízkereszt napján, vagyis január 6-án megkezdődött a hamvazószerdáig,
azaz a húsvét előtti 40. napig terjedő, a nagyböjtöt vigassággal,
evés-ivással megelőző időszak, a báli főszezon. A helyi és az országos
báli programokról bőségesen olvashattak, illetve olvashatnak még a
lapokban, sőt a bálokkal kapcsolatos tudnivalóktól is hemzsegnek a
médiumok. Ezért úgy döntöttünk, a szezon nyitányként visszamegyünk az
időben: vajon száz esztendeje, a boldog, polgári békeidők Magyarországán
hogy festett a báli világ. Forrásként több korabeli dokumentum mellett
felhasználtuk Dr. Kéri Katalin egyetemi adjunktus ezzel kapcsolatos
tanulmányát is.
Az 1800-as évek végén a lányok 14-15 éves korukban kerültek először
bálba, majd férjhezmenetelük után bálanyák, azaz egy-egy ilyen mulatság
fővédnökei lehettek. Egy korabeli újság, az Új Idők humoros formában
számolt be egy bálanya napirendjéről, akinek tengernyi elfoglaltsága
ellenére a legfőbb gondja az volt, hogy leányát jól adja férjhez, és
legszentebb kötelessége, hogy e leányt mindenütt állandóan szemmel
tartsa. A korabeli sajtó igen vitriolos hangnemben tárgyalta ki e
bálokat. Egy névtelen apa például így írt az egyik társasági lapban:
"Miczike tizenöt éves és már inkább chloroformot szagol be, semhogy
itthon maradna, s Muczika, aki még csak tizenkét tavaszt látott,
világfájdalmat érez, hogy itthon kell maradnia, keservesen panaszolja,
hogy milyen boldogtalan egy lény ő, s készül kolostorba."
A farsangi szezonban rendezett bálok, az egész éven át látogatott
táncestélyek és tánciskolák a társasági élet és az illemtanulás fontos
színterei voltak. Még a vaskalapos pedagógusok, illemtudorok is
ajánlották a táncot a fiatal hölgyek részére, kiemelve, hogy nem fűzőben
és szűk cipőben illik járni. A táncoló hölgyek azonban még a századvégen
is gyakorta fűzővel ügyeltek alakjukra, mely ruhadarab akkorra már
szélesebb körben gúny tárgyát képezte. A bálozás, a táncvigalmak, az
ezekkel járó felhajtások és előkészületek, no és a tetemes anyagi
kiadások ugyancsak humoristák céltábláivá váltak.
Számos foglalkozási csoportnak, társadalmi rétegnek megvoltak a saját
báljai, melyeken a megnyitó táncrendek különleges formákat öltöttek,
például a jogászbálon paragrafus alakú, a gyógyszerész-mulatságon pedig
patikamérleg dukált. A farsangi bálok egyaránt fontosak voltak vidéken
és Pesten. Az évad a legtekintélyesebbnek tartott jogászbállal
kezdődött. Utána következett a technikus-, a Magyar Gazdasszonyok
Egyesülete, a Nőképző Egylet, a protestáns, a medikus-, a bölcsőde- és
mentőbál - általában mindegyik jótékony célú volt - olvasható a már
említett forrásértékű munkában. 1873-ban rendezték meg az első athléta-,
a XX. század elejétől pedig az igen elegáns Széchényi- és
Izabella-bálokat. A legelőkelőbb az időnként Budapesten is megtartott
udvari bál volt. A farsangot a kissé bohém, jelmezes művészbál zárta.
Több bál szervezése női egyletek nevéhez fűződött, melyek a bevételeket
szinte kivétel nélkül jótékonyságra fordították.