a.) A vakolási magasság helyes megválasztása
Amennyiben nedvességmérő muszer nem áll rendelkezésre, úgy a gyakorlati adatok alapján a vakolatcsere határát a szemmel látható nedvességhatár fölött kell kijelölni legalább a falvastagság mértékével.
b.) A felület előkészítése
Téglafal esetén a régi vakolatot eltávolítjuk, a téglafugákat 1-2 cm-re kitisztítjuk, a felületet portalanítjuk.
Földfal esetén a régi vakolatot eltávolítjuk. Az omlásokat a vakolásra használandó habarccsal kifalazzuk. Az egész felületet dupla vízszintes nádazással vagy rabichálóval látjuk el. A padozati szegélyeket is felbontjuk és a vakolatot innen is eltávolítjuk.
c.) A vakolat felhordása
A téglafelületet gúzolni nem ajánlatos csak abban az esetben, ha a falazat erősen sóterhelt. Erre a célra speciális sóátalakító, sótalanító szereket javaslunk. Amennyiben a felületet száraznak ítéljük meg, úgy tiszta vízzel nedvesítsük fel.
A vakolás hagyományos kőműves-technológiával készül több rétegben felhordva.
Kerülni kell az anyag betömörítését! Lehetőleg műanyag szerszámokat használjunk.
A vakolatból csak annyit szabad felhordani, amennyit folyamatos munkával el tudunk simítani. Az új réteget a már felhordott réteg meghúzása után, de még a megszilárdulás előtt kell felhordani, a "friss a frissben" technológia szabályai szerint.
Kőporos homlokzat javítása esetén a habarcs előállítása úgy történik, hogy a homokadalék 50%-át kőporral helyettesítjük. A felületet az eredeti felület mintájára kaparjuk. Átfestés után a javítás nem szembetűnő.
Fürdőszobák és zuhanyzók alapvakolataként a felületet simítani nem kell. Vakolóléccel sima felületet képzünk, majd száradás után a burkolóanyagot cementbázisú ragasztóba ragasztjuk.